(…) erkölcsi elvek elfogadása, követése nem teszi szükségszerűvé egy istenképben való hitet. (…) istenben hinni egyszerűbb, és sokkal könnyebb, mint az erkölcsben.

Kép forrása:

http://www.lutheran.hu/z/ujsagok/evelet/archivum/2004/24/32.jpg

Pál levele Tituszhoz 2 - Idősek, fiatalok, szolgák

„Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással, hogy az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek; ugyanígy az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek; senkit se rágalmazzanak, ne legyenek mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra; neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket, és józanok, tiszták, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, NEHOGY MIATTUK ÉRJE GYALÁZAT ISTEN IGÉJÉT. Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben; te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfél, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk.

A SZOLGÁKAT intsd, hogy engedelmeskedjenek uraiknak, legyenek készségesek mindenben, ne feleseljenek, ne lopjanak, hanem TANÚSÍTSANAK IGAZI, TELJES MEGBÍZHATÓSÁGOT, HOGY A MI ÜDVÖZÍTŐ ISTENÜNK TANÍTÁSÁNAK DÍSZÉRE VÁLJANAK MINDENBEN.”

Egy ezzel kapcsolatba hozható keresztény kijelentés:

"A keresztyén hit nem normák és szabályok rendszere, és nem is világnézet vagy tan. A keresztyén hit az ember és Jézus Krisztus között létrejött bizalmi kapcsolat." Ez a kereszténység egyik központi gondolata.”

***

Kérdésem:
A fentiekkel ez hogyan hozható kapcsolatba? Levezethető a bizalmi kapcsolatból?

Nem értem – ha ilyen szép dolgokat tanítanak a Bibliában és a Bibliából, akkor hogyan vezethetett ez a keresztes háborúkhoz, inkvizíciókhoz, vagy a szektajellegű közösségekhez?

(Az istenes részektől eltekintve) Ezek mind csupa szép dolgok, /bár a nőkre vonatkozó részt nem értem, kissé nem hímsoviniszta ez egy kicsit?/, és követendő, én magam is annak tartom ezeket.

DE …

Mindez a nélkül is értelmes, ha az istenes részeket kihagyjuk belőle.

Ha megfogadom és megteszem ezeket, akkor és is keresztény vagyok – vagy csak keresztény értékrendet gyakorló? Vagy csak erkölcsös ember? Mert – hogy érthető legyek – szerintem erkölcsi elvek elfogadása, követése nem teszi szükségszerűvé egy istenképben való hitet. (Félreértés ne essék – szükségszerűvé nem teszi, és tilossá sem; a két dolognak nincs kapcsolata egymással.) Sőt! Nem istenben, hanem az embertársamban kell hinnem, miszerint ő ezt velem, az én szeretteimmel szemben is ugyanígy gyakorolni fogja. Nem tévedés – az erkölcsösséghez magában az ERKÖLCSBEN kell hinni, és akkor kapunk erkölcsös embereket, ha arra vesszük rá őket, hogy ők is az ERKÖLCSBEN higgyenek, de ehhez nem kell vallásosnak, istenhívőnek lenniük – a két dolog nincs ok-okozati viszonyban.

Mindez még pontosabban, és talán meglepőbben megfogalmazva: istenben hinni egyszerűbb, és sokkal könnyebb, mint az erkölcsben.