No.6.

Levél egy római katolikus lánynak, akit szerettem:

CLARISSÁNAK

Avagy: „Vándorok vagyunk ebben az életben.”

Hogy igazán mit jelent vándornak lenni, azt csak az tudhatja, aki sokat vándorolt és valójában átélte a vándorlást.

A vándorlás nem azonos a céllal! Az utazást, túrázást nem feltétlenül a cél fűti – ha valódi. Kell a motiváció, kétségkívül.

Én sokat jártam az utakat… és rengeteg időt töltöttem az országúton. Főleg mostanában. Az utazással kapcsolatban két dolgot figyeltem meg: az egyik az, hogy a kellemes cél összezsugorítja az utat, s pusztán az útra készülés, az indulás, maga, hogy úton vagyok is már a cél kellemes élményét csengi elő. A másik az, hogy ha nincs is célja az útnak, ha ugyanoda térek is vissza, ahonnét elindultam, ha nem várnak, ha nincs kihez beköszönnöm, akkor magáért az utazás kedvéért csinálom … tehát: a motiváció maga az út, az út megtétele.

Szóval, én úgy létezem ebben a világban, mint egy olyan vándor, aki élvezi az utat, mert képes vagyok járni az úton és szeretem ezt az utat. Ha Isten kegyes hozzám, akkor a lelkem következő életben is a Földön fog újjászületni, mert képes a földi életre, képes itt jól élni, és megszerette az ittlétet … pedig még alig látott belőle valamit.

Nálam az élet nem arra való idő, hogy csupán értelmesen töltsem el… (Az élet) lehetőség, amikor pár évtizedre anyag és tudat összekapcsolódik és felismerheti a világ csodáját.

Ezt senkinek sem lenne szabad elszalasztania.

***

No.7.

Én már hitem. Mostmár tudok.

***

No.8.

A vallás annak feltételezése, hogy bizonyos szabályokat betartva boldogok lehetünk egy sikeres életben. – Azaz, olyan módszer, amely a sikertelenségben is biztosítaná a boldogságot.

Annak feltételezése, hogy az életet lehet egyféleképpen jól csinálni.

***

No.9.

Standardoktól való elrugaszkodás, avagy „egy pontosabb világnézet felé.”

Sokan mindig egy fogalomkör körül mozognak és nem képesek elrugaszkodni tőle, mert fel sem tételezik, hogy esetleg más nézőpontból is lehet szemlélni a világot.

Sok ilyen álláspont van.

Előfordul azonban olyan is, hogy az a bizonyos fogalomkör nem is létezik.

Vagy lehet, hogy valamikor létezett, de már betöltötte a funkcióját és már nem életképes, stb.

Sokan támaszkodnak bizonyos „Fantom Abszolút Igazságokra”.

A standardoktól való elrugaszkodás azt jelenti, hogy eleve elutasítjuk az abszolútnak tekintett igazságokat és mindennek a saját igazságát keressük.

Sokaknál akkor következik be a „katasztrófa”, amikor konkrét problémákat szeretnének megoldani a fantom abszolútumokra való visszautalással, támaszkodással. Ez azonban nem sikerülhet… eredménytelen. Hisz’ a fogalomkör nem is létezik.

Aki azonban eleve elrugaszkodott, az nem fog oda visszautalni, hanem a sajátos igazságokat fogja keresni, vagyis: A VALÓSÁGOT!

***

No.10.

VALLÁS = ÖNIGAZOLÁS ??????

*** 

Folyt. köv.