Feleki László: „Boldogtalanság nélkül az emberek nagyon kelletlenül halnának meg.”, avagy - Újabb bevezetés a Mesterrel való barátságos poszthumusz szellemi birkózásba… 11 menetben!

Kép forrása: http://www.bbc.co.uk/health/images/tv/death_main.jpg

(=”A jó halál megtervezése”)

http://www.bbc.co.uk/health/tv_and_radio/how_to_have_a_good_death/

A BBC honlapján kifejezetten a meghalás megtervezésének problémakörével foglalkozó anyagok olvashatók, halhatók.

Az alapidézet forrása:

Feleki László: Mindenféle – Híres emberek, Aforizmák és életrajzok. Első, sokszor átdolgozott és bővített kiadás. Magvető Kiadó, Budapest, 1966. 45.o., 2. bekezdés.

Feleki László Mesterről még bővebben:

’BS-Aforizmatika’ Rovat

Kötelező irodalom „aforizmatikából”(1)! - Avagy: Im memoriam - FELEKI LÁSZLÓ

Brain Storming - 2007.05.21 00:12

http://bsstudio.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=20125

’Különvélemény/Vegyes’ Rovat

BS-Különvélemény – Az Önkritikáról jut eszembe….

http://bsstudio.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=37633

Brain Storming - 2008.01.28 23:25

Feleki László: „Mi az önkritika? - Másokat figyelmeztetni hibáinkra.”, avagy - Bevezetés a Mesterrel való barátságos poszthumusz szellemi birkózásba… 10 menetben!

A Wikipédiában ez olvasható a „halál” címszó alatt:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Hal%C3%A1l

„Meghatározások

Többféle meghatározása van, a különböző tudományterületek szerint:

* A biológia számára a halál az élőlény elpusztulása, mely után passzívan vesz részt az ökoszisztémában.

* A magyar jog szerint a halál: amikor a légzés, a keringés és az agyműködés teljes megszűnése miatt a szervezet visszafordíthatatlan felbomlása megindul. – 1997. évi CLIV. tv. XI. fej. 202.§ g)

* Az orvostudomány megkülönbözteti a klinikai halál, agyhalál és biológiai halál fogalmát:

- A klinikai halál állapotában az életjelenségek (keringés, légzés, agyműködés) átmenetileg szünetelnek.

- Az agyhalál állapotában a személy agya olyan mértékben károsodik, hogy többé nem képes a szervezet tudatos irányítására, a vegetatív idegrendszer teljes vagy parciális sérülésekor. Eszméletvesztés, kóma esetében lehetséges a károsodás nélküli felépülés.

- A biológiai halál állapotában a szervezet életképessége visszavonhatatlanul megszűnik.

*A teológia és a vallások nagy része szerint a halál a földi élet vége, mely után a lélek isteni akaratnak megfelelően másvilágra kerül, megsemmisül, vagy más alakban újjászületik.

A nyugati civilizáció erősen materialista beállítódása sok új információval gazdagította a halál biológiai jellemzőinek megértését, azonban keveset foglalkozott a lelki, spirituális aspektussal. (…) vallásonként, koronként és emberenként is jelentős különbségek vannak, (…).”

A következőkben Feleki László egyik halálról szóló aforizmájával kapcsolatos különvéleményeimet osztom meg olvasóimmal, részben azt is demonstrálva, hogy én magam (többek között) mit gondolok, hogyan gondolkodom a halálról; részben pedig azt is bemutatnám, hogy a halál sokkal több és nagyobb hatású, továbbá többféleképpen szemlélhető „valami”, mint amit a különböző meghatározásai sejtetnek…

Feleki László:

„Boldogtalanság nélkül az emberek nagyon kelletlenül halnának meg.”

Brain Storming:

No.1.:

A halálnak, a meghalásnak csak úgy örülhet az ember, ha nem a szépre emlékezik (éppen).

No.2.:

A halál ázsióját nagyban növeli, hogy az élet folyamán a kellemetlenségeket nehezen viseljük, mivel még élünk… a halál után azonban kellemetlenségekre nem számítunk.

No.3.:

A halál a lehető legrosszabb, ami emberrel megtörténhet, de ne feledjük – ez mindenkivel csak egyszer történik meg az életben és utána már nem kínoz kellemetlen emlékekkel!

No.4.:

Az értelem és jellem érettségének jele, hogy bizonyos problémák ideiglenes megoldásaként felmerül-e a halál gondolata (akár a sajátunk, akár másoké).

No.5.:

Sokan szembeállítják az élet és a halál fogalmát, és azt állítják, hogy ezek egymás ellentétei. Ez azonban tévedés! Az élet egy folyosóhoz hasonlítható, amelyen az élő végigmegy, majd elérkezik a folyosó végén lévő ajtóhoz, amely a halál megfelelője. Amikor odaértünk, feltépjük az ajtót és teljes erővel és sebességgel igyekeznénk átjutni rajta… ez az ajtó azonban nem vezet sehová, mivel be van falazva – mi pedig beleütközve ebbe a falba molekuláris szinten darabokra szakadunk…

No.6.:

A mindig a jövőbe tekintő ember is kelletlenül hal meg – ő még a halála utáni jövőt is megtervezi, elképzeli és rosszul esik neki, hogy nem látja előre, hogy ezek a tervek, elképzelések megvalósulnak-e, avagy hogyan valósulnak meg.

No.7.:

A halálfélelem nem más, mint a halál bekövetkeztéig való közvetlen halál előtti élettől való félelem.

No.8.:

Sok vallás azt hirdeti, hogy az igazi boldogság a túlvilágon, a halál utáni életben következik el. A hibás logika a következő: a halál után nincs szenvedés, kín, betegség… és semmi kellemetlen, ami a földi, halandó életre jellemző… ez eddig rendben is van – de ebből nem következik az, hogy ha szenvedés és boldogtalanság nincs, akkor ott ezek ellentéte van jelen!

A halál után nincs olyan jelenség, ami az életre, az élőre jellemző lenne, de boldogság, se betegség, se egészség…

No.9.:

Ha valaki arra kérne, hogy vonjak párhuzamot a halál szörnyűsége és az élet élvezete között, akkor azt mondanám, hogy életünk folyamán legalább annyira undorodunk mindentől, ami a halálhoz kapcsolható, de különösen a meghaláshoz és az agóniához, mint amennyire vonzódunk mindenhez, ami az élet folyamatosságát fenntartó szaporodáshoz köthető. Amikor „halálfélelemről” beszélnek, akkor a halál pillanatáról beszélnek; holott valójában a meghalástól, az agóniától, a halálhoz vezető szenvedéstől és a halál közelségének tudatától, annak elkerülhetetlenségének tudatától félnek.

Amikor az élet élvezetéről beszélnek, akkor sokan sokmindent megemlítenek, holott alapvetően három dologra vezethető mindez vissza:

1. magának az életnek a fenntartásához szükséges tevékenységekre (pl. evés, ivás, pihenés);

2. a szaporodással kapcsolatos tevékenységekre (a csábítástól a közösülésig);

3. és a Homo Sapiens-re jellemző, a fejlődésünket, az intelligenciánkat és sok egyéb jellemzőnket alapvetően meghatározó kényszerességeink levezetési módjaira.

A haláltól tehát éppen annyira undorodunk, mint amennyire az élet élvezetével kapcsolatos dolgok után vágyódunk.

No.10.:

Az élettel magával kapcsolatos gondolkodásunkat jól szemlélteti, hogy a leendő élet megfoganását elsődlegesen lehetővé tevő aktust micsoda műgonddal tervezzük meg, képzeljük el, játszuk el… míg a halálról, a meghalásunk módjáról, körülményeiről… még akkor sem gondolkodunk, amikor mi magunk a küszöbén állunk … de ami még rosszabb – mindezt szeretteink számára sem igyekszünk elviselhetőbbé, emberien átélhetővé tennünk.

Aki a halál módját széppé, emberien elviselhetővé tudja tenni, az sokkalta többet tesz, mint azok, akik a túlvilágra teszik a meghalás nyomasztó tudatának megkönnyebbülését.

No.11.:

Az extrém sportok sokszor olyan élményeket nyújtanak, amiket, ha nem az adott extrém sport keretében „élvezünk”, akkor általában vagy brutális halálesethez, vagy legalábbis szörnyethaláshoz vezetnek.

A halálfélelmet tehát az ember már sportszerűen képes űzni és élvezni – mi ez, ha nem uralom a halál felett?