"Az ember nem tudja elviselni a közönyt – azt akarja, hogy imádják, vagy gyűlöljék, de ne menjenek el mellette az utcán úgy, hogy észre sem veszik." Brain Storming, 2005

A képen: Magányos fa a Holt-tenger partján
Fotó: Benda Iván
http://www.geographic.hu/napkepe.php?act=napkepekuld&nap=2006-03-22


BRAIN STORMING:

Méltóságteljes reménytelenség

Önkézzel felvett,
Bajban le nem vett
Örömteli szemellenzővel
Nézünk szembe
A veszedelemmel.

Tartásunk nem törik,
S bár a gonoszkodók
Ebben örömük lelik;
Rosszabb alakításra
Az élet színpadán
Nekünk nem telik.

Egyenesen,
Mint sudár szálfa,
Egyenesen,
A múltat nem bánva,
Emelt fővel vállalva.
Ön-meg-nem tagadó
Lelkülettel,
Ha kell,
A világ így veszejt el.

Mert kínveszedelem az,
Mi megtörve ér;
Kínveszedelem az,
’Mi ijedve térdre rogyaszt.

Nem törni soha,
A sors bármily’
Mostoha,
Kell, és kell
A képébe nevetni,
Hogy van még, mit
Nem képes elvenni:
Mert ritkaságszám
Elcsépelt, és közhelyes,
Egy van, mi a bajban helyes:
A legnehezebb,
De ez az, mit kell tenni –
Ha remény sincs már
Tartással kell viselni.