...az eredendő bűnre azért volt szükség, hogy megismerjük a szeretetet? Akkor a legnagyobb hazug maga Isten – nem a szeretet istene, ha az ő világában bűnre van szükség a szeretet megismeréséhez!

***

Jelen anyag forrása:

Ancsel Éva összes bekezdése, Kossuth Kiadó, Bp., 1999.

***

I./10. Száznyolcvankét új bekezdés az emberről, 1987-1991

(Hibiszkus Könyvkiadó, 1991)

***

Ancsel Éva:

„Hogyan is lehetne a remény, amikor mi emberek nem tudunk lemondani a reményről – s így újra meg újra nekivágunk a reménytelennek?”

BRAIN STORMING:

Nem értem: hiszen a remény éppen a reménytelenségben való kényszerű cselekvés szükségszerű velejárója!

***

Ancsel Éva:

„Hogyan is legyen az ember a helyzet magaslatán, ha annak nincsen magaslata? Egyetlen helyzetnek sincsen magaslata. Csak az ember az, aki fölébe léphet. Még ha Solness mesterként le is zuhan.”

BRAIN STORMING:

Egy helyzetnek úgy van „magaslata”, mint egy hullámnak „lejtője” – a szörfös is azon száguldva élvezi a helyzetet!

***

Ancsel Éva:

„Aki embert ölel, az az Ismeretlennel közösül.”

BRAIN STORMING:

Ha valaki egy ismeretlennel közösül, akkor örüljön, ha legalább embert ölel!

***

Ancsel Éva:

„Jézusnak azért a tékozló fiú testvárán sem kellett volna keresztülnéznie. Ez biztosan fájt neki. Hiszen talán azért nem kelt útra ő is annak idején, mert már akkor is túlságosan szomorú ember volt egy ilyen vállalkozáshoz.”

BRAIN STORMING:

Jézus a „boldogságot” tette eszménye központjára… és mintha harcolt volna a nevetés, és a hétköznapi örömök ellen! Istenként csak isten módjára tudott nézni az emberre… Ezért nem is láthatta, milyen is valójában, és mire van szüksége.

***

Ancsel Éva:

„Jézus Isten fia volt, de ki tudja, nem volt-e tékozló fiú?”

BRAIN STORMING:

Vagy minden ember isten, vagy egyik isten sem isten!

***

Ancsel Éva:

A szeretet tudás, ha nem is múlik se eszünkön, se szorgalmunkon, hogy elsajátítjuk-e. És mégis tanuljuk: a kölcsönösség gyönyörű láncreakciójában.”

BRAIN STORMING:

Vagyis a szeretet mégiscsak tudás – egyfajta „érzelmi-jóléti-közgazdaságtan”.

***

Ancsel Éva:

„A szeretet tudás, de nem a jó és a rossz tudásának a fáján terem. Ez már a kiűzetés után születik; fájdalomban és verejtékben.”

BRAIN STORMING:

Vagyis az eredendő bűnre azért lett volna szükség, hogy az ember megismerje a szeretetet? Akkor a legnagyobb hazug maga az Isten – nem lehet az a szeretet istene, ha az ő világában bűnre van szükség a szeretet megismeréséhez!

***

Ancsel Éva:

„Az embernek néha megjön az esze. De honnan is? Világkörüli útról vagy könnyű kalandból? Mindenesetre úgy érkezik, mint egy zord családfő és rendet teremt. Nem ismer se tréfát, se könnyeket.”

BRAIN STORMING:

Ahhoz, hogy az embernek megjöjjön az esze, ahhoz előbb el kell mennie, vagy nem kell lennie.

***

Folyt.köv.