Ancsel Éva:

„Valószínűtlen, hogy igaza legyen annak, aki egészen biztos abban, hogy igaza van – és hogy egyedül neki van igaza.”

***

Jelen anyag forrása:

Ancsel Éva összes bekezdése, Kossuth Kiadó, Bp., 1999.

***

II./2. bekezdések az emberről, 1987-1991

(Hibiszkus Könyvkiadó, 1991)

***

Ancsel Éva:

„Valószínűtlen, hogy igaza legyen annak, aki egészen biztos abban, hogy igaza van – és hogy egyedül neki van igaza.”

BRAIN STORMING:

A „Sose mond, hogy sose!” ellentéte nem a „Mindig mondd, hogy mindig!” (mert az azonos sületlenség!); és a „Sose mondd, hogy mindig!” is csak látszólag ellentéte, mivel ugyanazt jelenti.

Az igazság is csak úgy igazság, amennyire az tudja, aki állítja, vagyis a „Biztosan tudom, hogy így igaz”, kevésbé hiteles, mint az „Amennyire én tudom, így igaz”.

***

Ancsel Éva:

„Az igazságtól sokszor úgy tartjuk távol magunkat, mint a magasfeszültségű áramvezetéktől. Figyelmeztető tábla nélkül – már-már ösztönösen.”

BRAIN STORMING:

…És az igazság (amit jómagam jobb szeretek inkább „a valósággal való szembesülés”-nek nevezni) valóban agyon csapja sokakat, akik kellő tapasztalat híján közelítenek hozzá.

***

Ancsel Éva:

„Aki az egész világban csalódott, vajon nem tart-e attól, hogy egy szép napon az egész világ fogja magát, és csalódik őbenne?”

BRAIN STORMING:

Egy réges-régi klasszikus BS-mondás erre a legjobb reakció:

„Istenben bízom. – És ő is bízik benned?”

***

Ancsel Éva:

„A huszadik században az emberhez már az árnyéka sem hűséges. Hirosimában túlélte őt.”

BRAIN STORMING:

A Hirosimai és Nagaszaki-i borzalmak mára sajnos ismét árnyékai önmaguknak.

***

Ancsel Éva:

„Nem tudom, hogy a huszadik században természetes-e még a természetes halál. Vagy lévén kiváltság – nem szégyen-e inkább?”

BRAIN STORMING:

A XX.-században a „nem kellemes”-t „nem természetes”-nek vettük, és mind a szülők gyerekeikért megszenvedett szülési fájdalmát, mind a gyerekeknek az agonizáló szüleik elmúlásának megtapasztalásakor előálló fájdalmát levettük a „Hétköznapi, Normális Élet” Étlapjáról.

A szülést teljes mértékben fájdalom-mentesítettük a szülő anyák részére, amit azonban a születendő gyermekekkel nem teszünk, mert nem tehetünk meg; de amúgy a meghalás menetét nem tettük fájdalommentessé – se a meghaló, sem az itt maradó szerettek részére – olybá’ tűnik, hogy a valóban magányos, vagy páros biológiai aktusok szenvedése rejtegetnivaló magányügy marad – míg az ezektől való félelmek kompenzálása miatti megannyi mentális kín és kataklizma színesíti a hétköznapi életet.

Nem vagyunk tán különbek sokszor 10.000 évekkel ezelőtti elődeinknél… csak csupán több technikai eszközünk van.

***

Ancsel Éva:

„Mielőtt megbocsátasz, kérdezd meg magadtól: – „Ki vagyok én, hogy megbocsássak?”

BRAIN STORMING:

No.1.:

A megbocsátás nem más, mint…

1.”Köszönöm, hogy helyrehoztad”;

2.”Már nem érdekel, és nem haragszom”;

3.”Végülis jobban jártam”;

4.”Ennyi idő után már nem számít”…

No.2.:

Csak az ember tud megbocsátani – az istenről soha nem tudhatjuk, hogy a régi sérelmeket mikor és hogyan bosszulja meg… ha az ember megbocsát, általában már nem áll bosszút!

***

Ancsel Éva:

„Nincs veszve semmi – míg kislányok ormótlan tokban nagybőgőt cipelnek.”

BRAIN STORMING:

Virágzik az élet, ha azt látjuk, hogy mások a mi életünk szempontjából teljesen felesleges dolgokért élnek!

***

Folyt. köv.