BRAIN STORMING, Magyarország legkreatívabb és legtermékenyebb aforizmaírójának műhelye

2007. május 28. 12:09 - Brain Storming

Amway és a Network 21 - VIII / III. - A MEGGYŐZÉS KLASSZIKUS MÓDSZEREI A NETWORK 21-BEN

"Manipuláció koncentrátumot vegyenek", avagy - "Hogyan Kovácsoljunk Magunknak Milliók Álmaiból Milliárdokat!"

3.6. A MEGGYŐZÉS KLASSZIKUS MÓDSZEREI A NETWORK 21-BEN



3.6.1. Ismétlés

A sztereotip ismétlés fogalmát lényegében kimeríti a Marketing Terv rendszeres bemutatása, mivel ezzel a tag minden egyes alkalommal egyre inkább beépíti magát a rendszerbe: ha sikerrel jár azért, ha pedig nem akkor azért, mert ezekre az alkalmakra külön önbizalom-visszaszerző és erősítő programjaik vannak. Mikó Atilla kazettáján utalás történik arra is, hogy ha adott alkalommal nem is lép be a lista jelöltje, akkor legközelebb majd „talán”.
A mennyiségi felerősítés az újságok és a tömeges előadások szintjén jelenik meg. A nyomtatott sajtó meggyőző ereje közismert, a tömeg magával sodró lendülete és szuggesztív hatása pedig talán még inkább.
A „rangos szakértőkkel” való konzultációs lehetőség, a tömegelőadások, az újságok és könyvek mind azt szolgálják, hogy az átadott információt minőségileg is felerősítsék, vagyis sokféle formában adja a jelöltek tudtára, hogy mi a teendőjük a rendszerben.
Ha az állandó tanulásra hívják fel a figyelmet, akkor tulajdonképpen azt sugallják, hogy nem tudunk eleget – és ezzel remekül meg tudják tölteni a rendszeresen tartott előadásokat. Ha azt hangoztatják, hogy az előadások erőt adnak, akkor tulajdonképpen azt mondják, hogy gyengék vagyunk.


3.6.2. Érzelmek

Az embereket remekül lehet az érzelmeikkel vezérelni, ha a vágyaik megvalósulását ígérjük nekik, és remekül becsomagolhatjuk azt az ésszerű megfontolások mezébe, ha pontos és követhető módszert is adunk az eléréséhez.
A rendszer rengeteg érzelmileg színezett értékképet használ fel, amik szokás szerint a sikerből, a szabadságból, a közösséghez tartozásból és az ideális családi egység megteremtéséből levezethetők.
Számos dolgot teszünk csak azért, hogy az érzelmi szükségleteinket kielégítsük. A presztízsszükségletünket kielégítő felépítés és konzultáció adása megadja nekünk azt a megbecsülést, amit legtöbbször nem kapunk meg az életünk folyamán olyan rendszerességgel és olyan módon, mint ebben a rendszerben, szinte előírás-jellegűen.
A megjátszott szerénység éppúgy előfordul, mint az előre menekülés: számos alkalommal előbukkan a rendszer milliomosai előadásaiban, hogy arról mesélnek, hogy milyen kicsinyes problémák miatt aggódtak, és milyen ostoba módon viszonyultak a módszerhez és milyen butaságokat csináltak. Máskor erélyesen és keményen lépnek fel arra a tekintélyre hivatkozva, amit a rendszeren belül vívtak ki maguknak – általában mélyen hallgatva arról, hogy mi az eredeti foglalkozásuk vagy megélhetésük.


3.6.3. Félelem

A beléptető tag mintegy megadja a jelölt vágyainak megvalósulási lehetőségét, amibe rendszerint a tagok annyira beleélik magukat, hogy az első törvényszerű kudarcok nemhogy letörnék a meggyőződését, hanem éppen ellenkezőleg – megerősítik elhatározásában: a vágy esetleges nem teljesülésétől való félelem átsegíti a kezdőt az első kellemetlenségeken. Mindez növeli a hajlamot az engedelmességre.
A csoport megbecsülésének elveszítése is visszatartja a kilépéstől.
Az előadások rendszeres témája a meglévő munkáltatási rendszerben való bizalom megrendítése, és a „munkahely” és az „alkalmazott” fogalmak alacsonyabb rendűnek feltüntetése. Mindez növeli a tagok bizonytalanságát az aktuális élethelyzetükben – mivel vezető beosztásúak ritkábban szoktak jelölt státuszt kapni. Ehhez járul a „kirúgás” lehetőségének állandó figyelembe vétele.
Abban a pillanatban, ahogy a tag egy vágyáért kezd dolgozni, tulajdonképpen elfogadja, hogy a nem reális lehet, ami jelenleg még csak a lehet kategóriájába tartozik, abból van lehet. A vágyak, amennyiben nagyok – márpedig Jim Dornan is azt szorgalmazza – akkor a tényekkel való nem egyezés a vágyak felé billenti el a meggyőződés nyelvét. A realitásban való hit azt jelenti, hogy elfogadjuk: valami, ami esetleg lehet, az nem biztos, hogy lesz – ezt azonban a rendszer nem engedheti meg, mert a vágy az, ami a motivációt fenntarthatja. Ekkor pedig a rendszer ésszerű menekülési lehetőséget nyújt.
Beléptetéskor a tag könnyű helyzetben van, mivel többnyire az ismerőséről van szó, így annak félelmeit már eleve beépítheti meggyőzési stratégiáiba.


3.6.4. A Döntési Helyzet Befolyásolása

A rendszeren belül számos döntést kell meghozni, éppen ezért az attitűd hangsúlyozása alapvető fontosságú – és ez szinte minden előadáson el is hangzik, mivel lényegük ez: fenntartani a cselekvésre való hajlandóságot.
A döntések meghozatalára általában a nagy összejöveteleket javasolják, és nyíltan ki is mondják, hogy „azért, mert ott és akkor könnyebb”. Éppen ezért megfelelő lelkiállapotba kell őket hozni, aminek legfontosabb elemei a szórakoztatás: ami többnyire valami zenei műsor, és a színes, magával ragadó előadások, amiknek nagy része szórakoztató és elgondolkodtató történetekből és anekdotákból áll. Mindez azt a célt szolgálja, hogy elaltassa a résztvevők ellenvélemény képző hajlandóságát. Aki pedig megnevettet és szórakoztat, annak az érveit nagyobb hajlandósággal fogadjuk el, továbbá a jó hangulatban kimondott ellenkezést egyébként sem gondoljuk általában komolyan.
Legtöbben pillanatnyi szempontok szerint döntenek, amire nem nehéz rávennünk őket, ha eleve ismerjük őket, és a barátunknak tekinthetnek – erre szolgál a rendszer azon eleme, hogy elsősorban ismerősöknek, barátoknak kell prezentálni a lehetőséget.
Ha a jelöltnek a vágyairól van szó, akkor a megvalósítására való döntés meghozatala után beindul egy mechanizmus, ami növeli az illető hajlandóságát arra, hogy a döntésének helyességét megerősítő információkat felnagyítsa, míg az azzal ellenkezőket vagy bagatellizálja vagy figyelembe sem veszi. S így szinte elvárja, hogy egyoldalúan tájékoztassák.
Az érdeklődés felkeltésére nemigen lehet jobb módszert találni annál, minthogy megmutatjuk az illetőnek, hogy az adott dolog segít megvalósítani az álmait és a vágyait – ha ez sikerül, akkor rögtön tevékenységi programot is adni kell az illető kezébe, még mielőtt alaposabban elgondolkozna, hogy ő maga mit tudna kigondolni az ügy érdekében, vagyis a saját előnyét időben kell úgy becsomagolnia, hogy az másik a saját hasznát fedezze fel benne. Erre való az ún. gyorskezdési program, és az ún. másolódás alkalmazása, mert ezek intellektuálisan kényszerítik az illetőt azok követésére.
Megjegyezhető, hogy a jelentkezők többsége nagyon is bizonytalannak érzi a jövőjét és az egzisztenciáját a marketingterv bemutató megtekintésének hatására, és mivel egy ilyen kecsegtető ajánlatot vétek lenne elkótyavetyélni, hajlandók mérlegelni a rendszer által elérhető, és az aktuális munkahelyen lehető kilátásokat. Ez a mérlegelés idővel, egy-két nappal az MT megtekintése után rendszerint elveszítené jelentőségét, de újabb lendületet kaphat, amikor a rendszer előírásai szerint a jelöltet a Hogyan Tovább Találkozó keretein beöl, már személyesen megkeresik – a döntési helyzet befolyásolásának újabb, hatékony lehetőséget teremtve.


1.6.5. Nyelvi Lehetőségek Kihasználása

Célirányos nyelvhasználat – a Network 21-ben erről szól a meghívás, a felépítés és a konzultáció is. Itt alapkövetelmény, hogy beszéljünk a másikról, tegyük őt a középpontba, iránta mutassuk ki az érdeklődésünket, mivel egy dolgot garantáltnak vehetünk: semmit sem hallgat szívesebben, mint azt, ha róla beszélünk, iránta érdeklődünk, vagy pl. az élményeit elmeséltetjük vele.
Nem csak a felépítés során a szponzor, hanem az előadások alkalmával a közönség is részesül abban, hogy dicsérik előnyös tulajdonságait majd ezt lelkesítő történetekkel, anekdotákkal, stb. elmélyítik, majd ebben a kellemes, figyelemelterelő légkörben dobják fel azokat a témákat, amik implicit kéréseket, ajánlásokat, útmutatásokat, sőt utasításokat tartalmaznak. Minden alkalommal felmerül a véleményezés igénye, amire ebben a szituációban nem lehet reálisan reagálni – csakis igenlően. Ha mégsem pozitív a reakciónk, akkor nem hagyják, hogy végérvényes döntést hozzunk, és nyitva hagyják, hagyatják a kérdést, mintegy jelezve, hogy később ismét próbálkozni fognak, mert esetleg mi nem vagyunk tisztában a dolog jelentőségével.
Kifejező képek használata – igazán az előadások hemzsegnek az ilyenektől. Az üzenetek apró jegyzetekként vannak elrejtve a több órányi szórakoztató „műsorokban”. Ezeknek felbecsülhetetlen hatása van, mivel a hallgató a kialakult jó légkört és hangulatot azonosítják az illető előadás témájával, így sok mindent kritikátlanul elfogadnak.
Apró részleteket is rendszeresen nagyítanak fel és lényeges kérdéseket söpörnek hanyag mozdulattal, szépen hangzó, dallamos szóvirágokkal a szőnyeg alá, amit megtehetnek, mivel a hangulat-irányította közönséget könnyű meggyőzni bármiről.
Számos olyan lehetőséggel is élnek, mint az átfogalmazás, aminek hatásaként más kategóriaként észleljük az adott fogalmat, cselekvést, tulajdonságot, és aminek részletes taglalására a szekták jellemzőinél lehet majd bővebben olvasni.
Amikor arra szólítják fel a jelölteket, vagy a kissé megfáradt tagokat, hogy képzeljék csak el, hogy előadást tartanak egy nagy tömeg előtt, hogy limuzinnal járnak, hogy híres emberekkel találkoznak, stb; amikor a tag belenéz a kiadványokba, az újságokba és látja a már befutott tagokat, azok életkörülményeit, stb., mind-mind azt a célt szolgálja, hogy az illető maga keressen motivációs alapot arra a cselekvésre, amire a rendszerben szükség van.


3.6.6. A Meggyőzés 38 Csalárd Trükkje

1. A Network 21-ben előszeretettel használnak érzelmi töltésű szavakat, mint például: „bölcs döntést hozott”; „bevált eszköz”; „különös partnerkapcsolat”;
2. Az előadások alkalmával megszokott szlogen: „mindenkinek sikerül, aki megpróbálja”, holott statisztikák kimutatták, hogy kb. minden 7000. tagnak sikerül elérnie azt, amit a rendszer maximálisan nyújtani tud, de azt sem tartósan, hiszen a teljesítményt hónapról-hónapra fenn kellene tartani hozzá.
3. Mind a kazetták, mind az újságok, mind az előadások olyanokról szólnak, akik a kitartásukkal, a lelkesedésükkel, és a rendszer számára kívánatos tulajdonságokkal rendelkezők vitték sikerre a rendszert, míg akik elbuktak, azok mindig valami emberi gyengeség és egyenesen ostobaságuk miatt estek ki. Minden példánál kihangsúlyozzák, hogy természetesen a tagok és főleg a jelenlévők mentesek minden negatív tulajdonságtól.
5. Számos mondás kering a rendszerben, amire előszeretettel szeretnek hivatkozni a tagok, mint pld: „Nem az a fontos, mi működik, hanem hogy mi az ami másolható.”, vagy „Ha a vágy elég nagy a tények nem számítanak”, vagy az a következtetés is, hogy „Mivel itt megtanítják neked, hogyan lehetsz sikeres, így sikeres is leszel” vagy „itt a sikerrel foglalkoznak, így itt van esély a sikerre”, stb.
6. A tagok teljesen jogosan kérdezik meg az akadékoskodó jelöltektől, hogy „Mit tudsz az Amway-ről?”, mivel sokan, akik nem vettek részt több rendezvényen és előadáson, nem olvastak könyvet és nem hallgattak kazettákat nemigen tudhatják, hogy mi történik a rendszeren belől, csak hallomásból tudnak róla ezt-azt. A tagok azonban ezt már mintegy sportként űzik, (amit megtehetnek, mert a nagyközönség felé egyáltalán nem nyitott a dolog), és bármit is felel erre az illető, jól begyakorolt mondókájuk van, amit határozottan, olajozottan tudnak előadni – ami rendszerint meggyőzi a kritikust, hogy nem tud a dologról túl sokat.
Ehhez hasonló jelenség az is, amikor a rendszer működését kérdőjelezik meg a tagok. Ekkor következik az a fordulat, hogy „Nem az számít, mi működik, hanem az, hogy mi másolható!”
8. A kritikákat rendszerint arra vezetik vissza, hogy ha lenne az illetőnek elég pénze, akkor meg tudná oldani a problémát. Amikor azt kérdezik, hogy „szerinted mekkora összeggel lehetne ezt a problémát megoldani vagy elhárítani?” akkor tulajdonképpen azt vetik fel, hogy a probléma valójában pénzügyi jellegű, tehát nem azt, hanem annak gyökereként az anyagi források biztosítását kell biztosítani.
10. A legalapvetőbb logikai hiba, amit a rendszerben elkövetnek az, hogy pusztán a vágyaktól teszik függővé a lehetséges eredményeket, vagyis minél jobban vágyik valaki valamire, annál nagyobb az esély arra, hogy azt megszerezze, elérje, megvalósítsa, stb. Való igaz, hogy a sikernek előfeltétele a cél elérésére való késztetés, és a konkrét elképzelés erős érzelmi motivációja, de mindez csupán megfelelő tervvel érhet el eredményt. Logikai hiba továbbá az is, hogy a vágyhoz egy olyan megoldási módot javasolnak és ajánlanak fel, ami esetleg nincs közvetlen összefüggésben a jelölt vagy a tag konkrét vágyával, de mivel csak azt tartják fontosnak így az illető szociális környezete, körülményei, adottságai kiesnek a „képletből”.
12. A rendszer nagyszámú sikeres tagja között a legtöbben a rendszerhez való tartozást vallják magának a sikernek, nem pedig azt, hogy eredeti vágyaikat a rendszer megvalósította. Vagyis nem váltotta valóra álmaikat, hanem „magára szoktatta a tagokat”, akiknek eredeti elképzelései már nem számítanak. Vagyis: „a rendszer tagja lettem, mert a rendszer tagjának lenni jó”.
17. A rendszer számos olyan címkét használ elemei és folyamatai minősítésére, amit a tagok sokszor csak a jó hangzás miatt használnak, és a mögöttes tartalom alapján alkalmazzák. (lásd szektákról szóló fejezetben)
18. A jelöltek előtt a beléptetők olyan vagy-vagy alternatívát igyekeznek felvázolni, amelynek csak két pólusa van: az egyik az, hogy nem lép be és vágyai kielégítetlenül maradnak, vagyis soha nem éri el azokat, a másik pedig az, hogy belép, és akkor álmai törvényszerűen megvalósulnak.
19. Az előző ellenkezőjét is felhasználják, amikor a jelölt pénzkereseti módját vázolják úgy, hogy az mit sem különbözik az övéktől, csak a Network 21 berkein belül az hatékonyabban, ellenőrizhetőbben és persze jövedelmezőbben fog működni.
21. A kazettás rendszer és a gyakori eladások mind ugyanannak az üzenetnek a többféle változatban való közvetítései, miszerint „a rendszerben jó lenni, és a bemutatott módszereket itt érdemes felhasználni”.
22. Máté Gábor kazettája szinte sokkolja a kezdőket és érdeklődőket, mivel lehengerlő és ellentmondást nem tűrő stílusa ösztönösen is egyetértésre készteti a hallgatót.
23. Amikor arról beszélnek, hogy a rendszer milliomosai mit és hogyan tesznek, akkor tulajdonképpen azok puszta presztízsére hivatkozva bizonyítják tetteik helyességét és hatékonyságát.
24. Tulajdonképpen az egész felépítés módszere azon alapszik, hogy a jelölt hallgatók olyan státuszt tulajdonítanak az előadónak, amivel az valójában nem rendelkezik előttük. Mivel azonban egy olyan személy állítja ezt nekik, akiben megbíznak (egyébként nem jelentek volna meg az általában igen szűkszavú meghívásra), így elhiszik ezt, és az üzenet átadójának érveit így hitelesebbnek fogják venni.
25. Az ál-szakzsargon hatékony eszköze a dolgok és fogalmak olyan címkézésének, ami pusztán a megszokott, munkával kapcsolatos fogalomrendszertől eltérő mivoltuk miatt nem váltja ki a szokásos negatív érzelmeket. Ez már növeli az jelölt hajlandóságát arra, belépjen. (olyan munka, ami nem is tűnik munkának, tehát már ettől vonzóbbá válik)
26. Számos olyan kijelentést tesznek a huzamosabb ideje aktív tagok, amelyek mind arra vezethetők vissza, hogy: „Én ezt jobban tudom, mivel én már régebb óta benne vagyok, ezért hallgass rám!” Mindezt abból a heurisztikából kiindulva, hogy minél több időt tölt el a rendszerben valaki, annál jobban ért hozzá.
27. Az Amway zászlajára tűzte a családközpontúságot és a munkához való hozzáállást, aminek hangoztatásával a „megtámadott” jelöltnek olyan érzése támadhat, hogy ha nem lép be, akkor ő olyan fajta, akinek nem fontos a családja, vagy pedig lusta, dolgozni képtelen ember.
28. – lásd a 23. pontban
29. Bármilyen kétsége is merül fel a tagnak vagy a jelöltnek, a kérdést mindig egy olyan problémára vezetik át, ami pénzzel, elegendő vagy sok pénzzel megoldható lehet. Természetesen erre a legtöbb embernek igen a válasza.
30. Mivel a tagok többségében ismerősöket, barátokat és rokonokat keresnek fel, így megfelelő előismeretekkel rendelkeznek ahhoz, hogy érveiket azok gondolkodási szokásaihoz, vagy előítéleteihez tudja igazítani.
38. A tagok gyakran aggatnak különféle a rendszer és a való élet szempontjából is negatív attitűdöket a jelöltekre („pénzellenes”, „nem akar jót a családjának”), amiknek kivédésekor az illetőben az az érzés támadhat, hogy ő valóban megfelelhet a hatalmas profitok elérésére. Emellett még a jelölt aktuális élethelyzetét is olyan módon vázolják fel, mintha az illető azt a helyzetet akarná konzerválni annak minden hátrányos következményével együtt („ezen a helyen akar megöregedni”, „arra vár, hogy egyszer majd kirúgják”) – ami szintén nem igaz, mivel akkor nem lennének ott újabb lehetőségeket keresve.


1.6.6. Az értékekre és az önbecsülésre irányuló stratégiák

1. A viszonzás parancsolata: Ha valakitől kapunk valamit, azt meg kell próbálnunk kellően viszonozni. Szociológusok kimutatták, hogy az emberi társadalmak kialakulásában milyen döntő szerepe volt ennek a mindenütt fellelhető elvnek. Talán ez is magyarázza erejét, és nagyon nehéz ellenállni neki. Úgy látszik annál fontosabb ez az intézmény társadalmaink számára, hogy kockára tennénk érvényét csak azért, mert néhányan visszaélnek vele. Az Amway Corporation is, melynek számtalan nagyon hatásos üzleti ötlete közül egyik kimondottan erre az „ajándékozz, mielőtt tarolnál” stratégiára épül. Van egy „poloskának” (BUG) nevezett kollekciójuk különféle háztartási vegyszerekből. Ezt a kollekciót a házaló ügynökük otthagyja a potenciális vevőnél 24, 48 vagy 72 órára mindenféle ellenszolgáltatás és kötelezettség nélkül s egyszerűen csak arra kéri, próbálná ki a terméket. Ez olyan ajánlat, amit senki sem tud visszautasítani. Amikor aztán az ügynök eljön, hogy a kollekciót a megmaradt áruval elvigye, nála van a megrendelőfüzete is. (…) Magától értetődik, hogy a kuncsaft nyakig van a viszonzás parancsolatának csapdájában, s önként, hálásan rendel. (82.o.)
A Network 21 rendszerében a felépítés az, ami ezt az üzenetet hordozza, továbbá az, hogy az ismerősöket keresik fel a tagok. Ekkor bármilyen korábbi szívességre hivatkozni lehet, de többnyire erre semmi szükség sincs.
2. A következetesség és az adott szó csapdája: Síklaki István ezt írja könyvében (A meggyőzés pszichológiája, 80.o.): „Az elkötelezésnek (…) fontos eszköze az írott szó. Verba volant, scripta manent – mondja a latin, azaz, „A szó elszáll, az írás megmarad.” Az írott szónak bűvös hatása van. (…) Az Amway az alábbi tanácsot adja: Tűzz ki célt és írd le. Bármi is a cél, az a fontos, hogy legyen valami, ami felé törekszel – és hogy leírd. Van valami varázslatos abban, hogyha leírjuk a dolgokat. Tűzd ki a célt és írd le. Amikor elérted a célt, tűzz ki egy másikat, és írd le. Azt veszed észre, hogy lendületben vagy.”


3.6.8. Tizenhat rábeszélő stratégia

1. Erről szól az ismerősök megkeresése, vagyis a baráti, „személyes” garancia ígérete.
2. Amikor valaki nyíltan szembehelyezkedik a rendszer elveivel, a tag azzal fenyegetheti a jelöltet, hogy nemcsak hogy nem lépteti be, amivel esetleg eleshet egy lehetőségtől, hanem baráti viszonyuk is megszűnhet.
3. A Network 21 módszerét – mint minden MLM hálózatépítő a saját módszerét - „biztos módszernek” tartják a meggazdagodás felé.
4. Az előző ellentéte: amikor a jelölt kételkedik a rendszer sikerességében, rendszerint azt a kérdést szegezik neki, hogy tud-e másik olyan módszert, amivel tervszerűen el lehet érni azt, amit az Amway ígér – természetesen nem-mel fog válaszolni, másképp nem lenne ott.
5. A felépítés és az előadások humoros része mind a bizalom megszerzésének és fenntartásának, következésképp az engedelmességre való hajlam fenntartását célozzák.
8. A barátság indokán megkeresettek nagy valószínűséggel belépnek.
9. Az Amway előszeretettel említi a családokat, mint alap motivációs indokot – pld: „kötelességünk minden eszközzel a családért dolgozni”, és számos olyan életeseményt említenek meg, amit a rendszer segítségével tudtak nyújtani a családjuknak.
10. A Network 21 mindent megtesz, hogy a tagjai jól érezzék magukat a rendszerben: erre való a felépítés rendszere és a gyakori szórakoztató oktató előadások is.
11. Az előbbi ellentéte, amihez hozzá jön még a felajánlott lehetőségről való lemaradásnak az esélye is.
12. A negatív hasonlítás automatikusan magával hozza a pozitív hasonlítást. (lásd 13-as pont)
13. Rendszerint negatívan minősítenek mindent és mindenkit, aki nem hajlandó a rendszert pozitívan szemlélni, vagyis belépni.
14. A szponzor önzetlennek és őszintének észleli a frissen belépett tag róla elmondott és terjesztett pozitív képet.
15. A felépítés alkalmával az a cél, hogy a szponzort értékes, érdekes, sikeres, megbecsülendő emberként ismerjék meg, akinek a meggyőzésére érdemes hallgatni; és erről szól a baráti meghívás: ha elfogadunk egy meghívást, akkor magunkat is lejáratnánk, ha csak úgy első látásra faképnél hagynánk az egészet.
16. Az előbbi ellentéte: magunkról lenne negatív véleményünk, ha nem hallgatnánk valakire, akiről pozitív véleményt alakítanak ki bennünk.


3.6.9. A pozitív homlokzatnak szóló stratégiák:

1. A felépítés tulajdonképpen annak módja, hogy a másiknak olyan szívességeket kell megtenni, amivel amaz azt érzékeli, hogy a jelölt észrevette valamilyen kívánságát.
2. Az érdeklődés, együttérzés és támogatást eltúlzása sem idegen ilyenkor (felépítéskor) az emberektől, hiszen előírásszerűen cselekedve minél nagyobb jövőbeli profitban bízik a jelölt, annál többet hajlandó tenni a szponzoráért.
A kazetták tele vannak jó sztorikkal, aforizmákkal, mondásokkal, anekdotákkal, stb., akár saját, akár mástól átvettekkel. A kazettán különösen hatásosak ezeknek az alkalmazása, mivel a közönség reakciója hallható, és sokszor olyan hatást kelt, mint egy kabaré felvétel, vagy egy vicces szappanopera-sorozat a konzerv-nevetéssel. Mindez a szórakoztatáson keresztül elaltatja a hallgatók ellenvélemény képzésre való hajlamát és segíti őket - ha ideiglenesen is, de - elfogadtatni az előadó álláspontját: amit pedig egyszer önként elfogadtunk, azt hajlamosabbak vagyunk saját meggyőződésünkként valami és aszerint cselekedni, ha arra ösztönzést kapunk.
3. A „hálózatépítők” valóban úgy viselkednek, mint egy nagycsalád, ami részint annak köszönhető, hogy a tagok nem adhatnak ki részletes információkat a rendszer működéséről csak a Marketingterv Bemutatón, amire viszont az embert meg kell, hogy hívják (csak úgy nem lehet besétálni, bekérezkedni, és ez nem is szokott megtörténni). A címkézés jelenségét a szektákkal foglalkozó fejezetben lehet részletesebben olvasni.
4. Az egyetértés a bizalom megszerzésének módszere, ami a felépítésben meg is valósul. A friss tag elismerően kell, hogy beszéljen a jelöltek előtt a szponzorról, ami kettős eredménnyel jár: egyrészt az önként kimondott pozitív minősítést a kezdő tag el is hiszi, és önmaga is jobban fog bízni nemcsak a szponzorában, hanem a rendszerben is, különösen úgy, hogy ezt a többi, még nem beavatott személy előtt mondja ki; másrészt pedig a szponzor önbecsülését építi vele, aminek hatására abban is fenntartja és tovább erősíti a rendszer iránti elköteleződését.
5. Az előző pontból következik, hogy kerülni kell a nézeteltérést.
6. Az emberek többsége az ismerőse részéről szerveződik be, így a közös platform már nagyon is biztosítva van. Amikor pedig egy előadást hallgatnak meg, már az is nagyon sokat elmond róluk, hogy egyáltalán ott vannak.
7. A 3-as ponthoz hasonlóan a viccelődést a rendszerrel kapcsolatban is használják. Gyakorlatilag úgy viccelődnek a rendszerbe be nem lépőkön, mint azok tennének ezt róluk, ha fogalmuk lenne róla, hogy egy ilyen dolog működik – mivel azonban nem nagy publicitással megy a dolog, így erre nemigen van lehetőség. Ezzel érzik azt a tagok, hogy milyen jó is a rendszer részének lenni.
8. Amikor megkeresik első alkalommal a listán szereplő jelöltet általában felteszik ezt a kérdést: „Nyitott vagy arra, hogy új módon keress mellékállásban plusz pénzt?” Tulajdonképpen ezen a jelöltek azt értik, hogy „Tudom, hogy több pénzt akarsz, és én segíteni fogok ebben.”
9. Állandóan optimistán nyilatkoznak a jelölt várható teljesítményéről, példának állítva a már befutottakat. Az önbecsülés felépítéssel elérhető állandó karbantartása miatt a szponzorokban meg is van a hajlandóság az optimizmusra a rendszerrel kapcsolatban.


3. 6. 10. A negatív homlokzat óvása

1. Szinte sohasem hangzik el nyilvánosan az, hogy „lépj be!”, hanem csak effélék: „tégy valamit az anyagi helyzeted javításáért!”, „teremts kedvezőbb lehetőséget a családod számára!”, stb.
3. Gyakran keresnek fel a következőkkel jelölteket: „nem tudom képes lennél-e rá”, ha ez belefér az idődbe, megpróbálkoznál vele?”, stb.
5. Több irodalomban és előadáson megemlítik, hogy „a kezdők a legfontosabb értéktárgyak az üzletben”, és a rendszer milliomosai is gyakran hangoztatják, hogy „nálam biztos jobban fog menni!”, stb.
8. Előkerülnek a sikerességet életmódparancsként kezelő felfogások, a család jólétéért való teljes odaadás, a személyes vágyak megvalósításának kudarcát, mint léleknyomorító katasztrófákat, stb.
10. A felépítés folyamán olyan kijelentéseket lehet hallani a frissen belépett tagok részéről, amiről valójában többnyire még ő maga sincs teljesen meggyőződve, mivel még semmilyen tapasztalata sincs a rendszerről, de mivel ez a módszer egyik sarokköve, így megteszi. Ki kell nyilvánítania a módszer iránti elkötelezettséget és azt a hálás lelkesedést, amivel vágyai megvalósulását várja.


3. 6. 11. Kétértelmű stratégiák

1. Minden, ami a lehetséges profitra vagy az elérhető életszínvonalra utal.
2. A telefonos stratégiák egyik lényegi eleme az, hogy nem árulják el a megkeresetteknek, hogy pontosan mire is hívják meg őket.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://brainstorming.blog.hu/api/trackback/id/tr5988186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
BRAIN STORMING, Magyarország legkreatívabb és legtermékenyebb aforizmaírójának műhelye
süti beállítások módosítása