Fizikai Isten, avagy: manifesztálódás a gravitációban(?)

… de a világot a gravitáció,

az embert pedig a vonzás.

(metafizikai morfondírozás)

 Az alapkérdés: vajon a fizikai világban is van-e olyan dolog, ami Isteni jellemzőkkel bír?

Milyen jellemzőkkel bír az isten, a leírások alapján?(1)

• mindenható
• mindentudó
• mindenütt jelenvaló
• nem testből-lélekből való
• tökéletes a bölcsességében
• korlátlan hatalmú
• feltétlen hitelre méltó és megbízható
• mindenestől szent
• egy igaz isten van
• hatalma és méltósága korlátlan
• nincs hatalom és törvény alá vetve
• semmi sem nagyobb nála
• senki sem szállhat vele perbe
• senki sem vonhatja felelősségre …

Ezeket a tulajdonságokat nézve, bárkinek eszébe juthat egy olyan dolog, ami „anyagtalanul” betölti a teret és mégis sok mindent meghatározó ereje van. Az, ami a Földhöz láncolja az embert; az, ami a Naphoz láncolja a Földet; az, ami egybetartja a Naprendszert; az, ami egybetartja a galaxisokat … ez a dolog pedig a gravitáció, a tömegvonzás.

Mi mindent köszönhetünk neki?

Például azt, hogy több milliárd évvel ezelőtt egybegyűjtötte azt az anyaghalmazt, amiből a Naprendszer kialakult. Vagy azt, hogy a Földet összehozta; hogy nem hagyta a felszínről eltávoznia vizet; hogy jelenleg is a Földön tartja a légkört, stb.

Az élet szempontjából is fontos a gravitáció, sőt, kialakulásában talán az egyik legalapvetőbb „energia”.

Mi jellemző a gravitációra is abból, amit Isteni tulajdonságnak tekintenek?

Vizsgáljuk meg közelebbről:

„mindenható” – A világegyetemben eléggé egyeduralkodó fizikai jelenség, mármint a világegyetem igazi objektumai (a galaxisok, a csillagok és a bolygók) szintjén.

„mindenütt jelen van” – Ezt azt hiszem nem kell magyarázni, főleg, ha a Föld viszonylatából nézzük.

„nem testből-lélekből való” – Nyilvánvaló, méghozzá olyannyira, hogy a fizikában sincs egységes elmélet a gravitációs mezőt létrehozó entitásra.

„korlátlan hatalmú” – Ha azt vesszük, hogy létező dolgokkal mindig együtt van, és óriási távolságból is mérhető hatású, továbbá, hogy a gravitációs hatás leárnyékolhatatlan, hatótávolsága végtelen, ezt jellemzőnek vehetjük.

„tökéletes a bölcsességében” – A „bölcsességet” talán nehéz lenne értelmezni egy fizikai jelenséggel kapcsolatban, de talán az igazságossággal, vagy egyenlő mércével rokon értelemben valóban az.

„feltétlen megbízható” – Mivel kiszámítható és az anyag jelenlétében nem változik, így állandónak vehetjük.

„feltétlen tiszteletre méltó” – Ha megvizsgáljuk közelebbről a tiszteletreméltóság fogalmát, akkor azt találjuk, hogy tisztelet: érték, tekintély elismerése és tisztel: tekintélyét elismeri, aláveti magát neki; fennhatóságát elfogadja. A gravitáció esetében ezt az ember szinte öntudatlanul megteszi.

„mindenestől szent” – ? (Nemigen lehet értelme itt megpróbálni ezt a fogalomkört a gravitációra ráhúzni.)

„egy igaz [ti. gravitáció] van” – Ez így van; nincs többféle gravitáció.

„nincs hatalom, illetve törvény alá vetve” – Az emberi törvényeknek semmiképpen, sőt ez is meghatározza az emberi törvényeket.

„semmi sem nagyobb nála” – Míg ez az alapvető kölcsönhatások közül a leggyengébb, mégis ez a „felelős” a Világegyetem legnagyobb alakzatainak (galaxisok, csillagködök, csillagok, csillag- és bolygórendszerek, bolygók, stb.) a létrejöttéért.

„senki sem szállhat vele perbe” – Értelmetlenség bármiért is a gravitációt okolni. Csakis emberi felelőtlenségről beszélhetünk, ha a gravitációs hatások emberi értékekben tesznek kárt.

„senki sem vonhatja felelősségre” – Értelmetlenség és hasztalan.

A gravitáció „egyenlően mér”: hatásában egyenlő a becsületessel és a becstelennel szemben tanúsított kegynyilvánításban. Adott szituációban csak az számít: megsértették-e törvényét vagy sem.

Szóval a gravitáció összevethető azokkal a tulajdonságokkal, melyekkel Istent ellátták.

***

A következőkben nézzük meg lényegi szempontból is az előzőeket – vagyis, mi a gravitáció lényege? Természetesen a vonzás.

Pontosítsuk ezt a fogalmat a lexikális meghatározása(2) szerint:

vonz:

– valamely erőhatásra magához közeledni késztet

– valahová közeledni késztet

– vonzalmat kelt valakiben

– követésre indít

vonzalom:

- tetszésből, érdeklődésből fakadó közeledni vágyás

- szeretet, szerelem

vonzás:

– erő, illetve hatás, amellyel a testek vonzzák egymást

– az a hatás, amellyel valaki, valami vonzalmat kelt maga iránt

vonzó:

– érdeklődést, vonzalmat keltő

– követésre indító

A gravitáció lényege a vonzás, amely a kölcsönhatásként keletkező mozgást tekintve azonban eléggé relatívan értelmezhető. A tömeggel rendelkező testek – mivel nincs rögzített pont a világegyetemben – mindketten elmozdulnak egymás felé! Csupán a vonatkozási rendszertől függ, hogy melyiket tekintjük mozgónak, tehát mondhatni „aktívnak”. Itt azonban megint két lehetséges értelmezés van: az „aktív” a mozgónak tekintett fél lenne? Ha a dolgot mozgásnak tekintjük, akkor igen; ha azonban vonzásnak, akkor passzív, hiszen a vonzott test szenvedi el valamely erő hatását.

Talán rossz az analógia, de úgy tűnik, hogy a vonzás jellemző lehet az emberre. Az emberek egyik legbelső vágyát a vonzás fogalmának fényében is vizsgálhatjuk.

Vonzani akarunk, vagyis azt akarjuk, hogy mi legyünk a világ közepe – ebben a vonatkozásban eléggé találó ez a közhelyszámba menő kifejezés. Tehát olyanok akarunk lenni, ahová minden tart, ahová minden vonzódik … Csillagászati szempontból – ha az ősrobbanás tényét vesszük – mindez így nem feltétlenül találó.

Az önző, egoista emberekre mondják, hogy mindent maguknak akarnak – vagyis mindent vonzani akarnak, vagy éppenséggel minden vonzza őket.

Emberi mivoltunkra jellemző, hogy ezt a vonzást az emberekre is kiterjesztjük – azt akarjuk, hogy keressenek bennünket, hogy tetszünk (vagyis érezzenek vonzalmat irántunk!), hogy érdeklődjenek irántunk (mutassanak vonzalmat irántunk). Hovatovább ez magának az érdekességnek is a lényege! Végül, de nem utolsósorban: hogy szeressenek, hogy belénk szeressenek.

***

Konklúzióként azt mondhatjuk, hogy az emberi élet központi élménye a(z emberi léptékű) vonzások és elutasítások kusza szövedéke, és alaptörekvésünk a vonzás megszerzése, valamint ezen vágyunk kielégíttetése.

Ezek alapján az ember minden pillanatban a vonzás élményét éli át, vagyis állandóan vonzódik, akár tudatában van, akár nincs. Csakis a tapasztalt és intelligens ember lehet az, aki felismeri ezen vonzások természetét, és ha nem is tudja kontrollálni őket (legalábbis nem valamennyit), mivel tudatában van a létezésüknek és működésüknek, így megértéssel szemlélheti az önmaga és mások egyébként értelmetlennek látszó cselekedeteit is.

A boldognak tekinthető, kiegyensúlyozott élet egyik alapkövetelménye ezek szerint, hogy a vonzalmainkat kezelni legyünk képesek, legyünk tudatában, hogy mi vonz minket és hogy ezeket ki tudjuk-e elégíteni, avagy sem.

A vonzás alapvetően érzelmi alapú, de kialakítását lehet tudatosan irányítani, persze alapvetően nem valami „ész-alapú” praktikával, hanem alapvetően szokások kialakításával. Amennyiben az ember valamelyest uralni képes vonzalmait, úgy képes életét is „nyugodt mederben tartani”.

(1996)