ANCSEL ÉVA (XIV): „Több kifogásom is van az atomfegyverek ellen. De azok szóra sem érdemesek.” ---- BRAIN STORMING: Az atomvillanás nem azt a célt szolgája, hogy jelezze: robbanás történt.

Kép forrása: http://www.thevintageplayhouse.com/image/atomicbomb/abomb.jpg



A Különvélemény-sorozatom ezen részének alapja:
Ancsel Éva: „194 bekezdés az emberről”, Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1987. (A mű elkészítésének időszaka 1987. január 10 – május 10.)


***

ANCSEL ÉVA (XIV):
„Több kifogásom is van az atomfegyverek ellen. De azok szóra sem érdemesek.”

BRAIN STORMING: Az atomvillanás nem azt a célt szolgája, hogy jelezze: robbanás történt.

***

ANCSEL ÉVA (XVI):
Micsoda század ez, amelyben majd mindent tudunk a fennkölt szabadságról, a szabadon vállat halálról, a rácsok mögé zártak szabadságáról, és még mindig nem lázad föl a szó, és senki nem meri megkérdezni, egy gyerek sem akad, aki fölemelné az ujját az iskolában, hogy megkérdezze: „Tessék mondani, tanító úr: és jó az a szabadság, hogy annyian halnak meg érte?”

BRAIN STORMING: Szabadság az, amikor azt hihetjük, hogy mi döntünk afelől, hogy mit teszünk. Legtöbbször azonban csak válogatunk azok között, akik mindenféle dologra akarnak minket rávenni. Vagyis valahogy úgy néz ki a szabadság, hogy (látszólag): „Szabadon dönthetem el, hogy kinek, ill. minek engedelmeskedem.”

***

ANCSEL ÉVA (XX):
„A másik emberrel általában a világon semmi más bajunk nincs, csak az, hogy ő a másik. Neki is látunk többnyire, hogy ezen változtassunk. Megpróbáljuk saját képünkre formálni, ami már az istennek sem sikerült, de abból azért annyi baj nem származott, mint a ki hasonló kísérleteinkből. Ehhez a művelethez ugyanis éles faragószerszámok kellenek, kegyetlen csonkítások és protézisek. Tudom, hogy lehetetlen, de van egy parancsolat, amelynek betartását nem tartanám utolsó dolognak. Az pedig így hangzana: „Ne állítsd magadat bálványként mások elé, s ne kívánd, hogy előtted hódoljanak!” ”

BRAIN STORMING: Isten 10-parancsolata csak egy a sok közül!

***

ANCSEL ÉVA (XXI):
„Az öröm komoly dolog – halálosan komoly. Nem azért van kevés örömünk, mert komolytalanok vagyunk?”

BRAIN STORMING: Kíváncsi lennék, vajon min nevettek a koncentrációs táborokban a rabok!

***

ANCSEL ÉVA (XXIV):
Senki se merje azt állítani, hogy ő soha nem tudna embert ölni, míg nem volt ott, abban az égő templomban, az égő ikonok között, ahol Andrej Rubljovval megtörtént.

BRAIN STORMING: Az ember nem öl meg senkit, akit emberszámba vesz!

***

ANCSEL ÉVA (XXV):
Nem állíthatom, hogy soha nem győzhetett még az igazság. Ez előfordulhatott. De az már nem, hogy föl is állt volna a győztesek dobogójára – oda, ahol minden záptojás eltalálhatja -, hanem ha győzött, hát észrevétlenül távozott a legeldugottabb hátsó kapun, ahová hívei vezették szorongva. Lehet, hogy ezért nincs adatunk arról, hogy előfordult-e már ilyen, akkor hol és mikor?

BRAIN STORMING: Az igazság emberi találmány, ezért győz olyan ritkán. A szükséget a természet rótta ránk, ezért az erősebb!

***

ANCSEL ÉVA (XXVI):
Ha az igazság nem is szokott győzni – vagy nagyon ritkán –, azért minden igazságtalanságon fel kell háborodni, mert ha mindenki vállat von, nem áll meg a lábán a világ.

BRAIN STORMING: De megáll … rajtunk!

***

ANCSEL ÉVA (XXVII):
„Az erény papjai kevélyek, mégse szabad komolyan megorrolni rájuk, mert az ő gőgjüknek is vége, mihelyt utoléri őket a fogfájás. … Hogy miért éppen fogfájás? Mert egy szívrohamban van némi méltóság, lévén közelebb a halálhoz.”

BRAIN STORMING: Rémálmom: egy fogfájásba belehalni!



Folyt. köv.