„ha követitek a tanaimat, akkor nektek jó lesz – egyébként lényegtelen, ha a hitetekbe esetleg bele is haltok, a túlvilágban majd jobb lesz, sőt, ott lesz a legjobb!"

Máté 6.19-21. Az igazi kincs

"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a Földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is."

***

Érdekes dimenziója a túlvilági kapzsiságnak – biztosan ráugrik mindenki az ötletre, aki nem tanulta meg az értéktárgyait megbecsülni. Persze ez a stílus bejöhet azoknak, akiknek semmijük sincs, és ha ezt beveszik, akkor már nem is igen fognak törekedni ilyesmire; továbbá remek gondolat azoknak is, akik már megcsömörlöttek abban, hogy mindenük meglehet mindenféle erőfeszítés nélkül.

Ez az ige a szélsőségeseknek szól, vagyis azoknak, akiknek szinte semmijük sincs, és azoknak, akiknek sokkalta több van, mint amire szükségük van. De hát ne csodálkozzunk – egy bizonyos korlátozott intellektussal csak szélsőségekben lehet gondolkodni.

Többek között ezért sem alkalmas államigazgatási célra a kereszténység, így a keresztény állam fogalma megint csak egy jól hangzó „árukapcsolásos PR-fogás”.

Ha konkretizáljuk, akkor miről szól?

Ne legyen kincsként őrzött ruhánk, amit amúgy is megeszik a moly (és mondta ezt Jézus éppen azoknak, akiknek talán ha egy ruhájuk volt!); és ne legyen fémből, pontosabban vasból készült "kincsünk", mert az meg megrozsdásodik. Pőrén fogalmazva: minek élünk, úgyis meghalunk? Jézus csak a kettő közötti időszakról feledkezik meg, arról pl. bizonyos használati tárgyak (a hegyi beszéd földműveseinek aztán rettentően sok kincse lehetett a szó esztétikai értelmében!) ha a létfenntartást szolgálják, akkor még a szépészeti kincsnél is nagyobb becsben tarthatják, és nem villogni akarnak velük, hanem a használatának gyümölcseit, a munkájuk gyümölcsét élvezni.

Megint csak szélsőségesen fogalmaz, továbbá még a politikusoknál is bénábban ígérget: nem azt ígéri, hogy „ha követitek a tanaimat, akkor nektek jó lesz” (a többi hívőtestvér előtti lelkiismeretben biztosan, de arra nem lehet vajat kenni, hogy megegyük, mert a lelkiismeret nem segít a létfenntartásban, legfeljebb az áldozatvállalásban, de azt is akkor érdemes, ha "van miből"), hanem azt, hogy "lényegtelen, ha a hitetekbe esetleg bele is haltok, a túlvilágban majd jobb lesz, sőt, ott lesz a legjobb!"

És még ragozhatnánk...

***

Brain Storming, 2007.07.08.

Folyt. köv.