(… ) az Arany Rózsakereszt (…) valóságtorzító módszerekkel eszközli ki egy ÖSSZERÓTARTÓ CSOPORT fenntartását, (…)  A TAGOKNAK A BIZTOS TUDÁS, A HATÁROZOTTSÁG, A CSOPORTOHOZ TARTOZÁS ÉRZÉSÉT(!!!) ADJÁK EL.

1996. XI. 19-én egy LECTORIUM ROSICRUCIANUM  (Arany Rózsakeresztes) előadáson vettem részt…

Részlet a „Lilac Notes” naplómból, melyet 1996, december 17-én, vasárnap nyitottam:

„Mivel már valamennyire „ismertem” a tant, így némileg fel voltam készülve azokra a fogalmakra, amikkel találkoztam.

Annakidején egyetlen este olvastam el a 12 bevezető levelüket és – éppúgy mint akkor – most sem értettem meg azt, amit hallottam. Igazából az előadás főtémáján majdnem elaludtam (ami érthető, hisz’ mostanában keveset alszom és eléggé feszített az időbeosztásom).

Most, akárcsak a 12 bevezető levél olvasásakor – inkább a rábeszélési motívumokat kerestem.(1)

Az előadás anyaga nem bővelkedett ilyenekben, a célja nem is ez lehetett, hanem – gondolom – az elkápráztatás.

A megérkezésemkor kb. 19:05-kor, amikor azt kérdeztem az ajtóban álló középkorú, alaposan kicsinosított hölgytől, hogy „Elkéstem?”, a válasz az volt: „Nem, pont Ön az, akire várunk!” – Ezzel rögtön bevezették a személyes légkört.

Az előadás alatt az előttem ülő 3 lány közül egy kb. 15 perc múlva felállt és elment, miután többször megkérdezte a mellette ülőket, hogy értik-e, amit az előadó mond. A többiek ingatták a fejüket.

Az előadás egyhangúságát azonban a kérdezés lehetőségének megadása izgalma váltotta fel.

Megvolt a kérdés a fejemben, de megint rám tört az a szívdobogás, mint mindig, amikor a mások előtt való beszéd elején ez rövid ideig fennáll nálam.(2) Ennek ellenére mégiscsak kérdeztem.

Legnagyobb csodálatomra sem a hanghordozásomat, sem gondolkodásomat nem zavarta a szívdobogásom. Azt hiszem ezzel az élménnyel nagyot léptem előre a közszereplés „elviselése” felé.

Mivel semmiféle feljegyzési alkalmatosságot nem vittem magammal, így most nem tudom felidézni sem a kérdéseket, sem a válaszokat. Sajnos csupán az élmények erősen szubjektív képe maradt meg a fejemben.

A leglényegesebb, amit tapasztaltam, az az volt, hogy mind a kérdések, mind a válaszok más fogalomkörben mozogtak.

Magyarán – aki kérdezett (én), az teljesen mást akart tudni, mint amire a válasz elhangzott attól, aki válaszolt.

Durván fogalmazva – én csupán a tan fogalmaira való visszavezetést hallottam ki a válaszból. A fő előadás tartalmát nem értették (?) a hallgatók, így értő kérdéseket nem is tudhattak feltenni. Az egész tan nem definiált fogalmai olyan homályosak, hogy bármilyen rájuk vonatkozó kérdésre lehet velük válaszolni. /A filozófiában és a logikában ismert tétel, hogy a semmiből bármi levezethető./ A kérdést az előadó átfogalmazta a saját fogalmaival, s ezután azokkal magyarázott. Tehát a kérdést saját fogalomkörében magyarázta, nem pedig a kérdés fogalomkörében. Bár ez így van rendjén.

„Mellébeszélés” – ez jutott az eszembe.

A másik, amit megfigyeltem, az az, hogy az előadásból sugárzott a határozottság. Mindenre tudott okot adni.

Valahol itt lehet a trükk.

Ha „két természetrend” létezését feltételezzük, amelyikből csak az egyiket érzékeljük és értjük, a másikat pedig nem, akkor a másikre mindent „ráfoghatunk”, amit nem értünk.

S most megint ott vagyunk, ahová régen(3) mindig kilyukadtam: a bizonyosságra törekvésnél! Ez a lényeg.

Én azt szűrtem le, hogy az emberek azért vonzódhatnak az „Arany Rózsakereszt” tanhoz, mertb annak a fogalmaival bármit meg tudnak magyarázni.

Viszont! Ezt csak a szervezeten belől értik meg és fogadják el – lévén a hétköznapokban nem létező fogalmakkal dolgoznak. Ha valaki ezt „kint” próbálná előadni, akkor a „kintiek” ezt nem értenék meg. Ez arra sarkalja a tagot, hogy minél többet legyen a csoporttal, hiszen ott teljes az egyetértés és a harmónia.

Az, hogy valaki előadásokat tart, az óriási dolog; azt tudja mindenki, akinek alkalma volt ilyesmire. Az ember beszél, a többiek hallgatják, és nem szólnak közbe. Kevesen utasítanának vissza egy ilyen lehetőséget.

Igen, az előadónak igaza lehet abban, hogy „a fogalomrendszer elsajátítása nem könnyű munka”. De ez határozottságot ad az embernek, és éppen ezért megérheti.

A tudományt változónak, ezért tökéletlennek ítélik – szemben az ő változatlan és egyetemes ismereteikkel. A „fejlődés” fogalmát azonban ők is használják.

És hogy ezek után mi a konklúzióm?

Feltevésem, és eddigi tapasztalatai szerint, az Arany Rózsakereszt szintén valóságtorzító módszerekkel eszközli ki egy ÖSSZERÓTARTÓ CSOPORT fenntartását, ugyanúgy, mint bármely szekta. Látszólag nem anyagi haszonra „mennek”, A TAGOKNAK A BIZTOS TUDÁS, A HATÁROZOTTSÁG, A CSOPORTOHOZ TARTOZÁS ÉRZÉSÉT(!!!) ADJÁK EL.

Sajnos a csoporthoz tartozás feltétele egy, a valóságot erősen torzító fogalomrendszer alkalmazása és elsajátítása, amely eltávolítja a hétköznapi környezetétől, és szinte beszívja a csoportba.”

***

Megjegyzések

(1)

Ekkor már túl voltam több rábeszéléssel és manipulációval foglalkozó irodalom áttanulmányozásán, jegyzetkészítésen, saját fejtegetések kidolgozásán.

(2)

Szokásos stressz reakció – szívdobogás, ami valósággal rángatja az ember mellkasát, szájszárazság, hirtelen kialakuló rekedtség, hangelcsuklás, stb. Az elmúlt 12 év során sokat változtam ezen a téren.

(3)

1996-ban már régen túl voltam az ún. inverz-Pálfordulásomon: lelkes, erősen és értően hinni akaróból ugyanolyan lelkesedés fűtött a szkepticizmus iránt, és a felvilágosítás mellett köteleztem el magam – ezt tükrözi a pedagógiához és humanizmushoz fűződő szenvedélyes ragaszkodásom, a valóságtorzításokra való figyelemfelhívás és a tapasztalatok értékelésének és átadásának fontossága a munkáimban. Ebben a „végső lökést” talán a KRSNA-tudatú hívők egyházának gyakori látogatása tette meg: első ex-nejem nem kapott vallásos nevelést, semmifélét, de a sorsa úgy hozta, hogy vonzódni kezdett az ilyesmikhez – többek között ezért is akartam hinni a magam fatalista módján. Lenyűgöző meggyőzöttséggel és meggyőzéssel beszéltek az előadásaikon. Még az akkori debreceni templomukban is voltunk egy hétvégét… talán a „boldog és vidám” szektaléttel való szembesülés térített el végleg a végletességektől.