Aforzimatikai könyvismertető – Zöldi László: Szállongó igék - Művészek aforizmái (Kossuth, ’97) c. könyvéről…

Szállongó igék

Művészek aforizmái

Összeállította: Zöldi László

Kossuth Kiadó, Bp. 1997.

A gyűjtemény Előszavában ezt írják a könyv tartalmáról: „… ismerős művészek (színésznők és színészek, festők és szobrászok, írók és költők, sportolók és más „csepűrágók”) szellemes megállapításai…”, amelyeket azért minősítenek itt szállóigének, mivel a szállóige, „az 1927-ben kiadott Irodalmi Lexikon szerint „talpraesetten megformált, rendesen rövid és tömör mondás, amely annyira népszerűvé válik, hogy eredetét sokszor nem is sejtő emberek lépten-nyomon idézik.” Ezen utóbbi  kijelentés annyiban sántít, hogy a gyűjteményben nem egy művész…

1.

… másoktól idéz. Pl. Hernádi Gyulától idézik a következőt: „Nagyon vigyázok magamra, mert belőlem csak egy van. Mások többen vannak, őket könnyebb pótolni.” Ezt számos idézetes könyvben is említették, de nem tőle idézve. De ott van az, amit Szabó István neve alatt szerepeltet a könyv: „Idegen nyelven az ember nem mindig azt mondja, amit akar, hanem azt, amit tud.” Ezt a mondatot hagyományosan Németh Lászlónak tulajdonítják. Továbbá, Jung Zseni neve alatt ez szerepel: „Mielőtt megszólalnál, gondold végig, hogy amit mondanál, szebb-e, mint a csend, amit meg akarsz törni.” Cserhalmi Györgytől egy igen sokat emlegetett mondást idéznek: „Nem azt kell keresni, kinek van igaza, hanem azt, hogy mi az igazság.” … Sajnos az aforizmairodalom annyira gazdag, hogy ha az ember igen sokat is ismer belőle, a forrásokat és a fellelhetőséget nem minden esetben lehet fejben tartani. Így a fenti idézett idézettel kapcsolatban én is egyelőre csak arra támaszkodhatom, hogy a könyvben ezeket az idézeteket máshonnan, és másoktól ismertem, és nem az itt jelzett szerzőktől.

Természetesen a gyűjtemény összeállítója, ha nincs rálátása az aforizma- és hasonló rövidműfajok hatalmas irodalmára, nem tudhatta, hogy az adott riportban vagy cikkben éppen másoktól idézett-e az adott személyiség.

2.

… kijelentése üres közhely-variáns, vagy olyan kijelentés, ami olyannyira személyhez és aktualitásokhoz kötődik, hogy emiatt nem válhat sem szállóigévé, és még erős jóindulattal sem nevezhető aforizmának.

Pl.

Adamis Annától ezt idézik: „Apám orvos volt, anyám tündér.”

Benkő Dánieltől: „Ma már érdemes felszállni egy repülőgépre, mert utazás közben az én zenémet lehet hallani, másik szponzorom, a Malév jóvoltából.”

Koncz Gábortól: „Ez életem első olyan szerepe, ahol nem én viszem el a nőt.” Továbbá „Szerintem a nevünk is azért magyar, mert állandóan magyarázkodnunk kell.”

3.

… körbeforgó tényt közöl, ami a bevezetésében tartalmazza a folytatását, vagyis egyszerű redundancia-halmozás, pl.:

Lehotczky Zsuzsától ezt idézik: „A mellőzést nehezebb elviselni annak, aki megszokta, hogy körülötte forog a világ.”

A kötet címével kapcsolatos aggályaim közül azonban a legerősebb az, hogy amellett, hogy az összegyűjtött jópofaságok többsége valóban humoros, sok közülük igen tanulságos és szép gondolat… nem szállóigéket gyűjtött össze, hanem olyan humoros vagy meglepő mondásokat és kijelentéseket, amikből talán szeretné, hogy szállóige váljék. A szállóige fogalmához ugyanis egy már meglévő, forrást mellőző, és a tartalomra vagy formára koncentráló népszerűség a jellemző… a kötet anyaga azonban nem ilyen; ami ilyen benne, azt az adott művészek is másoktól idézik.

Továbbá – az aforizma alapvetően írott és tudatos (-an művelt) műfaji kategória, és nem összekeverendő, sem tévesztendő népszerű emberek szóban elhangzott, esetenként az újságírók által még kiszínezett megjegyzéseivel.

Ebből a szempontból a bevezető azon fogalmazása, miszerint: „… a művészek szállóigéivel kezdjük a könyvsorozatot.”… nem pontos, sőt, félrevezető.

És a szerkesztő-összeállító azon kijelentése sem állja meg a helyét, hogy „… éppen a művészfélék azok, akik a leghitelesebben láttatják a kilencvenes éveket.” Sok kijelentésben ugyanis semmi más nem olvasható, csupán azok a felszínre tört indulatok és elfojtások, amelyeket hosszú időn át nem lehetett volna sajtóban megjelentetni.

Természetesen jelen bevezetés célja nem az volt, hogy ócsárolja a kötet tartalmát… éppen ellenkezőleg! Bevezetőül szolgál a következő Különvélemény sorozatomhoz, amely a kötetben összegyűjtött, a magyar, javarészt kortárs művésztársadalom megjegyzéseit, kijelentéseit, elszólásait és szólásait veszi aforizmatikai górcső alá – és ha kell, egészíti ki, hogy jelentése, rejtett tartalma napfényre léphessen, vagy ha kell, akkor a fonákságai is nyilvánvalóvá válhassanak.

Folyt. köv.