„Ha azt akarod elérni, hogy az emberek gondolkozzanak, akkor nem kérdést kellene feltenned nekik?” (BS)
A mondandóm lényege a címben van, így itt csak arról mesélek, hogyan ismertem fel ezt a nagyon is fontos tényt.
Azzal kapcsolatban, hogy a kérdések feltevése milyen döntő fontosságú a gördülékeny kommunikációba és különösen mások megismerésében, és még inkább a másokkal való megismerkedésben, első alkalommal Allan Pease és Allan Garner: „Szó-Beszéd, A társalgás művészete” c. könyvében olvastam. Megdöbbentem, hogy mennyire egyszerű jól és hatékonyan kommunikálni! Akinek kommunikációs problémái vannak, melegen ajánlom! Ezt írják róla: „Hogyan használjuk helyesen a nyelvet? Hogyan értsük helyesen partnereink beszédét? Hogyan indítsuk, és hogyan tartsuk fenn a beszélgetést? Hogyan hallgassunk másokat, hogy népszerűek és sikeresek legyünk? Hogyan mondjunk őszinte bókokat, és hogyan alakítsunk ki beszédünk segítségével hiteles képet magunkról? A könyv választ ad a fenti kérdésekre és megtanít a beszéd hatékony használatára.”
***
Íme néhány apró adalék, ami a kérdések fontosságára felhívta a figyelmemet…
A katonaság alatt felderítő búvár voltam, és a szentesi laktanyában kaptam kiképzést. Mivel az országban itt van egyedül kifejezetten katonai búvárkiképző bázis, így ide járnak pl. a szolnoki mélységi felderítők is búvárkiképzésre. Nos, a szentesi katonatársaim többségéhez képest ez a társaság egytől-egyig kifogástalan, erőteljes, mondhatni erősen kigyúrt izompacsirta volt – emellett még terepszínű kiképzőruhát és barett sapkát hordtak, vagyis mi a hagyományos keki gyakorlóink és Bocskai-sapkáink között (a 90-es évek elején) rikítóan különböztek… katonásabbak voltak a katonák között. Mindenki csodálattal és ámulattal szemlélte őket – nem csoda: sokkal komolyabb kiképzést kaptak, mint mi. Mégis… A másodidőszakban az „öregeknek” már kevesebb dolga akadt, mondhatni semmi – a többség elhízott, vagy naphosszat a kantinban lézengett. Én ekkor kezdtem komolyan futni – minden másnap egy órát futottam a gyakorlótér melletti focipálya körül, ami a laktanya központjában volt… vagyis látta az egész laktanya. Egy idő után sokan, akik az edzőterembe mentek gyúrni, beálltak mellém kocogni pár percet – közben eldumálgattunk… Ekkoriban történt, hogy egy alkalommal éppen akkor mentem tusolni, amikor ezek a kigyúrt szuperemberek is éppen ott voltak. És ekkor – az egyik izompacsirta egyszercsak megkérdezte, hogy én vagyok-e az, aki futni szokott. Mondom, hogy én. Erre elkezdett kérdezgetni, hogy csinálom, meg mit sportoltam előtte, stb.. Látszott rajta, hogy a javarészt edzőteremben súlyokat emelgető életmódja nyomán komolyan érdekelte, hogy valaki, aki hosszú távú állóképességi dolgokat művel, az hogyan csinálja… Számomra is élmény volt, hogy ez a majdhogynem zárt és kemény kaszt is nyitott a rajta kívülálló dolgok iránt. Mindez persze azért volt élményszámba menő, mert ezek a szuperkatonák nem nagyon álltak szóba senkivel a szentesiek közül.
***
Egy másik eset egy zárkózott ember megnyilatkozása volt – és megintcsak a futás okán. Első feleségem keresztlánya nem volt beszédes, alig hallottam a hangját. Amikor „beszélgettünk”, akkor is én kérdeztem, ő pedig válaszolt, de gyakran csak mosolygott és nem szólt semmit. Amikor a katonaság előtt elkezdtem futni, akkor is órahosszakat futottam. Egyszer, amikor nejemet volt látogatóban keresztlánya, beült a szobánkba, és amikor szóba került az egy órás, vagy hosszabb futás, akkor ő is elképedve kérdezte meg, hogy valóban annyit futok-e. … Nos, sem előtte, sem után nem kaptam tőle több kérdést…
***
Időben még korábban, még általánosból frissen ballagva egyszer elkeveredtem egy lányhoz, aki nagyon tetszett… a család nagyon kedvesen fogadott, sőt még az illető leányzó is. Ez azonban annyira meglepett, hogy szinte megkukultam – több órán keresztül nem is tudtam megszólalni: csak ültünk csendben, a szobájában. Életem egyik legkellemetlenebb pár órája volt. Ha tudtam volna akkor, hogy a kommunikáláshoz egyszerűen csak kérdezni kell…
***
1996-os esszénaplóm címének ezt a kérdést adtam: „Can you not tell a lie?” = „Tudsz NEM hazudni?” Ekkor már felismertem a kérdések fontosságát, de a cikk címében foglalt alapelvet (emlékeim szerint) még nem fogalmaztam meg.
***
A kérdések fontosságának újabb megfogalmazását így írtam le: „Ha azt akarod elérni, hogy az emberek gondolkozzanak, akkor nem kérdést kellene feltenned nekik?”
***
Már igen korán felismertem a nyelvtanítás során, hogy a kérdőszavakat valamiért még a középfokú nyelvvizsga előtt állók sem tudják maradéktalanul – részben ez is vezetett el oda, hogy valamikor az ezredforduló előtt fogalmazódott meg bennem a kérdésekre alapozott nyelvtanítási módszer hatékonysága. Ebből nőtt aztán ki a GPSV, vagyis a személyes szituativitáson alapuló módszer, és mint kiderült, inkább újfajta szemlélet, mint egyszerű módszer.
***
Egyik kedvenc filmem, az „A few good men” (=”Becsületbeli ügy”) egyik jelenetében elhangzik egy mondat, ami az amerikai nyilvános tárgyalások egyik alapvető eleme, pontosabban a tanúk meghallgatásáé: az ügyvédnek nem felvázolt elképzelések igazolását kell elsősorban kérnie a tanútól, hanem jól megfogalmazott kérdéseket kell feltennie, hogy az esküdtek minél alaposabban megismerhessék az esetet – nem arra kíváncsiak, hogy az ügyvéd mit gondol az ügyről, hanem azokra a tényekre kíváncsiak, amiket a tanúk maguk adnak elő a kérdésekre.
A filmben a bíró így utasítja rendre a főszereplőt: „Ügyvéd úr, meg kell kérnem, hogy tegyen fel kérdést!”
***
Aki olvassa a BS-STUDIO-t, az tudja, hogy egy egész cikksorozatot készítettem, ami az egyes idézetekkel kapcsolatban felmerült kérdéseket tartalmazza:
Az első rész:
BS-Különvélemények: Bölcseket, okosakat és okoskodókat kérdezek (1)
Brain Storming - 2009.01.25 12:27
http://www.bsstudio.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=62139
A sorozat eddigi utolsó része:
BS-Különvélemények: Bölcseket, okosakat és okoskodókat kérdezek … nőkről (27)
Brain Storming - 2009.02.08 22:09
http://www.bsstudio.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=63299
***
Emellett még több cikkemet is kérdések taglalásának szenteltem, ezek:
GEORGE LUCAS, A PLAGIZÁTOR ? ? ? 2006.08.18 21:41:26
Könyvajánló: "HA A VILÁGEGYETEM A VÁLASZ… MI A KÉRDÉS?" 2006.08.29 00:03:11
Kitől várhatjuk (és milyen formában) a nyelvtanítás reformját? 2006.11.03 00:54:59
TANULÓKÖZPONTÚ ÉS PROJEKTALAPÚ ISKOLA – FUTURISZTIKUS ELKÉPZELÉS? 2006.12.11
Utazzunk fénysebességgel! - Gyalogosan!? (rövid arányjáték a méretekkel, sebességgel) 2006.12.14
Hogyan tanuljunk kézen állni? A BS-módszer - Bevezetés és az I. szabály. 2006.12.27
Hogyan tanuljunk kézen állni? 2. BS-szabály: kéz-ÁLL-ásból el ne széd-ÜL-jünk! 2006.12.28
Hogyan tanuljunk kézen állni? - A 3. BS-szabály: buk-ás helyett buk-fenc! 2006.12.30
HOGYAN KELL A BÖLCSESSÉGEKET OLVASNI ÉS HASZNÁLNI? 2007.01.03
Hajókormány az országút hajójában? – avagy: már megint az angol technikatörténetiség(2). 2007.01.04
Hogyan tanuljunk kézen állni? 4. BS-szabály: "Hídaljunk le magunktól"! 2007.01.24
Aki vádol ártatlan? 2007.04.03
"EU-szperantó???" - Soknyelvűek és az eszperantó – 1. 2007.04.28
A Magyar Református Egyház az adónk 1%-át kéri - no de hogyan??? 2007.05.11
Fizikai Isten, avagy manifesztálódás a gravitációban??? 2007.06.12
Lukács,9.49-50. Az ismeretlen ördögűző, vagyis: nem lehetséges keresztény demokrácia? 2007.07.05
Keresztény álláspont a melegségről – avagy: „Élvezetek hajszolásából fakadó kíváncsiság”? 2007.07.11
Keresztény logika? – avagy: „ha hiszem, akkor már van!” 2007.07.12
Különvéleményeim a Virtus Társalgóiban (9) – avagy: „Biztos, hogy ezért jó nőnek lenni?” 2007.07.18
Különvéleményeim a Virtus Társalgóiban (10) – avagy: „A férfiak, mint haszonjószágok?” 2007.07.19
Anti-Aforizmatika = Esztétikai rasszizmus, – avagy: "műfaj-ellenes műbalhé"? 2007.07.29
Reklámelemzések (6) – avagy: Ásóka haszna, az erotikus jégkrémmel szemben? 2007.08.04
A világ 2% legboldogabb embere közé tartozol? 2007.08.28
Reklámelemzések(7), avagy: Anyagias magabiztosság? 2007.09.04
A tökéletes partnerre várva? - A szerelem inkább opportunista... 2007.09.06
A Táncos-ügy, mint antiszemita összeesküvés-elmélet? 2007.10.21
A nő olyan, amilyennek a hímnemű Teremtő akarta…??? (Férfiakról vs. Nőkről) 2007.11.03
Modernkori keresztelkedés – az egyház keresztjének felvétele? 2008.01.14
„Eszperantó vagy kínai”,… vagy inkább a józan ész? 2008.05.10
„Miért könnyebb és jobb azoknak, akik hisznek Istenben?” I. – No.1.-10. 2008.05.11
Az testméret asztrobiológiai jelentőségéről, avagy – Mekkora (legyen) egy UFOnauta? (’96) 2008.05.30
Miért jó és hasznos egy hős UFOlógusnak, ha üldözik és elnyomják? 2008.06.01
BRAIN STORMING: A gondom – kimondom? 2008.11.03
BRAIN STORMING: KELL(EK)-E MÉG...? 2008.11.11
BRAIN STORMING vs. Nyelvművelés (2) – avagy: Konzervatív nyelvújítás? 2009.01.04
Isten létezett, amikor a semmiből teremtette a világot? 2009.05.30
A félelem a hit ellentéte? 2009.06.06 00:45:32
A vallás megszabadítja az embert? 2009.06.06 20:27:18
Hogy értsük azt, hogy „szeretetért szeretni”? 2009.06.08 11:54:59
Miért van az életnek értelme isten nélkül is? 2009.08.28 23:55:54
Az isten-képzethez való ragaszkodásról – avagy: az ismeretelmélet evolúciója? 2009.09.13 09:40:20
Hogyan oldjunk meg angol TELC-es szövegértési feladatot? (esettanulmány) 2009.10.23 22:03:34
Bízom benne, hogy cikkeimben sikerült értékelhető és hasznos válaszokat is adnom az olvasóimnak!
***
Van egy weboldal, a Gyakori kérdések (www.gyakorikerdesek.hu), ahol több tucat kérdést tettem már fel, ezek közül néhány:
http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__5133-hogyan-lesz-valaki-kereszteny
Stb. …
***
Végezetül még egy BS-aforizma a kérdések kapcsán:
Aki elmondja, hogy szerinte milyen vagy, és nem kérdezi meg, hogy így van-e… az nem tudja, hogy milyen vagy.
***
Brain Storming, 2009
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.