Csapongó elmélkedés egy UFO-előadás jegyzeteiből... 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép forrása:

http://fdvenglish2pbl.pbworks.com/f/1162385609/8527~Stupid-People-Posters.jpg

Magyarországon a rendszerváltás után, a 90-es évek voltak az UFO-hívők aranykora, legalábbis ami a médiában való megjelenést illeti. Egyre másra indultak a UFO-klubbok, előadásokat tartottak, és „komoly” UFO-kutatásokat folytattak, „komoly” (ál-)tudományos ismeretanyaggal felfegyverkezett kutatók, felfedezők.

Jómagam már alaposan benne voltam a valláskritika tanulmányozásában, amikor ez a terület felkeltette a figyelmemet. A valóságtorzító gondolkodás, és a tartalomtól független érvelési formák vizsgálata már összefüggő rendszert alkotott a fejemben, és akkor már kezdett kirajzolódni előttem az a felismerés, miszerint A VALÓSÁGTORZÍTÓ ELMÉLETEK EGYMÁST HASZNÁLJÁK FEL A MAGUK IGAZOLÁSÁRA ÉS MAGYARÁZATÁRA, ÉS A VALÓSÁGTORZÍTÓ ELJÁRÁSAIK HASONLÓ, VAGY AKÁR AZONOS SÉMÁK ALAPJÁN ÉPÜLHETNEK FÖL. Eszerint a vallásos irodalmak téveszmeterjesztő módszerei valószínűleg jól azonosíthatók lehetnek akár az UFO-lógusok érvrendszerében is, vagy bármely olyan területen, ahol a valóság torzított képét kell fenntartani, mint amilyenek pl. a Amway termékforgalmazók és vásárlók beszervezése, vagy bizonyos „természetgyógyászati” para-módszerek, mint a földsugárzás-tan, a Bach-virágterápia, a homeopátia, vagy akár a piramisenergia.

A fent kiemelt felismerés okán kezdtem látogatni különböző előadásokat, mint pl. egy (a korábban leírt) Rózsakeresztes-előadást, egy homeopátiáról szóló előadást, stb. Így kerültem el, 1996-ban, SÓS TIBOR, magyar UFO-kutató előadására is, melyet érdeklődéssel hallgattam végig, szorgosan feljegyezve minden momentumot, ami a későbbi témaelemzés során fontos lehet. Mindezeket most azokkal a felvetődött gondolatokkal adom közre, amik az előadások készült jegyzetekkel kapcsolatosan jutottak az eszembe. Az összefoglalásom így lehet, hogy kissé összefüggéstelennek tűnik majd, de mindvégig egy következetes gondolati rendszer mentén haladva fejtem ki a nézeteimet.

A jegyzeteim során haladva, nem tematikus, hanem kronológiai sorrendben írom le a gondolataimat.

 

1.___

Sós Tibor, mint minden UFO-előadó, meghökkentő esetek elmesélésével kezdi az előadását, melyek folyamán olyan dolgok történnek, pontosabban olyan dolgokat tapasztalnak egyesek, amikre „nem tudnak reális magyarázatot” adni a „szemtanúk”. Kézenfekvő a részéről a kérdés, amit a hallgatóságnak feltesz: „Van valakinek ötlete?” A kérdés persze provokatív, és az az egyetlen célja, hogy könnyen emészthető, hihetetlen de mégis „logikusnak tűnő” magyarázatot adjon a történtekre – amelyek persze nem „logikusak”, hanem egyszerűek, és jelen esetben meggyőzőbbek. Mert miért is ülne be valaki egy UFO-előadásra, ha nem azt akarná hallani, hogy a UFOkba vetett hitét mivel tudják megerősíteni. Megjegyzem, az UFO-lógusokra is jellemző, hogy nem „szakmai jellegű közönség” (tehát fizikusok, csillagászok, repülőmérnökök, meteorológusok, pszichológusok, stb.) előtt tartanak előadásokat, tehát nem egyetemekre, főiskolákra, tudományos közösségekbe v intézményekbe járnak előadásokat tartani, hanem jellemzően olvasó-körökbe, kultúrházakba, klubokba, stb. Ezeken a helyeken sem vitafórumokat tartanak, hanem előadásokat, ahol általában csak az előadástól „meggyötört” hallgatóságnak „válaszolnak” a kérdéseikre.

No de, haladjunk tovább! A „Van valakinek ötlete?” kérdés mindössze azt a célt szolgálta, hogy bemutassa, hogy ő maga miben hisz. Merthogy ő nem hiszi el, hogy pl. egy ponyvával letakart fémvázas bódét a szél sodort volna pár tíz méterrel távolabb. Egy olyan magyarázat, miszerint esetleg el akarták lopni, csak éppen nehéznek találták és otthagyták a mezőn, megint csak „értelmetlennek” lett minősítve – hát persze, mivel egy UFO-hívő „inkább elhiszi azt”, hogy egy titokzatos erős, energia, esetleg világűrből érkezett látogató (vagy annak járművének szele, esetleg a környezetére gyakorolt hatása) okozta a dolgot… Egy egyszerű talányra is „sokkal érdekesebb magyarázat”. Maga az előadó is előjött azzal a „képtelenséggel”, hogy „ha ő maga el akarná lopni a ponyvás bódét, akkor biztosan nem hagyná ott a mező közepén”… hát persze, „HA ő maga el akarná lopni”. Érdekes módon a meghiúsult lopási kísérlet inkább tudományosabb „magyarázat”, mint a UFO-k jelenlétének feltételezése.

2. ___

Természetesen szóba kerültek az éjszakai, félálomban tapasztalt élmények is. Az előadó állítása szerint, „amikor az ember este egy csattanásra felriad, akkor az a csattanás egy UFO-k által végzett testvizsgálat végét jelenti”. Ez is egy tipikus, „ha észre akarod venni, akkor mindig éppen lemaradsz róla” magyarázat; mintha azzal érvelnénk, hogy „Na látod: éppen azért lehet tudni, hogy egy titkos és rejtélyes erő hatott, hogy semmi nyoma nem marad!”. Vagyis „éppen azért bizonyíték ez, mert nem marad utána bizonyíték!”. Ebből kifolyólag bármit, amit az ember nem tud, de feltételez, az biztosan a feltételezése alapján történt. Még továbbmenve azt is állíthatnák, hogy „Ezennel értelmét veszti a ’Mi van akkor ha…’ feltételezés, mivel ha van olyan magyarázatunk, amire soha nincs bizonyíték, akkor így minden rejtélyes esetre csakis ez lehet a bizonyíték!”. Mindez kitűnő táptalaj az önbecsapás, és a valóság torzított észlelésének az öngerjesztő felpörgetésére.

3. ___

Feltűnt az is, hogy mennyire fontosak az apró részletek a bizonyításban. A már említett „UFO kontra szélvihar” esettel kapcsolatban az előadó egy kis mezei virág képét is mellékelte, mondván: „Ha az adott helyen szélvihar lett volna, akkor biztosan megtépázta, vagy leszakította volna ezt az aprócska növényt.” Mivel azonban a növénykének szemmel láthatóan semmi sérülése nem volt, így ezt is érvként hozták fel a UFO-beavatkozás mellett.

4. ___

És így tovább – számos olyan esetet mutattak be, ahol „valami történt”, ami nem értettek, de mivel azzal az előfeltételezéssel „kutattak”, miszerint „nem lehet tudni, hogy az UFOnauták mit tesznek, mire képesek, és mik a szándékaik” (mondhatni: kifürkészhetetlenek a szándékaik), így bármi, ami furcsa, elsőre nem érthető, akár lefolyásában, akár a jelenség értelmét illetően, akkor ott feltételezni lehet az UFO-jelenlétet és beavatkozást. Röviden: „amit nem értünk, azt biztosan azért nem értjük, mert azt akarják, hogy ne értsük – de ha már eleve sejthetjük, hogy mi lehet a jelenség mögött, akkor tkp meg is fejtettük”. Ismét: hatékony és önkéntes önbecsapás!

Mert egyáltalán nem mindegy, hogy elsőre nem megmagyarázható jelenségeket és tényeket milyen előfeltételezéssel vizsgálunk meg, merthogy az előfeltételezések nagyban befolyásolják a tényekből levont következtetéseket! És itt még azt is számba kell venni, hogy egy adott jelenséggel kapcsolatban az előfeltételezés erősen befolyásolja az észlelést is – vagyis ha van egy előzetes magyarázatunk az eseményekre, akkor az azt meg nem erősítő jeleket vagy nem vesszük észre, vagy nem vesszük figyelembe!

Emellett még azt is figyelembe kell venni, hogy bizonyos következtetések mennyire következnek az észleletekből, és – ami tán még fontosabb is – hogy az adott következtetés „visszafelé” megállja-e a helyét! Nem elég mindössze összevetni az észleletek halmazát az előfeltételezéseknek megfelelő olyan szelekcióval, ami által kiemeljük azon észleleteket, amik igazolják az előfeltevésünket, hanem azt is meg kell vizsgálni, hogy megy észleletek szólnak a előfeltevésünk ellen, és hogy az észleleteink miféle okból keletkezhettek még.

Ámde… (és itt jön a lényeg, ami annyira ellenállhatatlanná vagy csábítóvá teszi az UFOlógusok okoskodását a gyors megoldások kedvelői számára!)… ha bizonyos jelenségeket eleve közvetlenül általunk nem (csak legfeljebb mások által közvetetten) tapasztalható erőknek és okoknak tulajdoníthatunk, akkor olyan univerzális magyarázó-szerszám van a kezünkben, ami egyenértékű lehet pl. az istenhívők magabiztosan leegyszerűsítő világszemléletével. A Hívők Istent teszik az rejtélyek és kétségek univerzális okává válaszadójává, míg az UFO-hívők a hasonló kvalitásokkal felvértezett UFOnautákat! Ha bizonyos észlelések egyes elemeit az UFO-jelenséggel magyaráznak, akkor az ebbe a sémába nem passzoló észleletelemeket ad hoc módon természetesen úgy illesztik bele ebbe a képbe, hogy az UFOnauták eredeti célja éppen az volt, amit láttak – vagyis éppen azért hagytak a jelenlétüknek ellentmondó jeleket, nyomokat is, hogy ezzel „eltereljék” a figyelmünket magukról. Ismét oda lyukadtunk ki tehát, miszerint: „ha a bizonyítékok bizonyos része tökéletesen ellentmond a következtetésünknek, akkor jó nyomon járunk, mivel éppen ez volt a jelenség okozóinak célja”.

Így omlik össze az emberre jellemző, a valóság torzításmentes szemléletére törekvő agyának minden erőfeszítése – az UFO-hívő ember agyát lassan betölti egy „másik dimenzió”, ami az előfeltételezésén alapul, s így bizonyos jelenségekkel kapcsolatban nyugodtan hagyatkozik a fantáziájára. A tények magyarázatának fehér foltjait az előfeltételezései töltik ki, nem pedig az előfeltételezés-mentes vizsgálódás. Ezzel azonban megnyílik a kapu a hasonló esetek analóg módon való vizsgálásához is. Az emberben erős a hajlam a körülötte lévő világ megismerésére, és a tapasztalt jelenségek miértjére, működési mechanizmusuk hogyanjára ezért kérdez rá minduntalan – sokan azonban túlságosan türelmetlenek, és inkább egy egyszerűsített sémát húznak a világ hasonló jelenségeire; elfeledve, hogy az eseményláncolatok legalább annyira ok-okozatiak, mint amennyire nem: az események jelentős része nem egy egyértelmű eseménylánc egyértelműen azonosítható kapcsolata, hanem összekapcsolódó ok-okozati eseményláncok kapcsolódási pontjai. A világ eseménytere nem vonalszerűen terjedő ok-okozati járatokból áll, hanem inkább hasonlatos egy, a körülötte közvetlenül jelenlévő minden szemhez kapcsolódó szemekből álló szövethez. Egy esemény minden ok-okozati láncot befolyásol a maga környezetében is, és nem csak egyetlen irányban halad tovább, hanem minden irányban. Éppen ezért tűnik áltudományos exhibicionista perverziónak a „káosz-elmélet”, mivel elszigetelt apró változások (mint egy pillangó szárnyának verdesése) nem okozhatnak a távolban elemi erejű eseményeket (mint egy tornádó).

Sajnos az UFO-hívők nem veszik észre, hogy mennyire alapvető érvelési, és önmeggyőzési hibát vétenek, amikor az észleletekből pusztán az őket igazoló momentumokat használják az érveléskor, míg az elképzelésüket alá nem támasztókat vagy figyelembe sem veszik, vagy jelentéktelennek ítélve, valami blőd heurisztikával elutasítják. Minden elfogult érvelésnek sajátossága, hogy az érvelő szempontjából a legjelentéktelenebb érv jelentőségét is vagy felnagyítja, vagy hosszasan ecseteli, esetleg egy közelítő analógiával igyekszik alátámasztani – míg az övével ellentétes érvet lekicsinyli, vagy legalábbis mindenképpen csökkenteni igyekszik a jelentőségét. Mindez a döntési folyamatok önigazoló jellegéből fakad – már maga az észlelési folyamat is „károsodhat” a nyomok felderítése kapcsán. Akárcsak a gabonakörök esetében – a „gabonakörkutatók” sehogyan sem vesznek tudomást pl. a gabonaköröket átszelő traktornyomokról, vagy a helyszínen található lábnyomokról.

 

Folyt. köv.

Szerző: Brain Storming  2011.08.10. 22:02 Szólj hozzá!

Címkék: kritika tudomány technika pszichológia űrhajózás ateizmus összeesküvés elmélet teizmus valláskritika különvélemény

A bejegyzés trackback címe:

https://brainstorming.blog.hu/api/trackback/id/tr853144666

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.