onhazugsag_cikk_blogbanm.jpg… A legtöbb igazán nagyot alkotó ember, amikor még esetleg az igazi tevékenységet el sem kezdte, már elképzelései vannak arról, hogy milyennek fogja magát tekinteni, ha célját eléri majd. …

(Részlet az „AMIEL” című esszénaplómból, 1996-ból. A szövegezésen minimális mértékben változtattam, így híven tükrözi 13 évvel ezelőtti, 23 éves gondolkodásmódom.)

Lomb Kató is azt mondja, hogy ha valaki igazán meg akarja tanulni a kiválasztott nyelvet, akkor nyelvzseninek kell magát tartania, és inkább a tankönyveket, a módszert kell okolnia az eredménytelenségéért és nem önmagát.

Az önmegvalósítás terén is szükséges – de az is lehet, hogy elengedhetetlen – egy ilyen „kegyes” önmagunknak és önmagunkról szóló hazugság.

A legtöbb igazán nagyot alkotó ember – akár híressé, közismertté vált, akár nem –, amikor még esetleg az igazi tevékenységet el sem kezdte, már elképzelései vannak arról, hogy milyennek fogja magát tekinteni, ha célját eléri majd.

Tulajdonképpen azt képzelik be maguknak, hogy már el is érték a célt, képzeletben vígan örvendenek a dicsőségnek, az ünneplésnek.

Ehhez hasonlatos az, amikor a tanár dicsérni kezdi a nem feltétlenül buta, de gyengébb képességű diákot, hogy milyen eredetien, egyedien, találékonyan oldott meg egy feladatot – még ha nem is volt jó a megoldás, vagy igazából elügyetlenkedte (ha jól emlékszem Tolsztoj is arról beszélt, hogy ha csodálva foglalkozunk a gyerekekkel, akkor ezzel növeljük a tanulással kapcsolatos motivációit) – és a buta diák tényleg okosodni fog. Mindezt egy kettős vak kísérlettel Amerikában is megerősítették: amikor a tanárok azt hitték, hogy egy országos felmérés alapján őket igen jó képességűeknek találták, és hogy emiatt erős képességű gyerekekkel foglalkoznak, akiknek várhatóan jelentősen növekedni fog az intelligenciájuk, a gyerekek képességei valóban erőteljesebben nőttek, mint az átlagos képességű kontroll-csoportoké – holott mind a kísérletben résztvevő tanárok, mind a diákok csak átlagos képességűek voltak.

Amikor egy ember elképzeli, hogy a jövőben mit szeretne elérni, akkor ez a kép gerjeszteni fogja azokat a cselekedeteket, döntéseket, alkalmak kihasználását, amik afelé a kép felé húzzák, szívják, tolják.

Úgyhogy aki valami nagy dolgot akar elérni, annak minél korábban el kell kezdenie minél élethűbben elképzelni, hogy már el is érte. Tetszelegni kell a leendő dicsőségben, stb..

Fontos, hogy magunkról a lehető legjobb önképünk legyen! Rossz önképpel, alacsony önbecsüléssel nem vagyunk nagy dolgokra várományosak.

Hazudjuk azt magunknak, hogy igenis képesek vagyunk elérni a célt, hogy már többször el is értük, stb… és kezdjünk el cselekedni!

És tegyük ezt másokkal is!

Ha tudjuk, hogy kinek mi a szíve-vágya, akkor mondjunk arról az ő személyével kapcsolatban lelkesítő dolgokat, erősítsük meg abban, hogy elérheti. Óriási energiát fogunk ezzel adni neki!

***

Brain Storming, 1996.

***

Kép forrása: http://farm1.static.flickr.com/198/462691929_2b5ceccdf2.jpg?v=0

 

Szerző: Brain Storming  2015.12.24. 16:35 Szólj hozzá!

Címkék: életmód bölcsesség életérzés pszichológia sikerkalauz életünk egészséges életmód

A bejegyzés trackback címe:

http://brainstorming.blog.hu/api/trackback/id/tr358196026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.