... az emberi szaporodásba beleszólni ma, éppen a demokrácia és a humanista elvek mellett inhumánus beavatkozás lenne az ember egyik legbensőbb magánügyébe. ...

Takács Ferenc írta:

"Az egyetlen lehetséges, és hatékony természetvédelem az emberi szaporulat visszafogása, és a népesség csökkenésének(1) tervbevétele lenne. Egy ilyen terv(2) elfogadása a jelenlegi tőkés szabadpiaci világrendben gyakorlatilag végrehajthatatlan. Jelenleg sem a vezető világhatalmak, sem az ENSZ szervezetei(3) nem jelölik meg a túlnépesedést a világ legsúlyosabb problémáinak sorában. Így földünk megmentésének esélye a valódi demokrácia világméretű(4) megteremtésében rejlik."

(Takács Ferenc : A túlnépesedésről - 2007.06.14. – mottó: A földi, emberi világ legsúlyosabb problémájának a túlnépesedést tartom.)

***

Vizsgáljuk meg tüzetesebben ezeket a gondolatokat!

"Az egyetlen lehetséges, és hatékony természetvédelem az emberi szaporulat visszafogása, és a népesség csökkenésének(1) tervbevétele lenne.”

Felteszem, itt a "csökkentés" lett volna talán pontosabb (ki tudja, értelmesebb is) kifejezés, mivel a "csökkenés" spontán jelenségre utal, és azt nem lehet, ill. nem kell tervezni.

***

„Jelenleg sem a vezető világhatalmak, sem az ENSZ szervezetei(3) nem jelölik meg a túlnépesedést a világ legsúlyosabb problémáinak sorában.”

Valószínűleg azért nem, mert az emberi szaporodásba beleszólni ma, éppen a demokrácia és a humanista elvek mellett inhumánus beavatkozás lenne – mivel ez az ember egyik legbensőbb magánügyébe való beavatkozást jelentené. Másrészről, a szaporodás változásának ütemét eddig nemigen lehetett konkrétan a népességnövekedés változtatására vonatkozó intézkedésekkel befolyásolni. Az 1965-ben Belgrádban tartott ENSZ-konferencia éppen ezt fogalmazta meg, méghozzá a következőképpen: "... a születések számának nagyobb mértékű csökkentése a nyugati világban, egyetlen országban sem volt valamely kormányszerv szervezett születésszabályozó programjának az eredménye. Oka az egyéni elhatározásban rejlett...". Vagyis lehet, hogy azért nem veszik a túlnépesedést a legsúlyosabb kategóriába, mert ezt aztán végképp nem érzik egyértelműen befolyásolhatónak, és pláne nem etikusnak, ha rendeletileg igyekeznének befolyásolni – ami nagyon is helyes, mert ez alapjaiban korlátozná az egyéni szabadságot.

***

„Így Földünk megmentésének esélye a valódi demokrácia világméretű(4) megteremtésében rejlik."

Ebben a vonatkozásban (véleményem szerint) a legnagyobb badarság "világméretű demokráciáról" beszélni, mert legalább akkora tévedést jelent, hogy az majd korrigálja ezt a problémát, mint az, hogy rendeletileg vagy valamiféle szociális és erre irányuló programmal lehetséges lenne.

***

„Egy ilyen terv(2) elfogadása a jelenlegi tőkés szabadpiaci világrendben gyakorlatilag végrehajthatatlan.”

Mégis lehetséges lenne talán egy TERV, ami mindezt (ti. a népességszaporulatot) csökkentené, ehhez azonban megvalósíthatatlan etikai jellegű, vallásos megalapozású szemléletváltásra lenne szükség. Ha a szaporodást vesszük problémának, akkor tulajdonképpen a szaporodáshoz, a megfoganáshoz vezető aktus kerülését kellene előtérbe állítani, mert az a Homo Sapiens Sapiens, aki szexuális aktusban vesz részt, az ma már többnyire nem a szaporodásért teszi, hanem bizony élvezetből – mint ahogyan az az állatvilágban egyébként is szokás. Ezt az élvezetet kellene a megoldás kulcsaként kezelni, és fogamzást nem eredményező módok felé "terelni" (persze a kulturális gátlások, előítéletek és hasonlók miatt itt már kútba esik a dolog!). Ebből a szempontból és erre a célra a nem erőszakos szexuális "eltévelyedésnek" minősített ÖRÖMSZERZŐ formák a legmegfelelőbbek, melyek nem vezetnek fogamzáshoz és így vezetik le a szexuális indíttatásokat. (Ezzel persze nem kell létjogosultságot adni sok perverziónak, ami azonban megintcsak igen kényes definíciós probléma, merthogy "Perverzió csak mások számára létezik!"

Ha ez a „szociokulturális témakör” idejekorán rendeződött volna, és nem kap etikai hatalmat e téren a nyugati világban pl. a keresztény egyház, akkor ez ma már nemigen lenne probléma. Talán ideje lenne átfogalmazni és ésszerűsíteni 1Móz 9,7-et, miszerint „Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok rajta!” a következő formára:

"Élvezkedjetek, de ne sokasodjatok!"

Brain Storming, 2007.07.22.

***

No.1. Erkölcsi elvek elfogadása, követése nem teszi szükségszerűvé egy istenképben való hitet.

No.2. Istenben hinni egyszerűbb, és sokkal könnyebb, mint az erkölcsben.

Pál levele Tituszhoz 2 - Idősek, fiatalok, szolgák

„Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással, hogy az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek; ugyanígy az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek; senkit se rágalmazzanak, ne legyenek mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra; neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket, és józanok, tiszták, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, NEHOGY MIATTUK ÉRJE GYALÁZAT ISTEN IGÉJÉT. Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben; te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfél, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk.

A SZOLGÁKAT intsd, hogy engedelmeskedjenek uraiknak, legyenek készségesek mindenben, ne feleseljenek, ne lopjanak, hanem TANÚSÍTSANAK IGAZI, TELJES MEGBÍZHATÓSÁGOT, HOGY A MI ÜDVÖZÍTŐ ISTENÜNK TANÍTÁSÁNAK DÍSZÉRE VÁLJANAK MINDENBEN.”

Mindezt röviden így kommentálta egy magát mélyen hívő kereszténynek valló ember:

"A keresztyén hit nem normák és szabályok rendszere, és nem is világnézet vagy tan. A keresztyén hit az ember és Jézus Krisztus között létrejött bizalmi kapcsolat." Ez a kereszténység egyik központi gondolata.”

***

Összekapcsolva a két bekezdést, a következő kérdések merültek fel bennem:

A fentiekkel ez hogyan hozható kapcsolatba?

Levezethető a bizalmi kapcsolatból?

Nem értem – ha ilyen szép dolgokat tanítanak a Bibliában és a Bibliából, akkor hogyan vezethetett ez a keresztes háborúkhoz, inkvizíciókhoz, vagy a szektajellegű közösségekhez?
(Az istenes részektől eltekintve) Ezek mind csupa szép dolgok, /bár a nőkre vonatkozó részt nem értem, kissé nem hímsoviniszta ez egy kicsit?/, és követendő, én magam is annak tartom ezeket.

DE …

Mindez anélkül is értelmes, ha az istenes részeket kihagyjuk belőle!
Ha megfogadom és megteszem ezeket, akkor én is keresztény vagyok – vagy csak valaki, aki a  keresztény értékrendet gyakorolja? Vagy csak erkölcsös ember vagyok? Mert – hogy érthető legyek – szerintem erkölcsi elvek elfogadása, követése nem teszi szükségszerűvé egy istenképben való hitet. (Félreértés ne essék – szükségszerűvé NEM teszi, és tilossá SEM; a két dolognak nincs kapcsolata egymással.) Sőt! Nem istenben, hanem az embertársamban kell hinnem, miszerint ő ezt velem, az én szeretteimmel szemben is ugyanígy gyakorolni fogja. Nem tévedés – az erkölcsösséghez magában az ERKÖLCSBEN kell hinni, és akkor kapunk erkölcsös embereket, ha arra vesszük rá őket, hogy ők is az ERKÖLCSBEN higgyenek, de ehhez nem kell vallásosnak, istenhívőnek lenniük – a két dolog nincs ok-okozati viszonyban.
Mindez még pontosabban, rövidebben és talán meglepőbben is megfogalmazhatjuk a következőképpen:

Istenben hinni egyszerűbb, és sokkal könnyebb, mint az erkölcsben.

***

Brain Storming, 2007.07.13.

„ha követitek a tanaimat, akkor nektek jó lesz – egyébként lényegtelen, ha a hitetekbe esetleg bele is haltok, a túlvilágban majd jobb lesz, sőt, ott lesz a legjobb!"

Máté 6.19-21. Az igazi kincs

"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a Földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is."

***

Érdekes dimenziója a túlvilági kapzsiságnak – biztosan ráugrik mindenki az ötletre, aki nem tanulta meg az értéktárgyait megbecsülni. Persze ez a stílus bejöhet azoknak, akiknek semmijük sincs, és ha ezt beveszik, akkor már nem is igen fognak törekedni ilyesmire; továbbá remek gondolat azoknak is, akik már megcsömörlöttek abban, hogy mindenük meglehet mindenféle erőfeszítés nélkül.

Ez az ige a szélsőségeseknek szól, vagyis azoknak, akiknek szinte semmijük sincs, és azoknak, akiknek sokkalta több van, mint amire szükségük van. De hát ne csodálkozzunk – egy bizonyos korlátozott intellektussal csak szélsőségekben lehet gondolkodni.

Többek között ezért sem alkalmas államigazgatási célra a kereszténység, így a keresztény állam fogalma megint csak egy jól hangzó „árukapcsolásos PR-fogás”.

Ha konkretizáljuk, akkor miről szól?

Ne legyen kincsként őrzött ruhánk, amit amúgy is megeszik a moly (és mondta ezt Jézus éppen azoknak, akiknek talán ha egy ruhájuk volt!); és ne legyen fémből, pontosabban vasból készült "kincsünk", mert az meg megrozsdásodik. Pőrén fogalmazva: minek élünk, úgyis meghalunk? Jézus csak a kettő közötti időszakról feledkezik meg, arról pl. bizonyos használati tárgyak (a hegyi beszéd földműveseinek aztán rettentően sok kincse lehetett a szó esztétikai értelmében!) ha a létfenntartást szolgálják, akkor még a szépészeti kincsnél is nagyobb becsben tarthatják, és nem villogni akarnak velük, hanem a használatának gyümölcseit, a munkájuk gyümölcsét élvezni.

Megint csak szélsőségesen fogalmaz, továbbá még a politikusoknál is bénábban ígérget: nem azt ígéri, hogy „ha követitek a tanaimat, akkor nektek jó lesz” (a többi hívőtestvér előtti lelkiismeretben biztosan, de arra nem lehet vajat kenni, hogy megegyük, mert a lelkiismeret nem segít a létfenntartásban, legfeljebb az áldozatvállalásban, de azt is akkor érdemes, ha "van miből"), hanem azt, hogy "lényegtelen, ha a hitetekbe esetleg bele is haltok, a túlvilágban majd jobb lesz, sőt, ott lesz a legjobb!"

És még ragozhatnánk...

***

Brain Storming, 2007.07.08.

Folyt. köv.

… Talán úgy is mondhatnám, hogy egy rendszer másik rendszerbe történő átvitele tökéletesíthet, tisztíthat, tapasztalatokat adhat. …

„Egy rakás téglát kellett egyik helyről egy másikra átpakolnom, persze egyesével. Közben figyeltem: a téglarakás igen poros, mocskos, pókhálós volt, s biztosan azért, mert már régóta ott állt, ahol. A külső darabok már szinte mállásnak indultak itt-ott.

Az a rakás viszont, amelyiket e téglákból raktam, már jóval mutatósabb volt, s persze tisztább is, hiszen mozgás közben levált róluk a por meg a sok leülepedett kosz.

Mi ebből az én tapasztalatom? Rögtön rávetítettem az emberekre: a mozgás, mely minden részletet mozgat, tisztít!

Talán úgy is mondhatnám, hogy egy rendszer másik rendszerbe történő átvitele tökéletesíthet, tisztíthat, tapasztalatokat adhat.

Akárhogy is vesszük, a testi, szellemi, lelki mozgás, azaz a környezet megváltoztatása vagy valamilyen okból, valamilyen belső okból ezek egymásra hatása mindenképpen gazdag tapasztalatforrás lehet, s az egyéniség fejlődéséhez is nagyban hozzájárulhat.

Testi mozgás a sport, a jóga, harcművészetek, atlétika stb.

Szellemi mozgás az ismeretek gazdagítása, a képességek elsajátítása, változatos tanulási módszer alkalmazása stb.

Az érzelmi mozgást a színes és sokféle emberi kapcsolatok, közös tevékenységek jelentenek, továbbá az élmények szerzése.”

***

1989.VIII. - Naplóbejegyzés

Jelen írás 1989-ben készült a „Σonizmus alapjai” című esszé-naplómban. Közreadott formáján minimálisan változtattam, így híven tükrözi 19 évvel ezelőtti (16 éves) gondolkodásomat.

Jézus felszólítja a szenvedőket, hogy ha a vallási elvek betartása közben szenvednének, akkor lehetőleg titokban szenvedjenek.

Máté 6.16-18. A böjtölés

"Amikor pedig böjtöltök*, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked."

***

*Valójában eléggé visszás dolognak tűnik ez, abból a szempontból is, hogy a böjtöt biztosan nem azok találták ki, akiknek esetleg alig volt enniük.

A böjt általában két dologra biztosan jó:

1. Kis részben a testsúly csökkentésére, de erre eléggé hatástalannak tartott módszer (a testzsír kisebb mértékben fogy a csökkent anyagcsere miatt, a fehérje azonban normál mértékben kopik közben, a végeztével pedig a test reflexesen igyekszik a testzsírt növelni), és csak abból a célból jelent hasznot, hogy a gyomorméret csökken, így a böjt után (egy ideig!) kevesebbtől is jól lakik az ember... persze, amíg hamarosan újból ki nem tágul, ami a böjtölés után általában bekövetkezik, mert az ember azt hiszi, hogy a böjt előtti megszokott normál ételadagot, ha nem eszi meg, akkor "éhen marad", így a böjt után, ha normál étrenden maradunk, mint előtte, akkor felesleges volt böjtölni is!
2. A böjtölő ember, akármennyire is elhivatott, az éhség miatt mentálisan egyre instabilabb lesz, ami eleinte kisebb feszültségekben, majd esetleg dühkitörésekben ölt alakot, de elmehet ez addig is, - ami a visszavonultaknál gyakorta megesik (remeték, magányos szerzetesek, stb.) – hogy hallucinálni kezdenek. Bevett módszer a böjtöltetés és az éhező állapotban tartás a szektáknál is, különösen a bevezető időszakban, amíg a tag maradék józan észre jellemző ellenállását is megtörik, és engedelmes hívővé nem alakul. (Éhesen nehéz gondolkodni, és könnyebben vesz be az ember a józan eszével össze nem egyeztethető, vagy csak nehezen HIHETŐ dolgokat.)

Persze mondhatjuk azt is, hogy a böjt nem különösebben érdekes egy olyan társadalomban, ahol az éhezés hétköznapos dolog, így Jézus kérése sem volt olyan nagy dolog. Merthogy, ha azoknak mondta, hogy ne hivalkodjanak az éhezésükkel, akik ehhez hozzá vannak szokva, akkor csak olyat kért, amit egyébként is megtettek a hallgatói (pontosabban rendszeresen, nap mint nap megtörtént velük, t.i. hogy éhesek voltak és nem ettek, mert nem volt mit), és (itt jön a csavar!) azokat ócsárolta le, akiknek a számára valószínűleg a böjtölés nem volt hétköznapos dolog, és akik meggyőződésből nem ettek, a vallási elvek betartása miatt. Vagyis éppen azokat ócsárolta, akinek igenis erőfeszítésbe tellett megtartani a böjtöt!!

Az pedig, hogy egy általában soha jól nem lakó embertől azt kérik, hogy ne is látszódjon rajta, hogy éhes... ez súlyos depresszívitást is előidézhet: ha valaki általában nélkülöz, és felszólítják arra, hogy leplezze, hogy nélkülöz – nehéz arra szavakat találni, hogyan lehetne ezt ép ésszel, meggyőződésből megtenni, és persze örömmel, mert a vége ez: "Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked!" vagyis apuci figyeli, hogy mit csinálsz, nem vagy egyedül! Ez megint csak a freudi-mintájú apakonfliktus alapján lehetne értelmezhető.

Konklúzió?

Jézus felszólítja a szenvedőket, hogy ha a vallási elvek betartása közben szenvednének, akkor lehetőleg titokban szenvedjenek. - Felteszem ezzel szükségszerű volt palástolni egyéb vallásosságból eredő kellemetlenségeket is. Ebből is látható, ha a kereszténység az önhazugság vallása!

***

Folyt. köv. (2007.07.07.)

***

Lukács: „… őrizkedjetek minden kapzsiságtól, a bőségben élő életét sem a vagyona tartja meg” - BS:... felhívás, hogy aki gazdag, az ossza szét a szegények, a nélkülözők és egyebek között a vagyonát.

Lukács,12.13-21. – A bolond gazdag

„Ekkor így szólt hozzá valaki a sokaságból: "Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!" De ő így válaszolt: "Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?" Azután ezt mondta nekik: "Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg. (1)"

Aztán példázatot mondott nekik: "Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje, ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűrjeimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be minden gabonámat és javamat, és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még az éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag. (2)"”

***

(1) Ne legyen semmid, és úgy élj, mert akkor nem fogod a javaidat sajnálni, amikor a halál küszöbön áll?

Menyivel kisebb a haláltól való félelme annak, akinek semmije sincs, mint akinek sok mindene van?

A nélkülöző ugyanúgy megszenvedi a halálfélelmet, a halál közeledtének el nem fogadását, mert ebben azért közösek és szinte azonosak vagyunk. Ha úgy vesszük, a nélkülözőnek még tán könnyebb dolga is van, mivel nem tudja, nem tudhatja mennyi öröme is lehet az életben – jogos lenne ezért tőle, vagy bárkitől, hogy az ember munkája gyümölcsének élvezetét elorozzuk tőle? Akinek nincs, az irigységből, féltékenységből gondolhatja azt, hogy bű az, ha valakinek van, és ennek okán képzelheti bűnnek azt, hogy valaki vagyonra tesz szert. Micsoda önelégült gondolat, hogy másoknak csak azért jut több az életben, mert azok bűnösek… remek önfelmentés arra, hogy nem törekszem, vagy azt sem tudom, hogyan kellene törekednem. Azok között is népszerű az „aki gazdag bűnös” szólam, akik nem is hajlandók megdolgozni azért, hogy legyen nekik – persze ez áttételesen arra is hangos felhívás, hogy aki gazdag, az ossza szét a szegények, a nélkülözők, és egyebek között a vagyonukat. De ha ez megtörténik? Ki fog adakozni és miből? Ha mindenki nélkülöző, akkor ki fog alamizsnát osztani? Hisz a koldus is csak attól kérhet és kaphat bármit, akinek feleslege van – de ezen a vonalon elindulva az utolsó ingét is odaadhatja az ember a másiknak nagy adakozási buzgalmában, majd koldulhat magának másikat, és elindulhatna akár egy koldulási spirál is, és senki sem dolgozik, csak adogatják egymásnak a javaikat, amíg azok el nem kopnak, tönkre nem mennek.

"Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg."

(2) Honnan veszi azt jézus, hogy aki bőségben él, az kapzsi??? És azt meg pláne honnan veszi, hogy aki bőségben él, az ezzel akarja az életét megtartani???

Látható, hogy a kereszténységben a munka ellenértékének lebecsülése elvezethet akár oda is, hogy az ellenértékkel együtt a munkát is lebecsülik – innen logikus lépés, hogy a „bőségben élőket” szinte lenézik, bűnösnek, gonosznak tartják, és szinte egyenes jussuknak tartják, hogy aki bőségben él, annak kötelessége a nélkülözőket támogatnia és ezt legalább olyan mértékben kellene tennie, hogy neki magának semmije se maradjon. Érthetetlen – „én nélkülöző vagyok, így semmim sincs, igaz nem is dolgozom érte; míg te bűnös vagy, mert dolgozol, és élvezni mered a gyümölcsét, így gyorsan válj meg attól, amid van, oszt szét a nélkülözők között, akik nem dolgoztak meg érte, nem bűnösök … és ha már neked sem lesz semmid, akkor te sem leszel már bűnös … így jöhetsz velünk te is koldulni”.

Nem teljesen érthető azonban, hogy ha a földi élet egy siralomvölgy, akkor miért ragaszkodnak annyira hozzá a keresztények? Ha nekik a túlvilági életük lesz az igazi életük, akkor miért ragaszkodnak annyira a biológiai élethez? (A keresztények az egyik legharcosabb ellenaktivistái az eutanáziának is.)

Ha istenre gondolunk, vele foglalkozunk, akkor felteszem isten szerint vagyunk gazdagok (bár kétséges előttem, hogy ez itt mire akar utalni), és a leírás szerint semmiképpen nem lehet ez így, ha az ember „magának gyűjt”. De hát elképzelhető az ilyesmi egyáltalán? Olyan ez, mintha megkérdőjeleznénk az ember önfenntartó ösztönének szociális létjogosultságát, mivel ha nem a közjót szolgálja, akkor mi szükség rá, akkor az biztosan csak önzés és szükségtelen károkozás.

Egoteizmus ez a javából, mivel mindenkitől a közösségért való áldozatot követeli abban az értelemben, hogy „ÉN mindenki másnak a közösség tagja vagyok, így mindenkinek erkölcsi kötelessége a közösségért, ergo értem tennie azt, amit én akarok.”

És még egy utolsó kérdés: a leírás alapján ez a gazdag miért is bolond? (Hiszen nem az életét akarta megtartani azzal, hogy gazdag!)

BS, 2007.07.04.

Folyt. köv.

***

Lukács: „Ha Mózesre és prófétákra nem hallgatsz, az sem győz meg, ha valaki feltámad a halálból.”

= BS: „Ha bemondásra nem hiszed el, akkor sem fogod elhinni, ha bebizonyítom - így be sem bizonyítom!”

(A képen: Szt Lukács evangélista.)

Lukács evangéliuma 16.19-31.

A gazdag és Lázár

"Volt egyszer egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele, és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint az a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűtse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vígasztalódik, te pedig gyötrődsz.(1) Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához; mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! De az erre ezt mondta: Nem úgy atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül."(2)

***

(1) Fantasztikus motiváló erő! Ez természetesen arra mozdítja a gazdagokat, hogy megszabaduljanak a vagyonuktól, a szegényeket meg esetleg

1. egyrészt arra, hogy ne is akarjanak vagyont szerezni (micsoda megkönnyebbülés lehet egyeseknek, hogy „Óh, hát akkor legalább nem is kell törnöm magam!”),
2. másrészt azonban inkább arra sarkallhatja a szegényeket, hogy arra sürgessék a gazdagokat, hogy
3. vagy nekik közvetlenül adott adomány formájában megszabaduljanak a vagyonuktól, vagy pedig
4. az egyháznak adakozva attól kapják majd meg alamizsnául!

(2) Ez is egy remekbe szabott bizonyítás-alóli önfelmentés, amit buzgón használnak az New Age-es „hókuszpókok” is: hablatyoljunk össze mindenfélét energiáról, meg erőterekről, meghasonlókról, amit mi magunk sem értünk (pedig tanultunk róla az iskolában), aztán jelentsük ki, hogy képesek vagyunk megtenni valamit általuk. Ezt persze nem fogják elhinni, amíg be nem bizonyítjuk. És ekkor jöhet az a szokásos szólam, miszerint: „ha nem hiszed el nekem bemondásra, akkor még akkor sem hinnéd el, ha a saját szemeddel látnád és meggyőződhetnél róla!” Ez aztán roppant meggyőző, nemde? Kissé másképpen fogalmazva: „Ha bemondásra nem hiszed el, akkor sem fogod elhinni, ha bebizonyítom - így be sem bizonyítom!” Emellett még sokan jönnek elő azzal is, hogy a „megfigyelők negatív erőtere van gátló hatással a képességre!”, és természetesen csak azok győződhetnek meg a jelenségről, akik még a bemutatása előtt teljes mértékben elhiszik, hogy lehetséges.

A fenti szólam pontosan ezt a logikát követi, és a megbizonyosodás nélküli hitre szólít fel. „Kövess minket, és akkor teszed a legjobban, ha ész nélkül követsz!”

***

Folyt. köv.

A fejlődés a valósághoz való alkalmazkodás magasabb fokát jelenti… Az ateizmus elítéli a teizmust, mert nem felel meg a valóság vizsgálatának, mégis igényt tart erre a szerepre és rangra.

 ***

Minden fejlődés ateista jellegű

Persze, ez csak annak a fényében érthető, ha ismerjük az ateizmus belső értelmét. A fejlődés mindig az alkalmazkodás, a valósághoz való alkalmazkodás magasabb fokának elérését jelenti.

Mi kell ehhez? Az, hogy a valóságot kutassuk, és nem pedig az, hogy az elképzeléseinket keressük a világban. Az ’elképzelésen’ itt természetesen nem a tudományos kutatásban megszokott hipotézis felállítást értem, mivel annak érvényességét megvizsgálva, ha a feltevés nem pontos, akkor az törvényszerűen módosításra kerül, finomodik, pontosodik – mivel a tudományosság nem a fantáziaképek valóságra erőltetését jelenti, hanem a valóság felfogható, hiteles modellálását, amely beilleszthető egy nagyobb, konzisztens rendszerbe.

A fejlődés tehát a valósággal való kommunikáción alapszik, amely nemcsak a külső, hanem a belső valóság ismeretét is megköveteli, akár tudatosan, akár ösztönösen. (Mármint az értelmi fejlődésénél!)

Akármelyik mélyen vallásos környezetben dolgozó természettudós munkáit is nézzük meg, azt találjuk, hogy a valóság megismerésére tett erőfeszítésekben a vallásos képzeteknek, a szimbolikus gondolkodásnak, az analógiás okoskodásnak, stb.-nek csupán a vizsgálatok alapját szolgálják, arra valók, hogy a jelenségeket modellálják, amikről be kell, hogy bizonyítsák, hogy azok valóságosak-e vagy csupán látszólagosak.

Természetesen mind Einsteinnek, mind Newtonnak, stb. voltak efféle túlkapásos kijelentései, de a saját területükön a legnagyobb módszerességgel dolgoztak.

***

Mindenki a valóság pontos megismerésére törekszik

Mindez kétféleképpen lehetséges:

1.

Egyrészt tudomásul kell venni, hogy a kutatás tárgyán kívül nem lesz pontos ismeretünk. A valóság kiválasztott részleteivel kapcsolatosan így igazolhatóan megbízható tudás megszerzése azonban komoly és kemény erőfeszítést, munkát kíván.

2.

A kívánságainknak, elvárásainknak megfelelő, fejünkben lévő képeket a külvilágra, a valóság objektumaira vetítjük, és azt fogjuk a valóságnak tartani. Azaz: nem kutatjuk, hanem teremtjük a valóságot. Ebben a világban érzi biztonságban magát. A célja a biztonság és nem a valós tapasztalat.

Az első megoldás nem könnyű, hiszen ki kell tudni mondani azt, hogy „Nem tudom.”, vagy hogy „Segíts.”, stb.. Tudatában kell lennünk a korlátainknak.

A második megoldás a könnyebb út. Erőfeszítést nem igazán kíván az, hogy belelássunk valamit a dolgokba.

***

A materializmust nem lehet érzéketlenséggel vádolni

Ha így állna a helyzet, akkor mindenféle művészi tevékenységet kiiktatott volna. A materializmus az anyagi és az anyaghoz köthető valóság vizsgálatát jelenti, és „nem szól bele az érzelmek dolgába”, mivel az érzelmeket is az anyagi valóság részének tekinti. A materializmus tehát az anyaggal foglalkozik, ebbe pedig a materialisták szerint beletartozik az érzelmek kialakulása is, mivel az életet anyagi jelenségnek tekinti, míg az élet az, ami érzelmeket produkál.

Az ateizmus azért ítéli el a teizmust, mert a teizmus nem felel meg a valóság vizsgálatának, annak követelményeinek, mégis igényt tart erre a szerepre és rangra.

***

BRAIN STORMING, 1996, November.

„a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik” = Biológiai hasonlat, ami a nem-hívőket nemcsak gonoszoknak, hanem egyenesen ragadozóknak tünteti fel.

***

A zsoltárok könyve 14 - Az emberek romlottsága

„Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten!(1) Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót.(2)

Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent?(3)

Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.

Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik(4) - de az Úrhoz nem kiáltanak(5) -, hogy majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van!(6)

A nyomorult tervét csúffá tennétek, de az Úr az ő oltalma! Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az Úr jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákob, és örül Izráel.”

***

(1) A zsoltárok írója tükrözheti az egész kereszténység véleményét – aki azt gondolja, hogy nincs isten, az bolond. Persze ezen túl is megy: „ha csak gondolja magában, az csak bolond”, ami arra is utalhat, hogy aki ki is mondja, az már gonosz! Lásd eszerint is (Luk.6.43-46): „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja száj.” Vagyis azt meri mondani, hogy nincs isten, az már gonosz! Persze érdekes itt, hogy az isten nemlétezését a HIT-hez kapcsolják, úgyszintén, mint a létét. Míg az isten követéséhez a hithez van szükség, és az vezet az üdvözüléshez, a kárhozathoz úgyszintén. A következő mondatban azonban(2) már a tetteket említi, miszerint aki gondolja, hogy nincs isten, az bolond, a tettei „Romlottak és utálatosak, senki sem tesz jót.”.

A bevezető gondolat megfordítása is érdekes: „a bolond gondolja, hogy nincs isten.” Felteszem fordítva is praktikusnak hat a keresztények szempontjából – „aki azt gondolja, hogy van isten, az már nem bolond”.

Kettős következtetés vonható le ebből:

1. aki bolond, az biztosan azt fogja gondolni, hogy nincs isten. Az istenben való nem-hitből tehát vissza lehet következtetni, hogy az illető biztosan bolond; és
2. aki azt gondolja, hogy isten van, az még ha bolond is volt, nem lesz az, vagyis az istenhit egyfajta mentális medicina-szerű jelleggel merül fel. És emellett a mentális egészség jelének is tekinthetik, hogy valaki hívő. Erre építhettek sok egyházi jellegű mentális egészségügyi intézetben, és értelmi képességektől függetlenül, és aki hívőként viselkedett, az természetesen jobb elbánásban részesült.

Érdekes módon azonban a jó tettekről mintha sehol sem írnák, hogy az elvezet az istenben való hithez! Azt azonban igen, hogy (Luk.6.43-46): „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt.” Itt a cselekedetek megítélése abszolutizálva van, vagyis egyes cselekedetek egyértelműen besorolhatók lennének a „jó”, mások pedig a „rossz” kategóriába. Akinek csak egy kis realitásérzéke is van, annak evidens, hogy ez nincs így.

(3) Az értelem fokmérője itt az, hogy az ember keresse istent. Aki nem keresi istent tehát, az bizony nem értelmes, és nem egyszerűen csak bolond.

(4) Biológiai hasonlat, ami a nem hívőket nemcsak gonoszoknak, hanem egyenesen ragadozóknak tünteti fel.

(5) A „nem kiáltanak az Úrhoz” a korábbiak alapján az imádságra utalhat, vagyis arra, hogy az ember, amikor tehetetlen, akkor nem igyekszik önmaga megoldani a problémáját, a saját kezébe venni a sorsát, hanem inkább istenhez, a keresztény közösség apa-figurájához fordul. Ez a követelmény itt mintha egyfajta törzsi-jelleget adnak a közösségnek (a vallási kultuszok részben a szociális háló szorosabbra fonódását segítették elődeinknél, és az elődeink mintájára gondolkodó kortársainknál) – ez azonban azért is furcsa, mert az imádkozásnak alapvetően bensőségesnek kellene lennie, amibe külső tényezőknek nem kellene beleszólnia, mert ha megmondják, hogy hogyan beszéljünk az istenünkhöz, akkor hol van a személyesség, a személyes kapcsolat, amit annyira hangoztatnak?

(6) Ha azok, akik nem imádkoznak, sőt ragadozó módjára eszik a keresztény közösséget, majd megrettennek, mivel az Úr az igaz nemzedékkel van… ez is a korábbi törzsi ellentétekre utal – és szépen kirajzolja az előítéletesség gyökerének ősi mintázatát. Minden szoros kötelékekkel rendelkező közösség igyekszik magát megkülönböztetni a környezetében lévő közösségektől, ezzel is megszilárdítandó önazonosságát. Egy hányattatott népcsoport esetében szinte törvényszerű az elképzelhető legbőbb hatalommal való szövetség elképzelése, kinyilatkoztatása – mivel minél kétségbe ejtőbbnek élik meg a helyzetüket, annál nagyobb támaszra van szükségük, még ha az nem is létező, még ha az csak elképzelt is. Ha a népcsoport nem érzi magát eléggé erősnek ahhoz, hogy megvédje magát a többi népcsoport részéről való támadások veszélyét, stb., akkor praktikus a világ teremtőjével jó kapcsolatban lenni, és a szüleikkel fenyegetőző gyerekek mintájára megtehetik azt, hogy a világ teremtő bosszújával fenyegetőznek. Igaz, nem konkrétan, miszerint „aki ránk támad, azt a teremtő eltiporja, elpusztítja, stb.”, hanem áttételesen úgy, hogy „aki nem hisz abban, amiben mi, az ellen a teremtő (valahogyan) fellép”. Ez utóbbi nem a konkrét fenyegetőknek szól, hanem általában igyekszik demonstrálni a közösség erejét, és ezzel akarja elejét venni a közösség elleni támadások „gondolatának is”.

(Folyt. köv.) (2007.07.01.)

Minden nyelvben vannak olyan szavak, amelyek elbűvölik az embert, pláne azokat, akik az illető nyelvet tanulják; továbbá persze azokat is, akik az anyanyelvükben fellelhető ilyen szavakat, és kifejezéseket igyekeznek az éppen tanult idegen nyelven úgy visszaadni, hogy stilisztikailag hasonló hatást váltsanak ki – ami persze nem egyszerű, néha szinte lehetetlen, olykor pedig megoldhatatlan. De ez a fordítás természete.

Az alant közreadott listában (amit persze bárki kiegészíthet, sőt, kérném is, hogy aki a listában nem szereplő, hasonló jellegű kifejezést ismer, azonnal ossza meg velem, és a lista így kiegészítésre kerül!) olyan szavak szerepelnek, amelyek formájában a tartalom mellett a hangzás is fontos szerepet játszik:

- általában kétszavas („körülbelül”, „cserebere”),

- kötőjeles kifejezések („hebeg-habog”),

- melyek vagy egymást kiegészítő ellentétpárokból („akarva-akaratlan”),

- vagy az „értelmes alapot” kiegészítő, pusztán jól hangzó, arra rímelő mellék-hangsorból állnak, ahol természetesen a hangzás az elsődleges szempont („csecsebecse” – ahol az előtag tűnik kiegészítőnek, vagy a „csip-csup”, ahol az utótag tölti be a rímelő szerepet);

- vagy vannak ezek között olyanok is, amik „értelmes alapot” nélkülöző hangsorból állnak (mint pl. az „ákombákom”, „terefere”), amik azonban pontos jelentéssel bírnak adott nyelvközösség tagjai számára,

- és vannak olyanok is, amelyek nem a fent említett formát jelenítik meg, de (nyelv)érzésem szerint ebben a listában feltétlenül helyet kellett kapniuk („csacsog”, „csücsök”, „fel is út, le is út”, stb.).

A lista anyagát egyrészt a leggyakoribb, mintegy 22.000 szavunkból gyűjtöttem össze, részint a magam emlékei alapján, mivel sok olyan kifejezés nem kerül bele szótárakba, amik nem feltétlenül tartósnak, vagy szalonképesnek tekintett elemei az aktuális nyelvhasználatnak, mint pl. a „kosz-mosz”, a „locs-pocs”, vagy a „biszbasz”, karöltve a „szírem-szarom”-mal.

Következzék tehát lista:

1. abrakadabra
2. adás-vevés
3. adok-kapok
4. adok-veszek
5. adó-vevő
6. ága-boga
7. ágas-bogas
8. agyabugyál
9. agyba-főbe
10. akarva-akaratlan
11. ákombákom
12. alig-alig
13. alul-felül
14. apró-cseprő
15. apraja-nagyja
16. árkon-bokron
17. ásó-kapa
18. atya-gatya
19. ázik-fázik
20. bánja (a) kánya
21. bezár a bazár
22. bice-bóca
23. billeg-ballag
24. biszbasz
25. búbánat(os)
26. bűbáj(os)
27. cicamica
28. cókmók
29. cunci-munci
30. csacsi-pacsi
31. csacska-macska
32. csacsog
33. csapot-papot
34. csecsebecse
35. cseberből-vederbe
36. cseng(ő)-bong(ó)
37. cserebere
38. csetepaté
39. csetlik-botlik
40. csetlő-botló
41. csicsás-picsás
42. csicsíja-babája
43. csiga-biga
44. csihi-puhi
45. csili-csala
46. csillog-villog
47. csili-vili
48. csingi-lingi
49. csip-csup
50. csipi-csupi
51. csiribiri
52. csiricsáré
53. csiki-csuki
54. csinját-binját
55. csireg-csörög
56. csitteg-csattog
57. csonka-bonka
58. csörög-zörög
59. csurran-cseppen
60. csúszó-mászó
61. csücsök
62. csűr-csavar
63. csűrés-csavarás
64. derűre ború
65. dérrel-durral, dirrel-durral
66. dibdáb(ol)
67. digi-dugi
68. dínom-dánom
69. diribdarab
70. dirr-durr
71. dirmeg-dörmög
72. dúl-fúl
73. ébenguba
74. egy-egy
75. egy-két, egy-kettő
76. együgyű
77. enyje-benyje
78. ég és föld
79. égen-földön
80. égvilágon
81. éjjel-nappal
82. él-hal
83. életre-halálra
84. előbb-utóbb
85. élőholt
86. előre-hátra
87. emerre-amarra
88. ejnyebejnye
89. erre-arra
90. errefele
91. esek-kelek
92. esik-kel
93. eszemiszom
94. etyepetye
95. fele-fele
96. fel-le
97. fel is út, le is út
98. fifti-fifti (az angol „fifty-fifty” = „50-50”-ből)
99. fireg-forog
100. flinc-flanc
101. foggal-körömmel
102. fokról-fokra
103. folyton-folyvást
104. fő-fő
105. föl 's alá, föl-alá
106. fúr-farag
107. fúrton-fúrt
108. fülét-farkát
109. fűt-fát (ígér)
110. fűvel-fával
111. gézengúz
112. giling-galang
113. girbegörbe
114. girbegurba
115. gircses-görcsös
116. giz-gaz
117. gyimgyom
118. hájbáj
119. handabanda
120. handabandázik
121. hanyatt-homlok
122. hányaveti
123. hébe-hóba
124. hebeg-habog
125. hebe-hurgya
126. hegyen-völgyön
127. hegyén-hátán
128. heje-huja
129. hellyel-közzel
130. hepehupa
131. hercehurca
132. herevere
133. hetet-havat
134. himbi-limbi
135. himi-humi
136. hinta-palinta
137. híre-hamva
138. híre-pora
139. hisziapiszi
140. hímez-hámoz
141. hímmel-hámmal, ímmel-ámmal
142. híres-neves
143. hogyhogy
144. hóka-bóka
145. hókusz-pókusz
146. hovatovább
147. huzavona
148. hűhó
149. ici-pici
150. iciri-piciri
151. idefele
152. ide-oda
153. idestova
154. így-úgy
155. ihaj-csuhaj
156. inci-finci
157. incsi-fincsi
158. ingó-bingó
159. ingyom-bingyom
160. innen-onnan
161. irgum-burgum
162. irinyó-pirinyó
163. irkafirka
164. irul-pirul
165. istipisti
166. itt-ott
167. ityeg-fityeg
168. izeg-mozog
169. izé-bizé
170. izgő- mozgó
171. ízzé-porrá (tör)
172. izzig-vérig
173. járás-kelés
174. jár-kel
175. járókelő
176. jártában-keltében
177. jobbra-balra
178. jobbról-balról
179. jön-megy
180. kele-kóla
181. kele-kótya
182. kencefice
183. ken-fen
184. kerekperec
185. keres-kutat
186. keresztül-kasul
187. kerge-birka
188. kesze-kusza
189. ketye-metye
190. kézen-közön
191. kezeslábas
192. ki-be
193. kígyót-békát
194. ki-ki
195. kicsinyje-nagyja
196. kikent-kifent
197. kipeg-kopog
198. kipi-kopi
199. kipp-kopp
200. kippen-koppan
201. kiskésit
202. kitteg-kattog
203. kívül-belül
204. kosz-mosz
205. kótyavetye
206. körbe-körbe
207. körös-körül
208. krikszkraksz
209. kurtán-furcsán
210. körülbelül (kb.)
211. laca-faca
212. lári-fári
213. lépten-nyomon
214. letye-petye
215. lics-locs
216. limlom
217. lingy-langy
218. lityeg-lotyog
219. locsi-fecsi
220. locs-pocs
221. lótás-futás
222. lót-fut
223. lóti-futi
224. mende-monda
225. messze-messze
226. mézes-mázas
227. nap-mint-nap
228. nősténye-kanja
229. nyakas-kakas
230. nyakra-főre
231. nyali-fali
232. nyalja-falja
233. nyámnyila
234. nyiklik-nyaklik
235. nyögvenyelősen
236. nyulam-bulam
237. oda-vissza
238. ok-okozat
239. olykor-olykor
240. orrba-szájba
241. ország-világ előtt
242. öcsi-pöcsi
243. örökkön-örökké
244. örömbe üröm
245. ős-öreg
246. összevissza
247. ötöl-hatol
248. papás-mamás
249. pereputty
250. perpatvar
251. picsi-pacsi
252. pihe-puha
253. pipi
254. pireg-pörög
255. recseg-ropog
256. retyerutya
257. réges-rég
258. rég volt, szép volt
259. régimódi
260. ripsz-ropsz
261. rityeg-rotyog
262. rizibizi
263. rontom-bontom
264. rúgkapál
265. sava-borsa
266. sebbel-lobbal
267. se bű, se bá
268. se füle, se farka
269. se híre, se hamva
270. se íze, se bűze,
271. serte-perte
272. sertepertél
273. sete-suta
274. sír-rí
275. sírva-ríva
276. sükebóka
277. sülve-főve
278. süt-főz
279. szana-széjjel, szana-szét
280. szánom-bánom
281. szaré'-hugyé'
282. szedett-vedett
283. szedte-vette (teremtette)
284. szegről-végről
285. szerte-széjjel, szerte-szét
286. szette-vette
287. sika-mika
288. szírem-szarom
289. színe-java
290. sziszifuszi
291. szívja-fújja
292. szívvel-lélekkel
293. szóbeszéd
294. sok-sok
295. sürgés-forgás
296. sürög-forog
297. süt-főz
298. szólás- mondás
299. szószóló
300. szőröstül-bőröstül
301. szöszmösz
302. szurkapiszkál
303. tarkabarka
304. tárva-nyitva
305. téblábol
306. tejbe-vajba
307. télen-nyáron
308. telik-múlik
309. telis-tele
310. teng-leng
311. tenyeres-talpas
312. terefere
313. térül-fordul
314. tessék lássék
315. tesz-vesz
316. tesze-tosza
317. tetőtől-talpig
318. tiki-taki
319. tili-toli
320. tingli-tangli
321. tipeg-topog
322. tip-top
323. tiritarka
324. tityeg-totyog
325. toldoz-foldoz
326. többé-kevésbé
327. töviről hegyire
328. tutyi-mutyi
329. túlontúl
330. tücsköt-bogarat
331. tűzön-vízen
332. ugri-bugri
333. ugyan-ugyan!
334. unga-bunga, ungi-bungi
335. unos-untalan
336. úton-módon
337. úton-útfélen
338. úttalan utakon
339. ügyes-bajos
340. üggyel-bajjal
341. üt-vág
342. üt-ver
343. ütött-kopott
344. végre-valahára
345. vicik-vacak
346. zegzugos
347. zenebona
348. zengő-bongó, (csengő-bongó)
349. zireg-zörög
350. zűrzavar
351. zsongó-bongó

... Van pillanatnyilag domináló logika, amely kissé maga alá rendeli a többit, de ez a dominancia sohasem marad fenn sokáig. …

***

(Részlet a „Summaonizmus, Holoizmus VI. – A mindennapok filozófiája” című esszénaplómból, 1990-ből. A szövegezésen minimálisan változtattam, így híven tükrözi, milyen volt a gondolkodásom 17 évesen.)

***

Bármikor, amikor megpróbálunk megmagyarázni valamit, mindig valamiféle logikára hivatkozunk, akár kimondva, akár kimondatlanul. „Logikus, nem?” – mondogatják az emberek. Tulajdonképpen helyesen teszi az ember, ha cselekedeteit igazolja, mégpedig egyfajta logikával.

A logika fogalma arra utal, ami szerint egy rendszer felépül.

S mivel az ember alapvetően három rendszerből épül fel (testi, lelki, szellemi), így ezen rendszereket háromféle logika: testi logika, lelki logika, szellemi logika alapján működnek – emiatt nehéz emberi dolgokban eldönteni, hogy valójában mi is számít logikusnak. Ez a háromféle logika teljesen egyenértékű, az emberhez mindhárom szükséges, bármelyik elveszítésénél vagy túltengésénél veszélybe kerül az emberi lényeg.

E logikák jelentik a személyiség létének, céljának, cselekedeteinek és tetteinek, szándékainak értelmét.

A logika szolgáltatja a tett alapját. E logikára épül az egész életünk és életmódunk mikéntje.

De miről is szólnak, mire vonatkoznak konkrétan ezek a logikák?

Testi logika: a testtel kapcsolatos, a test felhasználásával, fejlesztésével.

Lelki logika: a lélekkel kapcsolatos, a lelkivilággal. Főleg a boldogságra való törekvést jelenti.

Szellemi logika: a szellemmel, a tudással, a valósággal kapcsolatos, az igazságra való törekvést jelenti.

Igaz ugyan, hogy e három logika egyenértékű, de sohasem jelentkeznek teljes harmóniában, s sohasem kerül 100%-os maximalitással egyik sem a cselekvésbe. Létük megfigyelhető. Van pillanatnyilag domináló logika, amely kissé maga alá rendeli a többit, de ez a dominancia sohasem marad fenn sokáig.

Az egy személyiségen belőli véleményváltozásokat e logikák körforgása, időszakos dominanciája adja, ami természetes, sőt létszükséglet.*

E logikák sok dolognak képezik alapját, amint a következőkben látni fogod.

***

Az emberi felfogásnak sajátos, egyéni logikán alapuló rendszere van, s a személyiség mindent elkövet, hogy e rendszer fennmaradjon, mert ez a rendszer biztosítja az egyensúlyt.

A felfogás tehát egyéni rendszert jelent.

A rendszerkialakítás fő eleme a környezet, amihez rendszerünk használjuk.

Az emberi rendszerfogalom tágabb, mint az állatoké; ez az egyik nagy különbség az ember és állat között.

A komolyságot, a tréfát a rendszerbe illeszthetőség mértéke határozza meg.

Az egyéni fogalomrendszer az egyik alapja az egyéni különbségeknek.

Az alkalmazkodóképesség = 1. a rendszerekbe való átmenet képessége; 2. rendszerekbe való átmenet elviselésének képessége – az egyensúlytalanság elviselésének, és a mihamarabbi harmonizálásnak a képessége.

Egyensúlyvesztés, egyensúlytalanság = az az állapot, amikor egy rendszer egy számára nem megfelelő környezetben fenn akar maradni.

Önigazolás = (valamely) logikai rendszerbe való beillesztésnek a törekvése.

Általában magasabb rendszerbe akkor lép a rendszermódosulás (átmeneti káosz), ha a magasabb rendszerhez szükséges alapvető elemek a megfelelő arányban, helyzetben, stb., optimálisan összeálltak.

Általában a magasabb rendszer alkalmazkodik az alacsonyabb rendszerhez.

***

Brain Storming, 1990.

Megjegyzés:

* 2006-ban tanulmányoztam át újra ezeket az írásaimat. Ekkor döbbentem rá, hogy már tizenévesen is felismertem valamit, amit másfél évtized múltán újra felfedeztem – már akkor is felötlött bennem az „endokrin ciklikusság” teóriájának alapja, csak akkor még nem volt elegendő ismeretem azon a téren.

(2009.06.22.)

„1001-szabály”: "138. A fáradozás biztos gyümölcse a fáradtság…" --- BRAIN STORMING: Avagy: figyelj oda arra, hogy mitől fáradsz el, nap mint nap!

Jelen írás alapja: Irodalom - Saját aforizmák ill. szólások – „Jeges” (2007.06.20)

„Barátommal Baloo-val ötöltük ki, hogy készítünk egy 1001 szabályból, aforizmából álló gyűjteményt, melyet 99%-ban saját kútfőből alkotunk meg. --- remélem sikerül [:o) --- Itt álljon egy merítés!”

***

Merítkezzünk meg hát a merítésben, és persze – ébresszünk gondolatokat!

„1001-szabály”:

"666. Márpedig 666-os szabály se lesz, … az ördögbe is!"

BRAIN STORMING:

Ez csak akkor baj, ha a „69-es szabályt” már megszívtuk... (lásd lentebb)

***

„1001-szabály”:

"138. A fáradozás biztos gyümölcse a fáradtság…"

BRAIN STORMING:

Avagy: figyelj oda arra, hogy mitől fáradsz el, nap mint nap!

***

„1001-szabály”:

"127. Sose sajnáld, amiről nem tehetsz, viszont amit te alakítasz, azt pedig vállald minden következményével."

BRAIN STORMING:

Arról, hogy az ember miről tehet, mit alakít, miért vállal felelősséget és miért nem ... sokszor egyéni hajlam, és hit kérdése.

***

„1001-szabály”:

"126. Ha valakiben csalódtál, akkor leginkább magadban kell keresned a hibát, mert lehet, hogy olyat vártál el, attól, akiben csalódtál, amire az sosem volt képes."

BRAIN STORMING:

Mindez remek kibúvót nyújt mindenkinek, akiben csalódtak és ezt szóvá teszik!

***

„1001-szabály”:

"77. - a szépség csak átok…megtalál minden hülye, aki csak a testedre hajt*…. (Hunny)
- és eltakarja előled az arra érdemeseket**. (Macc)"

BRAIN STORMING:

*Ebből a szempontból nem is olyan jó, ha a csinos cicamaca TESTÉRE egy nagyautós macho HAJT!

**Minél kövérebb ember szemel ki magának és kezd neked udvarolni, annál inkább látod az embereket (az összes többit!) egyre soványabbnak!

***

„1001-szabály”:

"69. A hatvankilences szabály, hogy a 69-ből melyik szám van fordítva az csupán a környezetükben lévő 6-osok és 9-esek arányától függ."

BRAIN STORMING:

1. A 69-es még a szembenÁLLÓ feleknek is ugyanazt mutatja! - Ha a szemben FEKVŐK-nek mutatja ugyanazt, az már nem heteroszexualitás...
2. A "69" nem ugyanazt jelenti a nőnek és a férfinek - de mindkettőnek élvezetes!

***

„1001-szabály”:

"48. “Én azért veszek észre, másoknak rejtett dolgokat, mert nyitott szemmel látok” (Sway)"

BRAIN STORMING:

Hát, ennyit a "lelki szemekről" ...

***

„1001-szabály”:

"44. “Tudod, van, aki azért ért a fiatalok nyelvén, mert nyitott szemmel jár, és nem ragad a saját kis világában, amit a “biológiai kora határoz meg” (tud lépést tartani a korral), és van, aki örök gyerek marad, mert képtelen lépést tartani az idővel.” (Sway)"

BRAIN STORMING:

Ha az ember

Nyitott szemmel jár,

És csak azt hiszi el

Amit lát,

Előfordulhat,

Hogy nagyon

Figyel ugyan,

Mégis: mielőtt

Beérne az erdőbe

- Lefejeli a fát!

***

 „1001-szabály”:

"19. Van aki “képesített” és van, aki képes… ”"

BRAIN STORMING:

És van, akinek van képe képesítetten más képességét képtelenségnek feltüntetni!

***

„1001-szabály”:

"18. Soha ne kérj bocsánatot az őszinteségedért…"

BRAIN STORMING:

1. Ehhez sajnos előbb tudni kellene, hogy mikor vagyunk őszinték, mert bizony ebben sem lehetünk mindig biztosak, amikor megszólalunk...!
2. Ez alapján ezzel a fordulattal: "Én csak őszinte voltam!", minden sértésünk igazolható lenne?
3. ="Nem kell, hogy bocsánatot kérj az őszinte megjegyzésedért, ha bevallod, hogy ostoba vagy!"

***

Harcos Katalin:

"Az élet édes, csak tudni kell szopogatni..."

BRAIN STORMING:

Kissé másként: "Még ha az élet édes is, nem mindegy, hogy szopogatjuk, hogy nyalunk, vagy éppen megszívjuk...!"

***

„1001-szabály”:

"17. A nők, de a férfiak is túl sokat foglalkoznak azzal, hogy elég nagy-e vagy elég gömbölyű, pedig például a női mell megítélésén nagyságrendeket javít, ha egészen közelről ízleljük."

BRAIN STORMING:

Tökéletesen egyetértek, mint ahogy mondják is: "Más szép a szemnek, és megint más szép a kéznek"! Tegyük hát hozzá: "... és más szép/finom a szájnak!"

***

„1001-szabály”:

"16. Olyan amplitúdóval leng ki a kedvgörbém, hogy kevés rá a descartes-i koordinátarendszer."

BRAIN STORMING:

Mindegy, a lényeg, hogy görbüljön!

***

„1001-szabály”:

"15. “Mutass be a barátnődnek, akkor rögtön nem lesztek szinglik, hanem tringlik.”"

BRAIN STORMING:

Ez nem értem, miért lenne újdonság? - A legtöbb házasság ilyen!

***

„1001-szabály”:

"14. Nekem is az a fontos, hogy azok mit gondolnak rólam, akik fontosak nekem..."

BRAIN STORMING:

De ha az alapján döntjük el, hogy kik fontosak nekünk, hogy mi fontosak vagyunk-e nekik, akkor alapkérdés, hogy a sok fontoskodás közül végül is mi a fontosabb, és mi kevésbé....

***

„1001-szabály”:

"12. Ha egy nő azt mondja: “Minden férfi egyforma” az nem azt jelenti minden férfinak egyforma „!” van, se azt, hogy minden férfi egyformán jó vagy rossz, hanem csak azt, hogy egyformán hatottak rá, mint nőre.* De mindenki tudni fogja, hogy arra gondol: “minden férfi egyformán elbánt velem.” — ez elgondolkodtató…**"

BRAIN STORMING:

*De azt is jelenheti, hogy egyformán teljesíthetetlen elvárásokkal viseltetett a férfiak felé.

**Elgondolkodtató, mivel sok nő ezt átfogalmazza (és csak azután lesz igazán számító!), a következőképpen: "Hagytam, hogy minden férfi egyformán elbánjon velem!"

A hímsovinizmusnak és a feminizmusnak is (mindkettő amolyan "biológiai rasszizmus") önmagában rejlik a büntetése.

***

„1001-szabály”:

"10. Egy férfi lelkesedik, és hevül, és ég lángolva, mint egy fáklya, a nőért. aztán úgy tűnik lelohad, és kiég. Pedig ha a nő képes a megújulásra, akkor az a láng nem alszik ki sosem.

Baloo: A férfinak is nyitottnak kell lenni a megújulásra!"

BRAIN STORMING:

Különösen két esetben fontos ez a megújulás:

1. az orgazmus után, és
2. a közös gyermek megszületése után!

***

„1001-szabály”:

"9. Ha elég ideig élsz, akkor megérted, hogy a szerencse, az leginkább képesség, a lehetőségek kihasználására."

Vesd össze:

"6. Igazságtalan az életben, hogy az egyén lehetőségei, és a képességei, mennyire elkerülik, nem fedik egymást."

BRAIN STORMING:

Vagyis a legrosszabb eset az, hogy ha nincs képessége az embernek a lehetősége(k/i) kihasználására?

***

„1001-szabály”:

"8. A nő gyakran sír hangosan, ilyenkor valamit el akar érni vele. De ha félrevonulva csendben nyeli a könnyeit, akkor komoly a baj, törődni kell vele."

BRAIN STORMING:

Minél csöndesebb

A könny,

Annál nagyobb

Baj köszönt!

***

„1001-szabály”:

"7. Sokszor mondja egy nő, dühében, kétségbeesésében, hogy elválok tőled, elhagylak, de talán soha sem gondolja komolyan. Ez leginkább azt jelenti: figyelj rám! [Ilyen bonyolultak a nők.]"

BRAIN STORMING:

A leghatásosabb ellenszere a nejek állandó válással fenyegetőzésének az, hogy a következőkkel reagálunk: "Oké, rendben, igazad van. Segítek összecsomagolni!" (Josef Kirschner nyomán. A módszer bevált, legalábbis nekem!)

Mellesleg a nők nem bonyolulta(bba)k (mint a férfiak)- csakis akkor, ha mindenáron meg akarjuk érteni őket!

***

„1001-szabály”:

"6. Igazságtalan az életben, hogy az egyén lehetőségei, és a képességei, mennyire elkerülik, nem fedik egymást."

BRAIN STORMING:

Hát, talán inkább az az igazságtalanság, hogy egyesek minimális képességekkel maximális lehetőségeket kapnak - ami általában vagyonosodásban mérhető "lehetőség"; míg mások maximális képességekkel minimálisakat... vagy még azt se.

***

„1001-szabály”:

"5. A kukában a legrosszabb dolog az, ha kajáért turkálnak benne.*

Macc kiegészítése: Még rosszabb, ha üres…**"

BRAIN STORMING:

*Hát, inkább a kukámban turkáljon egy hajléktalan v egy kukás, mint a hűtőmben!

**Az öntudatos, még tartással rendelkező kukások némi egykedvűséggel veszik tudomásul, ha üres a kuka: lehet, hogy éhesek maradnak, és éhen halhatnak, de ez talán mégis jobb, mint szalmonellától, vagy egyebektől csúnyább halált halni.

***

„1001-szabály”:

"4. A női báj, a férfi baj! Macc kiegészítése: Női baj, az is férfi baj!"

BRAIN STORMING:

A férfinek akkor baj a női báj, ha ő finanszírozza, esetleg ő akar profitálni belőle.

A női baj meg azért okoz bajt a férfinek, hogy azért - a nők szerint - kiegyensúlyozódjon a természet nemi egyenlőtlensége. Vagyis: "Ne csak én szenvedjek a menstruációtól!"

***

„1001-szabály”:

"3. Random algoritmusok pofozgatják vágyainkat a döntések mezejére; így akár a következetességünket is megtépázzák! (kibúvó egy rossz döntés alól)"

BRAIN STORMING:

Kissé fából vaskarika: a vágyak és a következetesség a legritkább esetben alkot közös halmazt, vagy összevethető mércét!

***

„1001-szabály”:

"2. A szelektív hulladékgyűjtés olyan, mint a szex, kicsit macerásnak tűnik de megéri!*

Macc kiegészítése: Azért a szelektív hulladékgyűjtés, az csak másnak éri meg [nagyon], míg a szex az minimum két embernek.**"

BRAIN STORMING:

*Ha ezzel a hasonlattal élünk, akkor hozzátehetnék: ... megéri - a következő nemzedéknek biztosan! Vagy akár azt is mondhatnák: "Gyere, szexeljünk, had majd legyen valaki hálás azért, hogy él!" (persze ez így sarkítva van, mivel a szex nem=közösülés v. utódlétrehozás!)

**Ez is kiegészíthető azzal, hogy ez abszolút formában csak a prostitúció esetében igaz.

***

„1001-szabály”:

"1. Soha ne fordulj feltűnően egy jó nő után; gondolj arra, hogy ezt egy még jobb nő éppen látja!

Macc kiegészítése: Főleg ha az a még jobb nő, éppen a társad."

BRAIN STORMING:

No.1. Szegény Ádám ezzel a szabállyal nem sok mindent tudott volna kezdeni...

No.2. Ez kiegészíthető lehetne azzal, hogy: "Mindegy, milyen csúnya a barátnőd - van annál csúnyább is!"

***

… Epilógus …

Ez az írás

Nem jött volna létre,

Ha elmémet

A Jeges-mézesmadzag

Nem csalta volna

- lépre!

(2007.06.21.)

"Ne mérgelődjünk fölöslegesen! Megtörténhet ugyanis, hogy a pillanatnyilag rossznak látszó dolog, később hasznosnak bizonyul."

BRAIN STORMING: Vesd össze: Ne örüljünk feleslegesen! Megtörténhet ugyanis, hogy a pillanatnyilag jónak látszó dolog, később még károsnak bizonyul!

***

"A komputer, elsősorban a saját maga által okozott problémák megoldására való."

BRAIN STORMING:

Semmi probléma ezzel: az autóbalesethez is mentőt hívnak, és ember igyekszik meggyógyítani az embert, aki egy embert sebesített meg. Az orvosi műhibát is orvosokkal orvosolják.

***

"Hungaricum: Sebességkorlátozó tábla, mint univerzális útkarbantartó anyag."

BRAIN STORMING:

= "Lassan járj – az út tovább él!"

***

"Hányszor mondjam még, hogy a sokat bizonygatott dolgok gyanússá válnak!"

BRAIN STORMING:

= "Ha megengeded, szeretném még egyszer elmagyarázni, hátha kettőnk közül te legalább megérted!"

*** 

"A siker mindig átmeneti. Utána az embernek csak a jelleme marad."

BRAIN STORMING:

A siker úgy is lehet ÁTMENETI, hogy a szakmai siker után az ember ÁTMEHET egy többet fizető céghez.

Ha az ember sikere pénzben is kifejezhető, akkor, ha nem is volt jelleme, a tisztelői felruházzák vele.

***

"Mikromágia: Kevés szóból hazudni igazat."

BRAIN STORMING:

= "Nem én hazudtam neked, hanem te hittél el nekem valamit, amit én úgy mondtam, hogy nem voltam benne biztos."

***

"Milyen igaz!:

"...Csak ami nincs,

annak van bokra...""

BRAIN STORMING:

S így igaz az is,

Hogy így

Nem is eshet

daraBOKRA!

***

"Az életre csak rá fogják, hogy szép, ne fájjon annyira."

BRAIN STORMING:

Ha ezt a halállal tennék, talán sokkal normálisabbak lennénk!

***

"Az élet nem lehet túlságosan kellemes, ha mindenki a következőben bízik."

BRAIN STORMING:

A vallás jó dolog a hívőnek, vagyis annak, aki hisz - de nem igazán kellemes annak, aki a hívővel él!

***

"Én már az előző életemben sem hittem a reinkarnációban."

BRAIN STORMING:

Logikus - mivel nem volt előző életed, így hinni sem hihettél semmiben!
Vesd össze: A következő életemben nem leszek büszke arra, hogy az előzőben is ember voltam!

***

"Már hetedik éve, hogy anyósom átjön hozzánk karácsonykor. Idén újítunk: beengedjük."

BRAIN STORMING:

... leglább valaki vigyáz a házra, amíg odavagyunk síelni!

***

"Semmit sem felejtünk el, de mindent megbocsájtunk."

BRAIN STORMING:

A politikában ez bevett elv: "Hát persze, hogy most megbocsátok, mert most éppen nem tudlak semmivel sem megzsarolni!"

***

"Égi adomány: Akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek."

BRAIN STORMING:

Akit meg nem szeretnek, annak örökre a nyakán maradnak a gyerekei!

***

"Mi a különbség az okos ember és a bölcs ember között? - Az okos embertől hülyét kapsz, a bölcstől megesz az unalom."

BRAIN STORMING:

Az okos tudja, mikor és hogyan kell ugrálni, és mikor mit kell tenni - a bölcs tudja, mikor nem kell ugrálni, és mikor érdemes inkább nem csinálni semmit.

***

"A világon semmi sem nyűgöz le annyira, mint a munka. Képes vagyok órákon át bámulni."

BRAIN STORMING:

Egy filmkritikus esetében ez azért unalmas lehet - órákon át bámulni valakit, aki órákon át bámul valamit?!?

***

"Addig jár a korsó a kútra, míg meg nem dugják a vízhordólányt."

BRAIN STORMING:

Ez nem vall előrelátásra attól, aki "elköveti" - aztán járhat ő a kútra vízért!

***

"Nem az a legény, aki állja, hanem aki adja. Aki állja, az valami egészen más."

BRAIN STORMING:

Aki meg csak áll, az egy nagy f*sz!

***

"Ha megdobnak kenyérrel, dobd vissza kővel!"

BRAIN STORMING:

Logikus: Általában egy kővel, amin van fogás és nagyobb a fajsúlya, könnyebb célozni, és nagyobbat dobni.

***

"A múlt éjszaka mondtam a barátnőmnek, hogy mennyire szeretem, erre azt mondta, biztos megint részeg vagy! Amikor kérdeztem, miből gondolja, azt mondta: "Mert én az Apád vagyok!""

BRAIN STORMING:

Ez még azt is jelentheti, hogy a barátnő(!) volt biztosan részeg!

***

"Nem az számít, hogy ki mondja, hanem az, hogy mit mondanak."

BRAIN STORMING:

Nono! Ha azt mondja egy csinos nő (nekem, férfinek), hogy "Kívánlak!", az azért teljesen mást jelent, mint ha ugyanezt egy férfi mondja nekem - bármennyire "csinos" is!

***

(2007.06.18.)