Tudatosítani kell, hogy nem csak belecsöppentünk ebbe a környezetbe, nem „ide tettek minket”; a környezetünk jellege, minősége az előző generációk helyes vagy téves elképzelései alapján „jó nekünk”.

/Részlet a "Tanulóraszabott Technikatörténeti Kutatómunka"(2006) című dolgozatomból/


„Gondoljatok arra, hogy azok a csodálatos dolgok, amelyeket iskoláitokban megismertek, sok nemzedék művei, amelyeket a Föld minden országában lelkesült igyekezettel és nagy fáradozásokkal alkottak meg. Mindezt örökségként teszik majd a kezetekbe, hogy azokat átvegyétek, tovább képezzétek, és egykor gyermekeiteknek becsületesen továbbadjátok. Így vagyunk mi halandók – halhatatlanok az együtt alkotott maradandó művünkben. - Ha ezt mindig szem előtt tartjátok, akkor értelmet fogtok találni az életben és a törekvésben, és átérzitek majd a más népek és idők iránti megbecsülést.”

(Albert Einstein: Gyermekekhez intézett beszéd)


Technikai környezetben élünk – generációkkal visszautazva az időben, elődeink is abban éltek, és mivel a Homo Sapiens-t ez a környezet teljesen átalakította, így meg kell, hogy állapítsuk, hogy ezek után mindig is a technikai környezetben fogunk élni. Kissé erősebb fogalmazásban azt is mondhatnánk, hogy nem mi határozzuk meg a környezetünket, hanem a környezetünk határoz meg bennünket. Másképp: az ember életének már nem csak egy része a technikai környezet, hanem az ember gyakran már csupán a technikai környezet része. Ezt a nem éppen optimista nézetet, életérzést – de nevezhetjük az emberi kultúrfejlődés aktuális helyzetének is – nagyban ellensúlyozhatja, ha egyrészt tudatosan szemléljük a környezetet – vagyis úgy, hogy nem csupán „részei”, „tartozékai” vagyunk – és tudatosítjuk magunkban azt a tényt, hogy a mai civilizáció milyen fejlődéstörténetet bejárva érte el azt a formát, amit a jelenben ismerünk.

Tudatosítani kell azt a tényt, hogy nem csak belecsöppentünk ebbe a környezetbe, nem „ide tettek minket”; a környezetünk jellege, tulajdonságai az előző generációk helyes vagy téves elképzelései alapján „jó nekünk”.

A dolgozat címe: „tanulóra szabott technikatörténeti kutatómunka” magába sűríti a legfontosabb kérdéseket, amelyeket feldolgoz. Ezek a következők: 1. Hogyan lehet a tanuló személyes szociális környezetét, ezen környezetnek a személyhez kötődő adatait saját ismereteinek a forrásaként, kiindulópontjaként felhasználni? 2. Hogyan lehet a technikához való viszonyulást időben kiterjeszteni, vagyis elérni a tanulóknál azt, hogy a fejlődést a saját életükre, életük léptékére is képesek legyenek vonatkoztatni? És 3. Hogyan tanítható az ismeretszerzésnek és az egyéni vélemény és benyomás kialakításának, és következtetések levonásának egyéni módszere?

Az ezredforduló táján minden tantárgyban felmerült a módszertani szemléletváltás szükségessége,
• bizonyos területeken az elsajátítandó készségek és ismeretek minél előbbi alkalmazhatósága érdekében;
• bizonyos területeken magának a tananyag tartalmának a gyors változásai miatt;
• bizonyos területeken pedig az oktatástechnika fejlődése alkotott olyan lehetőségeket, amelyek alkalmazása a módszertant természetszerűleg, szükségszerűen megváltoztatta.


Két területen azonban rövid idő alatt hatalmas változások történtek, ezek pedig:
• az egyre intenzívebbé vált nyelvoktatás, ahol egyre rövidebb idő alatt akarunk egyre nagyobb jártasságot szerezni, a másik pedig
• a technikaoktatás, ahol a tananyag egyes elemei olyan mértékben változnak, hogy már nem is generációkhoz kötődő változásokról, ugrásokról, hanem a generációváltások időszakán belőli többszörös ugrásokról tudunk csak beszélni.
Jelen dolgozat e felgyorsult változás (ami sajnos számos esetben nem fejlődést, hanem a gazdasági profit érdekeken alapuló változatosság növekedését jelenti) sajátos szemléletét kialakító, projekt-jellegű feladattípust mutat be, mely elősegítheti a 12-17 éves, serdülő korosztály számára, hogy a technikai környezet gyors változásait tudatosabban legyenek képesek szemlélni.

A dolgozat alapvető célja, hogy részletes és használható útmutatást adjon: (1) a projektmódszerhez, annak felépítéséről és lehetőségeiről; (2) a tanulóközpontúság (valóban tanulóra szabott) gyakorlati alkalmazhatóságához; és (3) a technikatörténet olyan újszerű megközelítéséhez, ami kiemelheti a mai felgyorsult fejlődésű világunkban abból a mostohán kezelt állapotából, ami azt az illúziót kelti a jelenleg felnövő generációban, hogy a fejlődés felgyorsulása már a közelmúltat is egyre gyorsuló ütemben és egyre nagyobb mértékben tekinti egyfajta barbár korszaknak, holott az ipari forradalom óta inkább beszélhetünk egymást követő, és egyre letisztultabb virágkorokról, mintsem egyre nagyobb mértékű fejlődésről. A dolgozatban bemutatott feladattípusok ezt a félresiklott nézetet szeretnék oly módon korrigálni, hogy ha nem is megszerettetni, de legalábbis a diákokkal megismertetni igyekszik a szüleik és nagyszüleik generációjakor virágzó, és már akkoriban is sokszínű, és gazdag tudomány- és technikatörténeti eseményeket, tényeket, személyeket.

(A teljes dolgozat nyitólapja a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

http://mek.oszk.hu/04100/04182/index.phtml )