A versem egyfajta materialista romantika, ami minden fenköltség nélkül szól arról a csodálatról, hogy az anyagi világ istentelensége is csodálatos, és fenkölt lehet, szép és elbűvölően igéző (akár Ő).

BRAIN STORMING:

Anyag néz anyagra


A lét megfoghatatlan,
De van, mert felfogtam,
És én is az vagyok,
Akár igen, akár
Nem gondolkodok.

Vagyok, mert vagyok;
Sajnos nem komplikáltabb a dolog,
De merő véletlenül,
Ettől még lehetek boldog!

A boldogság léttelen,
Mert nem a lét része,
Hanem csak lebegő szikra,
A lét egészében.

Anyag vagyok - nem tagadhatom -
Mert, ha magamat megfogom,
Érzem, hogy vagyok,
És tudom, hogy
Minden részem én vagyok!

A létben csak az
Az elgondolkodtató,
Hogy a létet élvező élő az,
Aki gondolkodó;
Aki létezni akar,
Mert léte végteleníthető;
Egy DNS-szalagra kivetíthető;
Másokkal összeköthető;
Folytatható -
- Vagy lerövidíthető.

Így hát felülről is nézd a létet,
Mert onnan látható az élet
Parányi ténye,
Mint apró izzadtságcsepp
A teremtő tenyerében:
Mini rendszer a hatalmas
Rendszernek tűnő káoszban.

Élsz egy életet,
De nem éled meg létedet,
Amit lehetne élned.
Túlélni, remélni, élvezni,
Elvenni, megkapni, megkaparintani …;
„Élet” - túl rövid szó ahhoz,
Hogy megérts mindent,
Amit számodra elhoz,
Ha van bátorságod
Arra, hogy el- és felfogd:
Amit a pillanat adhat,
Azt mindent meg is tagadhat,
Ha nem nyúlsz érte,
Bármilyennek tűnő veszélybe.

Nyújtsd ki kezed -
Legfeljebb hitedet veszítheted.
A lehetőségnek tűnő látszatban,
Az életnek nevezett színházban,
Hol minden egy nagy játék része,
S bolond vagy,
Ha ezt még nem vetted észre!

Anyagról pattan a fény
Szemedbe,
Anyagban gyúl fénylő értelem
Agyad sűrűjében,
Mozgó anyag mi energiát játssza
A létezés tarka színházában,
S készíti a színkavalkád montázsokat,
Mit elméd mélyén nézegethetsz
S méregethetsz.
Öntudatod másképp nem
Is lehetne,
Ha nem anyag lennél,
S nem anyagként léteznél,
Midőn anyagra tekintve
Magadat láthatod, s
Anyagtestvéred vendégül láthatod.
Az univerzum is elbeszélget veled,
Ha elfogadod anyagi létedet,
És hagyod, hogy családod hasson rád,
Ha kell,
S vendégül lásson a valóságban,
Ha anyagi honvágyad,
Végre életre kel.

Mert nem másért létezik
Tulajdon agyad,
Mint megértsd,
S szeresd,
Mi te is vagy:
ANYAG!