BRAIN STORMING:

A boldogság a lélekkiegyensúlyozó kényszercselekvéstől abban különbözik, hogy az elsőnél nem ismerjük be, hogy fárasztó, míg a másiknál igen!

***

Jelen anyag forrása:

Ancsel Éva összes bekezdése, Kossuth Kiadó, Bp., 1999.

***

I./4. Száznyolcvankét új bekezdés az emberről, 1987-1991

(Hibiszkus Könyvkiadó, 1991)

***

Ancsel Éva:

„Nem a pontosság a királyok erénye, hanem az odafigyelés. De lehet-e király, aki odafigyel? – Hogyan tud akkor uralkodni az embereken?”

BRAIN STORMING:

Lehet király az, aki odafigyel. Így ugyan nem tud embertömegeken uralkodni, azon azonban igen, akire odafigyel. – A tömegeken erőszakkal, kényszerrel lehet uralkodni – az egyes embereken szeretettel és odafigyeléssel!

***

Ancsel Éva:

„Az élet semmit sem titkol olyan eredményesen, mint azt, amiért őt élni mégiscsak érdemes. De meg kell sérteni a titkát, át kell törni a biztonsági zárakon, és akkor már bosszút is állhat – elkésett vele.”

BRAIN STORMING:

Az életmód komoly félresiklását jelenti, ha felmerül az élet értelmének kérdése. Ha felteszed ezt a kérdést – akkor nagy baj van az életeddel!!!

***

Ancsel Éva:

„Az ember lehet szabadabb s még szabadabb is. Csak az alapfok, az miért elérhetetlen?!”

BRAIN STORMING:

Az ember önmagában lehet szabad – egy másik emberhez viszonyítva lehet csak „szabadabb”, és két másik emberhez viszonyítva lehet csak „legszabadabb”. Az emberi közösségekben megszűnnek a személyhez köthető állandó abszolútumok; a lehetőségek viszonyai emberről-emberre változnak, és közben emberről-emberre ugrálnak!

***

Ancsel Éva:

„A boldogság szónak semmi értelme sincs, ezért csak az használhatja, akinek egészen elment az esze. De vajon nem éppen a boldogságtól szokott az embernek elmenni az esze?”

BRAIN STORMING:

No.1.:

Talán a BOLDOgSÁG és a BOLOnDSÁG szavak ezért is hasonlítanak ennyire (a magyarban)?

No.2.:

Az ÉSZ jó működése is boldogság, csak éppen akkor az ész, mint ruha takarja a boldogságot, mint egy szívderítően szép és vonzó testet! Amikor az embernek „elmegy az esze”, mintegy levetkőzi az „ész-gúnyáját”, és felsejlik az ész alatti szépség és vonzóság… és amíg azt látjuk, valahogy az tűnik fontosabbnak. De hisz’ alapjában véve állatok vagyunk – mindig boldogok akarunk lenni!

***

Ancsel Éva:

„A boldogság fáradtsággal is jár. Olyan fáradtsággal, amelybe az ember sohasem fárad bele. Mindenesetre semmivel sem kényszeríthető, hogy kipihenje magát. Különben is máson jár a lelke, így el is felejt fáradt lenni.

Aki ezt a zavaros dolgot megérti, az ne is tagadja, ismeri ezt az állapotot.”

BRAIN STORMING:

A boldogság a lélekkiegyensúlyozó kényszercselekvéstől abban különbözik, hogy az elsőnél nem ismerjük be, hogy fárasztó, míg a másiknál igen!

***

Ancsel Éva:

„Aki boldogtalan akar lenni, azon nem lehet segíteni. Ha egyszer éberségét kijátszva mégis utoléri az öröm, akkor attól lesz boldogtalan, hogy ez megtörténhetett vele.”

BRAIN STORMING:

Sokszor vagyunk olyanok, amilyenek nem akarunk lenni – kívülről mégis azt hiszik rólunk, hogy aktuális hangulatunk, érzéseink tudatos döntés és szándék eredménye. A szomorú a dologban az, hogy sokszor mi magunk is azt hisszük, hogy olyanok akartunk lenni, amilyenek éppen vagyunk. És hányszor látjuk azt, amikor a boldogtalan embert dühíti, ha fel akarják vidítani, és a felvidítással próbálkozó is dühöng, ha próbálkozása eredménytelen – nem veszik észre, hogy mindketten mérhetetlen kényelemből önzők!

***

Ancsel Éva:

„Van olyan bőbeszédűség, amely csak egyik módusza a hallgatásnak.”

BRAIN STORMING:

A bőbeszédűség sokszor nem a közléskényszer túltengése – hanem kóros elhallgattatási vágy.

***

Folyt. köv.