A nyelvőrök a saját nyelvük (nyelvváltozatuk) sérthetetlenségéért harcolnak; az eszperantisták (átlagban a kevésbé tehetséges és szorgalmas nyelvtanulók) a megtanult 2. nyelvük sérthetetlenségéért?



Kép forrása:


http://superpanoramas.com/eu/images/EU%20Flag%20Bkgnd2.jpg


***


PRINCZ OSZKÁR ÚR levele a NOVA ESPERO szerkesztősége és olvasói részére



2002. SZEPTEMBER - NOVA ESPERO No. 5. (1)



részlet



(…)


„Magyarország hamarosan tagja lehet az Európai Uniónak, ha elfogadjuk az Unió feltételeit, s ha az Unió elfogadja Magyarország feltételeit. Mi eszperantisták a nyelvek egyenjogúságának híveként azt követeljük, hogy a magyar nyelv belépésünk után váljon teljes jogú korlátozások nélküli egyenrangú nyelvvé az Európai Unióban.* A Nova Espero időszakos kiadvány kétnyelvűsége révén fóruma lehet ezen gondolatoknak is a mozgalmi eseményekről való tájékoztatás mellett.


Állhatatosságot, mértéktartást és jó tollat kívánva üdvözlöm valamennyi szerkesztőt és közreműködőt és természetesen a kiadvány olvasóit!



Princz Oszkár, a MESZ főtitkára”




* Ezt nem értem: az eszperantisták „követelik”, a „nyelvek egyenjogúsága” híveiként és érdekében, hogy a „magyar” legyen .... mi is?



Ez alapján nekem úgy tűnik, hogy sok eszperantista szervezet azért alakul(t), hogy ezzel a saját anyanyelvüket vélik megvédeni? Persze, a szerintük romboló angol behatások ellen, nem? De végülis, mi ez – talán egyfajta kulturális önvédelem? Ha az, akkor rendben van.



De miért éppen az eszperantisták hangoztatják ezt? Nem lehet hogy azért, hogy ha reményeik szerint tkp minden nyelv egyenrangúnak számítana (mondjuk úgy, hogy egyszerre csak eltörölnék a jelenlegi munkanyelveket, mert itt ugye feltételezem, hogy ezek nagy száma a fő probléma szerintük), akkor mégiscsak kelleni fog egy közvetítőnyelv, és ez lehetne az eszperantó. Mintha a jelenlegi angolt-túlsúlyt ezzel az etnikai-nyelvvédelmi akcióval igyekeznének így automatikusan eszperantó-túlsúllyá változtatni ... felteszem azon "kulturális elsőbbségi jog" alapján, hogy ezt az ügyet ők, az eszperantisták, és a mozgalom vállalta fel, .... hangosan legalábbis. És ebben találhatnak remek partnereket a nyelvek nyelvőrei, nyelvművelői között, hiszen valahol hasonló a törekvésük, vagyis


  1. a nyelvőrök a saját nyelvük (nyelvváltozatuk) sérthetetlenségéért harcolnak;
  2. míg az eszperantisták (akik nagy valószínűséggel és átlagban a nem annyira tehetséges és szorgalmas nyelvtanulók közül kerülnek ki) a megtanult 2. nyelvük sérthetetlenségéért.(2)



Mellesleg a magyar, az említett írás után mintegy 4 évvel, immár az EU-ban élvezheti ezt a helyzetet:


Az Európai Unió intézményeiben jelenleg (2007. január 1. óta) 23 hivatalos nyelv használható:


Angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák, szlovén. (3)




Mivel részben ide tarozik, érdemes megismerni Az EU-ban hivatalos nyelvi rendszer alapelveit(4):


  1. Az európai intézmények által alkotott jogszabályokat lefordítják az összes hivatalos nyelvre.
  2. Bárki, belelértve az EU bármely államának polgárait, bármely hivatalos nyelven fordulhat az európai intézményekhez.
  3. Az európai intézmények előtti eljárások elsődleges nyelve általában az angol, a német és a francia.
  4. Az adott intézményre vonatkozó jogszabályok határozzák meg, hogy az adott intézmény mely nyelven (nyelveken) köteles az eljárást lefolytatni.
  5. Szó sincs arról, hogy az európai intézmények minden egyes határozatát kötelező lenne az intézmény költségére valamennyi hivatalos nyelvre lefordítani. A nemkívánatos többletköltségeken túl egy ilyen előírás az intézmények működését is lehetetlenné tenné.



Az EU brüszeli központjában 1997-ben határoztak arról, hogy a Csehországot, Magyarországot és Lengyelországot befogadó bővítés után 2002-ig meg kell oldani az Európai Közösség nyelvi problémáját.(5)


Ezzel kapcsolatban Gergely Mihály nyílt levelet intézett Glatz Ferencz Úrnak, a MTA akkori elnökének, „Hogyan őrizhetjük meg anyanyelvünket?” címmel, és konkrétan a fentiekre ezt írta:


„Úgy szeretnék REMÉNYKEDNI /szerk. kiemelése/ Önnel együtt, tisztelt Elnök Úr, hogy azon a nagytanácson részt vevő, esélyesen pályázó leghatalmasabb országok képviselőiben lesz elég tárgyismeret, bölcsesség és kölcsönös megbecsülés minden már európai nyelv és minden nemzeti kultúra, hagyomány iránt, hogy tekintettel lesznek minden nép érdekeire, önérzetére, s lemondva a saját nyelv megsokszorozó előnyeiről a napjainkban /1998!, a szerk./ már alig vitatott főszereplő angol nyelv helyett egy minden nyelv iránt semleges, mesterséges nyelvet fogadnak el!”(5)



A levél 1998-ban íródott, azt feltételezve és félve, hogy a nyelvi problémákat az angol nyelv kizárólagos közvetítőnyelvvé tevő rendelkezése oldja esetleg meg. Akkor Gergely Mihály ez ellen lépett fel, az eszperantót javasolva (mert számára a „ minden nyelv iránt semleges, mesterséges nyelv” egyet jelent az eszperantóval), természetesen ugyancsak Európa egészére kiterjesztve. Mindezt azzal a mellékzöngével, és alig leplezett implicit tartalommal, hogy az angol nem ilyen, annak ellenére, hogy az angol anyanyelvűek létszámaránya alapján a „saját nyelv” előnyére aligha támaszkodhatnának – ezen a téren a német élvezhetne előnyös pozíciót!


A 2002-es idézetben, abban az évben, amikorra az EU a nyelvi problémákat megoldani ígérte, az eszperantisták még „követelik a magyar felvételét”, és merőben más oldalról közelít ez, mint 5 évvel korábban Gergely Mihály – nem az eszperantót javasolva, hanem azon az alapon, hogy mivel „ők eszperantistaként a nyelvi egyenjogúság hívei”.




2007, január 1-e óta immár 23 hivatalos nyelv van az EU-ban, és 3 munkanyelv. Érdekes módon emelett is MŰKÖDNI látszik az EU.


Kínához hasonlóan, ahol az eszperantisták egyike-másika azért akarná bevezettetni az eszperantót, mert szerintük a kínaiak a saját nyelvváltozataikon nem értik meg egymást (és persze azon burkolt remény miatt, hogy ha ez megtörténne, akkor Kína az USA-tól való világgazdasági hatalomátvétellel az eszperantó lehetne a világ legfontosabb közvetítőnyelve); és az USA-t is górcső alá véve, ahol nincs, csak de facto hivatalos nyelv - ezek az államok is remekül megvannak a maguk nyelvi problémáival, és az egységesítési törekvések (pl. az USA-ban az „English Only” mozgalom) ellenére virágzó gazdaságban élnek.



Mi lehet itt egy ideiglenes végszó? – Talán az, hogy a nyelvi változásokat időnként hagyni kell a maguk útján haladni és kiteljesedni, mert a globális-jellegű változtatások erőltetése esetleg csak szélsőséges indulatokat fognak kiváltani. Mindez azonban már jóval túlmutat a nyelvi különbségeken, és elsősorban szociális és pszichikai jellegű alapokon nyugszik.




***



Források:



(1)


http://web.pr.hu/ferhar/novaespero/nova_espero_05.doc



(2)


Az bevezető írás eredeti helye az „EU-szperantó???” topic a Nyelvészfórumon:


http://seas3.elte.hu/nyelveszforum/viewtopic.php?t=464



(3)(4)


Az Európai Unió hivatalos nyelvei


http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_Eur%C3%B3pai_Uni%C3%B3_hivatalos_nyelvei



(5)


Anyanyelv – Világynelv – Bábel? Mentsük meg a nemzeti nyelveket! (Tanulmánykötet), Hét Krajcár Kiadó; Bp., 1998., Szerkesztette és válogatta: Gergely Mihály, - 124.o.


Szerző: Brain Storming  2007.06.11. 08:56 Szólj hozzá!

Címkék: hírek kritika nyelvtanulás angol hivatalos nyelv eszperantó nyelvpolitika interlingvisztika gergely mihály princz oszkár

A bejegyzés trackback címe:

https://brainstorming.blog.hu/api/trackback/id/tr4196515

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.