BRAIN STORMING: Az órák semmitmondóságukban is ékesebb képviselői az időnek, mint az Isteni képmások és képzetek a Világegyetem végső teremtő erejének!

***

Jelen anyag forrása:

Ancsel Éva összes bekezdése, Kossuth Kiadó, Bp., 1999.

***

I./19. Száznyolcvankét új bekezdés az emberről, 1987-1991

(Hibiszkus Könyvkiadó, 1991)

***

Ancsel Éva:

„Akit szeretünk, azzal úgy vagyunk, mint egy zeneművel. Minél jobban ismerjük minden taktusát, annál nagyobb gyönyörűséget okoz. Azt élvezzük éppen, hogy tudjuk előre: most megszólal mindjárt az arietta-téma.”

BRAIN STORMING:

Emberek vagyunk, és a kíváncsiság és a kísérletező kedv mellett jellemző ránk az is, hogy szeretjük a szokásainkat. A „Meséld újra!” nemcsak hogy megmarad mindenkinél a gyermekkorból, hanem elkísér minket a sírig: amit megismerünk és tartósan tapasztalunk, azt a megszokás mellett meg is szeretjük. A szeretet elmúlik, de a szokás szeretete életben tartja!

Sok tapasztalt tudós bölcs emberfő súlyos dolgokat mondhatna az élet értelméről, de mivel megismerték a világot, egyben meg is szerették. Talán sok vallásos elme is azért gyárt mennyországot, azért tartja evilágot siralomvölgynek, mert nem ismeri, és eleddig alkalma sem volt rá, hogy megszeresse. Egy embert megszeretni – ehhez csak embernek kell lenni; a világot megszeretni – ehhez már kissé tudósnak is kell lenni!

***

Ancsel Éva:

„A szomorú mizantrópok szeretetreméltók. Hiszen attól szomorúak, hogy nem tudják szeretni az embereket.”

BRAIN STORMING:

Az ember társas lény – a mizantróp is, és éppen ezért szomorú; tudja, érzi, hogy szeretnie kellene az embereket, de nem tudja.

***

Ancsel Éva:

„Az ember csak akkor van igazán egyedül, ha együtt van legkedvesebb emberével.”

BRAIN STORMING:

Csak akkor veszítheti el magát igazán az ember, ha másban találta meg magát korábban!

***

Ancsel Éva:

„Miért remeg az ember örömében? Mert bölcs a test. Mi örülünk, ő meg reszket helyettünk félelmében.”

BRAIN STORMING:

Az ember lelke örömében tudja a legnagyobb kárt tenni a testében.

***

Ancsel Éva:

„Olyan pontosan tudjuk – ha pusztán tudni kell –, hogy mi az alávaló, mintha ereinkben csorogna a jóról és a rosszról való tudás. Csak azt nem tudjuk, hogy miért vagyunk képesek mégis mások vérét – eme tudással együtt – kiontani.”

BRAIN STORMING:

Mások vérének ontása így azzal is magyarázható lenne, hogy a vérontók mindössze a másokban csörgedező „rossz vér”-től akarják megszabadítani a szerintük tőle szenvedőket. Persze ebből a logikából kimarad, hogy a saját „jó” vérükből adnának a lecsapoltaknak… jellem és lelkivilág jobbító célzattal!

***

Ancsel Éva:

„Milyen lett volna Jézus, ha megöregszik? – Járt volna bottal, szakállasan, el-elfeledkezve származásáról; mindent tudó, görnyedt ember-fia.”

BRAIN STORMING:

Ahhoz léteznie kellett volna! De akinek az apját is „mindenki csak mások elmondásából ismeri”(BS), sőt, még a tulajdon anyja is…

***

Ancsel Éva:

„Ha Jézus megöregedett volna, és ha Istene irgalmas lett volna hozzá, elvette volna szeme világát – bár hiába. Akkor is látta volna a bűnt és a szenvedést.”

BRAIN STORMING:

Jézusnak fiatalon és életerősen kellett meghalnia, mert ha egy isten megöregszik, ez azt jelentette volna, hogy az IDŐ NAGYOBB ÚR NÁLA! Az idő pedig nem lehet istennél is nagyobb hatalom, mivel az megfoghatatlan, nem megszemélyesíthető. Még az órák is csak vicces bábjai az időnek, mégis a Világegyetem igazi templomai!

Az órák semmitmondóságukban is ékesebb képviselői az időnek, mint az Isteni képmások és képzetek, a Világegyetem végső teremtő erejének!

***

Folyt. köv.