Feleki László: „Mi az önkritika? - Másokat figyelmeztetni hibáinkra.”, avagy -

Bevezetés a Mesterrel való barátságos poszthumusz szellemi birkózásba… 10 menetben!

Az alapidézet forrása:

Feleki László: Mindenféle – Híres emberek, Aforizmák és életrajzok. Első, sokszor átdolgozott és bővített kiadás. Magvető Kiadó, Budapest, 1966. 41.o., 2. bekezdés.

Feleki László Mesterről még bővebben:

Kötelező irodalom „aforizmatikából”(1)! - Avagy: Im memoriam - FELEKI LÁSZLÓ

Brain Storming - 2007.05.21 00:12

http://bsstudio.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=20125

Mint korábban említettem, szándékomban áll Feleki László aforizma műfajban kifejtett munkásságát is a BS-féle Különvélemény sorozatok alapanyagává tenni. Örömmel jelenthetem, hogy a munka folyik, szinte gőzerővel!

Hogy milyen eredménnyel, arra jelen írás lenne a demonstráció, melyben Feleki önkritikáról tett kritikai megjegyzését vettem célba, és írtam le, ami arról eszembe jutott. Az eredmény alant olvasható. Ha eddig azt hittük, hogy az önkritikáról mindent tudtunk – legfeljebb nem gyakoroltuk – akkor ezt mától el is felejthetjük! Hogy miért? Íme:

Feleki László:
 

„Mi az önkritika? - Másokat figyelmeztetni hibáinkra.”

Brain Storming:

No.1.:

Sokan nemigen hajlanak az önkritikára – pedig sokak szerint az önkritikus beállítódás az érett személyiség jelzője/jellemzője. Aki nem akar önkritikus lenni (legalábbis mások előtt nem, vagy nem bevallottan), az azzal az illúzióval élteti magát, hogy ha nem vallja be hibáit, tévedéseit, akkor azok nem is léteznek, nem is történtek meg… Mindez csupán szómágia, de inkább nyílt önhazugság, mert a nem-kimondással akarunk negligálni valamit, amiről tudva tudjuk, hogy kimondatlanul is létezik és jellemző ránk.

Aki azonban önkritikusan viszonyul önmagához, szintén illúzióban ringatja magát – ő abban hisz, hogy az önkritika egyben a hibákért és tévedésekért való nyílt „bűnbocsánat” kérés, ami azok súlyát csökkenti, netán meg is szünteti őket. Vagyis az önkritikus abban hisz, hogy az őszinteség egyben erkölcsi tartást, minőséget, erényt is jelent.

Tény azonban, hogy az önkritika mégis magasabb szint, mint annak kerülése; bár magától az önkritikától még nem válik erényessé az ember.

No.2.:

Humánus önkritika: mások olyan erényeit, teljesítményét elismerni, amikkel magunknak bevallottan ne rendelkezünk, vagy elérni nem tudunk.

No.3.:

Másokat lealázó önkritika: kiválóságainkat, amikkel valóban kitűnünk mások közül úgy tüntetni fel, mintha egy magasabb erény-követelményszint alacsony fokozata lenne, és így másokat úgy lealacsonyítani, hogy még a mi kiválóságunk is csak egy igen alacsony szint.

No.4.:

Rosszul időzített önkritika: szeretteink, vagy olyanok előtt, akik számunkra fontosak, és akiknek a számára mi is fontosak vagyunk, úgy gyakorolni önkritikát, hogy az a számunkra pusztán amiatt kellemetlen, hogy olyasmit vallunk be magunkról, ami rossz fényt vet rájuk csak azért, mert egy ilyen emberrel szoros kapcsolatban vannak.

No.5.:

Önkritikával kritizálni mások önkritikáját: mások önkritika gyakorlásának katarzist nyújtó élményét azzal „elrontani”, hogy mi magunk is bevallunk magunkról egy annál akár kisebb, akár nagyobb volumenű negatívumunkat: amennyiben csekélyebb negatív értékű dologról teszünk önvallomást, relatíve a másik hibáját felnagyítjuk; amennyiben nagyobb negativitást vallunk be, ezzel a katarzisa intenzitását csökkentjük.

No.6.:

Átvállalt önkritika: mások ostobasága, hibái, tévedései miatt úgy mentegetni a másikat, mintha az valójában a mi hibánk lenne; vagyis azt sugallni, hogy a másik hibáiért mi vagyunk a felelősek.

No.7.:

Pozitív önkritika: egyik bevallott negativitásunkat azzal semlegesíteni, hogy bevallunk egy annál valami sokkal negatívabb másikat is.

No.8.:

Megelőlegezett önkritika: előre elárulni a másiknak valamely hibánkat, amivel aztán ártunk neki.

No.9.:

Természetes önkritika: amikor eszünk ágában sincs bevallani semmiféle önmagunk előtt is nyilvánvaló negativitásunkat, csak gyakoroljuk, ami másoknak feltűnik és ennek jelét is adják.

No.10.:

Szociális önkritika: az ember társas lény, így mások önkritikáját az emberek gyakran magukra vállalják, és így lehet az, hogy szüntelenül kritizáljuk egymást.

***

További BS-Különvélemények Feleki László aforizmáiról hamarosan!

Egyéb BS-Különvélemények a BS-Studio Virtus-ban!

http://bsstudio.virtus.hu/index.php?id=startpage