…minden további nélkül olyan negatív belső tulajdonságokat aggasszunk a nekünk nem szimpatikusakra, amikkel azok nem is rendelkeznek...

Reagálás Vanda79: „Fajgyűlölet?” c. írására

A kommentált cikket lásd:

Fajgyűlölet?

Vanda79 - 2008.11.22 19:52

"Amit én levontam konzekvenciaként, hogy a fajgyűlölet, nem bőrszín hanem emberfüggő."

A romák "fajgyűlöletnek" tekinthető attitűdje abban mérhető le, hogy mennyiben "hajlandóak" asszimilálódni. Mivel ebben nemigen mutatnak hajlandóságot, így ez is mutatja, hogy az ő fejükben a "roma" és a "magyar" címke igen eltérő értékrendet és minőséget képvisel.

De fordítsuk ezt meg – talán azért nem mutatnak az asszimilálódásra hajlandóságot, mert mi ugyanígy viszonyulunk hozzájuk? Így mindez kölcsönös, és egymást gerjesztő, pozitív visszacsatolásos folyamat.

A előítélet-képződés gyorsan végbemegy, ha egy jól érzékelhető megkülönböztető jeggyel rendelkező egyén tesz valamit – nem kell ehhez sok, csak pl. egy feltűnő ruha, hajstílus, öltözet, de minden bizonnyal a bőrszín ebben kiemelten meghatározó jelentőségű. A másságot sokat nem tolerálják, és a mindenkivel előforduló tévedéseknek, és elkövetett hibáknak nagyobb jelentőséget és szándékosságot feltételezünk.

Másik dolog, hogy a gazdaságilag bizonytalan réteg mindig is hajlamos volt arra, hogy rajta kívül álló okoknak tulajdonítsa a helyzetét, és az embernél alapvető sajátosság, hogy a világ eseményeit úgy képzeli el, hogy minden eseménynek az oka egy ember, így minden rossznak, ami történik mindenképpen emberi oka kell, hogy legyen. Ez lehet, hogy abból is következik, hogy a világot magát is valami emberi alkotásnak tekintjük, és ez kiemelten így van minden megszemélyesíthető istenképpel rendelkező vallás hívője esetében – ezért is hajlamosabbak az emberszerű istenségekben hívők az előítéletességre… és persze minden népcsoport önkéntelenül is a maga képére formálja istent... a színes bőrűek számára isten is színes bőrű, míg a – valójában sárgarépásan-rózsaszínes – fehér ember meg fehérnek.

Az ún. "fajgyűlölet"-nek tehát egyrészt valóban az ember az oka, és nem a bőrszín, azonban a bőrszín mindezt igen nagy valószínűséggel kiválthatja azokban, akik hajlamosak erre.

Továbbá – az asszimilálódásra nemigen hajlandó kisebbségek mindig is élen jártak önmaguknak a szociális környezettől való megkülönböztetésében. Ha igen jól észlelhető sajátosságuk van, akkor ez nem jelent problémát, ha azonban nincsenek jól definiálható megkülönböztető jegyek, akkor mindez eltolódik a belső kvalitások irányába, ami utat nyit az ún. felsőbbrendűségi komplexus kialakulásához, mivel amit nem lehet látni – tkp. a láthatatlan tulajdonságaink –, azok bármik lehetnek, és itt különösen hajlamos az ember "nagyot gondolni", mivel ha nem látható, akkor bármi lehet, ami "mélyen benne gyökerezik", "folyamatosan felszínre törekszik", "benne szunnyad"... és még sorolhatnám azokat a fordulatokat, amiket azok alkalmaznak, akik szerint köszönőviszonyban sincsenek a valójában megnyilvánuló jellemzőik az önmaguk számára elvártakkal. És hova vezet ez? Természetesen oda, hogy ezáltal minden további nélkül olyan negatív belső tulajdonságokat aggasszunk a nekünk nem szimpatikusakra, amikkel azok nem is rendelkeznek...

... Gondolkozzunk el ezeken, amikor fajgyűlöletről beszélünk...