Ahogyan a gyerekek a szülök nevelésének mintái lehetnek, úgy egy befogadó nemzet mellett élő etnikum milyensége is a befogadó nemzetet minősíti.
Kép forrása: http://files.blogter.hu/user_files/47355/cigany_klany2.jpg
Van, aki felrója a cigányság „élelmességét”. Nos, szerintem inkább arról van szó, hogy sokan irigykedve nézik azt a fajta "élelmességet", amivel egyes romák kihasználnak bizonyos dolgokat, de közben úgy, hogy tkp. nem érheti őket semmiféle olyan vád, amit általában az antiszemiták a zsidóknak tulajdonítanak. Persze furcsa, hogy miféle élelmesség az, ami mellett az illető etnikum tetemes része még mindig sokkalta alacsonyabb színvonalon él, mint a befogadó állam nemzetközössége. Ez ugyanis egyáltalán nem utal semmiféle általánosan, etnikumra jellemző élelmesség meglétére.
Másik dolog, hogy nem olyan rég még a magyar vidéki, főképp mezőgazdasággal foglalkozó családokra is a sokgyerekes modell volt a jellemző – ennek, valljuk csak be, része volt a korábbi hagyománynak, miszerint a gyerekek többsége a háztáji munkában volt segéderő, és a csecsemőhalandóság mellett a gyerekhalandóság is igen magas volt: a "munkaerőt pótolni" kellett.. Ez a tendencia a modern viszonyok közepette most leszálló ágban van. Érdekes módon mégsem a csecsemő-, és úgy általában a halandóság csökkenését üdvözöljük, és nem is annak örülünk, hogy bizony a gyerekek elenyésző százaléka hal meg gyerekbetegségekben (a modern életformára a gyerekhalandóság elsődleges oka éppen a civilizációs életforma ártalmai és a balesetek!), hanem amiatt aggódnak a demográfiával kapcsolatban, hogy nem lesz, aki az elöregedő társadalom eltartását képes lesz vállalni.
Egyesek ezt valamiféle halálos ítéletnek tekintik, és úgy fogalmaznak, hogy „a társadalom megásta ezzel a sírját”, és hogy „a nemzet haldoklik” stb. ... Nem nehéz vészmadárkodni, ha az ember végtelenül szűklátókörű, és nem lát csak egy generációnyi távolságába (sem talán).
A népesség mindig is hullámzó szaporulatot mutatott – ezen nincs mit csodálkozni... Nem sok természetrajzi ismeret kell hozzá, hogy megértsük azt a tényt, hogy ez bizony természetes: az embernek is alkalmazkodnia kell a gyorsan előállott modern életformához. Jelenleg olyan tendenciában vagyunk, ahol a szaporodási kedv lanyhul, ez azonban nem állandóan, és változatlanul csökkenő tendencia, ettől nem kell félni, és pláne nem kell világvége-folyamatnak tekinteni, mert nem az. Mindössze eszünkbe kell, hogy jusson az az ökológiai tény, hogy a szabadon maradt niche-ket mindig elfoglalja egy életforma. Jelenleg a magyar-származású lakosság száma csökkenő irányt mutat, de ez nem jelent semmit az ország teljesítőképessége szempontjából... Érdekes módon kevesen vélik a mai szituációt ezzel összekapcsolhatónak, csak jól hangzik a nagyotmondó vészharangozás, és persze a riogatás... ami egyenes út a gyűlölködés igazolásához. Ez azonban nem helyes.
Van, aki "magyarellenes politikának" tartja azt, hogy az állam segít azoknak a cigány családoknak, akik arra rászorulnak. Nem hinném, hogy itt egy nemzetellenes törekvésnek lennénk szemtanúi – sokkal inkább arról van szó, hogy a magyarság vél több jogot magának, mint ami természetes módon járna neki pusztán azon okból, hogy magyarnak született. Ez önmagában azonban még a szülőhazában sem érdem!
A cigányság "szaporasága" pedig szomorú jelzője annak, hogy a magyarság nem jeleskedik az etnikai toleranciában: a cigányság nem maga akar olyan körülmények között élni, amilyenben él; a magyar parasztság is „szapora volt”, csak éppen azt erőteljesen gyérítette a magas gyermekhalandóság. A kulturálisan alacsony életkörülményekbe kényszeríttet etnikumokra mindig is jellemző volt a magas születésszám. Borzasztóan szűklátókörű az a politika is, amely nem azon ügyködik, hogy a fiatalságot munkaképes és dolgozni hajlandó generációvá nevelje – sajnos a magasnak tetsző etnikai népszaporulat azért problematikus, mert a mai kiskorúak fogják a mai felnőtt lakosságot eltartani… de sem a társadalom általában, a politika pedig főképp úgy tesz, mintha nem lenne ennek tudatában: hatalmas anyagi támogatást pumpálnak a szavazásra érett korúakat magába foglaló felsőoktatásba, ami oda vezet, hogy már a középfokú oktatás is kevesebb támogatásban részesül, a szakoktatásról és az általános iskolákról nem is beszélve. A magyar cigányságot azonban a színvonalas általános iskolai foglalkoztatással lehet a leginkább fejleszteni, és CSAKIS ott lehet mindezt elkezdeni. A roma fiatalok felsőoktatási támogatása csupán egy látványos PR-fogás – ha az alapoktatásban nincs fejlesztés és felzárkóztatás, akkor a felsőoktatási kezdeményezések semmit nem érnek.
Ma az átlag magyarok etnikai attitűdje általában nem vezet sehová. Kijelenthetjük, hogy Magyarország tkp megbukott a befogadó nemzetek iskolájában – elegendő volt egy kis politikai perpatvar, egy gazdaságilag nehezebb periódus ahhoz, hogy az átlag magyar állampolgár gyűlölködni kezdjen az országban, a szintén magyar állampolgárként élő etnikai kisebbség irányában – mintha ők tehetnének az ország helyzetének alakulásáért.
Ahogyan a gyerekek a szülök nevelésének mintái lehetnek, úgy egy befogadó nemzet mellett élő etnikum milyensége is a befogadó nemzetet minősíti.
Mert tény: a magyarok bizony cigányul bánnak a cigányokkal!
Brain Storming, 2010-02
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Brain Storming 2011.10.03. 01:25:28
zeitgeisthungary.wordpress.com/tanulmanyok/nyugati-velemeny-a-magyarokrol/
Az itt elérhető cikk azt a benyomást kelti, mintha a nyugat legkiválóbb és/vagy legbefolyásosabb gondolkodói egységes és fenntartások nélküli tiszteletet mutatnának Magyarország iránt:
domonyi.aries.hu/velemenyek-rolunk-MAGyarokrol.html
Két eltérő vélemény, amelyről véletlenül tudok:
“A magyar szó a nyomor szóból származik.” – Orseoló Péter
“Nyomorult vagy magyar, mert mindig a nehéz sorsod felett keseregsz, de semmit sem teszel azért, hogy ez a sorsod megváltozzon.” – Comenius
Feltűnt továbbá a szövegben, hogy a dalai lámát úgy állították be, mintha igazolta volna azt az elképzelést, miszerint a bolygó titkos energiaközpontja Magyarországon lenne megtalálható. A valóságban, amikor erre a dalai lámánál rákérdeztek, nevetve azt válaszolta, hogy a Földnek nincs szívcsakrája, s hogy a magyarok hajlamosak túlzó módon a világ középpontjának tekinteni magukat. (Az erről készült filmfelvétel elérhető a YouTube-on.)
De a legnagyobb ellenérzéseket az összeállítással szemben mégis az keltette bennem, hogy mennyire ellentmond annak, amit a mindennapi életben tapasztalhatunk a magyar átlagembereknél. Az lehetséges, hogy a magyar (pontosabban sok esetben magyar zsidó) tudósok / feltalálók számos látványos eredményt értek el, azonban korántsem véletlen, hogy ezeket az eredményeket többségük miért nem Magyarországon valósította meg. A magyar átlagember észjárása a maga sötét ravaszságával, harsány zavarodottságával átmenetet képez a cigányok végletesen ebbe az irányba torzult felfogása és a nyugati népek ésszerű, bár némileg mechanizált felfogása között. Nem lehetetlen, hogy ennek az elmebeteg szemléletmódnak az alapjai, ha őszinte érdeklődéssel társulnak, jelentős alkotásokra tehetnek képessé, azonban végső soron ugyanez az elmebeteg szemléletmód volt az, ami a magyar alkotókat minden korban elüldözte az országból. A veszélyes politikai mozgalmak támogatásától a hétköznapok aljasságain át, a teljesítmények intézményes semmibevételéig mindenhol fellelhetjük ezt a szemléletmódot, valamint a vele szorosan összekapcsolódott jellemzavarokat. Ezek a területek pedig együttesen egy olyan társadalmi környezetté állnak össze, amely menekülésre készteti az egészséges világlátásúakat.
Érdemes megfigyelni, miként ábrázolják a magyarokat a nyugati filmekben, így a My Fair Lady-ben, a Bérgyilkos a szomszédom-ban, vagy az Áldott kezek-ben! Maga a cikk sem más, mint egyfajta reakció a magyarok jellemzavaraira, a jellemzavarok által kiváltott alsóbbrendűség tudat erőltetett büszkeség általi elfojtása. Mert azt ne higgyük, hogy a nyugati átlagember Magyarország relatíve alacsony gazdasági teljesítménye miatt nézi le a magyarokat! (A görögöket vagy az íreket például soha nem nézték le annyira, mint a kelet-európaiakat, holott ezen országok gazdasági teljesítménye adott időszakban akár el is maradt Magyarországétól.) Sokkal inkább a magyarok alpári viselkedéskultúrája az, ami általános megvetést vált ki nyugaton, s ebbe a viselkedéskultúrába sok minden beletartozik: így az, hogy nem tudják mi a szép, s nem is fontos nekik, hogy környezetük olyan legyen, amit szépnek feltételeznek, az, hogy társas érintkezéseikben leépítő játékokat játszanak, vagy akár az, hogy képtelenek az ésszerű életvezetési döntésekre, amelyek helyett az elvakító erővel jelentkező szorongásaik, haragjaik és önzéseik irányítják őket.
Közhelynek számít, hogy magyarnak lenni kollektív neurózis, ám legalább ennyire igaz, hogy magyarnak lenni kollektív pszichózis. Az ugyanis, ahogyan itt a szorongások, az azokat járulékosan kísérő érzelmek, illetve a kényszerességek szerveződnek, egyértelműen pszichotikus tendenciákat mutat.