LEHET, HOGY ISTEN TEREMTETTE AZ ANYAGOT, … DE A VILÁGOT A GRAVITÁCIÓ, AZ EMBERT PEDIG A VONZÁS … (BS, '96.) (jelen írás egy 11 évvel ezelőtti metafizikai morfindírozás)



/Kép forrása:


http://ezinearticles.com/?expert_bio=Roger_Rogers_-_Jesian&i=gallery


(Vagyis: nem csak én hozom össze a két dolgot)/




LEHET, HOGY ISTEN TEREMTETTE AZ ANYAGOT, …


DE A VILÁGOT A GRAVITÁCIÓ,


AZ EMBERT PEDIG A VONZÁS …


Brain Storming, 1996. VI.





(…) Éppen azon morfondíroztam, hogy a fizikai világban is megvannak-e, vagyis van-e olyan dolog, ami Isteni jellemzőkkel bír?


Mert milyen jellemzőkkel bír az isten?



MINDENHATÓ


MINDENTUDÓ


MINDENÜTT JELENVALÓ


NEM TESTBŐL-LÉLEKBŐL VALÓ


TÖKÉLETES A BÖLCSESSÉGÉBEN


KORLÁTLAN HATALMÚ


FELTÉTLEN HITELRE MÉLTÓ ÉS MEGBÍZHATÓ


MINDENESTŐL SZENT


EGY IGAZ ISTEN VAN


HATALMA ÉS MÉLTÓSÁGA KORLÁTLAN


NINCS HATALOM ÉS TÖRVÉNY ALÁ VETVE


SEMMI SEM NAGYOBB NÁLA


SENKI SEM SZÁLLHAT VELE PERBE


SENKI SEM VONHATJA FELELŐSSÉGRE …



És akkor az eszembe jutott egy olyan dolog, ami „anyagtalanul” betölti a teret és mégis ereje van. Az, ami a Földhöz láncolja az embert, az, ami a Naphoz láncolja a Földet, az, ami egybetartja a Naprendszert, az, ami egybetartja a galaxist … ez a dolog pedig a GRAVITÁCIÓ, a TÖMEGVONZÁS.



Mi mindent köszönhetünk neki?



Pld azt, hogy több milliárd évvel ezelőtt egybegyűjtötte azt az anyaghalmazt, amiből a Naprendszer kialakult.


Pld azt, hogy a Földet összehozta; hogy nem hagyta a felszínről eltávoznia vizet; hogy jelenleg is magánál tartja a légkört, stb.



Az élet szempontjából is fontos a gravitáció, sőt, kialakulásában talán az egyik legalapvetőbb „energia”.



Mi jellemző a gravitációra is abból, amit Isteni tulajdonságnak tulajdonítanak?



„Mindenható” – a világegyetemben eléggé egyeduralkodó fizikai jelenség, mármint a világegyetem igazi objektumai szintjén.



„Mindenütt jelen van” – ezt azt hiszem nem kell magyarázni, főleg, ha a Föld viszonylatából nézzük.



„Nem testből-lélekből való” – nyilvánvaló



„Korlátlan hatalmú” – ha azt vesszük, hogy létező dolgokkal mindig együtt van, és óriási távolságból is mérhető hatású



„Tökéletes a bölcsességében” - ?



„Feltétlen tiszteletreméltó és megbízható” – mivel kiszámítható és az anyag jelenlétében nem változik, így állandónak vehetjük


Vizsgáljuk meg közelebbről a tiszteletreméltóság fogalmát!


TISZTEL: - tekintélyét /a gravitáció esetében az ember szinte öntudatlanul/ elismeri, aláveti magát neki; - fennhatóságát elfogadja


TISZTELET: - érték, tekintély elismerése




„Mindenestől szent” - ?



„Egy igaz (GRAVITÁCIÓ) van” – nincs többféle



„Hatalma korlátlan” – ez így van



„Nincs hatalom, illetve törvény alá vetve” – az emberi törvényeknek semmiképpen, sőt ez is meghatározza az emberieket



„Semmi sem nagyobb nála” – energiában ezt állíthatjuk



„Senki sem szállhat vele perbe” – értelmetlenség bármiért is a gravitációt okolni. Ilyenkor csakis emberi felelőtlenségről beszélhetünk ha emberi értékekben tesznek kárt gravitációs hatások.



„Senki sem vonhatja felelősségre” – értelmetlenség és hasztalan.



Szóval a GRAVITÁCIÓ összevethető azokkal a tulajdonságokkal, amikkel Istent ellátták.



A GRAVITÁCIÓ egyenlően mér: hatásában egyenlő a becsületessel és a becstelennel tanúsított kegynyilvánításban. Adott szituációban csak az számít: megsértették-e törvényét vagy sem.



De most nézzük meg lényegi szempontból a dolgot: mi a gravitáció lényege?



A VONZÁS



Pontosítsuk ezt a fogalmat meghatározása szerint:



Vonz:


- valamely erőhatásra MAGÁHOZ KÖZELEDNI KÉSZTET


- valahová közeledni késztet


- vonzalmat kelt valakiben


- követésre indít



Vonzalom:


- TETSZÉSBŐL, ÉRDEKLŐDÉSBŐL FAKADÓ KÖZELEDNI VÁGYÁS


- SZERETET, SZERELEM



Vonzás:


- erő, illetve hatás, amellyel a testek vonzzák egymást


- az a hatás, amellyel valaki, valami vonzalmat kelt maga iránt



Vonzó:


- ÉRDEKLŐDÉST, VONZALMAT KELTŐ


- KÖVETÉSRE INDÍTÓ



A vonzás tehát a gravitáció lényege.



A vonzás eléggé relatív dolog.



A tömeggel rendelkező testek – mivel nincs rögzített pont a világegyetemben – mindketten elmozdulnak egymás felé! Csupán a vonatkozási rendszertől függ, hogy melyiket tekintjük mozgónak, tehát mondhatni „aktívnak”. Itt azonban megint két lehetséges értelmezés van: az „aktív” a mozgónak tekintett fél lenne? Ha a dolgot mozgásnak tekintjük, akkor igen; ha azonban vonzásnak, akkor passzív, hiszen ő szenvedi el valamely erő hatását.



Talán rossz az analógia, de a vonzás, úgy tűnik jellemző lehet az emberre.


Az emberek egyik legbelső vágyát a vonzás fogalmának fényében is vizsgálhatjuk.



Vonzani akarunk azt akarjuk, hogy – ebben a vonatkozásban elég találó a következő, közhelyszámba menő szólás – MI LEGYÜNK A VILÁG KÖZEPE. Ahová minden tart, ahová minden vonzódik /csillagászati szempontból viszont –ha az ősrobbanás elméletét elfogadjuk- így nem elég találó/.


Az önző, egoista emberekre mondják, hogy MINDENT MAGUKNAK AKARNAK /mindent vonzani akarnak – vagy éppenséggel minden vonzza őket?/.


Emberi mivoltunkra jellemző, hogy ezt emberekre is kiterjesszük – azt akarjuk, hogy KERESSENEK BENNÜNKET, hogy TETSZÜNK (érezzenek vonzalmat irántunk!), hogy ÉRDEKLŐDJENEK IRÁNTUNK (érezzenek vonzalmat irántunk) (és ez az érdekességnek is a lényege!); … hogy SZERESSENEK, hogy BELÉNK SZERESSENEK.



A fentiekből pedig már gyerekjáték levezetni szinte bármit.



Konklúzióként azt vonhatjuk csak le, hogy AZ EMBERI ÉLET KÖZPONTI ÉLMÉNYE HUMÁNUS SZEMPONTBÓL A VONZÁSOK ÉS ELUTASÍTÁSOK KUSZA SZÖVEDÉKE, ÉS ALAPTÖREKVÉSÜNK A VONZÁS MEGSZERZÉSE ÉS EZEN VÁGYUNK KIELÉGÍTTETÉSE.


Az ember tehát minden pillanatban a vonzás élményét éli át, vagyis állandóan vonzódik, akár tudatában van, akár nincs. Csakis a tapasztalt és intelligens ember lehet az, aki felismeri ezen vonzások természetét, és ha nem is tudja kontrollálni őket (valamennyit), mivel tudatában van, így megértéssel szemlélheti esetleg egyébként értelmetlennek látszó cselekedeteit is.


A boldognak tekinthető, kiegyensúlyozott élet egyik alapkövetelménye ezek szerint, hogy a vonzalmainkat kezelni legyünk képesek, legyünk tudatában, hogy mi vonz minket és hogy ezeket ki tudjuk-e elégíteni, avagy sem.


A vonzás alapvetően érzelmi alapú, de kialakítását lehet tudatosan irányítani, persze alapvetően nem valami „ész-alapú”, fogással, hanem alapvetően szokások kialakításával. Amennyiben az ember valamelyest uralni képes vonzalmait, úgy képes életét is „nyugodt mederben tartani”.



Szerző: Brain Storming  2007.06.12. 00:23 Szólj hozzá!

Címkék: kritika vallás isten filozófia valláskritika hasonlat vonzás

A bejegyzés trackback címe:

https://brainstorming.blog.hu/api/trackback/id/tr5297075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.