Eva Toulouze, (13 nyelv) Párizs:„Ha az eszperantó engem személyesen nem is vonz, a legnagyobb tisztelettel viseltetem hívei iránt, akik a kommunikáció egy közös nevezőjének megszületéséért harcolnak.”



Kép forrása:


http://iesdolmendesoto.org/blog/wp-content/images/thumb-esperanto003.jpg



Eva Toulouze,


(13 nyelv) Párizs:



(Nyelvei: olasz, portugál, francia, angol, spanyol, orosz, magyar, finn, cseremisz, szerb-horvát, lengyel, bolgár, német)



Lomb Kató mellett az egyetlen kortárs és elérhető, nemzetközileg is ismert soknyelvű hölgyről van szó; amikor Lomb Kató 1988-ban interjút készített vele, épp csak betöltötte a 30-at!


Bilingvis családban nevelkedve, és „megkapva a kezdeti lökést”, többnyire intézményesített keretek között fejlesztette nyelvtudását – ugyan statisztikailag nem értékelhető, de a többi férfi „kollégájától” eltérően ő talán egy tipikus „jó tanuló”, mint a hölgyek többsége: több türelemmel és figyelemmel viseltetnek a verbális univerzum jelenségeire, nem úgy, mint ellenkező neműek, akiknél ambíció, szenvedélyes játékosság vezet a nyelvek odaadó szeretetéhez. (Nem kutattam ugyan még részletesen, de olybá' tűnik, hogy a nyelvészet terén is megoszlanak a szerepek aszerint, hogy melyik nem mely készségterületen tud hatékonyabban dolgozni.)


Toulouze diplomáját a párizsi Politikai Tudományok Intézetének Nemzetközi Kapcsolatok Tagozatán szerezte. Egyetemi hallgatóként már a Kommunista Egyetemi Hallgatók Uniójának tagja, majd vezetője. 1988-ban a Francia Kommunista Párt Dokumentációs Központjában foglalkozik a szocialista országokkal, Távol-Kelettel és Ázsiával; és a Jean-Luc Moreau vezette Francia-Magyar Műfordító Műhelynek aktív tagja.


A bilingvis gyerekkorból kiindulva a kis EVA „kötelességtudatból elköteleződhetett” a nyelvek tanulása és gyakorlása mellett („Ezt tudom, érdemes ezzel foglalkoznom!”), ami lehet hogy elsősorban a kétnyelvű családi hagyományból, és az ebből következő külső megerősítésekből táplálkozhatott – akárhogy is van, 30 éves korra elképesztő az a szellemi teljesítmény, amit felmutat!


Mit vonhatunk le ebből tanulságképpen? Azt, hogy a hölgyek a hagyományos intézményesített keretek között is minden további nélkül elérhetik, amit természetüknél fogva el is érnek, ha megfelelő „indítást” – amit nem feltétlenül bilingvis gyermekkori környezetként kell érteni, hanem az emberi kapcsolatokra azonnal átvihető gyakorlati tudásként, amiben természetszerűleg a nők sokkal jobbak, így kommunikációs készségeiket szívesebben és hatékonyabban tudják kamatoztatni.



A latin-ra és eszperantóra vonatkozólag a következőket említi:



Kiemeli, hogy szerinte az olasz vagy portugál szülők Franciaországban nevelkedett gyermekei számára hasznosnak véli a latint, mert szerinte, ha 10-11 évesen ismerkednek meg vele, akkor a többit könnyebben tanulják meg. De azt is hangsúlyozza, hogy az oroszt pl. ugyanolyan hasznosnak tartja ebből a szempontból.(a)



„Az eszperantó? Ha valamilyen közvetítőnyelvről van szó, az embernek először az angol jut az eszébe. De melyik angol?(b) Mint nemzetközi konferenciák állandó résztvevője, merem állítani, hogy annak az idiómának, amin a különböző nemzetek küldöttei egymással érintkeznek, nagyon kevés köze van Shakespeare nyelvéhez, vagy akár ahhoz az angolhoz, amit a britek egymás között beszélnek.(c)


Ha az eszperantó engem személyesen nem is vonz (d), a legnagyobb tisztelettel viseltetem hívei iránt, akik a kommunikáció egy közös nevezőjének megszületéséért harcolnak. E humanista törekvésnek politikai jelentőségét ékesszólóan bizonyítja a három legutóbbi Budapesten, Vancouverban, illetőleg Pekingben tartott világkongresszus.(e)”(1)




(a)


Soknyelvűsége ellenére számomra némiképp megdöbbentő, amit mond: gyakorlatilag saját nyelvi pályafutásának kezdeti állapotát írja le = anyja olasz, apja portugál, ő maga óvodába a franciaországi Poitiers-be jár, majd középiskolába Lisszabon egy francia líceumába jár, ahol angolt és németet tanul. 11 évesen „játékból” kezd el orosszal foglalkozni.(1)


Felmerülhet a gyanú, hogy valóban „szimpla, lelkiismeretes jó tanuló”, aki merőben a gyakorlat és az emberi kapcsolatok felől közelíti meg az idegen nyelvek ismeretének fontosságát – nyelvismereti pályafutása úgy tűnik erre „korlátozódik” (azzal a megjegyzéssel, hogy nagyon is kívánatos lenne, ha ezt a fajta nyelvismereti karaktert tanítani lehetne!).



(b)


Amikor az eszperantó - Sugár András által már az előző cikkben említett - egyik kritikájaként azt hozzák fel, hogy „keveréknyelv”, akkor rendszerint ezzel is kényelmesen visszavághatnak az eszperantisták. Most csak röviden erről annyit, hogy a „különböző angolságokban” a különbségek elsősorban kiejtésben és lexikában vannak a nagyszámú beszélő és az igen változatos kulturális hátterek különbözősége miatt, míg szerkezetileg (nyelvtanilag) egységes képet mutatnak. Visszautalva azonban Sugár saját ellenvetésére, miszerint nincs tiszta nyelv a világon, így ez sem ellenvetésként, sem ellenpontként nem állja meg a helyét sem az eszperantó, sem más nyelvek mellett vagy ellen.



(c)


Itt nekem úgy tűnik, hogy a rétegnyelvek és a nyelvváltozatok között nagyobb különbséget tesz, mint ami az érthetőséghez képes létezik. Mintha szakadéknyi különbséget tenne az irodalmi nyelv és a köznyelv, továbbá a nem angol anyanyelvűek által megtanult és használt angolság közé. Ezt túlzásnak érzem: mintha azt mondaná, hogy ezeknek semmi közük sincs egymáshoz, és ha valaki csak az egyiket beszéli, az nem érti meg a másik kettőt. Ha ez azonban így lenne, nem lehetne nemzetközi konferenciákat tartani ezen a nyelven.


Mivel azonban itt az eszperantóhoz kapcsolódóan kerül a többféle angolság szóba, meg kell említenünk, hogy míg a nagyon különböző beszélők angolsága eltérőnek is hathat, mégis vannak erőteljes egységesítő elemei: az azonos kollokációs bázis, és pl. a határozó szerkezetek egységessége. Ezzel szemben az eszperantóban elsősorban a bázis-szókincs alakíthatóságát és a pragmatikusan leegyszerűsített nyelvtant emelik ki folyton, ámde megfeledkeznek róla, hogy a határozós szerkezeteket és a kollokációs jellemzőket mindenki a maga nyelvéből viszi át erre, így itt egységességről nem lehet beszélni – egy nemzetközi palettán pedig ez a résztvevő nemzetek számához képest egyenes arányban növekszik a félreértések lehetősége… és akkor még nem beszéltünk a metaforikus lehetőségek félreértéséről. Ha tehát nincs egységes határozói kifejezéskincs, kollokációs bázis és a metaforikus lehetőségek valamennyire átlátható köre, akkor egy nemzetközi, pusztán szókincsre és nyelvtanra alapozó mesterséges nyelv melegágya a félreértéseknek.


Hogyan lehet ezt elkerülni?


Néhány lehetséges mód:


1. a kommunikáció magáról a kommunikációról kell, hogy szóljon, pl. „Mi ezt így fejezzük ki; ti ezt hogyan fejezitek ki?”, vagy


2. magának a kommunikáció tárgyának kell nagyon egyszerűnek, mindkét fél által nagyon jól ismertnek lennie, pl. teljesen általános témák, vagy nagyon speciális szak témák; vagy esetleg


3. Maximális toleranciával minél egyszerűbben fogalmazunk, gyakran visszakérdezünk (lásd. 1. pont), és


4. a félreérthető kifejezéseket félretéve kommunikálunk, esetleg úgy téve, mintha értettük volna – nem életbevágó kommunikációs szituációban, ahol nincs tétje, nincs „information gap”, amit át kellene hidalni, hanem csak „kommunikálunk a kommunikációért”, ez megszokott jelenség.



(d)


Nem tudom megállni, hogy itt ne vonjam le azt a közhelyes reakciót, ami így szól: „Igen, ez a megoldás nagyon jó és nagyon hasznos lesz – nektek!” Érdekes a véleménye: míg pályafutása azt jelzi, hogy nyelvismeretét elsősorban közösségi funkciójában alkalmazta, az eszperantó „személyesen mégsem vonzza”, ámde megemlíti, sőt kiemeli „legnagyobb tiszteletét a hívei iránt, akik a kommunikáció egy közös nevezőjének megszületéséért harcolnak” – itt is, és a következő (e) mondatában is elsősorban a mozgalmiságát méltatja. Talán rosszindulatú feltétezés Toulouz-ról, hogy ezen véleményében elsősorban az dominálhat, hogy ha egy mesterséges nyelv használata mozgalommá növi ki magát, akkor méltányolandó az erőfeszítése; és teszi ezt úgy, hogy az élete nagy részében a nyelv mint a másokkal való kommunikáció eszköz lehetett jelen, olyan módon, hogy valószínűleg azért tanult meg több nyelvet, hogy több emberrel tudjon kommunikálni. Ezen a ponton úgy érzem véleménye következetlen, és inkább hajlok arra a feltételezésre, hogy a „humanista törekvést” tiszteli elsősorban, elfogadva a róla terjesztett idealista elképzeléseket és képzeteket, míg tartalma „nem vonzza személyesen”.




***



Folyt.köv.





Irodalom:



(1) Lomb Kató: Bábeli harmónia – Interjú Európa híres soknyelvű embereivel.



Link Eva Toulouz-ról:


http://www.zetna.org.yu/zek/folyoiratok/103/tverdota.html




Kapcsolódó olvasmányok Brain Storming Rovatában:



Tudomány Rovat:


Általános nyelvtanulási ismeretek tervezete - 2006.12.30


Az 1890 leggyakoribb angol szó hosszúság szerinti felosztása – tanulószótár - 2006.12.24


Érdekességek és mindenféle az angol ABC-ről - 2006.12.23


Lexika-karakterisz tikai gazdaságosság: Angol - Magyar (95 - 5) (szólista nyelvtanulóknak) - 2006.12.16


Gondolatok a gazdaságosság nyelvi vonatkozásairól - 2006.12.15


Tanulóra szabott oktatás és tanulás megvalósítására különböző tantárgyakban - 2006.12.10


Anyanyelvi sajátosságok és idegen nyelv tanulás (GPSV és PLC a gyakorlatban) - X / 1-10. - 2006.09.30 18:52


LOMB KATÓRÓL JUT ESZEMBE … XII / 1-12. - 2006.09.10



Vélemény rovat:


Az ESZPERANTÓ-ról jut eszembe… - 2007.01.20


Kitől várhatjuk (és milyen formában) a nyelvtanítás reformját? - 2006.11.03


"EU-szperantó???" - Soknyelvűek és az eszperantó – 1-4. - 2007.04.28



Mindenmás Rovat:


Fordítástechnikáról röviden, avagy: „Mindent meg lehet fogalmazni másképpen is.” - II./1-2.


- 2006.11.04.




A bevezető cikk szövege megtalálható a „ NYELVÉSZ - Nyelvészeti vitafórum” EU-szperantó??? – topicjában.



EU-szperantó???
Szerző: Brain Storming  2007.05.31. 17:21 Szólj hozzá!

Címkék: kritika nyelvtanulás tudomány nyelvészet tanulás könyvismertető eszperantó nyelvpolitika interlingvisztika

A bejegyzés trackback címe:

https://brainstorming.blog.hu/api/trackback/id/tr5690125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.