’94 jún. 2.-4-én 526 km-es biciklitúrát tettem M.o. leggyönyörűbb hegyéhez, Szársomlyóhoz – Róla, a megismerkedésünkről, a túráról és egyebekről szól a beszámolóm. (Képen: egy MONGOOSE Alta MTB)



A képen egy MONGOOSE Alta, 15.5"-os, polírozott alumínium vázú, Manitou Shocks-elsőteleszkópos, Shimano STX/Alivio felszerelésű mountain bike. Az

enyém nem ilyen volt, és szakmai szemmel nagyon eltérőek, de nagyon hasonlít rá.
A képen látható kerékpár információinak forrása: http://www.teamkarim.com/bikes/used/mountain/mt.html
Kép forrása:
http://www.teamkarim.com/bikes/used/images/050915-03.jpg

***

2. rész – TARTALOM

1. A bicikliről és egyebekről
2. A 200 km-es Odaút és letáborozás
3. másnap – 115 km-es kiruccanás a hegyek közé
4. A visszaút – kissé hosszabban és gyorsabban
5. A túra teljesítmény-vonatkozása




1. A BICIKLIRŐL ÉS EGYEBEKRŐL

A biciklim egy MONGOOSE-Alta mountain bike volt, valahol félúton a hobbi és a versenykategóriás biciklik között. A CrMo, gyengítés nélküli váz elég erős volt ahhoz, hogy a plusz kb. 25-30 kg-nyi felszerelést, sátrat, alkatrészeket minden további nélkül elbírja. A Suntour Express váltószett, amit szimpla hüvelyujjal lehetett működtetni, nagyon praktikusnak bizonyult, amikor a szerpentinen ide-oda kellett kapcsolgatni.
A túra nem ügyességi, hanem alapvetően állóképességi teljesítményt kívánt.

A teljesítméynem adatait egy, a mai napig kifogástalanul működő CATEYE ATC – CC 8000 típusú „cyclocomputer”, vagyis kerékpáros számítógép jegyzete fel, amely abban az időben az egyik legmodernebb volt: alapvetően 4 kijelzőfelülelete van – Az egyiken: 1: Út idő, 2: pillanatnyi sebesség 0.1 km/h-s pontossággal, 3:napi táv mérő, 1000m/5m-es pontossággal (vagyis alig 0.5%-os mérési hibával!), 10mes legkisebb egységben mérve. A második kijelző felületen: 4: átlagsebesség, 5: nullázható távmérő, és itt is a seb.mérő. A harmadik kijelző felületen: 6: óra, maximális sebesség (napi maximum), 7: éves teljes táv, 100m-es pontossággal.
És végül a 4. kijelző felület, aminek az adatait a 3 szakasz megtételével kapcsolatban is leírom: ez a résztáv-átlagsebességmérő, 10 memóriahellyel. Méri a résztávok időpontjait, és a megtett távokat, és ez alapján a résztávra vonatkozó átlagsebességet kiírja.


De lássuk, magát az utat!

***

2. A 200 KM-ES ODAÚT ÉS LETÁBOROZÁS

1994. június, 02.:
ÚTVONAL: Hódmezővásárhely – Szeged – Domaszék – Mórahalom – Mélykút – Tataháza – Mátételke – Bácsbokod – Bácsbosód – Gara – Csátalja – Nagybaracska – Sárhát – Új Mohács – Kompátkelő – Mohács – Lánycsók – Szajk – Bóly – Borjád – Pócsa – Villány – Szársomlyó

Indulás: 04:15
Érkezés: 18:15

Mérő állomások:
1.
Mórahalom.
Táv: 49,94 km
Idő: 2:29:22
Átlagsebesség: 20 km/h

2.
Tataháza.
Táv: 103,35 km
Idő: 5:06:25
Átlagsebesség: 20,4 km/h

3.
Bácsbokod.
Táv: 115,1 km
Idő: 7:57:26
Átlagsebesség: 18,1 km/h

(Közben volt egy kompátkelés Mohácsnál. Ez volt az első nem drótköteles komp utam – tetszett! Volt nálam vagy 300 forint (mai mércével kb. a 3szorosát érte!) – ebből kb. 50 Ft volt akkor a kompátkelés díja.)

4.
Kb. Borjád.
Táv: 189,63 km
Idő: 10:10:02
Átlagsebesség: 15,6 km/h

5.
Villány. (Itt
Táv: 196,62 km
Idő: 10:38:51
Átlagsebesség: 14,5 km/h

6.
Megérkeztem! A Szársomlyói szoborpark kapujában.
Táv: 198,09 km
Idő: 11:02:08
Átlagsebesség: -

Akkor még nem tudtam – vagy nem vettem róla tudomást? -, de Szársomlyó természetvédelmi terület, így engedély nélkül fel sem lehetett volna menni rá! Ennek dacára – áldott tudatlanság! – én kerestem egy viszonylag járható ösvényt, és nekieredtem. Biciklistül, cuccostúl! … Nagy nehezen, amikor a hegy mögött már lemenni készült a nap, eljutottam a szoborpart fölötti kilátóhelyre. Ott pihentem pár percet, mert amikor el akartam indulni tovább, akkor rájöttem, hogy egyben nem tudom a teljes málhámat feljuttatni – és nem ott, viszonylag mindenki szeme láttára akartam letáborozni.
Fogtam hát az egyik biciklistáskámat (kettő volt: egy hátul, egy elől, az első kerék fölé szerelt csomagtartón!), és hogy legyen valami támpontom, mértem, hogy mennyi idő alatt érek táborozásra alkalmas helyre. Alig 7perc 21 sec alatt találtam is egyet, egy viszonylag sík, pár négyzetméteres területet, ahol volt sátorcövek beszúrására alkalmas cserje, és repedésekkel tűzdelt szikla-kiugrás. Visszafelé haladva kikalkuláltam, hogy egyenletesen lépkedve – ami nem könnyű a szársomlyói egyetlennek tűnő, általam nem ismert csúcsratartó ösvényen, mert igazi bokaszaggató sziklatüskékkel van teleszórva! – 8 lépést teszek meg 10 sec alatt, vagyis 48-50 lépést egy perc alatt. Erre azért volt szükség, mert a táborozóhelyem nem sokban különbözött a többi helyszíntől, és ha sötétben kellene bóklásznom, akkor hasznos, ha tudom, hogy szószerint: „merre-hány-méter”!
Amikor már felcipekedtem az összes cuccomat, akkor magamba roskadtam: a kb 12 órányi folyamatos menet teljesen kikészített. Már nem emlékszem, hogy a sátor felállítása előtt, vagy azután ültem-e ki egy közeli szirtre, és néztem a sötétedésben a tájat, ami gyönyörű volt ugyan, de nem egy ilyen menet után… és azon gondolkodtam, hogy: „Kész, vége. Holnap reggel indulok haza. Hülyeség volt elindulni, …”stb. Közben elmajszoltam egy kis mazsolás búzakorpát, ami energiadús, de legalább annyira ízetlen is; és haraptam hozzá egy kis sárgarépát, meg megettem egy fél formakenyeret, amit még Villányban vettem.
A fogmosás azonban élményszámba ment – megittam ugyanis az összes vizemet, és már nem volt erőm lesétálni a szoborpark melletti kúthoz. Kiderült, hogy szárazon is lehet fogat mosni!
Még a katonaságnál szoktam rá, hogy időhúzás miatt néha 7-10 percig is mosom a fogam, és ez itt is működött: alig egy perc alatt fehéren habzott a szám, és megintcsak 5-6 perc múlva, tejesen ki is tisztult, pusztán a termelődött nyálamtól.
Jött aztán gyorsan a sötétedés és az éjszaka.
Meg kell mondjam – a vadonban éjszakázni nem semmi volt. Még kiskoromban úgy, mint minden gyereknek az volt a fixa ideám, hogy a kitakart lábamat elkapja valami. A sátorban forgolódásra ne volt hely: mivel szétszedtem a biciklit teljesen, és fejreállítva az is alátámasztotta a sátorvásznat, így az egyik félben a cuccom, a másikban és zsúfolódtam össze. Döntenem kellett: a lábam legyen a kijárat felé, vagy a fejem! Nem vagyok paranoiás, de a döntésem alapja az volt, hogy sokkal jobban megijednék és pánikolnék, ha a lábamat kapja el valami, mintha a fejem felöl hallanék meg valamit közeledni! A döntés tehát: fejjel a kijáratnak! És még egy apró adalék – volt egy viszonylag széles és hosszú pengéjű késem, amit a párnaként a fejem alá tett kezemben markoltam. Elaludni azonban nem volt könnyű – a déli lejtőről a nap során felforrósodott sziklákról felszálló széllökések folyamatosan borzolták a környező cserjék lombját, és ezzel együtt az én idegeimet is. De aztán győzött a fizikai fáradtság, és a valahol a lelkem mélyén azért ott viháncoló dicsőségtudat, hogy „Íme, mégis megcsináltam!”

***

3. MÁSNAP – 115 KM-ES KIRUCCANÁS A HEGYEK KÖZÉ

Aztán jött a másnap, ami a hegyen korán éri az embert, sokkal korábban, mint a lapályokon, és a völgyekben megbúvó településeken. Napkelte után nem sokkal talpon voltam, talán már 6 körül.
Reggel mindig morcos vagyok, így most is megszálltak a „Hazamegyek” ideák, de aztán felkerekedtem, és megmásztam a maradék hegyet. Nagyon kíváncsi voltam a kőbányára felülről – de nem jutottam el odáig, mert már eléggé fent drótkerítés és mindenféle figyelmeztető tábla értesít arról, hogy ha el tudom olvasni, akkor már törvénysértően közel járok.
Komótosan ballagtam oda is, aztán vissza is.
Kissé tétova voltam, mert a hegytől többre számítottam – de lehet, hogy a lábaimba programozott tekerhetnék vett rajta erőt, de egyszerre csak azon kaptam magam, hogy kezdek összepakolni, és azon gondolkodom, hová rejtsem a holmiijaimat addig, amíg visszatérek, és ismét sártat verek.
A közeli sziklafal egyik vízhatlannak tűnő mélyedésébe rejtettem mindenem, amit aznap nem vittem magammal, vagyis szinte mindenemet. Aztán kb fél 9 körül már úton is voltam lefelé a biciklivel!
Lefelé menet jó félúton egy diákcsapattal találkoztam: mivel június 3-a volt, így felteszem egy iskolás osztály lehetett, akii kirándulni indultak így suli év vége felé. Mondanom sem kell mennyire meglepődtek azon, hogy amikor caplatnak felfelé, egy montis cipeli lefelé a bringáját, teljes biciklis díszegyenruhában!

És újra úton voltam!

A célom ekkor az orrfűi szerpentin volt, ahol busszal már jártam, és rettentően megtetszett.
Siklósig be tudtam állni egy traktor pótkocsija után, ami kellemesen emelte a hangulatot, amellett pedig sziporkázóan szép napsütés volt – olyannyira, hogy az akkor még talán szokatlan hegyikerékpáros láttán, a Pécs-Harkány közötti (már a futásom során méterről-méterre megismert) eléggé dimbes-dombos élvezetes, de gyilkos szakaszon egy teherautóból a jószívű mitfahrer kb. egy egész üveg sört öntött a nyakamba. Mivel akkor már amúgy is ragadtam az izzadtságtól, így nem sokáig bosszankodtam miatta.

Az út részletes leírása a következőképpen néz ki:

1994. június, 03:
ÚTVONAL: Szársomlyó – Nagyharsány – Siklós – Máriagyüd – Elhaladás a Tenkes mellett, ahol a sorozatot is forgatták – Túrony – Szalánta – Pécs – Orrfű felé ki a városból, majd Tubes felé az első csúcsig, és onnan vissza, ugyanezen az útvonalon.

Biciklivel:
Teljes távra:
Össz idő: 6:52:42
Össz táv: 115,55 km
Átlagsebesség: 16,7 km/h
Maximális sebesség: 52,2 km/h. (Az orrfűi szerpentinen lefelé!)

Időmérő állomások:
1.
A Tubes-hegy csúcsa felé vezető szerpentin egyik csúcsáig. Az átlagomat is az nyomta le. Találkoztam egy üresjárattal leguruló gyorsasági motorral, amin egy fiatal pár ült. És oda-vissza jövet is többször került el rally autó – a végén annyiszor, hogy már integetett is. Csodálkoztam, hogy nem repül el: a kanyarok előtt teljesen kihasználta a szembejövő sávot is!
Táv: 63,23 km
Idő: 3:57:15
Átlagsebesség: 15,9 km/h

2.
A „downhill” szakasz vége. Ezt azért memóriáztam le, mert innen már városi forgalom következett és itt-ott tekerni is kellett volna. A következő majd 5 km-t azonban tekerés nélkül gurultam le – Pécs központjáig!
Táv: 69,42km
Idő: 4:06:53
Átlagsebesség: 38,5 km/h
Maximális sebesség: 52,2 km/h

3.
Pihenő, Pécsen valahol (már nem emlékszem!).
Táv: 74,09 km
Idő: 4:19:33
Átlagsebesség: 22,1 km/h

4.
Szársomlyó.
Táv: 115,52 km
Idő: 6:46:14
Átlagsebesség: 16,9 km/h

Emlékeim szerint, amikor visszaértem, és felmásztam az első pihenőig, ott most kissé tovább üldögéltem, és néztem, ahogyan az éppen ott campingező szobrászok alakították a szobraikat. Érdekes volt fentről – ezúttal már nem voltam lehangolt, és végre kiélvezhettem azt, amit a hegy nyújtani tudott.

Este korábban tértem nyugovóra, és érdekes módon, már nem zavart a susogó szél, és semmiféle zörej.

***

4. A VISSZAÚT – KISSÉ HOSSZABBAN ÉS GYORSABBAN

A visszaút startjára már sajnos nem emlékszem, de mivel javában fent volt még a nap, amikor megérkeztem haza (pontosabban oda, ahonnan elindultam), így túl későn nem indulhattam el.

Alant olvasható a visszaút részletes leírása:

1994. június, 04:
ÚTVONAL: Szársomlyó – Villány – Pócsa – Borjád – Bóly – Szajk – Lánycsók – Mohács előtti elágazás – Szőlőhegy – Bár – Dunaszekcső – Bátaszék – Alsónyék – Pörböly – Baja – Csávoly – Felsőszentiván – Tataháza – Mélykút – Mórahalom – Domaszék – Szeged – Hódmezővásárhely

Biciklivel:
Teljes távra:
Össz idő: 10:55:58 ~ 11 óra
Össz táv: 212,4 km
Átlagsebesség: 19,4 km/h
Max. sebesség: 46,7 km/h

Állomások:
1
Mohácsig
Táv: 47,45 km
Idő: 2:24:22
Átlagsebesség: 19,7 km/h

2
Bajáig. Halálos szakasz – totál szembeszél. A szakaszon produkált átlagsebességem mutatja, hogy alig mentem gyorsabban annál, hogy a bicikli fel ne dőljön. Őszintén szólva, a gyilkos indulathoz közeli düh fortyogott bennem amiatt, hogy nem a mohácsi kompon jöttem visszafelé is, hanem mohács előtt felkanyarodtam Bátaszék felé. Talán még hangosan szitkozódtam is, dacára annak, hogy minden pedáltaposás külön erőfeszítésnek tűnt!
Táv: 78,6 km
Idő: 4:19:14
Átlagsebesség: 16,2 km/h

3
Baja – Szeged közötti félút (50km-es tábla)
Táv: 129,25 km
Idő: 6:53:37
Átlagsebesség: 19,6 km/h

4
Ásotthalmi Erdő szakaszának kezdete. Az ásotthalmi szakasz szokatlanul gyorsra sikerült, itt-ott 30km/h-ás sebességekkel. Az volt ennek a nekilódulásnak az oka, hogy az erdő felett kelet, északkelet és délkelet felé haladó légtömegeket az erdőben haladó út egyfajta szélcsatornaként megvezeti, így a mindkét oldalról kb. 45 fokos szögben érkező légtömegek az út vonalában kénytelenek haladni – ezzel kellemes hátszelet biztosítva a kelet felé haladóknak! Majd 8 órás tekerés után már teljesen gépszerűvé válik az ember, és a teste egyfajta pedálozógéppé alakul át – egy másik dimenzióba kerül át agyilag, olyasfélébe talán, amit a jógik több éves gyakorlással érnek csak el. (Kevesen tudják, hogy Indiában azért nem alakult ki intenzív mozgáson alapuló testkultúra, mert az ottani klíma nem kedves semmiféle erős hőtermeléssel járó, és hosszú távú izomunkának. Ennek ellenére persze a jógával kifejlesztették a statikus testművészet magasiskoláját!)
Táv: 150,73 km
Idő: 7:45:42
Átlagsebesség: 24,7 km/h

5
(?)
Táv: 160,16 km
Idő: 8:08:58
Átlagsebesség: 24,3 km/h

6
Szeged-tábla, Baja felől. Szegedről kijövet egy éppen Hmvh-ra tartó triathlonos duóval futottam össze, akik mögé beálltam egy darabig, de kb.195km-rel a lábamban, és plusz 25-30 kg rakománnyal csak rövid ideig voltam képes a szélárnyékot „élvezni”.
Táv: 181,97 km
Idő: 9:13:28
Átlagsebesség: 20,2 km/h

7
Hmvh – otthon. A város határában összetalálkoztam a nagy biciklis-futó társammal (vele futottam végig a Pécs-Harkányi szakaszt), és elkísértem egy darabon.
Táv: 212,4 km
Idő: 10:55:58
Átlagsebesség: 17,8 km/h

***

5. A TÚRA TELJESÍTMÉNY-VONATKOZÁSA

A 3 napra vonatkozó adatok tehát:

Teljes megtett táv:
526 km ~ 530 km
(198+115,5+212,5)

Teljes biciklizési idő:
28 óra, 44 perc, 20 sec ~ 29 óra
(11:02:08 + 6:46:14 + 10:55:58)

Ez alapján az átlagsebesség: 530 km / 29 óra = 18,3 km/h

Számoljunk egy keveset még!

A Cooper-féle pontrendszer szerint a kerékpározásra vonatkozó aerob-pontszámokat a következőképpen számolják:

6szor a megtett táv négyzete km-ben, osztva a percszám 2,59-szeresével, és ebből a törtből mínusz 1,5. (Kissé idétlen számok, de ez azért van, mert Cooper-ék még mérföldre számolták)

Ez alapján a 3 nap alatt 372,5 aerob pontot gyűjtöttem össze a 3 nap alatt.

Némi összehasonlítás:
Az edzettség mértékét a következőképpen kategorizálják a Cooper-rendszer szerint:

Férfiak, heti átlagos pontszáma, és az ez alapján való besorolásuk:
10 alatt = nagyon gyenge
10-20 = gyenge
21-31 = elfogadható
32-50 = jó
51-74 = kitűnő
75+ = extra

372,5 / 75 = 4,96 ~ 5, vagyis 3 nap leforgása alatt durván 5-ször akkora teljesítményt nyújtottam, ami a Cooper-féle edzettségi besorolás „extra”, vagyis kitűnő fölötti kategóriájába tartozik.

A Cooper-féle számítási módszer, és a teljes részletezésű ponttáblázatok olvashatók:
Dr Kenneth H. Cooper: THE AEROBICS PROGRAM FOR TOTAL WELL-BEING, M. Evans and Company, Inc. New York, 1982.
Magyar kiadás: A tökéletes közérzet programja – Gyakorlás, Étrend, Érzelmi Egyensúly.
Fordította: Dr. Hámori Dezső, Sport kiadó, Bp., 1987

Google-oldalak a Cooper-tesztről:
http://www.google.hu/search?hl=hu&q=cooper-teszt&btnG=Keres%C3%A9s&meta=lr%3Dlang_hu

Szerző: Brain Storming  2007.05.28. 18:07 Szólj hozzá!

Címkék: sport turázás kerékpár(ozás) szársomlyó

A bejegyzés trackback címe:

https://brainstorming.blog.hu/api/trackback/id/tr7888332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.