… a hagyomány és a gyorsan fejlődő, technikai alapú társadalom áll szemben egymással …

Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy „a globalizáció gyorsuló ütemében a térbeli különbségek csökkennek”.

Ezen elgondolkodva a globalizáció nekem is szöget ütött a fejembe – pontosabban az, hogy a globalizáció ellenzőinek és a helyeslőinek az érvei mennyire fedik azt, amit hirdetnek. Nem mélyedtem még el a témában alaposabban, csak a híreket hallgatom, és abból eddig azt szűrtem le, hogy az ellenzők talán a nemzeti sajátosságaikat féltik, a nemzetiség egyéniségvesztését; míg a helyeslők (vagyis azok, akik általában az egész földet egy hatalmas piacnak tekintik, és a népességre, többnyire, mint vásárlóra számítanak, és sajnos ők az erősebbek, ha jól vettem ki) pedig a közösséget hangsúlyozzák.

Szerintem egyik nézet érvei se nagyon felelnek meg a valóságnak, egyik sem azt tükrözi, amit valójában akar, vagy amitől valójában fél. Az egyik túlságosan hanyagul kezeli az alapvető alkati, és egyéb különbségeket, míg a másik meg túlságosan is eltúlozza őket.

Ha úgy vesszük, leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a hagyomány és a gyorsan fejlődő, technikai alapú társadalom áll szemben egymással – vegytisztán azonban egyik sem igen életképes. Ez megint példa lehetne arra, hogy ha dogmatikus ideológiát csinálnak valamiből, és bezárják a gondolkodás köreit, akkor elszabadulhatnak az indulatok, mert senki nem akar a maga igazából engedni.

A technika összezsugorította a Földet abból a szempontból, hogy nagyon is megmutatta a határait – persze csak látszólagosan, hiszen a tömegkommunikáció csak az itt-és-most-nak, és annak is csak az illúzióját képes megteremteni, és míg egyeseknek ez bőven elég ahhoz, hogy azt higgye, hogy már ismeri a világot; addig az életszerű, valódi itt-és-most élmény soha nem fogja elveszíteni a varázsát. Persze a profitorientált médiáknak ez az érdeke, hogy az ő közvetítésükkel érje el az ember a világot – ha úgy vesszük illúziót gyártanak arról, hogy néz ki a világ, hogy a profitból aztán ők tapasztalják meg, hogy milyen a világ.

Ha az ember túlságosan sok tapasztalatot és élményt kap a többi kultúrából, akkor erőteljesebben keresni kezdi a magáét, és lehet, hogy a kultúrák sokféleségének tapasztalatát a maga kultúrájának veszélyeztetéseként kezdi értelmezni, holott erről szó sincs! (Sokan emlegetik pl. Anglia kulturális imperializmusát, amit az összeesküvés-elméletek gyártói szerint azt a nyelvtanító anyagokkal kívánja elérni és megszilárdítani. Mindez az angolok részéről is azon félreértésen alapul, hogy azt hiszik: a kulturális ismereteken alapul az alapos nyelvtudás, holott egy nemzeti kultúra megismeréséhez nincs szükség az adott kultúra anyanyelvének megismerésére – nem az adott kultúrához tartozó nyelv tudásán alapul az adott kultúra megismerése, és nem az adott kultúra megismerésén múlik az adott nyelvtudás elsajátítása.)

Az emberek globalizációhoz való viszonyában az okozhat kavarodást, hogy mások a szempontok, és a másik törekvéseiben ellenséges szándékot látnak – így akár azt is kijelenthetjük, hogy egyik oldalnak sincs sok mindenben igaza. Vagyis mindkettejüknek igaza van valamiben, de ezeknek az igazságoknak a kizárólagossá tétele elferdíti az alapvető elképzeléseik helyességét.

Brain Storming, 2006.09.02.