Ancsel Éva: „Az aforizma – sajnos – a pillanat igazsága.”

BRAIN STORMING: Az aforizma – evidenciavillanás, amely felfedi a vaksötétben működő agy számára a világ aktuális állapotát…

***

Jelen anyag forrása:

Ancsel Éva összes bekezdése, Kossuth Kiadó, Bp., 1999.

***

II./3. bekezdések az emberről, 1987-1991

(Hibiszkus Könyvkiadó, 1991)

***

Ancsel Éva:

„Jó szobrász a fájdalom: a legnyersebb arccal is tud valamit kezdeni.”

BRAIN STORMING:

Pláne, ha mindezen arcszobrászat valóban vésővel, kalapáccsal történik!

***

Ancsel Éva:

„Az aforizma – sajnos – a pillanat igazsága.”

BRAIN STORMING:

Az aforizma – evidenciavillanás, amely felfedi a vaksötétben működő agy számára a világ aktuális állapotát…

***

Ancsel Éva:

„A mondatok útvesztőiben futkosót egy éles és egyenes szóval eltalálni – jó cselekedet. Ha megtorpan, elvörösödik és hebegni kezd, még arra is van remény, hogy tisztes útra talál.”

BRAIN STORMING:

A sokat fecsegőt talán nem egy szóval lehet leginkább eligazítani mondanivalója útvesztőjében, hanem azzal, hogy azt mondjuk neki – „Várj csak! Miért is mondtad el nekem mindezt?”

***

Ancsel Éva:

„Nem tudom, hogy a gondolatok szabadok-e, de mi nem vagyunk szabadok tőlük. Igaz, nem tartanak rács között, de nem is lehet egy reszelővel boldogulni, ha szökni akarnánk.”

BRAIN STORMING:

A gondolatbörtönökbe bejuttathatunk ugyan kenyérbe sütött felszabadító gondolat-reszelőt – de a rab valószínűleg fennhangon panaszkodna, hogy mi minden ehetetlen dolgot bele nem képesek sütni a kenyerekbe!

***

Ancsel Éva:

„Vannak emberek, akik olyan beszabályozottan középhőmérsékletűek, mintha légkondicionáló készülék működne bennük. De van remény, mert a műszerek szerencsére föl szokták mondani a szolgálatot.”

BRAIN STORMING:

A rendíthetetlen nyugalom és egykedvűség két esetben idegesítő – a mély gyász és keserűség, továbbá a vad, szenvedélyes és vigadalom társaságában. A ’0’ az ’1’-hez képest kevés, a ’-1’-hez képest sok!

***

Ancsel Éva:

„A felejtés a legkényelmesebb bűn – vagy nem is más, mint a lelkiismeret lustasága.”

„Az emlékezőtehetség: etikai kérdés.”

BRAIN STORMING:

Az is hazugság, ha eszünkbe jut, hogy bizonyos dolgokat mások szeretnék, ha elfelejtenénk, és úgy teszünk, mintha nem emlékeznénk rá – mivel az is félrevezetés. Persze, ha a másik azt szeretné, hogy így vezessék félre, akkor az már nem félrevezetés – hanem szívesség.

***

Ancsel Éva:

„Azt is el szoktuk felejteni, hogy a múlt nem szokott elmúlni. Nem csoda, hogy kénytelen tapintatlanul figyelmeztetni rá.”

BRAIN STORMING:

No.1.:

A múlt azáltal válik bizonyosan létezővé, hogy MÁR NINCS, DE VOLT! A múlt ugyan már nincs, mégis jelenebbé teszi a jelent, mint a jövő, amit szeretnénk, ha lenne, de nem biztos, hogy lesz.

No.2.:

A múlt nem ismert biztos létén álunk, és innen leszünk a ködös jövőt, amit csak képzeletünkben létezik…

***

Ancsel Éva:

„Emlékeink nélkül az idő olyan, mint a tér a súlytalanság állapotában. Nem tud benne az ember megállni a lábán.”

BRAIN STORMING:

„Emlékek” – az elmebeli időutazás állomáshelyei.

***

Folyt.köv.