12_21_may_the_44th_with_me.jpg60 rövid bekezdés, ami bizonyítja, hogy ha láttad a Birodalom Visszavág-ot, akkor az Utolsó Jedik-et már meg sem kell nézned – kissé összekutyulva és felduzzasztva, de ugyanaz van bennük.

Két évvel ezelőtt (2015 decemberében) csalódottan jöttem ki az Star Wars VII epizódjáról, az „Ébredő Erőről”. A film első, egyszeri megtekintése után több mint 3 tucat dramaturgiai pontot tudtam összeszedni, amit a Star Wars 4. és 5. epizódjából másoltak. Tévedés ne essék, nem a Star Wars univerzum kellékeinek ismétlésével volt problémám – nyilvánvaló volt, hogy azért ültem be a moziba, mert szerettem volna elmerülni ennek az univerzumnak a világában. A „setting” az én képzeletemet is megragadja, függetlenül attól, hogy régóta tudom, hogy az alap sztori mindössze egy kozmikus környezetbe helyezett, időnként technikai lexikát használó fantasy-ról van szó, ahol az egymást követő epizódok során nem a történet fejlődött, hanem a történet írói lettek tapasztaltabbak … ami igazából az előzmény trilógián mutatkozott meg igazán. Mind az univerzum kidolgozottsága, mint a sztori összetettsége azokban mutatkozott meg igazán. Nos, és ezután a történet vezetési fejlődés után egyszerre csak visszacsöppentem a VII epizóddal ugyanabba a naiv miliőbe, amiből magának a Star Wars univerzumnak is ki kellett nőnie… És mindezt oly módon, hogy magát a sztorit is dramaturgiailag majdnem teljes egészében másolták. (Részleteket lásd az „Az Ébredő Erő kapcsán jut eszembe – avagy: elmezavar az erőben” cikkemben.)

Mindezek után erős volt a gyanúm, hogy a folytatástól se várhatok többet. Elhatároztam, hogy nem is fogom megnézni moziban, mivel ezzel is egyfajta „mikro-bojkottot” akartam gyakorolni. Ennek ellenére természetesen érdekelt a film, hogy mit is tudtak a copy-királyok kihozni folytatásképpen. Már az első vetítések után megjelentek a harsogó kritikák, hol az egekig magasztalva, hol unalmasnak titulálva utálva a filmet. Mivel a VII epizód másolásait csak 4 ember tudta volna összeszámolni a két kezén, így már én is elsősorban arra figyeltem és füleltem, hogy hol érhető tettem a korábbi részek dramaturgiai másolásai. Már a szimpla elmesélések során is voltak szembetűnően másolt részletek, ám nem gondoltam volna, hogy olyan mennyiségben, mint az előző epizód esetében. … De nem is fűzném tovább a személyes előzményeket – éppen 10 nappal a premier után én is meg tudtam nézni egy eléggé rossz minőségű netes verziót, ami tökéletesen elegendő és alkalmas volt arra, hogy a következő dramaturgiai másolásokat kivonatolhassam. A szerkesztésért nem kezeskedem, szerintem az összecsapott munkám hű ahhoz, ahogyan a 7. és a 8. epizód forgatókönyveit készítették.

(Mint az előző cikkemben, itt sem feltétlenül a filmek kronológiája mentén hozom össze a másolt momentumokat.)

  1. Az üldözöttek szem elől tévesztését követően azonnal jelentést kell tennie az üldözésért felelősnek, akit nyilvánosan hurcol meg a legfőbb vezér. (8: Snoke-Hux; 5. Vader – csillagromboló kapitányok)
  2. Mindezt a fővezér egy szimpla kivetítésen keresztül intézi. (5: Vader meg is fojtja a kapitányt.)
  3. X-szárnyú a vízben. (8: Valószínűleg Luke hajója volt a szigeten a tengerben; 5. Luke hajója elsüllyed Yoda bolygóján a mocsárban.)
  4. Az üldözöttek nem ugranak fénysebességre (8: nem akarnak; 5: nem tudnak), így alakul ki az üldözés.
  5. A gonosz erők egyik fővezére „Kövessenek!” felszólítással támad a Lázadókra.
  6. Egy nő tartson eligazító beszédet a Lázadóknak. (8: Holdo; 5: Liea, a Hoth-on.)
  7. Bennszülött népség „takarítson” Luke élőhelyének környékén. (8: „gondnokok”; 4: Jawák.)
  8. A főhős Jedi-lovag tanuló egy sötét helyre vetődik, ahol kudarcot vall. (8: fatörzsben; 5: barlangban.)
  9. A barlangba vetődő tanuló önmagával kommunikál.
  10. Egy űrhajó vesztegel a Mester bolygóján egy másodpilótával. (8: Millenium Falcon és Chewbakka; 5: egy X-szárnyú és R2-D2.)
  11. Egy hely, ahol mindenféle élőlény önfeledten szórakozik, és ahol meg kellene találni valakit. (8: kaszinó és kódoló; 4: kocsma és pilóta)
  12. Egy valójában a Lázadás ellen is lázadó keveredjen románcba egy Lázadóval. (5: Solo és Leia; 8: Fin és Rose)
  13. Egy Solo-figura keveredjen románcba egy Lázadó nővel. (Az előző pont ismétlődése, de itt magáról Solo fiáról és Ray-ről van szó.)
  14. A kocsma-szerű jelenet az első rész óta kötelező jellegű elemnek tűnik – számomra érthetetlen, hogy az evés és ivás, és minden alapvető, nem háborús emberi szükséglet miért szorult ki az SW univerzumból. Mintha a kocsmai jelenetek azt lennének hivatottak bemutatni, hogy ebben az univerzumban is hús-vér élőlények vannak, akiknek vannak testi és mentális szükségleteik is. Ebben a részben a kaszinó játszotta ezt a szerepet.
  15. A kiképzetlen, forrófejű jedi-tanonc a sztori más szereplőjének/szereplőinek jövőbeli sorsát előre látva igyekszik elhagyni a mestert. (5: Luke hagyja el Yodát; 8: Rey hagyja el Luke-ot.)
  16. A kiképzetlen jedi-tanonc önként sétál csapdába. (5-6: Luke, amikor Leiá-ék megmentésére, és az Uralkodó elé megy. 8: Rey önként megy Ren-hez, aki Snoke elé viszi.)
  17. A főgonosz jobbkeze lifttel viszi az önként megjelenő főhőst a főgonoszhoz; miközben a főhős folyamatosan győzködi arról, hogy még érzi benne a jót és még nem késő elhagynia a sötét oldalt. (6: Luke és Vader; 8: Rey és Ren.)
  18. A főgonosz testőrségének piros egybe-egyenruhája. (6: a halálcsillagon; 8: a szuper-csillagrombolón.)
  19. Amikor a főhős megjelenik a főgonosz előtt, a főhős bilincse az erő által nyílik ki és esik le. (6: Uralkodó – Luke; 8: Snoke – Rey.)
  20. A főhős „kihallgatásakor” a főgonosz maga mellé teszi a főhős fegyverét.
  21. A 6. epizód Uralkodó – Luke személyeskedő piszkálódása jelenik meg a 8. epizód Snoke – Rey dialógusában.
  22. A főgonosz kifejti, hogy ami történt az pontosan úgy történt, ahogyan előre eltervezte. (6: az Uralkodó a halálcsillagon; 8: Snoke a Rey-jel való találkozáskor.)
  23. A főgonosz, hogy az erejét bizonyítsa/fitogtassa, az erővel kínozza a főhőst. (6: Az Uralkodó Luke-ot az energiasugarakkal; 8: Snoke Rey-t.)
  24. A szikrázóan fehér környezetben lévő lázadó bázison egy hosszan elnyúló bejárat van, nagy, nehéz páncélkapuval. (5: Hoth bázis bejárata; 8: a sósivatagon lévő barlang.)
  25. A szikrázóan fehér környezetben lövészárkokba sorakoznak fel a védekezők a bunker előtt, kézifegyverekkel és apróbb ágyúkkal; míg a támadók lépegetőkkel támadnak. (5: Hoth; 8: sósivatag bolygó)
  26. A végső „űrcsata” végén kezdik kilőni a nagy űrhajóról a lázadó hajókat. (6: Halálcsillagról; 8: Snoke hajójáról.)
  27. A főgonosz mellől magához röptetné a fegyverét a főhős. (6: Halálcsillagon az Uralkodó és Luke; 8: Snoke és Rey.)
  28. Elhangzik a „teljesítsd be a sorsodat” klisé. (6. és 8.)
  29. A főgonosz „jobbkeze” végez a főgonosszal. (6: Vader – az Uralkodó; 8: Ren – Snoke.)
  30. A 8. epizód kaszinóban fellelendő kódolója ugyanolyan vonakodóan és anyagias alapokon segít a két mellékfőhősnek, majd ugyanúgy egy nagy halom, konténeresen mozgatott jutalmat kap, mint a 4. epizód Solo-ja.
  31. A fehér sivatagos bolygót nem tudják az űrből támadni, ezért felszíni támadást kell indítaniuk. (5; 8.)
  32. A sósivatagi bunkerben ugyanúgy hullik a mennyezet, mint a hósivatagos bolygón, amikor támadás érte őket.
  33. A sivatagi bunkernek csak egy ki-/bejárata van, ezért a bejárat előtt veszik fel a harcot. (5: a Hoth-on ugyanez volt a felállás, bár a be- és kijáratokról nem volt szó, valószínűleg nem a támadók felé menekültek volna. 8: a sósivatagi részben ez külön téma. Plusz a 4. epizód börtönblokkos jelenetében is ez az egyik problémaforrás.
  34. Egy lázadással szemben is lázadó figura fehér inget és fekete nadrágot visel. (4-5-6: Han Solo – 8: Fin.)
  35. A sivatagos harci jelenetben reménytelen apró siklógépekkel harcolnának lépegetők ellen – teljes kudarcba fulladva. (5; 8)
  36. Az öreg jedi-mester figyelemelterelés és időhúzás céljából harcot kezdeményez a túlerővel és a sötét oldalra átállt egykori tanítványával szemben. (4: Ben – Vader és a rohamosztagosok; 8: Luke – Ren.)
  37. Kőomlás miatt nem jutnak át egy fontos menekülési útvonalon. (5: Hoth – amikor Han Solo kíséri Leiát; 8: sósivatagi bunkerből való menekülésnél.)
  38. Az öreg jedi-mester eltűnik, miután lesújtottak rá – és a köpenye üresen omlik magába. (4: Ben Kenobi; 8: Luke)
  39. A felkelők elmenekülése után vonul be a támadó sereg, miközben a Millenium Falcon az utolsó menekülő jármű. (5: Hoth-ról való menekülés; 8: sósivatagi bunkerből)
  40. A Millenium Falconban meghatódott beszélgetés a meghalt jediről. (4: Ben haláláról Luke és Leia; 8: Luke haláláról.)
  41. A jedi-mester nem akarja tanítani a hozzá lelkesen és önként érkező tanítványt. (5: Yoda nem akarta tanítani Luke-ot; 8: Luke nem akarta tanítani Rey-t.)
  42. Betekintés az öreg, remeteségbe vonult Mester életébe. (5; 8)
  43. Az öreg Mester nem fénykardos kiképzéssel oktatja a tanítványát. (Yoda nem tanítja vívásra Luke-ot; Luke nem tanítja vívásra Rey-t.)
  44. Egyetlen vadászgép ront a csillagromboló ellen. (5: a Millenium Falcon látszattámadást indít menekülés közben; 8: Poe ténylegesen támadja, egyedül.)
  45. A 8. epizód tökéletesen másolta az 5. és a 2. epizódok durva idősíktorzítását: az 5. epizódban a Millenium Falcon látszólag pár órán át kergetőzik a csillagrombolókkal, míg Luke látszólag hetekig van Yoda bolygóján. A 2. epizódban Obi Van valóban csak 1-2 órát tölt a klónozóknál, miközben Anakin és Padmé látszólag heteket töltenek el együtt a Naboo-n.
  46. Ren előszeretettel fojtogatja a tisztjeit, akárcsak Vader.
  47. A halálcsillagot felrobbantó epizód utáni részben egy másik hatalmas csillagromboló az ellenfél. (4.-5. epizódok; 7.-8. epizódok.)
  48. A Millenium Falcont elárasztani akaró élőlények. (5: Az aszteroida belsejében élő repülő rágcsálók; 8: a Luke bolygójáról befészkelődött repülő emlősök.)
  49. A főgonosz jobbkezének és a főhősnek a civódása, hogy ki melyik oldalra álljon át. (5: Vader és Luke az összecsapásuk közben; Ren és Rey a telepatikus kommunikációjuk közben.)
  50. A Mester és egy korábbi mester szellemképének vitája. (5: Yoda – Ben; 8: Luke – Yoda.)
  51. Telepatikus beszélgetés a főgonosz és a főhős között. (5: Vader – Luke; 8: Ren – Rey.)
  52. A tapasztalatlan tanítvány „súlyos” problémahelyzetet próbál megoldani az erő segítségével. (Az 5. epizódban Luke még csak a saját bőrét akarta menteni azzal, hogy kiemeli az X-szárnyút a mocsárból, de nem ment neki, ami kövekkel már ment előtte; a 8. epizódban Rey a felkelők megmaradt tagjait menti meg azzal, hogy a beomlott kijáratot az elzáró sziklák lebegtetésével megnyitja. Az 5. epizódban az erő használatának gyakorlása volt a kézen álló Luke kőlebegtetése; a 8. epizódban Rey maga mondja ki, hogy a felkelők megmentése a járatot elzáró kövek lebegtetésével remek alkalom lesz a lebegtetés gyakorlására.)
  53. Az erőviszonyok tekintetében végig a „gonosz erők” vannak fölényben. A sztori lényeges szereplői mindenben kudarcot vallanak, egyedül a végső menekülésük „sikeres”. (Az 5. és a 8. epizód tkp. erről szól.)
  54. Lássuk valamelyik főhőst félmeztelenül, első alkalommal. (5: Luke, miután Han megmenti, egy szál alsóban „lubickol” valami gyógyfolyadékban. 8: Ren nem tudni mit csinált a félmeztelen felsőtestes jelenete előtt vagy után. Megjegyzendő, hogy szintén a 2. epizódban látható „majdnem” Anakin is mezítelen felsőtesttel, a rémálmából felriadva; amit aztán a következő epizódban aztán már az ágyból félmeztelenül felkelőssel folytattak. Akárhogy is nézzük, a trilógiák első két évadában a 2. epizódban jelennek meg a mezítelen felsőtestek, akárcsak ebben a szériában.)
  55. Megjelenik az „úszás”. (5: Itt nem Luke „gyógyfürdős” jelenetérre gondolok, hanem amikor Yoda mocsárbolygójára érkezve a partra kellett úsznia. 8: Rey úszik. A dolog azért furcsa, mert mindketten egy sivatagos bolygón nőttek fel. Az úszás csak az 1. és 3. epizódban jelenik meg kifejezett funkcionális formában.)
  56. A főgonosz jobbkeze felajánlja a főhősnek, hogy fogjanak össze és együtt uralkodva kezdjenek egy új rend felépítésébe. (5: Vader – Luke; 8: Ren – Rey.)
  57. A főgonosz jobbkeze, mintegy az utolsó jedi-ként viszi a főhőst a főgonosz elé. (5: Vader Luke-ot; 8: Ren Rey-t.)
  58. A főhős valójában árva – ha vannak is szülei, nem azok nevelése, hanem a génjeik által hatottak az életére. (1: Anakin-nak az anyja csak a kihordója volt, valójában a midikloriánok gyermeke. 3: Anakintól távol tartják a gyerekeit; amit Luke részben meg is él, hiszen tudja, hogy nem a szülei nevelték. 8: Rey-t eladják a szülei, a történet szerint szolgának.)
  59. A remeteségbe vonuló Mester egy igencsak nedves bolygóra száműzi magát. (5: Yoda egy mocsaras bolygóra; 7-8: Luke egy hidroplanétára.)
  60. R2-D2 elkíséri a tapasztalatlan, lelkes jedi-tanoncot a Mester bolygójára. (5: Luke-kal megy Yodához; 7-8: Rey-jel megy Luke-hoz.)
  61. Amikor a tanítvány megérkezik a Mesterhez, a Mester eldobja, ami a tanítvánnyal érkezett. (5: Yoda elkezdi kipakolni Luke tárolóit, és mindenfelé szétdobálja a holmijait; 8: Luke egyszerűen eldobja a Rey által a kezébe adott fénykardot.)
  62. A Mester kimondottan meghalni ment a száműzetésbe. (5-6: Yoda semmi jelét nem adta annak, hogy bármiféle szándéka lenne akár segíteni a felkelőknek, akár elhagyni a bolygóját. Nem is ment el, ott halt meg a kunyhójában, és a takarója összeomlott, ahogy a teste eltűnt. 8: Luke ki is mondja, hogy ő meghalni ment oda; és ő maga is egy önmagába roskadó köpenyben tűnt el.)

*** *** ***

Én látok párhuzamot még Han Solo 5. epizódban való Hoth-ról való lelépése, és Fin meglógási kísérlete között is. Mindketten önös érdekek mentén akartak meglógni a kalamajkából, és egy nő miatt maradtak mégis az események sűrűjében.

… Ha esetleg valakinek szemet szúrt volna a címlapkép… Nos: 2017-ben voltam 44 éves, és oda jutott a világ, hogy a 12 évesen (32 évvel ezelőtt) megszeretett Star Wars Univerzumból mostanra nőttem ki … vagy vették el tőle a kedvem. Vagyis 44 évesen, az Erő legyen velem!

 

BRAIN STORMING, 2017.12.28.

Szerző: Brain Storming  2017.12.28. 19:20 Szólj hozzá!

Címkék: kritika mozi star wars megmondás különvélemény így látom én

A matematika nem feltétlenül ahhoz kell, hogy számolni tudjon az ember (arra ott van a számológép) - hanem azért, hogy megtanuljon problémát megoldani, és hogy egyáltalán HAJLANDÓ legyen problémákat megoldani. Ebből a szempontból a matematika nem reál, hanem készségtantárgy - aki jó matekos, az nagyobb eséllyel lesz kreatívabb, mint az, aki nem hajlandó megerőltetni az agyát vele. Másik dolog, hogy matek mindenhez kell - és a matek nemcsak az algebra, bár látszólag az, mivel abban inkább vannak számok és alapműveletek. Amúgy a való élethez nemigen kell több, mint amit 4. osztályig megtanul az ember, mármint számolás terén. DE aki matekból megreked ezen a szinten, annak az agya sem nagyon fejlődik tovább - a mai civilizált és modern technikákkal telezsúfolt világban meg technoteista barbárrá lesz mindenki, aki azt hiszi, hogy a mateknak semmi haszna... az valóban megérdemli, hogy ki legyen szolgáltatva az éppen adott technikának.

Szerző: Brain Storming  2017.12.20. 10:38 Szólj hozzá!

Címkék: tudomány tanulás matematika kreativitás különvélemény problémamegoldás

Az igazán tapasztalt bölcs abból tanult a legtöbbet, amit rosszul csinált, és már tudja: mindig cselekedni kell, mert csak a cselekvésnek van eredménye. Ha kudarc követi, az eredmény a tanulság és a tapasztalat. Aki nem ment át korábbi hibázások és tévedések sorozatán, és egyből jól csinált valamit, az ugyan örülhet ennek, de attól még egy tapasztalatlan, az egyszeri sikerétől megszédült tuskó is lehet... A kudarcokkal teli előzmény nélküli kedvező kimenetel nem siker, az mázli; olyan, mint gazdag családba születni, vagy ötöst nyerni a lottón. Nem érdem, és nem is siker.

Szerző: Brain Storming  2017.12.14. 22:38 Szólj hozzá!

Címkék: hiba kudarc bölcsesség különvélemény bs

rich_vs_happy.jpgSikeresség vs gazdagság

Avagy

„Mi az, amit a gazdagok minden nap megtesznek, és a szegények nem?”

***

Nemrég a szemem elé került egy régi írás és vita, mely termékeny gondolatok táptalajául szolgálhat…

Az eredeti írás konklúziójával kezdeném, mert előre vetíti, mire is számíthatunk:

„Azt hiszem, hogy a felmérés tanulságait csak azok fogják előnyükre fordítani, akik a témában az ok-okozatot a helyén kezelik: a gazdagok nem azért teszik meg, amiket megtesznek, mert gazdagok; hanem azért válnak gazdagokká, mert az teszik, amiket…

… hiszen még maga Bill Gates is így fogalmazott: “Ha szegénynek születtél, az nem a te hibád. Ha szegényen halsz meg, az viszont csak a te hibád.”

***

Az írás címe már eleve ferdít: nem azt írja, hogy a gazdagok világ életükben megtették ezeket, hanem azt, hogy a MÁR meggazdagodottak teszik meg ezeket... Óriási különbség.

Az „említett jellemzőkről” a következők jutottak az eszembe:

-1-

"A gazdagok 70%-a 300 kalóriával kevesebb “szemét” ételt (műanyag, vacak kaját) fogyaszt naponta. A szegények 97%-a pedig 300 kalóriával több “szemét” ételt fogyaszt naponta."

BRAIN STORMING:

A gazdagok nyilván megengedhetik maguknak a minőségibb ételeket.

-2-

"A gazdagok 23%-a játszik szerencsejátékon napi szinten, míg a szegények esetében ez 52%."

BRAIN STORMING:

Arról most had ne beszéljünk, hogy hányan gazdagodtak meg a szegények szerencsébe vetett hitéből... Másik dolog: a szegények aprópénzben játszanak, míg a gazdagok milliókban, nemegyszer mások megélhetését is kockára téve.

-3-

"A gazdagok 80%-ának vannak konkrétan kitűzött céljai, míg ez a szegények mindössze 12%-áról mondható el."

BRAIN STORMING:

A szegények kitűzhetnek maguknak bármilyen célt, az életük menetét leginkább a gazdagoknak az ő életük fölötti döntései határozza meg.

-4-

"A gazdagok 76%-a hetente 4-szer tornázik, a szegényeknél ez az arány 23%."

BRAIN STORMING:

Ez úgy is értelmezhető, hogy a gazdagoknak 3-szor annyi energiájuk marad a napi munka után, vagy harmad annyira megerőltető munkát végeznek.

-5-

"A gazdagok 63%-a hallgat hangoskönyveket utazás közben, míg a szegényeknek csak 5%-a."

BRAIN STORMING:

Persze - a gazdag tud utazni, van mivel hallgatnia...

-6-

"A gazdagok 81%-a használ teendők-listát, míg a szegényeknek csak 19%-a."

BRAIN STORMING:

Hja, persze - a szegénynek általában a gazdag mondja meg, hogy mi a teendője...

-7-

"A gazdagok 85%-a szeret olvasni, míg a szegényeknek csak 26%-a."

BRAIN STORMING:

Ha a szegénynek lenne könyve, akkor szeretne és többet is olvasna.

-8-

"A gazdag szülők 63%-a olvas fel a gyermekének mesekönyvből, míg a szegényeknél ez az arány csak 3%-ot tesz ki."

BRAIN STORMING:

A gazdagnak telik mesekönyvre...

-9-

"A gazdag szülők és gyerekeik 70%-a átlagosan havi 10 órát töltenek el önkéntes munkával, szemben a szegények 3%-os arányával."

BRAIN STORMING:

Ha a szegény majd megengedheti magának, akkor majd ő is lesz önzetlen... Mellesleg sokan, akik szegények, sokszor oly mértékben alulfizetettek, ami már-már önkéntes munkának is beillene.

-10-

"A gazdagok 80%-a telefonon (beszélgetve) is köszönti a születésnapos ismerőseit, ez a szegények körében mindössze 11%."

BRAIN STORMING:

Ha nekem dúsgazdag ismerőseim lennének, én is szívesen köszönteném őket ...

-11-

"A gazdagok 67%-a le is írja céljait, ez a szegényekre csak 11%-ban jellemző."

BRAIN STORMING:

Aztán a gazdagok többsége megkeresi azokat, akik majd megvalósítják helyette a céljait... Amikor egy gazdag célt tűz ki magam elé, akkor ezzel másoknak tűz ki feladatokat.

-12-

"A gazdagok 88%-a napi fél órát tölt el azzal, hogy saját magát képezze, míg a szegényeknek csak 2%-a."

BRAIN STORMING:

A szegények nem azért szegények, mert képzetlenek, a gazdagok pedig nem azért gazdagok, mert képzettek.

-13-

"A gazdagok 6%-a mondja csak el mindig, hogy mi jár pontosan a fejében, szemben a szegények 69%-ával."

BRAIN STORMING:

Ergo – aki gazdag, az egyben őszintétlen is. Aki őszinte, de nincs döntési hatalma, azt éppen emiatt szokták ki is használni.

-14-

"A gazdagok 79%-a havonta legalább 5 órát tölt el kapcsolatok építésével, ez a szegények körében mindössze 16%-os arányt mutat."

BRAIN STORMING:

A gazdagok változatosabb társadalmi életet élhetnek, mivel többet is utazhatnak, és jól tudjuk, hogy a gazdagok is leginkább egymás társaságát keresik - és mivel mobilabbak, ezért több emberrel tudnak találkozni, ismerkedni. Így könnyű.

-15-

"A gazdagok 67%-a legfeljebb egy órát tévézik naponta, a szegényeknél az a küszöb mindössze 23%."

BRAIN STORMING:

Arról megintcsak ne beszéljünk, hogy mennyi gazdag ember él a médiából és a médiában bemutatott hirdetések segítségével történő eladásokból.

-16-

"A gazdagoknak csak 6%-a nézi a valóságshow-kat, míg a szegényeknek a 78%-a."

BRAIN STORMING:

Pontosítsunk - a gazdagok csinálják a valóságshow-kat. ha nem csinálnák, akkor az emberek nem néznék. A média és a csinálói felelőssége, hogy az emberek mit néznek a tévében, mivel a gazdagok, a médiatulajdonosok határozzák meg, hogy milyen műsorokat készítenek.

-17-

"A gazdagok 44%-a a munka kezdése előtt 3 órával már fent van, ez a szegényekre csak 3%-ban jellemző."

BRAIN STORMING:

A gazdagok valószínűleg nem kezdenek olyan korán, és nem végeznek olyan későn, vagy nem dolgoznak annyit...

-18-

"A gazdagok 74%-a naponta tanítja a sikerre a gyermekét (!), ez a szegények körében 1%-os értéket mutat."

BRAIN STORMING:

Közhelyes igazság, hogy a gazdagság ugyan öröklődik egy generációt, a tehetség azonban nem feltétlenül - a gazdag gyereke nem azért lesz gazdag, mert a szülei sikerre nevelték, hanem azért, mert jobb startpozícióból indulhatott. A szegény, ha tudná és csinálná azt, ami a sikerre vezet, azt tenné és sikeres és gazdag lenne... de mindenki tudja, hogy a gazdagság és siker nem csak a személyes ambíció és tehetség, és egyéb személyes jellemzők kérdése. maradhat valaki világ életében szegény, ha személyes életében alapvetően sikeres, vagy annak érzi magát. Ekkor nem is fontos számára az anyagi gazdagság, mivel nem abban méri a sikerességét.

-19-

"A gazdagok 85%-a hiszi, hogy a jó szokásokhoz gyakran szerencse is társul, míg a szegényeknek csak 4%-a hiszi ezt."

BRAIN STORMING:

A szegényeknek nemigen van lehetőségük arra, hogy szerencsére vezető jó szokásokat kialakítsanak... mivel a megélhetése (amit a gazdagok biztosítanak neki) erősebben meghatározza a szokásaikat, mint a egyéni elképzelései.

-20-

"A gazdagok 76%-a hiszi, hogy a rossz szokások balszerencsét hoznak, szemben a szegények 9%-os arányával."

BRAIN STORMING:

Az előbbiekhez is csatlakozva: a sikeres ember szívesen hisz abban, hogy a sikere és a gazdagsága az ő egyéni érdemeitől függött. Vagyis, ha ő sikeres és gazdag, akkor az biztosan a jó szokásai miatt van így, míg ha valaki sikertelen és szegény, akkor az biztosan az ő rossz szokásaiból ered. Mindkét esetbe látható, hogy ez puszta torzítás.

-21-

"A gazdagok 86%-a hisz az élethosszig tartó tanulásban és önfejlesztésben, a szegényeknél ez az arány 5%."

BRAIN STORMING:

A gazdagok világképe gazdagabb, széleskörűbb, mivel többet látnak a világból a lehetőségeik miatt - nem csoda, ha szívesen ismerkednek mindenfélével, vagy szívesen tanulnak. A szegények világképe gyakran a lehetőségeik függvénye, és nem feltétlenül akarnak olyan dolgokkal foglalkozni, amivel nem valószínű, hogy valaha találkozni fognak.

***

A különvéleményeim természetesen parázs vitát gerjesztettek, melynek bejegyzéseiből itt csak egyet idézek, és a közvetlenül rá adott válaszom (azt követően foglalom majd össze a konklúzióimat).

„ … Sok olyan embert ismerek, aki minden reggel felkel, és munka előtt tornázik fél, 1 órát - ingyen, vagy elmegy futni - ingyen. Én a BKV-n is sokat utazok, és mindig olvasni szoktam rajta, akár ott is lehetne hangoskönyvet hallgatni, bár én az olvasást jobban szeretem. A könyv egyáltalán nem drága, ha antikvárban vagy a bolhapiacon vásárolsz, én rengeteg könyvet vettem 100-500 Ft-ért. De még sorolhatnám. Az a baj, hogy Neked is igazad van: mert mindenkinek meg lehet az igazságnak a saját verziója, és mivel a világ a Te gondolataidnak a tükörképe, bármit is gondolsz, igazad van. Akár azt is gondolhattad volna, hogy szuper, akkor kidobom a TV-t, többet olvasok, reggelente tornázok stb., és változtatok az életemen...”

BRAIN STORMING:

Félreértés ne essék: Minimum 2500-3000 db-ból álló "könyvtáram" van; az átlagnál rendszeresebben mozgok, versenyekre is járok, jó eredményeim vannak – ám pl. a futócipőm kb. 7 éves, a biciklim meg 20 éve hajtom; 15 éves korom óta esszé- és ötletnaplót vezetek, amibe minden ötletet, gondolatot felírok; állandóan tanulok: abból a tudásból élek, amit magamtól tanultam (angolt és matematikát tanítok); rendszeresen publikálok: az oktatási segédleteimet ingyenesen adtam közre mindig is a neten, akárki használhatja, sok fórumon és blogban rendszeresen nyújtok segítséget; sohasem nézek valóságshow-kat, csak olyan műsorokat, amik érdekelnek, de azokat is egyéb tevékenységekhez háttérként; a fiamnak rendszeresen olvastam fel kiskorában, ma is mindent megbeszélünk, nincs közöttünk tabu téma; (megjegyzem: elmondása szerint én vagyok a példaképe); egészségesen táplálkozom, és spórolnom nem kell rajta, mivel olyan a táplálkozásom, ami minimális főzést igényel, stb. ... A megjegyzéseim arról szólnak, hogy ezeknek a dolgoknak is két oldala van. Minőségi irodalmat írok, több mint 20 éve keresek kiadót pár írásomhoz, sok éven át évente százas nagyságrendben kerestem meg a kiadókat – javarészt sikertelenül, de nem adom fel, bár úgy néz ki, hogy amiben a legjobb lennék, azért nem tudom a méltányos árat megkérni, így azokat is ingyenesen leszek kénytelen közreadni. Ha kissé cinikusak a megjegyzéseim, az csak attól van, hogy én magam tökéletesen megfelelek a fenti gazdag-kritériumoknak... de esetemben a szerencse jobban dominálhatna most már, mint a kitartás és a tehetség...

KONKLÚZIÓ

A cikk pontjai arról szólnak, hogy mit tesznek a gazdag emberek... Holott óriási különbség van aközött, hogy mit tesz valaki mielőtt anyagilag javarészt függetlenné válik, és mit tesz azután, amikor már elérte az anyagi függetlenséget.

Azok, akik a saját kétkezi munkájuk árán lettek gazdagok, és a gazdagságukat továbbra is a saját munkájuk árán tartják fenn, azokra nem hiszem, hogy a fenti pontok többsége igaz lenne, ugyanis egy elért vagyoni szint nem tartja fenn magát, azt szinten kell tartani, a vagyont csak nagyon kevesen tudják napi munka nélkül szinten tartani. Másik dolog persze, hogy van, aki úgy gazdagszik meg, hogy cseppet sem élvezi a gazdagságát, mert nem a gazdagság volt a vagyonosodásához vezető tevékenységének a célja, hanem egyszerűen az, hogy szeret azzal az adott dologgal, nevezetesen a gazdagságát biztosító tevékenységgel foglalkozni. Ámde ekkor se higgyük azt, hogy a vagyon, a gazdagság egy állandó jellemző.

Mint írtam is a megjegyzéseimben – ezen pontok egyike-másika valóban jellemző lehet, de nem összességében minden gazdag emberre jellemző. Igaz, hogy számos, látszólag nem produktív tevékenység van, ami elősegíti, hogy az ember produktívan tudjon dolgozni és értéket teremteni, de ezek mellett mégis igaz, hogy a produktív tevékenység kell, hogy domináljon, míg a fentiek nem az alapot, hanem a kikapcsolódást jelentik a gazdag ember számára.

Továbbá – a sikerességre inkább jellemzőek a fenti pontok, míg a gazdagságra viszont kérdésesen. A siker és a gazdagság pedig teljesen más természetű dolog (– mint ahogy néhányan már utaltak rá előttem a vitában).

A személyes példám is ezt bizonyítja: szinte minden pont passzol rá a felsoroltakból, a gazdagság mégis messze elkerült eddig, ennek ellenére rendkívül sikeresnek és eredményesnek tartom magam.

Mindamellett egyetértek a kritizálóimmal is – a túlzóan pesszimista riposztjaim mindössze arra akarják felhívni a figyelmet, hogy a gazdagságot nem garantálják a fent leírt szokások. Attól még senki nem lesz gazdag, ha felveszi ezeket a szokásokat – ám jómagam is azt mondom, hogy ha valaki nem tud olyan szokásrendszer mellett (akár „csak” emberi értékeiben is) gazdagodni, mint pl. a fent leírtak, akkor nem érdemes hajtani a gazdagságért, mert a pénz önmagában valóban nem boldogít. A fenti szokások azonban sokkal inkább hajlamosítanak a sikerre, ami (személyes véleményem szerint) fontosabb – és (szó se róla) elérhetőbb kategória a hétköznapi emberek részére.

A cikk megvitatása jó alap arra, hogy az ember mérlegre tegye a hétköznapi szokásait, merthogy azok lennének azok az apró lépések, amivel az ember az élete kirándulását végigjárja, és nem mindegy, hogy ezt az utat hogyan, mennyire elégedetten és mennyire jókedvűen teszi meg. A fenti pontok ezt célozzák, nem pedig a gazdagságot.

Az eredeti cikknek azonban hibája, hogy azt az érzést kelti, mintha a gazdag emberek jobbak és lelkileg is gazdagabbak lennének azoknál, akiknek ezekre nincs minden téren lehetősége – és tovább távolíthatja az embert a saját ambícióitól, mert azt sugallja, hogy "Mit vársz az élettől, ha még ezeket sem tudod felvállalni?" ...

***

BRAIN STORMING, 2016.XII. (az írás keltezése: 2013.XII.)

 

Szerző: Brain Storming  2016.12.16. 13:44 Szólj hozzá!

Címkék: kritika siker életmód sikerkalauz különvélemény életünk gazdagság Bill Gates

logical-reasoning.png… Van pillanatnyilag domináló logika, amely kissé maga alá rendeli a többit, de ez a dominancia sohasem marad fenn sokáig. …

(Részlet a „Summaonizmus, Holoizmus VI. – A mindennapok filozófiája” című esszénaplómból, 1990-ből. A szövegezésen minimálisan változtattam, így híven tükrözi, milyen volt a gondolkodásom 17 évesen.)

Bármikor, amikor megpróbálunk megmagyarázni valamit, mindig valamiféle logikára hivatkozunk, akár kimondva, akár kimondatlanul. „Logikus, nem?” – mondogatják az emberek. Tulajdonképpen helyesen teszi az ember, ha cselekedeteit igazolja, mégpedig egyfajta logikával.

A logika fogalma arra utal, ami szerint egy rendszer felépül.

S mivel az ember alapvetően három rendszerből épül fel (testi, lelki, szellemi), így ezen rendszereket háromféle logika: testi logika, lelki logika, szellemi logika alapján működnek – emiatt nehéz emberi dolgokban eldönteni, hogy valójában mi is számít logikusnak. Ez a háromféle logika teljesen egyenértékű, az emberhez mindhárom szükséges, bármelyik elveszítésénél vagy túltengésénél veszélybe kerül az emberi lényeg.

E logikák jelentik a személyiség létének, céljának, cselekedeteinek és tetteinek, szándékainak értelmét.

A logika szolgáltatja a tett alapját. E logikára épül az egész életünk és életmódunk mikéntje.

De miről is szólnak, mire vonatkoznak konkrétan ezek a logikák?

Testi logika: a testtel kapcsolatos, a test felhasználásával, fejlesztésével.

Lelki logika: a lélekkel kapcsolatos, a lelkivilággal. Főleg a boldogságra való törekvést jelenti.

Szellemi logika: a szellemmel, a tudással, a valósággal kapcsolatos, az igazságra való törekvést jelenti.

Igaz ugyan, hogy e három logika egyenértékű, de sohasem jelentkeznek teljes harmóniában, s sohasem kerül 100%-os maximalitással egyik sem a cselekvésbe. Létük megfigyelhető. Van pillanatnyilag domináló logika, amely kissé maga alá rendeli a többit, de ez a dominancia sohasem marad fenn sokáig.

Az egy személyiségen belőli véleményváltozásokat e logikák körforgása, időszakos dominanciája adja, ami természetes, sőt létszükséglet.*

E logikák sok dolognak képezik alapját, amint a következőkben látni fogod.

***

Az emberi felfogásnak sajátos, egyéni logikán alapuló rendszere van, s a személyiség mindent elkövet, hogy e rendszer fennmaradjon, mert ez a rendszer biztosítja az egyensúlyt.

A felfogás tehát egyéni rendszert jelent.

A rendszerkialakítás fő eleme a környezet, amihez rendszerünk használjuk.

Az emberi rendszerfogalom tágabb, mint az állatoké; ez az egyik nagy különbség az ember és állat között.

A komolyságot, a tréfát a rendszerbe illeszthetőség mértéke határozza meg.

Az egyéni fogalomrendszer az egyik alapja az egyéni különbségeknek.

Az alkalmazkodóképesség = 1. a rendszerekbe való átmenet képessége; 2. rendszerekbe való átmenet elviselésének képessége – az egyensúlytalanság elviselésének, és a mihamarabbi harmonizálásnak a képessége.

Egyensúlyvesztés, egyensúlytalanság = az az állapot, amikor egy rendszer egy számára nem megfelelő környezetben fenn akar maradni.

Önigazolás = (valamely) logikai rendszerbe való beillesztésnek a törekvése.

Általában magasabb rendszerbe akkor lép a rendszermódosulás (átmeneti káosz), ha a magasabb rendszerhez szükséges alapvető elemek a megfelelő arányban, helyzetben, stb., optimálisan összeálltak.

Általában a magasabb rendszer alkalmazkodik az alacsonyabb rendszerhez.

***

Brain Storming, 1990.

***

Megjegyzés:

* 2006-ban tanulmányoztam át újra ezeket az írásaimat. Ekkor döbbentem rá, hogy már tizenévesen is felismertem valamit, amit másfél évtized múltán újra felfedeztem – már akkor is felötlött bennem az „endokrin ciklikusság” teóriájának alapja, csak akkor még nem volt elegendő ismeretem azon a téren.

Szerző: Brain Storming  2016.01.06. 01:39 Szólj hozzá!

Címkék: filozófia pszichológia esszé életünk bs

fenykard_star-wars.jpgIgyekszem amennyire csak lehet tömör lenni, abban is, hogy mi háborított fel, és abban is, hogy miért.

A filmet nézve egészen hamar kiderült, hogy nem fogok újat kapni, és megértettem a nagy titkolózás okát. A készítők a rajongók önigazolására utaztak: minél nagyobb a várakozás valami újdonságra, annál jobban fognak örülni annak, amit kapnak, még ha az lényegében ugyanaz, ami már megvolt nekik. Az előzménytrilógiában legalább volt átgondolható fordulat, mesterkedés, fejlett látványvilág… itt ez elmaradt. Az V. és VI. epizódban legalább volt trükközés, és a manipulációs elemet az I.-II.-III. epizódban alaposan ki is dolgozták, vagyis a hosszabb távban gondolkodó, nem a robbanásokért és lövöldözésért beülő nézőket is szórakoztatták… itt hányavetien összehajigált kártyázást láthattunk, ahol a kártyalapokon a IV. és V. rész elemei szerepeltek. J.J.Abrams semmi mást sem tett, csak megkeverte a két epizód jelenetkártyáit és rakta le őket – vagyis semmiféle történetet nem láthattunk. A 7. epizód egy profitorientált „two-in-one remake” lett.

Szóval már a film közepén nyilvánvaló volt, hogy becsaptak, mint gondolkodó nézőt, aki betéve tudja a két trilógia minden részét, persze a IV. és V.-et a leginkább (hiszen személy szerint nekem a Birodalom Visszavág volt az első esti mozis élményem, még 12 évesen talán).

De nem is szaporítom a szót érzésekről, meg globális benyomásokról – szeretném megmutatni a még bizonytalankodóknak, hogy miért érezhetnek ők is „zavart az erőben”, miért érezhetik magukat ők is becsapottnak, vagy a marketing áldozatának.

Előzetesen csak annyit még, hogy annakidején én is cikket írtam arról, hogyan koppintotta le Lucas az I. epizódban a híres fogatversenyt szinte egy az egyben a Ben Hur legendás fogathajtó jelenetéről.

Szóval lássuk csak, milyen kártyákkal játszott Abrahams! (A pontokat az eszembe jutás sorrendjében írom, szóval nem feltétlenül követi sem a mintaként szolgáló eredeti IV. és V. Epizód, sem a klón VII. Epizód kronológiáját.)

  1. „Bízzunk létfontosságú információkat egy X-szárnyú vadászban is használható asztrodroidra és engedjük szabadjára, miután minket elkapnak és elkábítva fogságba ejtenek.”
  2. „A létfontosságú információkkal szabadjára engedett robot céltalanul kószáljon a sivatagban.”
  3. „Egy sivatagi településen élő ember találjon rá, és lehetőleg roncsgép vadászok kezei közül szerezze meg.”
  4. „Zuhanjon egy sivatagos bolygóra két fontos karakter, akik a zuhanást követően váljanak szét, és ne is tudják hogy melyik merre jár.”
  5. „Az erő birtoklásának még a halvány tudatával bíró főhős, egy sötét barlangszerűségben szembesüljön a lehetséges képességével egy fénykard segítségével.”
  6. „Legyen egy kocsma, ahol idegenek játszanak élőzenét, mindenféle idegen között.”
  7. „Legyen egy kis, manószerű, több száz, akár 1000 éves bölcs figura, aki a főhősnek segít megtalálni a képességét.”
  8. „Mindenképpen legyen egymás ellenfeleként létező apa-fia konfliktus, ami egy hídszerű helyen játszódik, fénykard vet véget neki, és a sérült fél zuhanjon a mélybe.”
  9. „X-szárnyú vadászgépek egy hasadékszerű helyen száguldjanak a megsemmisítendő objektumban a végső csapásra készülve.”
  10. „Kb. a történet első negyedében legyen élethalálharc konfliktus egy szörnyszerű állattal.”
  11. „A főhős bölcs segítőjét kaszabolja le a főgonosz egy fénykarddal a film vége felé. A bölcs lehetőleg ne essen össze holtan, hanem tűnjön is el a jelentből.”
  12. „A főhősök közül kettő, egy nő és egy férfi, álljon egy erkélyszerű alkalmatosságon, nagy mélységek fölött (aminek nem látunk a mélyére) és onnan lövöldözzenek.”
  13. „A kocsmából két figurával alkudjon meg legalább egy főhős arra, hogy elszállítsák őt/őket a galaxis egy másik részébe.”
  14. „A kocsmás jelenet környékén legyen egy nem emberi lény, aki jelenti a főgonoszoknak a menekülők jelenlétét.”
  15. „A főgonoszok romboló állomásán, mint valami útvesztőben kóvályogjanak, az ellenséges katonák elől bujkálva.”
  16. „A főgonoszok romboló állomása legyen gömb alakú.”
  17. „A főgonoszok lézerrel pusztítsanak el bolygókat.”
  18. „A főhősöket a romboló állomáson hallgassák ki – lehetőleg kifeszítve valami állványra.”
  19. „A női főhőst a főgonosz a romboló állomásukon személyesen hallgassa ki – vagy legalábbis próbálja.”
  20. „Az egyik mellékszereplő panaszkodjon valami triviális dolog miatt, mondjuk hogy koszos lesz, vagy hogy fázik.”
  21. „Legyen szó a romboló állomás szemétledobójáról, főleg, ha van szemétzúzója is.”
  22. „A főgonoszok a sivatagi településen, miközben a létfontosságú információt keresik, gyilkoljanak le mindenkit.”
  23. „A létfontosságú üzenet szóljon arról, hogy egy remeteségbe vonult nagymestertől kérjenek segítséget.”
  24. „A remeteségbe vonult nagymester ne szervezkedjen a jó ügy érdekében, hanem bujkáljon, mivel lényegében az ő hibájából romlottak a dolgok odáig, ahonnan a történet indul.”
  25. „A főgonoszok egy náluknál sokkal nagyobbra kivetített mégfőbbgonosszal beszéljék meg a teendőket.”
  26. „Lehetőleg a legócskábbnak mondott legyen a galaxis leggyorsabb űrhajója, és az legyen a történet egyik legfontosabb szállítójárműje.”
  27. „Mielőtt a női főhőst a főgonoszok rombolóállomására viszik, kábítsák el.”
  28. „A történet kezdődjön 20-30 évvel a korábbi jelentősebb események után.”
  29. „A főhősök bújjanak el a roncs űrhajó padlózata alatt.”
  30. „A roncsűrhajót szippantsa be egy másik űrhajó.”
  31. „A gonoszoknak legyen változatosabb a fénykardjuk, mint a jóknak.”
  32. „A női főhős legyen az ellenállók vezetője között.”
  33. „A film végi nagy csatajelenetben legyen aggódó női kulcsszereplő a felrobbantással fenyegetett bolygón, miközben mellette egy humanoid alkatú robot szintén aggodalmaskodik.”
  34. „A mégfőbbgonosz hozza szóba egy tanítvány kiképzésének a befejezését.”
  35. „A főgonosz legyen köpenyes, maszkos és géphangon beszéljen.”
  36. „A főgonosz vagy gyilkolja halomra a tisztjeit, vagy értelmetlenül rombolja a berendezést.”
  37. „A történet végén a roncs űrhajóval induljanak egy kulcsfigura keresésére, lehetőleg egy szerethető mellékszereplő társaságában.”
  38. „A főhős szabaduljon ki úgy a szorult helyzetéből, hogy verbálisan kerek-perec megmondja az ellenséges katonának hogy mit mondjon, gondoljon vagy tegyen.”
  39. „A főgonoszok rombolóállomását lehetőleg egy-két harci űrhajó egy-két lövése robbantsa fel.”
  40. „A főgonoszok tartsanak látványos erődemonstrációt, bolygók elpusztításával.”

… és így tovább. Aki nem ért egyet valamely ponttal, az nyugodtan reklamáljon, ám ha ki tudja egészíteni, kérem tegye meg!

A borzasztó az, hogy ezek a „másolódások” hamarjában jutottak eszembe, és biztosan legalább ugyanennyit tudnék összeszedni, ha hajlandó lennék a közeljövőben újra megnézni a legújabb részt.

Egyelőre zárógondolatként annyit, hogy elszomorító élmény volt… pedig bennem semmiféle várakozás nem volt. A történettől eleve nem vártam sokat – de jó lett volna, ha lett volna történet. A képi világtól vártam volna élményt – a sablonokon a 3D sem tudott segíteni.

***

Epilógus – No.1.

Aki a Star Wars témából mindenképpen újdonságot akar látni, annak javaslom a Family Guy és a Robot Chicken feldolgozásokat – azokban nagyságrendekkel több a mondanivaló és ezen felül még humorosak is. Őszintén megvallva a katartikus élményt, ami a felháborodásomat végképp lecsendesítette http://tehen.rulez.org/main.html oldal volt.

***

Epilógus – No.2.

És hogy a nyavalygásom még tetőződjön, a film után, miközben igyekeztem a felháborodásomat valahogy kompenzálni, a netes böngészés közben egy újabb szörnyszülöttre bukkantam: a Keanu Reeves és Patrick Swayze-féle Holtpont c., igen jól elkészített, 1991-es akciófilmet 2015-ben újraalkották egy extrémsportos látványpékségben… Szerény véleményem szerint az eredeti film drámaiságát és mondanivalóját teljes mértékben sutba dobva most hányingerkeltően kifinomult kaszkadőr- és látványmázból gyártottak valamit, amit biztosan élvezni fog mindenki – aki nem látta az eredetit.

***

BRAIN STORMING, 2015.12.26.

Szerző: Brain Storming  2015.12.26. 16:54 4 komment

Címkék: kritika mozi különvélemény

onhazugsag_cikk_blogbanm.jpg… A legtöbb igazán nagyot alkotó ember, amikor még esetleg az igazi tevékenységet el sem kezdte, már elképzelései vannak arról, hogy milyennek fogja magát tekinteni, ha célját eléri majd. …

(Részlet az „AMIEL” című esszénaplómból, 1996-ból. A szövegezésen minimális mértékben változtattam, így híven tükrözi 13 évvel ezelőtti, 23 éves gondolkodásmódom.)

Lomb Kató is azt mondja, hogy ha valaki igazán meg akarja tanulni a kiválasztott nyelvet, akkor nyelvzseninek kell magát tartania, és inkább a tankönyveket, a módszert kell okolnia az eredménytelenségéért és nem önmagát.

Az önmegvalósítás terén is szükséges – de az is lehet, hogy elengedhetetlen – egy ilyen „kegyes” önmagunknak és önmagunkról szóló hazugság.

A legtöbb igazán nagyot alkotó ember – akár híressé, közismertté vált, akár nem –, amikor még esetleg az igazi tevékenységet el sem kezdte, már elképzelései vannak arról, hogy milyennek fogja magát tekinteni, ha célját eléri majd.

Tulajdonképpen azt képzelik be maguknak, hogy már el is érték a célt, képzeletben vígan örvendenek a dicsőségnek, az ünneplésnek.

Ehhez hasonlatos az, amikor a tanár dicsérni kezdi a nem feltétlenül buta, de gyengébb képességű diákot, hogy milyen eredetien, egyedien, találékonyan oldott meg egy feladatot – még ha nem is volt jó a megoldás, vagy igazából elügyetlenkedte (ha jól emlékszem Tolsztoj is arról beszélt, hogy ha csodálva foglalkozunk a gyerekekkel, akkor ezzel növeljük a tanulással kapcsolatos motivációit) – és a buta diák tényleg okosodni fog. Mindezt egy kettős vak kísérlettel Amerikában is megerősítették: amikor a tanárok azt hitték, hogy egy országos felmérés alapján őket igen jó képességűeknek találták, és hogy emiatt erős képességű gyerekekkel foglalkoznak, akiknek várhatóan jelentősen növekedni fog az intelligenciájuk, a gyerekek képességei valóban erőteljesebben nőttek, mint az átlagos képességű kontroll-csoportoké – holott mind a kísérletben résztvevő tanárok, mind a diákok csak átlagos képességűek voltak.

Amikor egy ember elképzeli, hogy a jövőben mit szeretne elérni, akkor ez a kép gerjeszteni fogja azokat a cselekedeteket, döntéseket, alkalmak kihasználását, amik afelé a kép felé húzzák, szívják, tolják.

Úgyhogy aki valami nagy dolgot akar elérni, annak minél korábban el kell kezdenie minél élethűbben elképzelni, hogy már el is érte. Tetszelegni kell a leendő dicsőségben, stb..

Fontos, hogy magunkról a lehető legjobb önképünk legyen! Rossz önképpel, alacsony önbecsüléssel nem vagyunk nagy dolgokra várományosak.

Hazudjuk azt magunknak, hogy igenis képesek vagyunk elérni a célt, hogy már többször el is értük, stb… és kezdjünk el cselekedni!

És tegyük ezt másokkal is!

Ha tudjuk, hogy kinek mi a szíve-vágya, akkor mondjunk arról az ő személyével kapcsolatban lelkesítő dolgokat, erősítsük meg abban, hogy elérheti. Óriási energiát fogunk ezzel adni neki!

***

Brain Storming, 1996.

***

Kép forrása: http://farm1.static.flickr.com/198/462691929_2b5ceccdf2.jpg?v=0

 

Szerző: Brain Storming  2015.12.24. 16:35 Szólj hozzá!

Címkék: életmód bölcsesség életérzés pszichológia sikerkalauz életünk egészséges életmód

Hát, Kennedy annak idején a híres beszédében úgy fogalmazott, hogy "átdobtuk a kalapunkat a fal túloldalára, és így kénytelenek vagyunk átmászni a falon"... mondta ezt arra, hogy el kell magukat kötelezni a Hold elérésére, mert csak akkor fog megvalósulni. Ő akkor túlzott, mert űrprogramok akkor még tkp nem is léteztek, valójában ezzel a célkitűzéssel indult be a dolog. Az is tény, hogy már egy rakat kalapot dobáltunk szét mindenféle falak túloldalára, de nekem úgy tűnik, hogy most viszont a szóbeli célkitűzések messze átestek a ló, sőt a ménesek túloldalára, és mintha csak abból eredően, hogy vizuálisan képesek vagyunk felfedezni távoli bolygókat, a többségben az az illúzió támad, hogy el is tudjuk, sőt, el kell érnünk azokat... és ha akarjuk, akkor már képesek is vagyunk rá. Na de, itt álljunk meg egy percre - a pszichológiában ezt vágyteljesítő gondolkodásnak, vagy mágikus gondolkodásnak nevezik: "csak akarni kell, és akkor megvalósul". Az tény, hogy a megvalósulást meg kell, hogy előzze az akarat, de ez mégiscsak úgy néz ki, mintha egy nehéz sziklás, ismeretlen hegyi terepen az eget néznénk, vagy a sok-sok kilométerre lévő csúcsot, de a lábunk elé meg nem. A hosszú távú űrutazásban ez a fajta "látom a célt" illúzió előtérbe nyomulása ugyanolyan veszélyes, mint a szerpentinen autózónak a távoli tájban való gyönyörködése... Az úti cél és a jelenlegi helyünk között hajlamosak vagyunk elfelejteni egy fontos tényezőt: az utat, amit addig meg kell tennünk. Engem újra és újra elképeszt, hogy mennyire nincsenek összhangban a lehetőségeink és a távlatok, amikbe tekintünk, és amikre hangosan felhívják a figyelmünket. A csillagközi, de még a bolygóközi utazási lehetőségeink még nagyjából papíron sem léteznek, pontosabban ma még ugyanolyan mese-kategóriába tartoznak, mint a gyerekek erkölcsi fejlődését tápláló mesék... Ennek ellenére megértem a nagyközönség felé mutatott látványpékséget és bulvárosodást (mert hát minden kutatás közpénzből megy), de kérdéses, hogy nem ártunk-e ezeknek a mesés, illuzórikus lehetőségeknek a megcsillantásával... Nekem úgy tűnik, hogy a valódi kutatásokhoz szükséges anyagi bázis megteremtéséért megy az egész, ám ezzel ugyanúgy látszatvilágot építünk a nagyközönség felé, akárcsak a vallások hajdanán, amik elsősorban az uralkodó elitnek a számára nyújtottak az elnyomásukhoz szükséges ideológiai alapot...

***

BRAIN STORMING, 2015.11.05.

Szerző: Brain Storming  2015.11.05. 11:27 Szólj hozzá!

Címkék: tudomány álmok űrhajózás

refugee-hungary.jpgNéha elgondolkodom azon, miért tekintenek sokan egységes masszaként a jelenlegi embermozgásban résztvevőkre ... mert szerintem nem azok. Ugyanúgy nem lehet rámondani a menekültekre, hogy ilyen vagy olyan vallásúak, vagy ilyen vagy olyan nemzetiségűek... akárcsak az európaiakra sem lehet egységesen kijelenteni, hogy keresztény kultúrában élnének, vagy hogy fehérek, stb. ... Az ilyen egyszerűsítések ugyanúgy előítélettel terheltek, mindenféle sztereotip felhanggal. Ugyanúgy, mint ahogyan azt sem lehet mondani, hogy a magyarok között egységes lenne az országba érkezők fogadtatása. ... Amikor balhé volt a határon, akkor egységesen sokan kijelentették, hogy "Tessék, ezek ilyenek" - holott nem dobált mindegyikük, nem balhézott mindegyikük, stb. Durva torzítás egységes masszaként kezelni őket, ez az sztereotip irány az előítéletesség melegágya, és sokan belecsúsztak már, olyanok is, akik nem is akartak... Perpill egy dolog jelenthető ki - ahol eddig voltak, ott rossz volt nekik, így eljöttek. .. Nekem fura, hogy agyatlanul sokan azt hiszik, hogy valamiféle vallási kultúrát akarnak majd itt terjeszteni, vagy gyakorolni... hát kérdem én, nem azért jöttek el az otthonukból, a szülőföldjükről, mert ők nem kérnek az erőszakból, vagy akár a hazájukban dühöngő vallási fanatizmusból? Nem lehet elmenni ebbe az irányba? ..... Ha valaki egységes vallású masszaként kezeli ezeket a népeket, ugyanúgy félreértheti, sőt megsértheti az indítékaikat, mintha az európaiakat egységesen keresztényként kezelnék - és nem hiszem, hogy az Európából kivándoroltakat a keresztény kultúrát terjeszteni kívánó hitszónoknak tekintenék... Volt olyan, aki azt mondtam, hogy majd biztosan itt is a saria-t fogják követelni... DE emberek, hiszen többek között éppen a saria brutalitása elől menekülnek ezek az emberek, és éppen azért jönnek el, mert ők nem olyanok, mint azok, akik inkább ott maradtak és inkább vallási alapon háborúznak, semmint elvándorolnának valahová új életet kezdeni. ... Szóval nem értem, hogy pl. miért kell egységes masszaként kezelni a jelenleg mozgó embertömeget. Ez sosem vezet jóra... Érdekes módon, amikor a főváros szívében vertek tanyát nem volt balhé, mert persze megvolt a remény, hogy továbbhaladhatnak. Amíg volt remény, addig a határon is nyugi volt... Sokan úgy tekintenek rájuk, mint valami hódító seregre, holott ezek az emberek kiszolgáltatottak... és a legtöbb európai tudja ezt, és ezért állnak egyesek melléjük, ezért segítik őket, míg mások ugyanezért igyekeznek beléjük rúgni, amekkorát csak tudnak. Magam körül is ezt látom – a menekültek felbukkanása különös viszályt szított az emberséges érzelmek és az indulatáttétellel élők között. … Kevesen gondolnak bele, hogy amikor majd levonul ez a népmozgás, a reakcióink emléke velünk marad, és mások is emlékezni fognak arra, hogyan viszonyultak embertársaik, ismerőseik a kiszolgáltatott menekültekre… Hogy hogyan bántak azokkal, hogyan viszonyultak azokhoz, akik nem tudják magukat megvédeni. Hogy hogyan viszonyultak a hozzájuk képest semmilyen önérvényesítési joggal nem bírókhoz… hogy hogyan használták fel a gyengéket a maguk gyengeségeik és kiszolgáltatottságuk leplezni igyekvő erőfitogtatásra. …

Az embermozgás lecsillapodásának másnapján is tükörbe kell majd néznünk – én úgy gondolom, hogy már ma gondolnunk kellene arra is, hogy milyennek szeretnénk látni majd akkor a tegnapi magunkat…

***

BRAIN STORMING, 2015.09.

***

(Kép forrása: http://www.ibtimes.com/eu-refugee-crisis-2015-hungary-denmark-police-confrontations-detention-continue-amid-2088998)

Szerző: Brain Storming  2015.09.19. 04:28 Szólj hozzá!

Címkék: politika rasszizmus menekültek

Szerző: Brain Storming  2015.09.14. 13:41 Szólj hozzá!

Címkék: valláskritika

Szerző: Brain Storming  2015.09.04. 13:17 Szólj hozzá!

Címkék: tudomány bölcsesség aforizma

dscf2303.JPG„Véletlenek nincsenek!” – mondogatják sokan … De, vannak!

A képen látható, csomagolt „fitt-kenyér” hónapokon át vesztegelt a kis, falusi iskola tanárijának az asztalán. Az egyik szülő ajándéka volt a tantestület részére, de valahogy senki sem akaródzott elvinni a magáét. A tanév (és az iskola) vége felé két kollégám is nekem adta a maga kis csomagját. Ez még nyár elején volt – rá sem néztem a szavatossági idejére.

Szeptember elsején véletlenszerűen vettem le a polcról az egyik csomagot, mert eszembe jutott, hogy talán ideje lenne megenni őket… Akkor néztem meg a szavatossági időt ):o)

Ha hinnék valamiféle tudatalatti időérzékben (ami természetesen lehetséges), az akkor sem működhetne hónapokon átívelően napi pontossággal, pláne úgy, hogy nincs ismeretem magáról a határidőről. … Konklúzió: ha babonás lennék, valamiféle szerves anyagokban meglévő tudatot feltételeznék, ami azt sugallta volna, hogy a hivatalos szavatosság lejárata előtt fogyasszam el a terméket. A babonák is valahogyan így születnek és az ilyen véletlenek erősítik meg a valóságon túli metafizikai dimenziók létének hitét.

(Brain Stroming, 2015.09.03.)

Szerző: Brain Storming  2015.09.03. 13:43 Szólj hozzá!

Címkék: pszichológia

Szerző: Brain Storming  2015.09.03. 07:57 Szólj hozzá!

Címkék: isten ateizmus bsfunpics

free-time.jpgValaki ezt kérdezte nemrég: „ … ha egy erős gimnáziumban matek-fizika szakon kb. mindenből 5-ös, 4-es szeretnék lenni, akkor naponta mennyi szabadidőm lesz a tanulás mellett sportolni, és egyéb dolgokra?”

Ezt válaszoltam az illetőnek:

Ha mindenből 5-ös akarsz lenni és nem vagy szivacsagyú zseni, akkor nem lesz szabadidőd.

Ha kifejezetten adott szakok miatt mégy egy adott erős gimnáziumba, akkor miért akarsz mindenből nagyon jó lenni? Nem azért mentél oda, hogy az adott szakokból legyél nagyon jó? Gondolom azért mentél matek-fizikára, mert ezek jól mentek általánosban, és szeretted is őket, valószínűleg könnyen is tanultad őket - míg a többi tárgyat kevésbé szerethetted vagy kevésbé tanultad könnyen... Tudom, szörnyen hangozhat, de a középiskola részben arról is szól, hogy végképp tisztázd magadban, hogy mi vonz és minek a tanulására vagy fogékony, vagyis itt kell megtanulnod szelektálni az ismeretterületek között - itt kell megtudnod, hogy milyen ismeretterületek felé érdemes akár az életben is tendálódnod. Röviden a lényeg: a középiskola arról szól, hogy ami érdekel, azt tanuld meg most már hatékonyan tanulni és alkalmazni, az egyéb műveltségi területek követelményrendszeréből pedig tőled telhetően teljesíteni a minimumot valahogyan... És itt már sejtheted, hogy igen, itt a puskázási, stb., egyéb "hatékony vizsgastratégiák" megtanulását értem.

Amikor már tudod, hogy mivel szeretnél majd foglalkozni, érdemes arra ráfeküdni, míg a többi tárgyat "műveltségi érdekességként" érdemes felfogni, amiből persze számot kell majd adnod, de sajnos a mai magyar közoktatási rendszer nem azon alapszik, hogy a fő érdeklődési körödbe nem eső dolgokról fogalmad legyen, vagy ismerd az alapfogalmait az adott tárgykörnek, hanem tételesen be akar vasalni a memóriádból mindent, ami persze lehetetlenség. Igaz, vannak szorgalmas és tehetséges diákok, akikben a szorgalom és a képesség együtt megvan majdnem minden tárgyhoz, ami a követelményeket illeti, de az ilyenek sajnos a legtöbbször szociálisan elszigetelődött mentalitásúak, és a kimagasló iskolai teljesítmény sokszor valamilyen szociális (vagy akár mentális) zavar palástolásának a tünete.

... és még sorolhatnám tovább, de szerintem már ennyiből is látszik, hogy elsősorban abból kell 5-ösnek lenned egy erős iskolában, amiért abba az intézménybe mentél.

Viszont ha számszerűen vagy kíváncsi a szabadidőre, akkor tisztán szerintem 1-2 órahossza közötti az az időtartam, amit magadra szánhatsz, de szerintem itt is túloztam.

Egy személyes megjegyzés: Én eléggé aktív voltam a középiskolában, és én magam valóban ki is számoltam, hogy ha minden napi tevékenységemet összegzem, akkor 60-120 perc közötti volt az az időtartam, ami maradt magamra - ez akkor volt, amikor 4-es volt a műszaki szakközépben az átlagom... mondjuk ez kb. egyetlen évig volt tartható. Összességében egyetlen olyan napra emlékszem a középiskolából, ami olyan volt, hogy nyugodt lélekkel mentem suliba, mert aznap mindenre készültem, amire kellett. Ez kb. 1988-89-es tanévben volt talán.

BRAIN STORMING, 2015.08.30.

Szerző: Brain Storming  2015.08.30. 04:06 Szólj hozzá!

Címkék: oktatás tanulás iskola különvélemény önmegvalósítás

walking_alone.jpgEgyszer valaki megkérdezte: "Mi a legjobb, amit a magány ellen lehet tenni?", valaki pedig az erre adott válaszában azt mondta, hogy "Senki sem mer egyedül élni" ... Ez megütötte a fülemet, és ez jutott az eszembe...

Ezzel nem teljesen értek egyet - egyedül élni és magányosnak lenni nem ugyanaz. Valójában nem az tudja meg, hogy mennyi emberi társaságra van szüksége, aki együtt él valakivel, vagy akinek nagyjából rendszeres társasági élete van, hanem az, akinek rendszertelen és megteheti, hogy ha nincs kedve, akkor nem érintkezik senkivel. Ehhez azonban egyedül kell élni egy darabig, de nem magányosan.

Az egyedüllét nem azonos a magánnyal – sajnos a legtöbb ember úgy él valakikkel vagy valakivel kapcsolatban, hogy sokszor érzi úgy, hogy bizony, ha most ő maga dönthetne, teljesen mást csinálna; amikor aztán végre egyedül lehet, akkor nem tud kitörni a megszokott emberi környezet zavaró hiányérzetéből.

A magány ellen a legjobb tanács ez lehet: Mivel a modern civilizált társadalmak amúgy is mindenkiből skizofrént csináltak a nagykorúságáig, így mindenkiben minimum két személyiség lakozik: akit kifelé mutat, és amilyen valójában. Ha feltesszük magunknak a kérdést: "Mihez lenne most igazán kedvem, ha azt tehetnék EGYEDÜL, amit akarok?", akkor a választ szerencsés esetben a belső, valódi énje adja meg. No, ezt kell követni, akármilyen baromságnak is tűnik a külső énünk számára.

Csak kevesen merik meglépni ezt, holott egyetlen napnak sem lenne szabad úgy eltelnie, hogy az ember nem teszi fel magának, a belső énjének ezt a kérdést és nem követi a választ. Csak így alakulnak ki a saját elvárások, a saját célok, a saját eredmények fölötti igazi öröm... Ezzel nem szigetelődik el az ember másoktól, sőt, éppen ellenkezőleg: csakis az tud másokkal is emberi módon bánni és viselkedni, aki ilyen értelemben őszinte magához.

Aki elfojtásoktól szenvedve él, az nem is él, hiszen a külső világ felé mutatott énje folyamatosan fojtogatja a belső, őszinte énjét... az ilyen személyiség (vagyis tkp. majdnem mindenki) állandóan másoktól várja a segítséget, mások társaságát keresi, mert úgy érzi, hogy ha másokkal van, akkor a külső világ felé mutatott énje dominál, és mások társaságában nem pusztán fojtogatja a belsős, önmagához őszintének lenni akaró énjét, hanem nagyon rövid idő alatt ki is nyírja: így "születnek" az állandóan extrovertált, semmiféle belső értéket nem képviselő, de remek társasági emberek, akik mások társasága nélkül nem is léteznek.

Ha az ember a magányra gondol, akkor pusztán csak kérdezze meg magától minden nap: "Jó ez nekem, ha ezt teszem?" v. "Mit tennék most szívesen, ha egyedül rajtam állna, hogy a jelen lehetőségeimmel azt tehetem, amit csak akarok?" … Így lassan megérti akárki, hogy mennyi mindent, mennyi energiát visz, sőt rabol el az életből az, hogy másoknak megfelelni akarjunk, vagy a mások által elénk állított kihívásoknak akarjunk megfelelni.

A végére még egy gondolat, egy egészen apróságnak tűnő momentum, ami megindíthatja az embert az „önmaga jó társasága” felé vezető úton. És had fogalmazzak itt személyesen az olvasóhoz szólva: Milyen apróság az, amit eddig nem volt szíved megvenni, mert hülyeségnek gondoltad, de állandóan kacsingatsz felé, ha látod? Bármi lehet: egy könyv, egy kés, egy minőségi toll, egy spéci füzet, egy búváruszony, stb. Bármi, amit nem mások kedvéért vennél vagy használnál. Eredj és vedd meg - és figyeld, mi történik benned. A vágy nem arra való, hogy életed végéig kínozzon - arra való, hogy kielégítsd és közelebb kerülj a saját vágyaidhoz.

BRAIN STORMING, 2013

Szerző: Brain Storming  2015.04.01. 14:09 Szólj hozzá!

Címkék: boldogság bölcsesség magány pszichológia