Ancsel Éva: „A szomorúság szünetjel a vágyak hangzavarában.” --- BRAIN STORMING: A szomorúság ~ vágytalanság, de a vágytalanság nem szomorúság!

***

Jelen anyag forrása:

Ancsel Éva összes bekezdése, Kossuth Kiadó, Bp., 1999.

***

I./3. Száznyolcvankét új bekezdés az emberről, 1987-1991

(Hibiszkus Könyvkiadó, 1991)

***

Ancsel Éva:

„A tisztességnek nemcsak attól kell félnie, hogy leütik, hanem hogy vállon veregetik.”

BRAIN STORMING:

A közösségi becsület paradoxona: ha valaki becsületesen viselkedik és megdicsérik, akkor legközelebb már a dicséretért is cselekszik, nemcsak magáért a maga meggyőződéséért… ha másodszor nem kapja meg – hát harmadjára már nem biztos, hogy megcselekszi.

***

Ancsel Éva:

„Meg kellene bocsátani felebarátaink erényességét – hiszen az is csak egy gyarlóság a sok közül.”

BRAIN STORMING:

Ha valaki olyan jót cselekszik, amit mi magunk is jónak és helyesnek érzünk, de nem érezzük magunkat alkalmasnak a megtételére… azt azért ne tekintsük nekünk szóló tanúságtételnek, bosszantásnak, összeesküvésnek, ami azt szolgálná, hogy bizonygassa előttünk a magunkkal kapcsolatban érzett alkalmatlanságunkat… ha éppen akkor nem mi tesszük meg azt a jót, amit látunk és tudjuk, hogy ha mi vagyunk ott, akkor mi is megtehettük volna és akkor mi arathatnánk le az elismerést, dicséretet, stb. … Ha valaki ezért bosszúságot érez, az csak azért lehet, mert

1. önmagára haragszik: „Miért nem én tettem meg? Képes lettem volna rá!”;

2. a másiktól mintegy a személye ellen szóló kioktató példamutatásnak érzi: „Mit hősködik, mit villog, mit teszi az agyát? Tudom én, hogy milyen, jól ismerem!”;

3. valami felsőbb hatalomtól való jelzésként értelmezi, ami valami tanulsággal kellene, hogy szolgáljon – mivel személyes okulás céljaként veszik – de ők „köszönik szépen, nem kell őket kioktatni”...;

4. és az is előfordul, hogy a jóságot, erkölcsösséget isteni megnyilvánulásként fogja fel, és a mindenkiben benne leledző egoteizmusból fakadóan bosszantjaőt, hogy ezt az isteni megnyilvánulást nem ő, nem az ő isteni személyisége produkálta… Mivel az emberi istenek nem igazán szeretik, ha más emberi isten is létezik mellettük… vetélytársként.

***

Ancsel Éva:

„Jó emberek vannak. Hogy hogyan lehetségesek? A konstrukciós hiba, amely a jóságban tetten érhető – mai tudásunk alapján még földeríthetetlen.”

BRAIN STORMING:

Nem értek egyet – „jó emberek” márpedig nincsenek! Csak jó tettek vannak, amiket olyanok is megcselekszenek, akiket mi magunk „rossz embereknek” tartunk. Amíg jót cselekszel „jó ember” vagy annak a számára, akinek jót cselekszel… de a jóságnak nincs szavatossági ideje, és attól is függ a megjelenése, hogy honnan nézzük.

***

Ancsel Éva:

„A szomorúság szünetjel a vágyak hangzavarában.”

BRAIN STORMING:

A szomorúság ~ vágytalanság, de a vágytalanság nem szomorúság!

***

Ancsel Éva:

„A szomorúság a lélek jófajta aszálya. Ilyenkor nem terem meg benne – vagy elszárad – a becsvágy.”

BRAIN STORMING:

A szomorúság idején csillapodnak egyéb irányú kényszerességeink. Ilyenkor néha jól esik a cselekvés magáért a cselekvésért, és nem zavarja a céltudatosság.

***

Ancsel Éva:

„A szomorúság tudás, de nem az a fajta, ami cselekvésre késztet. Felesleges dolgokat azonban abbahagyat velünk – és ez nem kevés.”

BRAIN STORMING:

Mindez nem jelenti azt, hogy aki ugyan felesleges dolgokat nem tesz /persze, kinek mi a felesleges???/, az szomorú is lenne egyben.

***

Ancsel Éva:

„Lehet, hogy a tudás szüli s szomorúságot? Vagy egymást foganják?”

BRAIN STORMING:

Hízelgő önképe lehet a mások örömét látó számára, hogy ha ő éppen nem derül másokkal – és emiatt kirekesztettnek érzi magát – az pusztán azért van, mert okosabb náluk… holott éppen csak nincs olyan hangulatban, és annyi tudása sincs, hogy ezt felfogja!

***

Folyt.köv.