Megjegyzések egy mezítlábas lábbelivel kapcsolatos posztra.

(Az eredeti poszt itt olvasható)

Tartok tőle, hogy ez egy finoman adagolt szakmaszerűséggel fűszerezett VFF-futócipő reklám … Az egyik dolog, hogy nem vagyok biztos abban, hogy a mezítlábas kultúrákban pontos statisztikát vezettek volna a fentebb említett lábfejproblémákról, a másik pedig, hogy ezekben a kultúrákban többnyire természetközelibb talajokon közlekedtek, földön, füvön, avaron stb., nem pedig aszfalton, betonon, kőzet burkolaton stb. A többség talán nagyon meg sem érte azt a kort, hogy ilyen problémái kialakulhassanak. ... A másik dolog az emberi lábfej "mérnöki mestermunka" jellege - ami inkább vicc kategória. A rövid és hosszútávon futó, illetve vándorló élőlények lába a természetben nagyjából csak pár adatban hasonlít az ember lábfejére: ha megnézzük a futómadarak, a 100, vagy 1000 km-es vándorlásokat rendszeresen megtevő páros és páratlan-ujjú patásokat, vagy a sprintereket: a nagymacskákat, nyulakat vagy kutyaalakúakat... Na azoknak valóban erre a funkcióra alakult ki és formálódott végtagjaik vannak. A legközelebbi anatómiai rokonaink csak meneküléskor kényszerülnek valamiféle futásra emlékeztető mozgásra, persze náluk a hátsó végtagok nem a talajon támaszkodásra, hanem az ágakban kapaszkodó lógásra fejlődtek ki ... És ezek a rokonaink sokkal szorosabbak, mint a valóban futásra szakosodott emlős- és madárfélék. Persze vadászó és évszakosan vándorló őseink általában futottak és hosszú távon meneteltek, méghozzá sokszor felmálházva (bár ez inkább csak utóbbi 1-2 százezer évre lehetett jellemző, mármint a felmálházottság - az eszközkészítés kialakulása után). Szóval szerintem indokolt lehet azt gondolni, hogy a mai népességben még mindig nem általános a futásra való alkalmasság - ha így lenne, talán sokkal általánosabb lenne a rendszeres vándorlás is, és talán szívesebben használnánk a lábunkat közlekedésre. De nem véletlen, hogy nem pusztán időbeli gazdaságosság miatt szoktunk rá a járműveken közlekedésre, ahogy feltaláltuk a kereket - és ugye, ha bármelyik településre rátekintünk, azt látjuk, hogy a gyalogos közlekedés, de még az emberi erővel meghajtott alkalmatosságok használata is erősen alárendelt szerepben van a járművekkel szemben. A magyarban már a "menni" szavunk is erősen általánossá vált, és nincs olyan köznyelvben használatos szavunk, ami a gyalogos közlekedésre utalna, mint pl. az angolban a WALK, ami csak főnévként jelent sétát, igeként azt jelenti, hogy "go on foot", vagyis "gyalog menni". ...

De teljesen érthető a mezítlábasság támogatása. Részben azért is, mert a lábfejnek nem megfelelő belső felépítésű lábbeli gyakorlatilag gyilkolja a lábfejet, és mivel felegyenesedve a lábfej kapcsol össze minket az 1 g erővel magához láncoló Földhöz, így ez a támadáspont alapvetően befolyásolja a teljes felépítmény stabilitását és mozgását. Másrészt azért is fontos a mezítlábasság, mert a „börtönbe zárt” lábfej a legkülönbözőbb betegségek melegágya lehet, kezdve a leggyakrabban előforduló és könnyen elfajuló körömgombával. Itt jegyezném meg, hogy számomra megdöbbentő az a fajta ruházkodási kultúra, ami pl. az Egyesült Államokban működik, miszerint a lakótérben is általában zárt lábbelit hordanak. Amikor az ember szappanoperákat néz, akkor ezt látja, és azt gondolhatja, hogy „Hát persze, hogy cipőben vannak, hiszen csak a forgatásra érkeztek az adott helyszínre, és amúgy sem a lábaikat nézik a nézők”, … a valóság azonban az, hogy ott a népesség kb. 2/3 része valóban cipőben tartózkodik az otthonában. Ez teljesen érthető lenne egy olyan kertes házban, vagy tanyán, ahol a bejárati ajtó egyenesen a szabadba vezet és a ház körüli munkák miatt ki-be kell járkálni, és az ilyen otthonokban mindig könnyen por- és sártalanítható szilárd burkolatú padlózat van. Az elsősorban városi életmódot folytatók otthonában azonban nagyon sokszor rögtön az előszoba után már kényesebb felületű padló van, esetleg padlószőnyeg, és ilyesmik, amik nehezebben tisztíthatók ki, ha az ember egyenesen végig trappol rajtuk az utcáról bejövet.

Visszatérve a bevezető gondolathoz – a mezítlábasság valóban támogatandó és követendő gyakorlat, amennyiben VALÓBAN mezítlábasságról van szó. A natúr mezítlábakra bármit ráhúzni, nekem inkább LEHÚZÁSNAK tűnik.

BS, 2025.9.18.