Ancsel Éva:

„Az nem baj, ha dühöng az ember – az se, ha villámokat szór haragjában –, de az rettenetes, ha kihűl.”

***

Jelen anyag forrása:

Ancsel Éva összes bekezdése, Kossuth Kiadó, Bp., 1999.

***

I./18. Száznyolcvankét új bekezdés az emberről, 1987-1991

(Hibiszkus Könyvkiadó, 1991)

***

Ancsel Éva:

„Az nem jó, ha ököllel az arcunkba vágnak, de a civilizált, már-már kifinomult kegyetlenség még sokkal félelmetesebb.”

BRAIN STORMING:

No.1.:

A civilizáció a mai ember számára olyan, mint a levegő, a tiszta víz, a mindennapi étkezés… annyira megszokottak, hogy észre sem vesszük – csak ha valami baj van velük: nem tiszta, nem elég, nem rendszeres.

No.2.:

Az öklözés és a civilizáció negativitása nem a rossznak más aspektusa – azonos oldalon vannak; ilyen szempontból a „természetes rossz” nem jobb, mint a „civilizáció eredetű rossz”.

No.3.:

A filozófusnő valószínűleg azért voksolhatott az arcba öklözés mellett, mivel őneki nemigen lehetett ilyen élménye – míg a civilizációval egész nap kapcsolatban volt, mivel benne élt.

Ha minden pillanatban emberek között kellene lennünk, mint a civilizáció előtti őseinknek… valószínűleg akkor egy természetes erőszaktól mentesebb… civilizált környezetbe vágynánk.

***

Ancsel Éva:

„Az se más, mint civilizált kegyetlenség, ha valaki annyira – úgymond – elfoglalt, hogy soha nincs ideje senkire.”

BRAIN STORMING:

No.1.:

Inkább civilizációs lehetőség, mint kegyetlenség, hogy az ember annyit tudjon magával foglalkozni, hogy másra ne legyen ideje.

No.2.:

Az is kegyetlenség, amikor valakinek csak azzal kell foglalkoznia, hogy mások foglalkozzanak vele.

No.3.:

Az antik világ rabszolgáinak sem volt ideje sokszor a rabszolgatársakkal foglalkozni – ez is kegyetlenség lett volna a részükről?

***

Ancsel Éva:

„Az nem baj, ha dühöng az ember – az se, ha villámokat szór haragjában –, de az rettenetes, ha kihűl.”

BRAIN STORMING:

Az ember sokoldalú, és/de nem tudja minden oldalát egyforma hőfokon tartani, és néha nehezen tud 2 oldalt is magas hőfokon tartani (ha egyáltalán képes rá)… sokan épp azt az oldalukat melegítik fel, amelyikre épp szükség van.

A „valamely oldalunk felmelegítését” úgyis elérhetjük, hogy „ott láthatóvá válik a lelkünk”, kinyílunk, és őszinte önvalónkat engedjük ki rajta – és mindenki szereti látni mások leplezetlen valóját, mivel mindenki szeretné megmutatni a magáét, de nem meri! Röviden: szeretünk érzelmeket látni!

***

Ancsel Éva:

„A szelídség: ellenállás. Nem csoda, hogy sokszor felháborító.”

BRAIN STORMING:

Felháborító, bizony – mert létezik, és tkp istenítjük (tán’ mert annyira ritka!), holott merőben természetellenes!

***

Ancsel Éva:

„A szeretet nem ismeri az elmúlást, de az elmúlás – az átkozott! – ismeri őt.”

BRAIN STORMING:

Vagyis, amíg az ember szeret, addig azt érzi, hogy az ember mintegy a szeretete fényénél lát mindent, és a létező világ időtlenségét értelmezi a maga szemlélődése időtlenségével, vagyis örökkévalóságával.

Az elmúlás, vagyis a vakszerelem-mentes állapot úgy tekint arra, aki szeret, olyannak látja, aki (táv)csővel figyeli a világot – talán mindkét szemléletmód hibás: sem a csőlátás, sem mások csőlátásának a kritikája nem célravezető, ha valaki boldog akar lenni.

A legjobb, ha igyekszünk szeretni, míg el nem múlunk!

***

Folyt. köv.