A „nem-tudás” fánk a vallás és a hit – és azért gondozzuk ezeket nagy gonddal és odafigyeléssel, hogy ne kelljen erőfeszítést tennünk: gondolkodnunk és tanulnunk.

Jelen sorozat alapja:

Ancsel Éva utolsó bekezdései - 1993; Pesti Műsor Lap- és Könyvkiadó Kft, 1993.

***

Ancsel Éva,1993/CII.:

„Minden gonosz tett előtt úgy kellene megállni sóbálvánnyá merevedve, mintha az lenne az első, amit a földön elkövetni látunk. Példátlan, akárhány példa van rá.”

BRAIN STORMING:

… No, de mégis, mi az, ami a „gonosz tettet” teszi?

A gonosz szándéknál kezdődik? – De hát mennyi jó szándékú, kötelességtudatból eredő tett és próbálkozás vezetett katasztrófához; és mennyi gonosz szándékú erőfeszítés lett aztán sokak menedéke!

A „gonosz tett” maga? – Hány szükségszerűen fájdalommal és szenvedéssel járó tettet kell mind elszenvednünk és másokon elkövetnünk, s mindezt kölcsönös beleegyezéssel?

A „gonosz tett” következménye tenné gonosszá a tettet? – A balesetek szándéktalan okozóit állítsuk hát pellengérre?

… Ilyen alapon minden tettünket tekintve egyszerre vagyunk élőlények és sóbálványok!

***

Ancsel Éva,1993/CIII.:

„Amikor az ember teste árnyékot vet alkonyatkor, ebben a nagy-nagy árnyékban elmondatik róla, hogy az univerzumban él.”

BRAIN STORMING:

Az árnyékvilág életünk része – irtózunk a sötétségtől, mégis agyunk vaksötétjében fogjuk fel a világ minden csodáját, és szenvedjük el minden kínját!

***

Ancsel Éva,1993/CIV.:

„Nincs önelégültebb, mint aki azt merészeli állítani magáról, hogy minden korlátját sikerült fölismernie.”

BRAIN STORMING:

No.1.

A szabadság lényege az a tudat, hogy tudjuk, meddig terjed a szabadságunk. E határokon belül lehetünk önelégültek, ha akarunk és jólesik – de a szabadságtudat keserű velejárója mindig is, hogy mások mindig is kritikával illetik a szabadságtudatú embereket: a szabad tudatú ember soha nem önelégült és nem beképzelt … csak mások állapítják meg ezt róla!

No.2.

Saját korlátainkat akkor is érdemes felismernünk és tudatában lennünk a létezésüknek, ha nem vagyunk képesek azokat túllépni!

***

Ancsel Éva,1993/CV.:

„Vajon kíváncsi-e az idomár arra, hogy mi a véleménye róla a legjobb, legkezesebb tigrisének?”

BRAIN STORMING:

Mindenképpen – az idomárnak az előadáson kívűl azzal kell foglalkoznia, hogy mire van szüksége a tigrisének. Az előadás és a produkció mindig más, mint az előadásra való felkészülés!

***

Ancsel Éva,1993/CVI.:

„A nem-tudásnak is van fája. Csakhogy ezt már mi ültettük magunknak, és gondozzuk is féltve.”

BRAIN STORMING:

A „nem-tudás” fánk a vallás és a hit – és azért gondozzuk ezeket nagy gonddal és odafigyeléssel, hogy ne kelljen erőfeszítést tennünk: gondolkodnunk és tanulnunk.

***

Ancsel Éva,1993/CVIII.:

„Dehogyis gőg, dehogyis szertelenség azt mondani egy halandónak, hogy ’egyetlenen’, hiszen ez a rémisztő igazság, hogy egy van belőle. (Így, birtokos személyraggal.)

BRAIN STORMING:

Az után a kínkeserv után, hogy „Senkim sincs!”, a legnagyobb kínkeservhez az vezet, ha „egyetlenem” van. Jó ezt hallani, jó ezt mondani, jó ezt elhinni – felemelő, felmagasztaló érzés, s mint minden ilyen: roppant ingatag és roppant veszélyes is!

***

Ancsel Éva,1993/CIX.:

„Lehet világtalan, aki lát, és lehet, hogy megvakulva nyerjük el a világot, megszabadulván a káprázatoktól.”

BRAIN STORMING:

No.1.

Ha az ember megvakul, egy másik, valójában nagyon érdekes világ tárul az ember elé… de ahhoz, hogy ennek a világnak a csodáiban részesüljünk, nem kell megvakulnunk – elég, ha becsukjuk a szemünk!

No.2.

A káprázatoktól nem akkor szabadulunk meg, ha megvakulunk, hanem éppen ellenkezőleg – ha kinyitjuk végre a szemünket!

***

Folyt.köv.