Jelen sorozat alapja:

Ancsel Éva utolsó bekezdései - 1993; Pesti Műsor Lap- és Könyvkiadó Kft, 1993.

***

Ancsel Éva,1993/XLV.:

„Nincs ember, akinek az életébe szabad lenne csak úgy könnyű és könnyelmű kézzel belelapozni, mint egy úti olvasmányba, mert nincs sors, amely lektűrhöz hasonlatos lenne, s ne akadna olyan oldala, amely megégetné a kezed.”

BRAIN STORMING:

A legtöbb ember olyan könyv, mely tartalmas ugyan, mégis egy klasszikus, szépkötésű sorozat részeként egy polcon, porfogóként fejezi be pályafutását.

***

Ancsel Éva,1993/XLVI.:

„Senki sem csak a saját életét éli. Minden sorsba bele van forrasztva másoké – kioldhatatlanul….”

BRAIN STORMING:

…. Viszont mindenki a maga halálát halja!

***

Ancsel Éva,1993/XLVII.:

„Kiválasztottam a három, számomra legjelentősebb igét: „szeretni, szenvedni, tudni”. Vajon léteznek-e egymás nélkül?”

BRAIN STORMING:

… „gyűlölni, élvezni, nem tudni”, … ezek sem igen vannak meg egymás nélkül.

***

Ancsel Éva,1993/XLVIII.:

„Esetleg elhiszem, hogy az olümposzi istenek tudtak haragudni és dühösek is tudtak lenni, de a szomorúságról fogalmuk se lehetett, ahhoz az időben kell létezni.”

BRAIN STORMING:

Sok harag és sok düh a szomorúságból ered, így mégiscsak ismerhették ezt a görög istenek.

***

Ancsel Éva,1993/XLIX.:

„Ülni egy kertben jó. Ha valaki ül mellettünk és fogjuk a kezét – az már sok a jóból. Csak azt nem tudom, hogy kinek.”

BRAIN STORMING:

A saját ház, saját kertjében, a saját padon, annak a kezét fogni, akit a sajátunknak tekinthetünk… az tényleg sok a jóból!

***

Ancsel Éva,1993/L.:

„Galileit rehabilitálták. Azért remélem, hogy a Teremtés könyvét nem fogják kiadni átdolgozásra – jó az így, ahogy van.”

BRAIN STORMING:

A Teremtés könyvét nem átdolgozni kellene, hanem végre szabadon viccelődni rajta!

***

Ancsel Éva,1993/LI.:

„Sohasem húztam még meg harangkötelet, honnan emlékszik rá mégis a karom? Aki egy harangtalan világban fog születni, annak a karja is tud majd emlékezni erre?”

BRAIN STORMING:

Harangot húzni, vagy másik ember fel a fára – a szándék teszi ugyanazt a mozdulatot ilyenné, vagy olyanná.

***

Ancsel Éva,1993/LII.:

„Mindannyian olyanok vagyunk, mint Michelangelo rabszolga-szobrai. Még benne a nyers, félig még faragatlan kőben. De mit keres itt a „még”?”

BRAIN STORMING:

Mind képlékeny anyagból formált, kocsonyás szobrok vagyunk, melyeket DNS-ünk változatlan programja faragott ki. Annyiban vagyunk nem-szobor-szerűek, mint ahogyan a faragott szobrok árnyéka változékony.

***

Ancsel Éva,1993/LIII.:

„Ha teleesszük magunkat a tudás fájáról, ahogy az első Arcadio tette, akkor nem a gyomrunkat rontjuk el, hanem az elménkkel történik valami, ami miatt nem lehet többé szabadon hagyni minket, oda kell kötözni egy valódi fához.”

BRAIN STORMING:

A sok tudás Szókratész-effektust is kiválthat – a túl sok tudás a szokásos hétköznapi élet csalódásai következtében „semmit nem tudás” érzéshez vezethet!

***

Ancsel Éva,1993/LIV.:

„Félbeszakítani egy ember szavát, mondván, hogy sietek – fölér egy cserbenhagyásos gázolással.”

BRAIN STORMING:

Ez azonban vica versa nem áll. A cserbenhagyásos gázolás inkább azzal ér fel, hogy magát az embert szakítjuk félbe.

***

Folyt. köv.