… Nem az érvelő léte igazolja azt, hogy amit mond, az úgy is van. Nem az érv léte igazolja, hogy helyes, hanem több állítás egybehangzó helyessége, érvényessége igazolja. …

Kép forrása: http://www.ocf.org/OrthodoxPage/icons/clip/cross.gif

Mottó:

Jézus élhetett

És létezhetett,

De attól még

Nyugodtan

Tévedhetett;

Taníthatott, és

Sok mindent

Elmondhatott,

De attól még

Sok mindenben

Nyugodtan

Hazudhatott.

***

Keresztényektől jött ez a levezetés:

„Megpróbálom tudományosan megérteni:

"A" állítás: Jézus Krisztus élt.

"B" állítás: Ez ókori iratok, leírások képzőművészeti művek támasztják alá.

"C" állítás: Julius Ceazar élt.

"D" állítás: Ez ókori iratok, leírások képzőművészeti művek támasztják alá.

Mi a különbség?

Ha Jézus Krisztusnál ez nem bizonyíték az ő létezésére, akkor Ceazárnál miért az?”

***

Észrevételeim:

A tudomány nem így működik.

Az „A” állítás a konklúzió, és éppen azt akarja bizonyítani a premisszával, de egy hipotézis igazolásához nem egy premisszára van szükség, hanem minimum kettőre, amikből még a konklúzió megfogalmazása előtt már evidens a konklúzió.

Vagyis: az „A” állítás-t így fogalmazhatjuk meg helyesen:

1. „Tegyük fel, hogy „A” igaz”

A „B” állítás-t valahogy így:

2. „Mivel bizonyítatjuk, hogy „A” igaz?”

3. Ezután erre jöhetnek a bizonyítékok, érvek.

A „C” állítás egy segédtétel, amely a bizonyítás része lenne, de itt is a segédtétel konklúziójával kezdi, majd a „D” állítás megismétli a „B”- t.

A dolog lényege szerintem nem az, hogy ezzel Jézus létét akarják a keresztények igazolni, hanem éppen az, hogy inkább kerülő úton, a történelmi személyiségek létbizonyítékait akarják megkérdőjelezni. Röviden a gondolatmenet valahogy így hangozhat:

” HA AZ ÁLLÍTÁSOM SZÁMOMRA HITELESNEK TARTOTT BIZONYÍTÉKAIT MEGKÉRDŐJELEZIK, AKKOR ÉN IS MEGKÉRDŐJELEZEM AZ ÁLTALÁBAN MEG NEM KÉRDŐJELEZETT ÁLLÍTÁSOK HASONLÓ, VAGY AZONOS JELLEGŰ BIZONYÍTÉKAIT.”

Ezzel azonban nem az eredeti hipotézis állításának hitelességét erősítik, hanem a korábban meg nem kérdőjelezett állítások hitelességét gyengítik – ez pedig nem igazolja, és nem is erősíti állítás hitelességét.

De, folytatom!

Vonjuk össze az „A” és „C”, valamint a „B” és „D” állításokat – ekkor ezt kapjuk:

1. Jézus Krisztus és Julius Cézár élt.

2. Ezt ókori iratok, leírások, képzőművészeti művek támasztják alá.

Ha az érvelés helyes, és általában ezt nem kérdőjelezik meg a keresztények, akkor mi vonható még le ezekből?

Pé ldául az, hogy ha Julius Cézár is élt, akkor az ő pl. önmagára vonatkozó kijelentései is maradéktalanul valóságosak, sőt igazságosak!

A logikai gondolatmenet ezt is igazolná, mivel a létbizonyítékokat minden egyéb tényállítás igazolásának is lehet akkor tekinteni. Vagyis teljesen igazságos volt az pl. hogy Cézár leszámolt a korabeli római köztársasággal, hogy tkp. idővel diktátorrá lett, stb.

De menjünk tovább, konkretizáljuk tovább.

„A” állítás: Létezem.

„B” állítás: Iratok, leírások, alkotások támasztják alá a létemet.

Nos, ebből minek kellene következnie? A keresztények szerint, ha keresztényeket kritizálok, akkor biztosan nem az, hogy igazam van.

Konklúzió?

A bevezetőben bemutatott logikai gondolatmenet nem helytálló. Valakinek a léte nem igazolja állításainak helyességét, igazsását. Sem az én létem nem igazolja állításaim helyességét, nem használhatom fel érvként, mert nincs összefüggés egy érv megfogalmazásának ténye és annak igazsága, helyessége között.

Nem az érvelő léte igazolja azt, hogy amit mond, az úgy is van. Nem az érv léte igazolja, hogy helyes, hanem több állítás egybehangzó helyessége, érvényessége igazolja. Az persze már más kérdés, hogy mit tartunk érvényes ténynek, vagy hogy mely tényeknél meddig kívánunk elmenni a konzisztenciában. Sokan vannak úgy, hogy az ő igazukat alátámasztó érveket nem tartják fontosnak megvizsgálni, így elég nekik az, ha bármilyen gyenge, szimbolikus kapcsolat legyen a kapcsolatba hozandó tények között.

A dolog labilitását ott lehet tetten érni, hogy míg bizonyos gyenge érvekkel kapcsolatban elfogják ezt az érvelési módot, ha olyan érvekkel kapcsolatban alkalmazzák, amik az ő állításaik, kijelentéseik helyességét cáfolják, vagy nem erősítik meg, akkor nem fogadják el. A játék pedig akárhányszor eljátszható, mert ugyebár a kommunikáció természete az, hogy egyszerre csak egy érvelési módszerrel tudunk dolgozni. (Erről is szól a tartalomtól független érvelési formák témája, amivel kapcsolatban később még részletesebben is foglalkozni fogok.) Egyébiránt, ha valaki komolyabban is belemászik az érvelési módok témájába, akkor hamar hitetlenné válik.