logical-reasoning.png… Van pillanatnyilag domináló logika, amely kissé maga alá rendeli a többit, de ez a dominancia sohasem marad fenn sokáig. …

(Részlet a „Summaonizmus, Holoizmus VI. – A mindennapok filozófiája” című esszénaplómból, 1990-ből. A szövegezésen minimálisan változtattam, így híven tükrözi, milyen volt a gondolkodásom 17 évesen.)

Bármikor, amikor megpróbálunk megmagyarázni valamit, mindig valamiféle logikára hivatkozunk, akár kimondva, akár kimondatlanul. „Logikus, nem?” – mondogatják az emberek. Tulajdonképpen helyesen teszi az ember, ha cselekedeteit igazolja, mégpedig egyfajta logikával.

A logika fogalma arra utal, ami szerint egy rendszer felépül.

S mivel az ember alapvetően három rendszerből épül fel (testi, lelki, szellemi), így ezen rendszereket háromféle logika: testi logika, lelki logika, szellemi logika alapján működnek – emiatt nehéz emberi dolgokban eldönteni, hogy valójában mi is számít logikusnak. Ez a háromféle logika teljesen egyenértékű, az emberhez mindhárom szükséges, bármelyik elveszítésénél vagy túltengésénél veszélybe kerül az emberi lényeg.

E logikák jelentik a személyiség létének, céljának, cselekedeteinek és tetteinek, szándékainak értelmét.

A logika szolgáltatja a tett alapját. E logikára épül az egész életünk és életmódunk mikéntje.

De miről is szólnak, mire vonatkoznak konkrétan ezek a logikák?

Testi logika: a testtel kapcsolatos, a test felhasználásával, fejlesztésével.

Lelki logika: a lélekkel kapcsolatos, a lelkivilággal. Főleg a boldogságra való törekvést jelenti.

Szellemi logika: a szellemmel, a tudással, a valósággal kapcsolatos, az igazságra való törekvést jelenti.

Igaz ugyan, hogy e három logika egyenértékű, de sohasem jelentkeznek teljes harmóniában, s sohasem kerül 100%-os maximalitással egyik sem a cselekvésbe. Létük megfigyelhető. Van pillanatnyilag domináló logika, amely kissé maga alá rendeli a többit, de ez a dominancia sohasem marad fenn sokáig.

Az egy személyiségen belőli véleményváltozásokat e logikák körforgása, időszakos dominanciája adja, ami természetes, sőt létszükséglet.*

E logikák sok dolognak képezik alapját, amint a következőkben látni fogod.

***

Az emberi felfogásnak sajátos, egyéni logikán alapuló rendszere van, s a személyiség mindent elkövet, hogy e rendszer fennmaradjon, mert ez a rendszer biztosítja az egyensúlyt.

A felfogás tehát egyéni rendszert jelent.

A rendszerkialakítás fő eleme a környezet, amihez rendszerünk használjuk.

Az emberi rendszerfogalom tágabb, mint az állatoké; ez az egyik nagy különbség az ember és állat között.

A komolyságot, a tréfát a rendszerbe illeszthetőség mértéke határozza meg.

Az egyéni fogalomrendszer az egyik alapja az egyéni különbségeknek.

Az alkalmazkodóképesség = 1. a rendszerekbe való átmenet képessége; 2. rendszerekbe való átmenet elviselésének képessége – az egyensúlytalanság elviselésének, és a mihamarabbi harmonizálásnak a képessége.

Egyensúlyvesztés, egyensúlytalanság = az az állapot, amikor egy rendszer egy számára nem megfelelő környezetben fenn akar maradni.

Önigazolás = (valamely) logikai rendszerbe való beillesztésnek a törekvése.

Általában magasabb rendszerbe akkor lép a rendszermódosulás (átmeneti káosz), ha a magasabb rendszerhez szükséges alapvető elemek a megfelelő arányban, helyzetben, stb., optimálisan összeálltak.

Általában a magasabb rendszer alkalmazkodik az alacsonyabb rendszerhez.

***

Brain Storming, 1990.

***

Megjegyzés:

* 2006-ban tanulmányoztam át újra ezeket az írásaimat. Ekkor döbbentem rá, hogy már tizenévesen is felismertem valamit, amit másfél évtized múltán újra felfedeztem – már akkor is felötlött bennem az „endokrin ciklikusság” teóriájának alapja, csak akkor még nem volt elegendő ismeretem azon a téren.

Szerző: Brain Storming  2016.01.06. 01:39 Szólj hozzá!

Címkék: filozófia pszichológia esszé életünk bs

fenykard_star-wars.jpgIgyekszem amennyire csak lehet tömör lenni, abban is, hogy mi háborított fel, és abban is, hogy miért.

A filmet nézve egészen hamar kiderült, hogy nem fogok újat kapni, és megértettem a nagy titkolózás okát. A készítők a rajongók önigazolására utaztak: minél nagyobb a várakozás valami újdonságra, annál jobban fognak örülni annak, amit kapnak, még ha az lényegében ugyanaz, ami már megvolt nekik. Az előzménytrilógiában legalább volt átgondolható fordulat, mesterkedés, fejlett látványvilág… itt ez elmaradt. Az V. és VI. epizódban legalább volt trükközés, és a manipulációs elemet az I.-II.-III. epizódban alaposan ki is dolgozták, vagyis a hosszabb távban gondolkodó, nem a robbanásokért és lövöldözésért beülő nézőket is szórakoztatták… itt hányavetien összehajigált kártyázást láthattunk, ahol a kártyalapokon a IV. és V. rész elemei szerepeltek. J.J.Abrams semmi mást sem tett, csak megkeverte a két epizód jelenetkártyáit és rakta le őket – vagyis semmiféle történetet nem láthattunk. A 7. epizód egy profitorientált „two-in-one remake” lett.

Szóval már a film közepén nyilvánvaló volt, hogy becsaptak, mint gondolkodó nézőt, aki betéve tudja a két trilógia minden részét, persze a IV. és V.-et a leginkább (hiszen személy szerint nekem a Birodalom Visszavág volt az első esti mozis élményem, még 12 évesen talán).

De nem is szaporítom a szót érzésekről, meg globális benyomásokról – szeretném megmutatni a még bizonytalankodóknak, hogy miért érezhetnek ők is „zavart az erőben”, miért érezhetik magukat ők is becsapottnak, vagy a marketing áldozatának.

Előzetesen csak annyit még, hogy annakidején én is cikket írtam arról, hogyan koppintotta le Lucas az I. epizódban a híres fogatversenyt szinte egy az egyben a Ben Hur legendás fogathajtó jelenetéről.

Szóval lássuk csak, milyen kártyákkal játszott Abrahams! (A pontokat az eszembe jutás sorrendjében írom, szóval nem feltétlenül követi sem a mintaként szolgáló eredeti IV. és V. Epizód, sem a klón VII. Epizód kronológiáját.)

  1. „Bízzunk létfontosságú információkat egy X-szárnyú vadászban is használható asztrodroidra és engedjük szabadjára, miután minket elkapnak és elkábítva fogságba ejtenek.”
  2. „A létfontosságú információkkal szabadjára engedett robot céltalanul kószáljon a sivatagban.”
  3. „Egy sivatagi településen élő ember találjon rá, és lehetőleg roncsgép vadászok kezei közül szerezze meg.”
  4. „Zuhanjon egy sivatagos bolygóra két fontos karakter, akik a zuhanást követően váljanak szét, és ne is tudják hogy melyik merre jár.”
  5. „Az erő birtoklásának még a halvány tudatával bíró főhős, egy sötét barlangszerűségben szembesüljön a lehetséges képességével egy fénykard segítségével.”
  6. „Legyen egy kocsma, ahol idegenek játszanak élőzenét, mindenféle idegen között.”
  7. „Legyen egy kis, manószerű, több száz, akár 1000 éves bölcs figura, aki a főhősnek segít megtalálni a képességét.”
  8. „Mindenképpen legyen egymás ellenfeleként létező apa-fia konfliktus, ami egy hídszerű helyen játszódik, fénykard vet véget neki, és a sérült fél zuhanjon a mélybe.”
  9. „X-szárnyú vadászgépek egy hasadékszerű helyen száguldjanak a megsemmisítendő objektumban a végső csapásra készülve.”
  10. „Kb. a történet első negyedében legyen élethalálharc konfliktus egy szörnyszerű állattal.”
  11. „A főhős bölcs segítőjét kaszabolja le a főgonosz egy fénykarddal a film vége felé. A bölcs lehetőleg ne essen össze holtan, hanem tűnjön is el a jelentből.”
  12. „A főhősök közül kettő, egy nő és egy férfi, álljon egy erkélyszerű alkalmatosságon, nagy mélységek fölött (aminek nem látunk a mélyére) és onnan lövöldözzenek.”
  13. „A kocsmából két figurával alkudjon meg legalább egy főhős arra, hogy elszállítsák őt/őket a galaxis egy másik részébe.”
  14. „A kocsmás jelenet környékén legyen egy nem emberi lény, aki jelenti a főgonoszoknak a menekülők jelenlétét.”
  15. „A főgonoszok romboló állomásán, mint valami útvesztőben kóvályogjanak, az ellenséges katonák elől bujkálva.”
  16. „A főgonoszok romboló állomása legyen gömb alakú.”
  17. „A főgonoszok lézerrel pusztítsanak el bolygókat.”
  18. „A főhősöket a romboló állomáson hallgassák ki – lehetőleg kifeszítve valami állványra.”
  19. „A női főhőst a főgonosz a romboló állomásukon személyesen hallgassa ki – vagy legalábbis próbálja.”
  20. „Az egyik mellékszereplő panaszkodjon valami triviális dolog miatt, mondjuk hogy koszos lesz, vagy hogy fázik.”
  21. „Legyen szó a romboló állomás szemétledobójáról, főleg, ha van szemétzúzója is.”
  22. „A főgonoszok a sivatagi településen, miközben a létfontosságú információt keresik, gyilkoljanak le mindenkit.”
  23. „A létfontosságú üzenet szóljon arról, hogy egy remeteségbe vonult nagymestertől kérjenek segítséget.”
  24. „A remeteségbe vonult nagymester ne szervezkedjen a jó ügy érdekében, hanem bujkáljon, mivel lényegében az ő hibájából romlottak a dolgok odáig, ahonnan a történet indul.”
  25. „A főgonoszok egy náluknál sokkal nagyobbra kivetített mégfőbbgonosszal beszéljék meg a teendőket.”
  26. „Lehetőleg a legócskábbnak mondott legyen a galaxis leggyorsabb űrhajója, és az legyen a történet egyik legfontosabb szállítójárműje.”
  27. „Mielőtt a női főhőst a főgonoszok rombolóállomására viszik, kábítsák el.”
  28. „A történet kezdődjön 20-30 évvel a korábbi jelentősebb események után.”
  29. „A főhősök bújjanak el a roncs űrhajó padlózata alatt.”
  30. „A roncsűrhajót szippantsa be egy másik űrhajó.”
  31. „A gonoszoknak legyen változatosabb a fénykardjuk, mint a jóknak.”
  32. „A női főhős legyen az ellenállók vezetője között.”
  33. „A film végi nagy csatajelenetben legyen aggódó női kulcsszereplő a felrobbantással fenyegetett bolygón, miközben mellette egy humanoid alkatú robot szintén aggodalmaskodik.”
  34. „A mégfőbbgonosz hozza szóba egy tanítvány kiképzésének a befejezését.”
  35. „A főgonosz legyen köpenyes, maszkos és géphangon beszéljen.”
  36. „A főgonosz vagy gyilkolja halomra a tisztjeit, vagy értelmetlenül rombolja a berendezést.”
  37. „A történet végén a roncs űrhajóval induljanak egy kulcsfigura keresésére, lehetőleg egy szerethető mellékszereplő társaságában.”
  38. „A főhős szabaduljon ki úgy a szorult helyzetéből, hogy verbálisan kerek-perec megmondja az ellenséges katonának hogy mit mondjon, gondoljon vagy tegyen.”
  39. „A főgonoszok rombolóállomását lehetőleg egy-két harci űrhajó egy-két lövése robbantsa fel.”
  40. „A főgonoszok tartsanak látványos erődemonstrációt, bolygók elpusztításával.”

… és így tovább. Aki nem ért egyet valamely ponttal, az nyugodtan reklamáljon, ám ha ki tudja egészíteni, kérem tegye meg!

A borzasztó az, hogy ezek a „másolódások” hamarjában jutottak eszembe, és biztosan legalább ugyanennyit tudnék összeszedni, ha hajlandó lennék a közeljövőben újra megnézni a legújabb részt.

Egyelőre zárógondolatként annyit, hogy elszomorító élmény volt… pedig bennem semmiféle várakozás nem volt. A történettől eleve nem vártam sokat – de jó lett volna, ha lett volna történet. A képi világtól vártam volna élményt – a sablonokon a 3D sem tudott segíteni.

***

Epilógus – No.1.

Aki a Star Wars témából mindenképpen újdonságot akar látni, annak javaslom a Family Guy és a Robot Chicken feldolgozásokat – azokban nagyságrendekkel több a mondanivaló és ezen felül még humorosak is. Őszintén megvallva a katartikus élményt, ami a felháborodásomat végképp lecsendesítette http://tehen.rulez.org/main.html oldal volt.

***

Epilógus – No.2.

És hogy a nyavalygásom még tetőződjön, a film után, miközben igyekeztem a felháborodásomat valahogy kompenzálni, a netes böngészés közben egy újabb szörnyszülöttre bukkantam: a Keanu Reeves és Patrick Swayze-féle Holtpont c., igen jól elkészített, 1991-es akciófilmet 2015-ben újraalkották egy extrémsportos látványpékségben… Szerény véleményem szerint az eredeti film drámaiságát és mondanivalóját teljes mértékben sutba dobva most hányingerkeltően kifinomult kaszkadőr- és látványmázból gyártottak valamit, amit biztosan élvezni fog mindenki – aki nem látta az eredetit.

***

BRAIN STORMING, 2015.12.26.

Szerző: Brain Storming  2015.12.26. 16:54 4 komment

Címkék: kritika mozi különvélemény

onhazugsag_cikk_blogbanm.jpg… A legtöbb igazán nagyot alkotó ember, amikor még esetleg az igazi tevékenységet el sem kezdte, már elképzelései vannak arról, hogy milyennek fogja magát tekinteni, ha célját eléri majd. …

(Részlet az „AMIEL” című esszénaplómból, 1996-ból. A szövegezésen minimális mértékben változtattam, így híven tükrözi 13 évvel ezelőtti, 23 éves gondolkodásmódom.)

Lomb Kató is azt mondja, hogy ha valaki igazán meg akarja tanulni a kiválasztott nyelvet, akkor nyelvzseninek kell magát tartania, és inkább a tankönyveket, a módszert kell okolnia az eredménytelenségéért és nem önmagát.

Az önmegvalósítás terén is szükséges – de az is lehet, hogy elengedhetetlen – egy ilyen „kegyes” önmagunknak és önmagunkról szóló hazugság.

A legtöbb igazán nagyot alkotó ember – akár híressé, közismertté vált, akár nem –, amikor még esetleg az igazi tevékenységet el sem kezdte, már elképzelései vannak arról, hogy milyennek fogja magát tekinteni, ha célját eléri majd.

Tulajdonképpen azt képzelik be maguknak, hogy már el is érték a célt, képzeletben vígan örvendenek a dicsőségnek, az ünneplésnek.

Ehhez hasonlatos az, amikor a tanár dicsérni kezdi a nem feltétlenül buta, de gyengébb képességű diákot, hogy milyen eredetien, egyedien, találékonyan oldott meg egy feladatot – még ha nem is volt jó a megoldás, vagy igazából elügyetlenkedte (ha jól emlékszem Tolsztoj is arról beszélt, hogy ha csodálva foglalkozunk a gyerekekkel, akkor ezzel növeljük a tanulással kapcsolatos motivációit) – és a buta diák tényleg okosodni fog. Mindezt egy kettős vak kísérlettel Amerikában is megerősítették: amikor a tanárok azt hitték, hogy egy országos felmérés alapján őket igen jó képességűeknek találták, és hogy emiatt erős képességű gyerekekkel foglalkoznak, akiknek várhatóan jelentősen növekedni fog az intelligenciájuk, a gyerekek képességei valóban erőteljesebben nőttek, mint az átlagos képességű kontroll-csoportoké – holott mind a kísérletben résztvevő tanárok, mind a diákok csak átlagos képességűek voltak.

Amikor egy ember elképzeli, hogy a jövőben mit szeretne elérni, akkor ez a kép gerjeszteni fogja azokat a cselekedeteket, döntéseket, alkalmak kihasználását, amik afelé a kép felé húzzák, szívják, tolják.

Úgyhogy aki valami nagy dolgot akar elérni, annak minél korábban el kell kezdenie minél élethűbben elképzelni, hogy már el is érte. Tetszelegni kell a leendő dicsőségben, stb..

Fontos, hogy magunkról a lehető legjobb önképünk legyen! Rossz önképpel, alacsony önbecsüléssel nem vagyunk nagy dolgokra várományosak.

Hazudjuk azt magunknak, hogy igenis képesek vagyunk elérni a célt, hogy már többször el is értük, stb… és kezdjünk el cselekedni!

És tegyük ezt másokkal is!

Ha tudjuk, hogy kinek mi a szíve-vágya, akkor mondjunk arról az ő személyével kapcsolatban lelkesítő dolgokat, erősítsük meg abban, hogy elérheti. Óriási energiát fogunk ezzel adni neki!

***

Brain Storming, 1996.

***

Kép forrása: http://farm1.static.flickr.com/198/462691929_2b5ceccdf2.jpg?v=0

 

Szerző: Brain Storming  2015.12.24. 16:35 Szólj hozzá!

Címkék: életmód bölcsesség életérzés pszichológia sikerkalauz életünk egészséges életmód

Hát, Kennedy annak idején a híres beszédében úgy fogalmazott, hogy "átdobtuk a kalapunkat a fal túloldalára, és így kénytelenek vagyunk átmászni a falon"... mondta ezt arra, hogy el kell magukat kötelezni a Hold elérésére, mert csak akkor fog megvalósulni. Ő akkor túlzott, mert űrprogramok akkor még tkp nem is léteztek, valójában ezzel a célkitűzéssel indult be a dolog. Az is tény, hogy már egy rakat kalapot dobáltunk szét mindenféle falak túloldalára, de nekem úgy tűnik, hogy most viszont a szóbeli célkitűzések messze átestek a ló, sőt a ménesek túloldalára, és mintha csak abból eredően, hogy vizuálisan képesek vagyunk felfedezni távoli bolygókat, a többségben az az illúzió támad, hogy el is tudjuk, sőt, el kell érnünk azokat... és ha akarjuk, akkor már képesek is vagyunk rá. Na de, itt álljunk meg egy percre - a pszichológiában ezt vágyteljesítő gondolkodásnak, vagy mágikus gondolkodásnak nevezik: "csak akarni kell, és akkor megvalósul". Az tény, hogy a megvalósulást meg kell, hogy előzze az akarat, de ez mégiscsak úgy néz ki, mintha egy nehéz sziklás, ismeretlen hegyi terepen az eget néznénk, vagy a sok-sok kilométerre lévő csúcsot, de a lábunk elé meg nem. A hosszú távú űrutazásban ez a fajta "látom a célt" illúzió előtérbe nyomulása ugyanolyan veszélyes, mint a szerpentinen autózónak a távoli tájban való gyönyörködése... Az úti cél és a jelenlegi helyünk között hajlamosak vagyunk elfelejteni egy fontos tényezőt: az utat, amit addig meg kell tennünk. Engem újra és újra elképeszt, hogy mennyire nincsenek összhangban a lehetőségeink és a távlatok, amikbe tekintünk, és amikre hangosan felhívják a figyelmünket. A csillagközi, de még a bolygóközi utazási lehetőségeink még nagyjából papíron sem léteznek, pontosabban ma még ugyanolyan mese-kategóriába tartoznak, mint a gyerekek erkölcsi fejlődését tápláló mesék... Ennek ellenére megértem a nagyközönség felé mutatott látványpékséget és bulvárosodást (mert hát minden kutatás közpénzből megy), de kérdéses, hogy nem ártunk-e ezeknek a mesés, illuzórikus lehetőségeknek a megcsillantásával... Nekem úgy tűnik, hogy a valódi kutatásokhoz szükséges anyagi bázis megteremtéséért megy az egész, ám ezzel ugyanúgy látszatvilágot építünk a nagyközönség felé, akárcsak a vallások hajdanán, amik elsősorban az uralkodó elitnek a számára nyújtottak az elnyomásukhoz szükséges ideológiai alapot...

***

BRAIN STORMING, 2015.11.05.

Szerző: Brain Storming  2015.11.05. 11:27 Szólj hozzá!

Címkék: tudomány álmok űrhajózás

refugee-hungary.jpgNéha elgondolkodom azon, miért tekintenek sokan egységes masszaként a jelenlegi embermozgásban résztvevőkre ... mert szerintem nem azok. Ugyanúgy nem lehet rámondani a menekültekre, hogy ilyen vagy olyan vallásúak, vagy ilyen vagy olyan nemzetiségűek... akárcsak az európaiakra sem lehet egységesen kijelenteni, hogy keresztény kultúrában élnének, vagy hogy fehérek, stb. ... Az ilyen egyszerűsítések ugyanúgy előítélettel terheltek, mindenféle sztereotip felhanggal. Ugyanúgy, mint ahogyan azt sem lehet mondani, hogy a magyarok között egységes lenne az országba érkezők fogadtatása. ... Amikor balhé volt a határon, akkor egységesen sokan kijelentették, hogy "Tessék, ezek ilyenek" - holott nem dobált mindegyikük, nem balhézott mindegyikük, stb. Durva torzítás egységes masszaként kezelni őket, ez az sztereotip irány az előítéletesség melegágya, és sokan belecsúsztak már, olyanok is, akik nem is akartak... Perpill egy dolog jelenthető ki - ahol eddig voltak, ott rossz volt nekik, így eljöttek. .. Nekem fura, hogy agyatlanul sokan azt hiszik, hogy valamiféle vallási kultúrát akarnak majd itt terjeszteni, vagy gyakorolni... hát kérdem én, nem azért jöttek el az otthonukból, a szülőföldjükről, mert ők nem kérnek az erőszakból, vagy akár a hazájukban dühöngő vallási fanatizmusból? Nem lehet elmenni ebbe az irányba? ..... Ha valaki egységes vallású masszaként kezeli ezeket a népeket, ugyanúgy félreértheti, sőt megsértheti az indítékaikat, mintha az európaiakat egységesen keresztényként kezelnék - és nem hiszem, hogy az Európából kivándoroltakat a keresztény kultúrát terjeszteni kívánó hitszónoknak tekintenék... Volt olyan, aki azt mondtam, hogy majd biztosan itt is a saria-t fogják követelni... DE emberek, hiszen többek között éppen a saria brutalitása elől menekülnek ezek az emberek, és éppen azért jönnek el, mert ők nem olyanok, mint azok, akik inkább ott maradtak és inkább vallási alapon háborúznak, semmint elvándorolnának valahová új életet kezdeni. ... Szóval nem értem, hogy pl. miért kell egységes masszaként kezelni a jelenleg mozgó embertömeget. Ez sosem vezet jóra... Érdekes módon, amikor a főváros szívében vertek tanyát nem volt balhé, mert persze megvolt a remény, hogy továbbhaladhatnak. Amíg volt remény, addig a határon is nyugi volt... Sokan úgy tekintenek rájuk, mint valami hódító seregre, holott ezek az emberek kiszolgáltatottak... és a legtöbb európai tudja ezt, és ezért állnak egyesek melléjük, ezért segítik őket, míg mások ugyanezért igyekeznek beléjük rúgni, amekkorát csak tudnak. Magam körül is ezt látom – a menekültek felbukkanása különös viszályt szított az emberséges érzelmek és az indulatáttétellel élők között. … Kevesen gondolnak bele, hogy amikor majd levonul ez a népmozgás, a reakcióink emléke velünk marad, és mások is emlékezni fognak arra, hogyan viszonyultak embertársaik, ismerőseik a kiszolgáltatott menekültekre… Hogy hogyan bántak azokkal, hogyan viszonyultak azokhoz, akik nem tudják magukat megvédeni. Hogy hogyan viszonyultak a hozzájuk képest semmilyen önérvényesítési joggal nem bírókhoz… hogy hogyan használták fel a gyengéket a maguk gyengeségeik és kiszolgáltatottságuk leplezni igyekvő erőfitogtatásra. …

Az embermozgás lecsillapodásának másnapján is tükörbe kell majd néznünk – én úgy gondolom, hogy már ma gondolnunk kellene arra is, hogy milyennek szeretnénk látni majd akkor a tegnapi magunkat…

***

BRAIN STORMING, 2015.09.

***

(Kép forrása: http://www.ibtimes.com/eu-refugee-crisis-2015-hungary-denmark-police-confrontations-detention-continue-amid-2088998)

Szerző: Brain Storming  2015.09.19. 04:28 Szólj hozzá!

Címkék: politika rasszizmus menekültek

Szerző: Brain Storming  2015.09.14. 13:41 Szólj hozzá!

Címkék: valláskritika

Szerző: Brain Storming  2015.09.04. 13:17 Szólj hozzá!

Címkék: tudomány bölcsesség aforizma

dscf2303.JPG„Véletlenek nincsenek!” – mondogatják sokan … De, vannak!

A képen látható, csomagolt „fitt-kenyér” hónapokon át vesztegelt a kis, falusi iskola tanárijának az asztalán. Az egyik szülő ajándéka volt a tantestület részére, de valahogy senki sem akaródzott elvinni a magáét. A tanév (és az iskola) vége felé két kollégám is nekem adta a maga kis csomagját. Ez még nyár elején volt – rá sem néztem a szavatossági idejére.

Szeptember elsején véletlenszerűen vettem le a polcról az egyik csomagot, mert eszembe jutott, hogy talán ideje lenne megenni őket… Akkor néztem meg a szavatossági időt ):o)

Ha hinnék valamiféle tudatalatti időérzékben (ami természetesen lehetséges), az akkor sem működhetne hónapokon átívelően napi pontossággal, pláne úgy, hogy nincs ismeretem magáról a határidőről. … Konklúzió: ha babonás lennék, valamiféle szerves anyagokban meglévő tudatot feltételeznék, ami azt sugallta volna, hogy a hivatalos szavatosság lejárata előtt fogyasszam el a terméket. A babonák is valahogyan így születnek és az ilyen véletlenek erősítik meg a valóságon túli metafizikai dimenziók létének hitét.

(Brain Stroming, 2015.09.03.)

Szerző: Brain Storming  2015.09.03. 13:43 Szólj hozzá!

Címkék: pszichológia

Szerző: Brain Storming  2015.09.03. 07:57 Szólj hozzá!

Címkék: isten ateizmus bsfunpics

free-time.jpgValaki ezt kérdezte nemrég: „ … ha egy erős gimnáziumban matek-fizika szakon kb. mindenből 5-ös, 4-es szeretnék lenni, akkor naponta mennyi szabadidőm lesz a tanulás mellett sportolni, és egyéb dolgokra?”

Ezt válaszoltam az illetőnek:

Ha mindenből 5-ös akarsz lenni és nem vagy szivacsagyú zseni, akkor nem lesz szabadidőd.

Ha kifejezetten adott szakok miatt mégy egy adott erős gimnáziumba, akkor miért akarsz mindenből nagyon jó lenni? Nem azért mentél oda, hogy az adott szakokból legyél nagyon jó? Gondolom azért mentél matek-fizikára, mert ezek jól mentek általánosban, és szeretted is őket, valószínűleg könnyen is tanultad őket - míg a többi tárgyat kevésbé szerethetted vagy kevésbé tanultad könnyen... Tudom, szörnyen hangozhat, de a középiskola részben arról is szól, hogy végképp tisztázd magadban, hogy mi vonz és minek a tanulására vagy fogékony, vagyis itt kell megtanulnod szelektálni az ismeretterületek között - itt kell megtudnod, hogy milyen ismeretterületek felé érdemes akár az életben is tendálódnod. Röviden a lényeg: a középiskola arról szól, hogy ami érdekel, azt tanuld meg most már hatékonyan tanulni és alkalmazni, az egyéb műveltségi területek követelményrendszeréből pedig tőled telhetően teljesíteni a minimumot valahogyan... És itt már sejtheted, hogy igen, itt a puskázási, stb., egyéb "hatékony vizsgastratégiák" megtanulását értem.

Amikor már tudod, hogy mivel szeretnél majd foglalkozni, érdemes arra ráfeküdni, míg a többi tárgyat "műveltségi érdekességként" érdemes felfogni, amiből persze számot kell majd adnod, de sajnos a mai magyar közoktatási rendszer nem azon alapszik, hogy a fő érdeklődési körödbe nem eső dolgokról fogalmad legyen, vagy ismerd az alapfogalmait az adott tárgykörnek, hanem tételesen be akar vasalni a memóriádból mindent, ami persze lehetetlenség. Igaz, vannak szorgalmas és tehetséges diákok, akikben a szorgalom és a képesség együtt megvan majdnem minden tárgyhoz, ami a követelményeket illeti, de az ilyenek sajnos a legtöbbször szociálisan elszigetelődött mentalitásúak, és a kimagasló iskolai teljesítmény sokszor valamilyen szociális (vagy akár mentális) zavar palástolásának a tünete.

... és még sorolhatnám tovább, de szerintem már ennyiből is látszik, hogy elsősorban abból kell 5-ösnek lenned egy erős iskolában, amiért abba az intézménybe mentél.

Viszont ha számszerűen vagy kíváncsi a szabadidőre, akkor tisztán szerintem 1-2 órahossza közötti az az időtartam, amit magadra szánhatsz, de szerintem itt is túloztam.

Egy személyes megjegyzés: Én eléggé aktív voltam a középiskolában, és én magam valóban ki is számoltam, hogy ha minden napi tevékenységemet összegzem, akkor 60-120 perc közötti volt az az időtartam, ami maradt magamra - ez akkor volt, amikor 4-es volt a műszaki szakközépben az átlagom... mondjuk ez kb. egyetlen évig volt tartható. Összességében egyetlen olyan napra emlékszem a középiskolából, ami olyan volt, hogy nyugodt lélekkel mentem suliba, mert aznap mindenre készültem, amire kellett. Ez kb. 1988-89-es tanévben volt talán.

BRAIN STORMING, 2015.08.30.

Szerző: Brain Storming  2015.08.30. 04:06 Szólj hozzá!

Címkék: oktatás tanulás iskola különvélemény önmegvalósítás

walking_alone.jpgEgyszer valaki megkérdezte: "Mi a legjobb, amit a magány ellen lehet tenni?", valaki pedig az erre adott válaszában azt mondta, hogy "Senki sem mer egyedül élni" ... Ez megütötte a fülemet, és ez jutott az eszembe...

Ezzel nem teljesen értek egyet - egyedül élni és magányosnak lenni nem ugyanaz. Valójában nem az tudja meg, hogy mennyi emberi társaságra van szüksége, aki együtt él valakivel, vagy akinek nagyjából rendszeres társasági élete van, hanem az, akinek rendszertelen és megteheti, hogy ha nincs kedve, akkor nem érintkezik senkivel. Ehhez azonban egyedül kell élni egy darabig, de nem magányosan.

Az egyedüllét nem azonos a magánnyal – sajnos a legtöbb ember úgy él valakikkel vagy valakivel kapcsolatban, hogy sokszor érzi úgy, hogy bizony, ha most ő maga dönthetne, teljesen mást csinálna; amikor aztán végre egyedül lehet, akkor nem tud kitörni a megszokott emberi környezet zavaró hiányérzetéből.

A magány ellen a legjobb tanács ez lehet: Mivel a modern civilizált társadalmak amúgy is mindenkiből skizofrént csináltak a nagykorúságáig, így mindenkiben minimum két személyiség lakozik: akit kifelé mutat, és amilyen valójában. Ha feltesszük magunknak a kérdést: "Mihez lenne most igazán kedvem, ha azt tehetnék EGYEDÜL, amit akarok?", akkor a választ szerencsés esetben a belső, valódi énje adja meg. No, ezt kell követni, akármilyen baromságnak is tűnik a külső énünk számára.

Csak kevesen merik meglépni ezt, holott egyetlen napnak sem lenne szabad úgy eltelnie, hogy az ember nem teszi fel magának, a belső énjének ezt a kérdést és nem követi a választ. Csak így alakulnak ki a saját elvárások, a saját célok, a saját eredmények fölötti igazi öröm... Ezzel nem szigetelődik el az ember másoktól, sőt, éppen ellenkezőleg: csakis az tud másokkal is emberi módon bánni és viselkedni, aki ilyen értelemben őszinte magához.

Aki elfojtásoktól szenvedve él, az nem is él, hiszen a külső világ felé mutatott énje folyamatosan fojtogatja a belső, őszinte énjét... az ilyen személyiség (vagyis tkp. majdnem mindenki) állandóan másoktól várja a segítséget, mások társaságát keresi, mert úgy érzi, hogy ha másokkal van, akkor a külső világ felé mutatott énje dominál, és mások társaságában nem pusztán fojtogatja a belsős, önmagához őszintének lenni akaró énjét, hanem nagyon rövid idő alatt ki is nyírja: így "születnek" az állandóan extrovertált, semmiféle belső értéket nem képviselő, de remek társasági emberek, akik mások társasága nélkül nem is léteznek.

Ha az ember a magányra gondol, akkor pusztán csak kérdezze meg magától minden nap: "Jó ez nekem, ha ezt teszem?" v. "Mit tennék most szívesen, ha egyedül rajtam állna, hogy a jelen lehetőségeimmel azt tehetem, amit csak akarok?" … Így lassan megérti akárki, hogy mennyi mindent, mennyi energiát visz, sőt rabol el az életből az, hogy másoknak megfelelni akarjunk, vagy a mások által elénk állított kihívásoknak akarjunk megfelelni.

A végére még egy gondolat, egy egészen apróságnak tűnő momentum, ami megindíthatja az embert az „önmaga jó társasága” felé vezető úton. És had fogalmazzak itt személyesen az olvasóhoz szólva: Milyen apróság az, amit eddig nem volt szíved megvenni, mert hülyeségnek gondoltad, de állandóan kacsingatsz felé, ha látod? Bármi lehet: egy könyv, egy kés, egy minőségi toll, egy spéci füzet, egy búváruszony, stb. Bármi, amit nem mások kedvéért vennél vagy használnál. Eredj és vedd meg - és figyeld, mi történik benned. A vágy nem arra való, hogy életed végéig kínozzon - arra való, hogy kielégítsd és közelebb kerülj a saját vágyaidhoz.

BRAIN STORMING, 2013

Szerző: Brain Storming  2015.04.01. 14:09 Szólj hozzá!

Címkék: boldogság bölcsesség magány pszichológia

alone_time_wallpaper_yvt2.jpg"Szeretni csakis az erős ember tud. A gyenge nem szeret, csak menekül a másikhoz. Ez nem szeretet, akármilyen odaadó, elfogadó, érzékeny, érzelmes és szenvedélyes. A gyengeség azt jelenti, hogy nem találod magadat, a másiktól várod a megváltásodat és ez lehetetlen." – Müller Péter.

Üzenem Müller Péternek, hogy ezzel a kis "bölcsességével" egy-az-egyben lenézi és a rajongóival lenézeti a gyerekeket, a betegeket, a depressziósokat... stb. Az egy dolog, hogy a "szeretet", mint olyan, egy túláltalánosított, emberi fogalom, amibe mindenki beleérti azt, amit csak akar; másik dolog, hogy a "szeretetre" hivatkozni emberi kapcsolatok esetében megint csak egy túláltalánosított, közhelyesen hamis dolog – sőt, a fenti megfogalmazásban még hamis is. A fentiek a felnőttséget teszik a szeretet igazi gyakorlójává, holott a felnőtt szeretet éppen hogy mértéktartóan és visszahúzódóan önző és egoista, éppen amiatt, mert megtalálta önmaga értékeit, amivel érzelmi szükségleteiben önellátóvá vált... Egy ilyen ember nemigen tudja már azt "produkálni" a szeretetével, amit magában a „szeretetben” szeretni lehet, hiszen már nem látványos érték számára az, amit mások reagálásként nyújtanak neki éppen a fent felsorolt odaadásból, elfogadásból, érzékenységből, érzelmességből és szenvedélyből. Az élet képlékeny, mozgékony, változékony, viharos és hisztis.... ha nem ilyen lenne, nem lenne csodálatos az élet és nem lenne csodálatosan változatos. A fenti leírás jellemző lehet egy sokat tapasztalt bölcs emberre, egy megvilágosodottra... de nem olyasvalakire, akiben még elevenen él a tűz, az a tűz, ami az életet felismerhetővé teszi, ami az életerő bizonyítéka. Amiről a fenti jellemzés szól, az a lecsillapodott, tapasztalt és bölccsé vált boldogság állapota... mindenki erre törekedne, de mindenki megutálná ezt az állapotot, amint elérné. Kellemes dolog az ilyenné vált boldog emberekkel tapasztalatot cserélni, de nem velük élni; remek dolog egy ilyen emberrel együtt dolgozni, mert az ilyen ember a téma, a terv, a tettei rajongója... és nem embereké. ... És ki tudja – az ilyenné vált ember éppen azért jöhet ki másokkal annyira jól (és ezt egy percre se keverjük össze a "szeretettel"!), mert semmi szüksége sincs rájuk. Az, aki alapjában véve senkit nem utál, az lényegében senkit nem tud szeretni... önmagán kívül.

BRAIN STORMING, 2014.

Szerző: Brain Storming  2015.03.28. 00:31 Szólj hozzá!

Címkék: kritika idézetek filozófia boldogság életmód bölcsesség pszichológia különvélemény életünk önmegvalósítás müller péter életérzés;

matek_pelda_1_1360624838.png_439x346

Szerző: Brain Storming  2013.02.12. 00:24 Szólj hozzá!

Címkék: tudomány tanulás matematika

Sokan tudják, hogy aug. 11-12-én meteorzápor figyelhető meg, de kevesen tudnak erről többet. Az alábbi írásból közelebbről megismerkedhetünk a jelenség hátterével és eredetével! (BS-fordítás) 

 

 1. Perseids

A Perseidák

The Perseids are a prolific meteor shower associated with the comet Swift-Tuttle.

A Perseidák egy igen gazdag meteor zárport előidéző égitestekből álló raj, amely a Swift-Tuttle üstökössel áll kapcsolatban.

The Perseids are so called because the point they appear to come from, called the radiant, lies in the constellation Perseus.

A Perseidák elnevezés abból a pontból ered, ahol felbukkannak az égen – ezt radiáns-nak nevezik, ami a Perseidák esetében a Perseus csillagképben van.

Meteor showers occur when Earth moves through a meteor stream.

Meteorzáporok akkor jönnek létre, amikor a Föld áthalad egy meteorraj pályáján.

The stream in this case is called the Perseid cloud and it stretches along the orbit of the Comet Swift-Tuttle.

A raj pályája ebben az esetben az ún. Perseida felhő, amely végigkíséri a Swift-Tuttle Üstökös pályáját.

The cloud consists of particles ejected by the comet as it passed by the Sun.

A felhő azokból a részecskékből áll, amelyeket az üstökös dobott ki magából, amikor az elhaladt a Nap közelében.

Most of the dust in the cloud today is approximately a thousand years old.

A felhőben lévő por legnagyobb része ma már megközelítőleg 1000 éves.

However, there is also a relatively young filament of dust in the stream that was pulled off the comet in 1862.

Van azonban egy fiatalabb, porból álló pályasáv is ebben a felhősávban, amelyet az üstökös 1862-ben lökött ki magából.

The rate of meteors originating from this filament is much higher than for the older part of the stream.

Az ebből a pályasávból származó meteorok száma sokkal nagyobb, mint a felhősáv régebbi részéből származóknak.

2. Observation

Megfigyelés

The Perseid meteor shower has been observed for about 2000 years, with the first known information on these meteors coming from the Far East.

A Perseidák meteorzáporát már 2000 éve megfigyelik, és az első ismert információ ezekről a meteorokról a Távol-keletről származik.

In early medieval Europe, the Perseids came to be known as the "tears of St. Lawrence."

A kora középkori Európában, a Perseidák úgy váltak ismertté, mint „Szent Lőrinc könnyei”.

The shower is visible from mid-July each year, with the greatest activity between August 8 and 14, peaking about August 12.

A meteorzápor már július közepétől megfigyelhető, augusztus 8-a és 14-e között tetőzve, augusztus 12-én a legnagyobb aktivitással.

During the peak, the rate of meteors reaches 60 or more per hour.

A tetőzéskor a megfigyelhető meteorok száma elérheti az óránkénti 60 vagy még annál is több észlelést.

They can be seen all across the sky, but because of the path of Swift-Tuttle's orbit, Perseids are primarily visible in the northern hemisphere.

Az egész égbolton észlelhetők, azonban a Swift-Tuttle pályavonala miatt, a Perseidák leginkább az északi féltekén figyelhetők meg.

3.1. A Perseidák szülőanyja:

a 109P/Swift-Tuttle üstökös

Comet Swift-Tuttle (formally designated as 109P/Swift-Tuttle) was independently discovered by Lewis Swift on July 16, 1862 and by Horace Parnell Tuttle on July 19, 1862.

A Swift-Tuttle üstököst (amit hivatalosan 109P/Swift-Tuttle-nek neveznek) egymástól függetlenül fedezte fel Lewis Swift 1862. július 16-án, és Horace Parnell Tuttle 1862. július 19-én.

The comet made a return appearance in 1992, when it was rediscovered by Japanese astronomer Tsuruhiko Kiuchi.

Az üstökös 1992-ben tért vissza, amikor a japán csillagász, Tsuruhiko Kiuchi újra felfedezte.

It is the parent body of the Perseid meteor shower, perhaps the best known shower and also among the most reliable in performance.

Ebből az üstökösből származnak azok a részecskék, amik a Perseidák meteorzáporát előidézik, ami talán a legismertebb ilyen jelenség, és a megjelenését tekintve a legmegbízhatóbban előre jelezhető.

The comet is on an orbit which will almost certainly eventually hit either the Earth or the Moon, though not within this millennium.

Az üstökös olyan pályán halad, amely majdnem biztosan keresztezni fogja a Föld és a Hold pályáját, igaz, nem ebben az évezredben. (És egyes előrejelzések szerint ütközni fog valamelyikkel.)

Upon its 1992 rediscovery, the comet's date of perihelion passage was off from the then-current prediction by 17 days.

Az 1992-es visszatérésekor, az üstökös perihéliumon való áthaladásának az időpontja 17 nappal eltért az akkor előre jelezettől.

It was then noticed that, if its next perihelion passage (August 14, 2126) was also off by another 15 days, the comet would very likely strike the Earth or Moon.

Már akkor is megjegyezték, hogy ha a következő Napközeli áthaladásának pályája (2126, augusztus 14-én) szintén csúszna mintegy 15 napot, akkor az üstökös nagyon valószínűen be fog csapódni a Földbe vagy a Holdba.

Since the solid nucleus of Swift-Tuttle is about the same size as the object thought to have caused the Cretaceous–Tertiary extinction event, this was of some concern.

Mivel a Swift-Tuttle szilárd magja körülbelül olyan méretű, mint az az égitest volt, ami a feltételezések szerint a Kréta-tercier kihalási eseményt is okozta, ez mindenképpen figyelemre méltó tény.

This prompted amateur astronomer and writer Gary W. Kronk to search for previous apparitions of this comet.

Ez a tény arra sarkallta Gary W. Kronk-ot, amatőr csillagászt és írót, hogy az üstökös korábbi feltűnéseit is tanulmányozza.

He found the comet was most likely observed by the Chinese in 69 BC and AD 188, which was quickly confirmed by Brian G. Marsden.

Azt találta, hogy legvalószínűbben a kínaiak figyelték meg i.e. 69-ben és i.sz. 188-ban, amit Brian G. Marsden azonnal meg is erősített.

This information led to a recalculation of its orbit, which indicated the comet's orbit was more stable than expected, making the threat disappear.

Ez az információ a pályája újraszámításához vezetett, ami azt jelezte, hogy az üstökös pályája sokkal stabilabb volt, mint amire számítottak, és ez elejét vette a becsapódástól való félelmeknek.

3.2.

Comet Swift-Tuttle, shown above in false color, is the largest object known to make repeated passes near the Earth.

A fenti ábrán hamis színekben látható Swift-Tuttle üstökös a legnagyobb ismert objektum, ami ismételten elhalad a Föld közelében.

It is also one of the oldest known periodic comets with sightings spanning two millennia.

Ez egyike a legidősebb ismert, periodikusan visszatérő üstökösöknek, amit már két évezrede megfigyelnek.

Last seen in 1862, its reappearance in 1992 was not spectacular, but the comet did become bright enough to see from many locations with binoculars.

Utoljára 1862-ben látták; az 1992-es újbóli megjelenése nem volt igazán látványos, azonban az üstökös így is eléggé fényes volt ahhoz, hogy távcsővel látható legyen a Föld számos pontjáról.

To create this composite telescopic image, four separate exposures have been combined, compensating for the motion of the comet.

Ahhoz, hogy elkészítsék ezt a teleszkopikus képet, négy különböző felvételt kombináltak össze, azért hogy az üstökös mozgását kompenzálják.

As a result, the stars appear slightly trailed.

Emiatt a környező csillagok képe kissé megnyúltnak látszik.

The inset shows details of the central coma.

Az ábra a kóma magjának részleteit is megmutatja.

The unseen nucleus itself is essentially a chunk of dirty ice about ten kilometers in diameter.

A nem látható üstökösmag lényegében koszos hógolyóhoz hasonlít, ami mintegy 10 km átmérőjű.

Comets usually originate in the Oort cloud in the distant Solar System – well past Pluto, most never venturing into the inner Solar System.

Az üstökösök rendszerint az Oort-ködből származnak, a Naprendszer külső peremvidékéről, jóval a Plútón túlról, többségük azonban sohasem téved a belső Naprendszer környékére.

When perturbed – perhaps by the gravity of a nearby star – a comet may fall toward the Sun.

Amikor zavar támad – sok esetben egy közeli csillag gravitációja következtében – egy üstökös a nap felé kezdhet zuhanni.

As a comet approaches the Sun, rocks, ice-chunks, gas, and dust boil away, sometimes creating impressive looking tails.

Ahogy egy üstökös megközelíti a Napot, sziklatörmelék, jégszilánkok, gázok és por lökődik ki belőle, ami néha igen látványos csóvát eredményez.

In fact, debris from Comet Swift-Tuttle is responsible for the Perseids meteor shower visible every July and August.

Valójában, a Swift-Tuttle üstökös törmeléke felelős a Perszeidák meteorzáporért, ami júliusban és augusztusban figyelhető meg.

Comet Swift-Tuttle is expected to make an impressive pass near the earth in the year 2126, possibly similar to Comet Hyakutake this year or Comet Hale-Bopp next year.

A Swift-Tuttle üstökös várhatóan igen látványosan fog elhaladni a Föld közelében 2126-ban, ami hasonló élményt fog nyújtani, mint korábban a Hyakutake vagy a Hale-Bopp üstökösök.

Translated by Brain Storming, 2009

***

Kapcsolódó irodalmak:

A 109P/Swift-Tuttle pályája és mozgásai – táblázatos adatok:

A 109P/Swift-Tuttle pályája és mozgásai – diagram és animáció

Perszeusz csillagkép

Meteorraj

Idén is jön a Perseidák meteorraj

Kréta-tercier kihalási esemény

A hét csillagászati képe – Meteor a Perseusban

 

 

Szerző: Brain Storming  2012.08.09. 23:30 1 komment

Címkék: nyelvtanulás tudomány angol életmód meteor hullás

Valójában a 11 éves fiamnak (aki a korosztályával ellentétben sokkal felvilágosultabb ezen a téren!) jutott az eszébe a reklámfilmmel kapcsolatban, hogy képzeljük csak azt a pillanatot, amikor a kis Lili felhelyez magának egy tampont. Akkor vajon ugyanekkora élvezettel viszonyulna a könnyű silk-touch borításához?

Bennem az örök kérdés merült fel: miért propagálják még mindig azt a tampon- és intim-betét reklámok, hogy a nők számára pusztán maga a menstruációs vérzés jelenti a fő problémát, és ha ezt a vérzést felfogjuk (és nem pedig csillapítjuk, mert azt ugye nem lehet), akkor egy csapásra megszűnik minden gond és baj??? Eszébe sem jut senkinek, hogy a PMS (Pre-menstruációs tünetegyüttes) sokkal jobban kikészíti a nőket, mint maga a vérzés, aminek a beindulása sokszor inkább enyhülést hoz? Persze ez az „enyhülés” nem jelenti egyszersmind azt, hogy a nő fizikailag éppen olyan fitt, mint a menstruációs ciklusok félidejében. A vérveszteségre mindig visszafogott teljesítménnyel viszonyul a szervezet – a versenysportot űző nők ezt nagyon jól tudják. Nem hinném, hogy a nők azért lelkesednének, vagy vásárolnának egy adott fajta tampont, hogy az ne akadályozza őket a sportolásban. Pláne nem szörfözésben!

Persze jogos lehet a felvetés, miszerint a reklámfilmben egy fiatal, valószínűleg éppen menstruálni kezdett 3D-animált tinilány szerepel, akiket talán még nem súlyt annyira a PMS, és még a vérveszteségük sincs olyan mérvű, hogy az legátolná a sportolási hajlandóságukat. A reklámfilm végén elhangzó szlogen is ezt jelzi: „elsőre is könnyen megy”.

Aztán pedig ott a szörf, mint sport: itt Magyarországon a wind-szörf jöhet csak szóba, mivel a hullámzó Balatonból már kitessékeli az embert a vizirendészet. A szörföt mégsem tartanám tipikusan női sportnak – különösen a szél-szörföt, ugyanis ahhoz elég nagy fizikai erő kell. Nehéz elképzelni, hogy egy törékeny alkatú tinilány éppen szélszörfözne. Másik dolog, hogy a szörfözők nem bikiniben szörföznek – hacsak nem egy városi strand mesterséges hullámgépen „lovagolnak” a hullámokon. De ott sem szokás olyan gyengécske ruciban az erősen áramló vízbe menni, ami egy pillanat alatt leszedi az emberről a nem kellőképpen rögzített ruházatot.

Végezetül visszatérve a fiam reakciójának második részéhez – azt is felvetette, hogy a használat után, szó szerint „vérbefagyott” kislány hangú tampon, vajon mit mond, amikor kidobják a kukába?

 ***

BRAIN STORMING, 2012.06.30.

Szerző: Brain Storming  2012.06.30. 13:16 Szólj hozzá!

Címkék: reklám televízió tampon