Horatius: „A felül szép nő alul halban végződik.” ----- BS: Ez az (h)alteste illatára is vonatkozik?



Kép forrása:
http://netaruhaz.tvn.hu/images/tok/sello.jpg

***

2. RÉSZ



Horatius:
„A felül szép nő alul halban végződik.”

BS:
Ez az (h)alteste illatára is vonatkozik?

***

Tolsztoj:
" A valódi megismerést a szív adja, azaz a szeretet. Csak azt ismerjük, amit szeretünk"

BS:
Azt jelentené ez, hogy amit nem ismerünk, azt nem is szerethetjük? És mikor valaki illúziókat imád? Vagy tán, amit szeretünk, azt ezáltal ismerjük is, vagy csak úgy érezzük, ahogy friss szerelmesek is mondják: "ezer éve ismerjük"?

***

Carlo Goldini:
" Az olyan ember, aki könyvet olvas, soha nincs egyedül. "

BS:
Ha azonban hangosan beszélgetni kezd a társaságával, akkor egyedül találhatja magát egy gumifalú szobában...

***

Platon:
”Gyermekeinknek örökségül tisztességérzetet és ne aranyat hagyjunk.”

BS:
Nem jó módszer - így soha nem tanulja meg az arany értékét, de megtapasztalhatja a tisztesség értéktelenségét.

***

Seneca:
„Azt dicsérd az emberben, amit sem elragadni, sem adni nem lehet, ami az ő tulajdona. Kérded, mi az? A lélek, s a lélekben tökéletességre jutott értelem.”

BS:
Vagyis tedd azt, amit azok a furfangos üzletemberek tesznek, akik ráveszik az okosokat, hogy ha már úgyis szeretnek dolgozni, hát dolgozzanak boldogan, ő ezt biztosítja - míg ő bezsebeli a profitot.

***

Napóleon, Bonaparte (1769-1821), francia császár:
„Ha mindent megtettél, amire képességeidből telik - ember vagy. Ha mindent megtettél, amit akartál, akkor isten.„

BS:
Ennek alapján az értelmesen tervező ember Isten - nem csoda, ha megalkotta az "isten" fogalmát; továbbá ez alapján az istenfogalom részben az öntudatra ébredés velejárója. Ez az istenség-élmény ha mégoly' magasztos is, nagyon ritka; az élet azonban elsősorban úgy élvezhető, ha csak azt megtéve élvezzük, ami képességeinktől telik.

***
(mayus írta – forrás nincs)
„Az élet egyik legnagyobb kihívása és egyben legszebb kalandja azon személy megtalálása, aki a gondolataidat kimondatlanul is meghallja.”

BS:
Ki ez, ha nem más, mint az ember ÖNMAGA!

***

Szókratész:
„Semmit sem tudok, csak azt, hogy nem tudok semmit.”

BS:
Természetesen a Mester mindezt kétszeres kettős tagadással fejezte ki.

***

Renard:
„Isten mindenkit ismer... Sajnos csak névről.”

BS:
Akárcsak az emberek Őt: Istent mindenki csak mások elmondásából ismeri.

***

Teller Ede:
„A pesszimista olyan ember, akinek mindig igaza van, de soha sincs öröme benne.”

BS:
A pesszimista tehát akkor lesz igazán boldog, ha egyben kárörvendő is!

***

Valéry:
„Isten semmiből teremtette a világot. Meg is látszik rajta.”

BS:
Az Ember állítólag a Világból teremtette Istent - ez azonban nem látszik meg rajta!

***

Heine:
„A tapasztalat jó iskola, csak a tandíj magas.”

BS: De inkább a magas tandíjú tapasztalat, mint az ingyen illúzió!

***

Erich Fromm:
„A szeretet lényegét a legtöbb ember abban látja, hogy őt szeretik, és nem abban, hogy ő szeret, és képes a szeretetre.”

BS:
Talán azért van ez így, mert az önszeretet, és az önimádat megszokott dologgá válik, míg másoktól igazán meglepő.

***

Erich Fromm:
„A szeretet szempontjából az számít, hogy az ember hisz saját szeretetében, a képességben, hogy szeretet tud ébreszteni másokban.”

BS:
A szeretet szempontjából az számít, hogy az ember hisz saját maga szeretetében, és abban a képességben, hogy szeretetet tud maga iránt ébreszteni másokban.


Folyt. köv.

Szerző: Brain Storming  2007.06.11. 23:04 Szólj hozzá!

Címkék: humor idézetek bölcsesség közmondás aforizma

A bejegyzés trackback címe:

https://brainstorming.blog.hu/api/trackback/id/tr10097050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.