BRAIN STORMING, Magyarország legkreatívabb és legtermékenyebb aforizmaírójának műhelye

2007. május 05. 23:34 - Brain Storming

Személyességi szempontok fontossága a tanításban, tanulásban

Alapvető tanuláspszichológiai tény, hogy az az ismeret válik alkalmazható tudássá, amit a tanuló a saját élete szerves részévé tud tenni, azt a saját életéhez tudja kötni (Lásd. BS:GPSV).



/Részlet a "Tanulóraszabott Technikatörténeti Kutatómunka"(2006) című dolgozatomból/


Alapvető tanuláspszichológiai ténynek tekinthető, hogy AZ AZ ISMERET VÁLIK ALKALMAZHATÓ TUDÁSSÁ, AMIT A TANULÓ A SAJÁT ÉLETE SZERVES RÉSZÉVÉ TUD TENNI, AZT A SAJÁT ÉLETÉHEZ TUDJA KÖTNI (Lásd. BS: GPSV). A dolgozatban bemutatott feladatcsoport ezt demonstrálja – a személytelennek tűnő ismereteket hogyan lehet olyan módon kezelni, hogy a diák azokat összefüggésbe tudja hozni saját életével és így azokat tartósan meg tudja jegyezni.

A tanulóközpontúság legtisztább értelmezése a MAGÁNTANÍTÁS, ami mindig is virágzott és az egyetlen hatékony formának tekintették már a görög iskolarendszer megalapítása óta. Egészen a tankötelezettség általános elterjedéséig a kiváltságosok privilégiumának számított a beiskolázás, a tanulmányok folytatásának lehetősége, míg a tanulás kötelezettségé válása után a magántanulás kiváltságosságának fénye kissé megfakult. Lappangva ugyan, de továbbra is működött, és ismét erőre kapott, amikor már a közoktatás is olyan szintet ért el, ami lehetővé tette az általános keretek között szinte mindenkinek előbbre jutást.
A tiszta magánoktatás hatékonyságának (ami sokszor törvényszerűen alakult úgy, hogy több oktatót is kipróbáltak egy-egy diákkal a szülők, vagy a mecénások, míg megtalálva a megfelelőt, maximális hatékonysággal folyhatott a munka) és a csoportos közoktatásban a hatékonyságra való törekvésnek a dimenzióján találkozott össze a két terület, és ennek kereszteződése nyomán alakult ki a csoportban folytatható tanulóra szabott munka, vagyis a tanulóközpontúság elképzelése és gyakorlata.

A tanulóközpontúságot azonban sokszor nagyon különbözőképpen értelmezik.

Többnyire azt értik alatta, hogy a tanulócsoportok egyéni képességeiknek, hajlamaiknak, felfogóképességeiknek és személyiségüknek megfelelő módon és formában kapjanak feladatot és nevelést.
Elemi szintre leegyszerűsítve úgy is mondhatnánk, hogy a cél a
„Hogyan jó a diákoknak?”
kérdést minél hatékonyabban tudjuk megválaszolni.

A szigorúbban értelmezett tanulóközpontúság azonban hatékony formájában úgy módosítja a kérdést, hogy
„Hogyan jó az egyes diáknak - még csoportos munka esetén is?”!

A fogalom tehát a jelenlegi oktatáspolitika és szervezettség mellett azt kívánja meg, hogy csoportszinten lehessen megvalósítani azt a hatékonyságot, amit általában csak a tiszta magántanításban vélnek megvalósíthatónak. Általános keretek között mindez persze megvalósulhat, de csak akkor, ha a tanár elegendő időt tölt a diákcsoporttal ahhoz, hogy tüzetesebben megismerhesse a diákok olyan tulajdonságait is, hogy a sokszor erősen heterogén csoportban is megfelelő ritmussal és módon képes a munkát úgy megszervezni, hogy a diákok a munkát a magukénak érezzék, élvezettel hajtsák végre, és annak tekintsék, ami eredendően a rendeltetése lenne: önnön fejlődésük realizálásaként.

Többnyire azonban ez nem valósítható meg, csupán alsó tagozatban, hiszen ott elegendő időt töltenek a tanárok a diákokkal, a diákok még nyíltak és nem terhelik őket olyan stresszek, amik a felső tagozat életkori sajátosságai között már megjelennek, és amik gátolják az önfeledt egyéni belemerülést a feladatokba. Ha azonban ez az egyéni feloldódás nem történik meg, akkor ez erősen rontja a teljesítményt. A csoportmunka (és ez minden osztályszintű, de még csoportszinten történő órán is így van) éppen személytelenségével vált ki érdektelenséget, vagy olyan viszonyulást, ami az óra témájával szemben önön magát akarja a figyelem valamilyen formáját magára vonni. Többnyire a tanárnak van feladata az órákon, ez pedig az óra megtartása, és ezt a diákok általában nem támogatják. A személytelennek érzett témafeldolgozás egyöntetűen váltja ki az ellenállást az órai munkával szemben, és ez nem a tanárnak szokott szólni, hanem a feladatnak.

A 10-18 éves korosztály egyre aktívabban és erőteljesebben viszi (vinné!) bele saját személyiségét az oktatási folyamatba, mivel ez életkori sajátossága is, mert ösztönösen érzi, hogy mindezt egy természeti törvény kérlelhetetlensége kényszeríti rá – sokan nem tehetnek róla, természetük kényszeresen megnyilvánul vagy erőteljességük (ambiciózus vezetői hajlam) miatt, vagy mert más körülmények között erősen légátlódnak személyiségének bizonyos aspektusai (erőteljes szülői szigor, stb.).

A tanulóközpontúságot előtérbe helyező törekvések éppen azt célozzák,
hogy maguknak a kiadott a feladatoknak a jellege, szervezettsége, felépítése legyen olyan, hogy ezeket az aspektusokat eleve a feladatok részévé tegye;
hogy a legheterogénebb nagycsoportban is a tanulók egyénre lebontott differenciáltsággal érdekesnek és élvezetesnek tarthassák a kapott feladatokat;
hogy a legkülönfélébb személyiségjegyek érvényesülhessenek a maguk egyéni módján, és amennyiben ezek produktívak, akkor szabadon kamatoztathassák tehetségüket.

Ezen törekvések egyik remek működési terepe a projektmódszerrel feldolgozott témafeladatok adása, amik megfelelő szervezés és tervezés esetén hatékonyan fejleszthetik a tanulók legkülönfélébb személyiség jegyeit a megfelelő tartalmi produkciók mellett.

(Részlet a „Tanulóraszabott technikatörténeti kutatómunka” (2006) dolgozatból. A teljes dolgozat nyitólapja a Magyar Elektronikus Könyvtárban: http://mek.oszk.hu/04100/04182/index.phtml )

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://brainstorming.blog.hu/api/trackback/id/tr871419

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

donofrio 2007.05.06. 07:27:55

A tanár bemegy "leadja" az anyagot és passz. Érdekli is őt a tanuló személyisége! (Tisztelet egy-két megszállottnak.)Ha azt akarom, hogy gyermekem jó legyen valamiben és egyéniségének megfelelően haladjon,jön a magántanár.S láss csodát,az eddig utált tantárgy már nemis olyan utált és unalmas!Cikkek prsze megjelennek,de inkább tanáregyéniségeket kellene képezni.De ma futószalagon gyártják Őket ,mindegy,hogy alkalmasvagy nem.Lényeg,hogy legyen egy felsőfoku végzettséget igazoló papirja.
BRAIN STORMING, Magyarország legkreatívabb és legtermékenyebb aforizmaírójának műhelye
süti beállítások módosítása