(...) Mert társaink ők, Létező emberek, Kik léteznek, mert Vannak mások, Kik különbek, Sőt annyira mások, Hogy helyettük Is léteznek.(...)

BRAIN STORMING:

ÉLŐ HALOTTAK KÖZÖTT...


Élő halottak között
Élünk,
De olyanok ők, kiktől
Sose félünk.
Mert társaink ők,
Létező emberek,
Kik léteznek, mert
Vannak mások,
Kik különbek,
Sőt annyira mások,
Hogy helyettük
Is léteznek.
A halandó testükbe
Életet lehelnek,
Mert azt hisszük
Az agy az ember,
S nem tudjuk
Mihez kezdjünk
A mihaszna testtel;
Használjuk csak,
Mint járművet,
S szerszámot;
S csak nagy ritkán
Adunk neki számot,
Hogy mit tettünk
Érte s ellene,
Holott agyunk nélkül
Ő nyugodtan el lenne,
Mert agy nélkül
A test még megmarad,
De test nélkül az agyból
Az élet – hopp! – elszalad!

Hisszük: a test van
Értünk,
Csakhogy egyvalamit
Ritkán értünk:
Hogy létünkben
A testünk van
Túlsúlyban,
S agyunk csak
A lovas,
Kinek bízni(a)
Kellene lovában,
De ha nem
Tudunk szót
Érteni a lóval,
A táj, ’merre
Vetődik, esetleg
Tetszhet,
De ha vétjük uticélunk,
Lelkünk nem
Repeshet,
Mert nem jó, ha
Ló s lovas
Nem egyfelé haladna;
A ló csak vágtatna,
S lovasa csak kapaszkodna.
De az sem szerencsés,
Ha a lovast
Csak a haladás köti le,
A lóról teljesen megfeledkezve.

Élő halottak között
Járunk,
Testükbe hát
Lélekként ne csak
Hálni járjunk,
Hanem használjuk
Merészen, teljes
Egészében, mert arra
Való,
Nem csupán töltelék,
Mi koporsóba való.

A test tanúja annak,
Hogy a természetből
Jövünk,
S vissza kell engednünk
Sokszor,
Mert ha nem, hát
Közbeszól, s rendszerint
Épp rosszkor!

Test is vagy,
Nem csak agy,
Hát tudd
Hogy neki
Mikor s mit adj!
Engedelmes szolga,
De zsarnok is lehet,
Ám ha szót értesz vele,
Boldogságod zálogává
Teheted.