A Magyar Köztársaság Köztársasági Elnöke mondta: … (nem a tartalom a lényeg, hanem a forma!!!) Kép forrása:http://www.kronika.ro/resources/cikkimg/Schmitt_Pal_100624.jpg

Díjat hoz létre a magyar nyelv védelmére Schmitt Pál

2010. augusztus 09.

A köztársasági elnök az Este Extrában beszélt az új alkotmányról, jövőbeni terveiről, s arról is, hogy konzultációt folytat majd a parlamenti pártokkal a közjogi méltóságok kinevezése előtt

http://www.hirado.hu/Hirek/2010/08/09/20/Dijat_hoz_letre_a_magyar_nyelv_vedelmere_Schmitt.aspx

… Ezzel a címmel olvasható cikk és látható a teljes riport az adott honlapon. Ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg. Tanulságos.

Felmerült bennem a kérdés, hogy miért ez a cím jutott a cikkíró eszébe, de a riport első végighallgatása után teljes mértékben meggyőződtem róla – iróniából. Magyarország jelenlegi Köztársasági Elnöke ugyanis percenként, vagy még nagyobb gyakorisággal követett el egy súlyos, esetenként komikus, néha fülsértő stilisztikai hibát; az alig 25 perces riportban számszerűleg 27-et jegyeztem fel már első meghallgatáskor, és miután egy riport valamekkora részében a riporter beszél, így a teljes riport idejéből kisebb rész jut a riportalanyra.

Egy riporter, vagy egy újságíró, aki a munkája során használt nyelvet nemcsak a maga stílusa, hanem sok egyén kívánalomnak megfelelően kell használnia, tudatosabban és módszeresebben használja ezt a munkaeszközt, mint azok, akiknek ez soha nem volt szakmája, holott elvárható lenne ez mindenkitől, aki közszerepléssel kapcsolatos posztban dolgozik, odafigyelnek a szavára, számítanak a véleményére, szavait feljegyzik, az alapján cselekszenek.

Jómagam akkor szembesültem a politikai stilisztikai képesség elsöprő erejével, amikor annak az intézménynek a névadó ünnepélyén, ahol én is dolgoztam, négy ember mondott ünnepi beszédet: az intézmény egyik vezetőségi tagja, az igazgatója, az aktuális kulturális miniszter és a polgármester, jelesül Lázár János. A polgármester előtt megszólaló három személy papírból próbált meg beszédet mondani, ámde a fennkölt szólamok nemigen törtek át a bukdácsoló, félreolvasó, néha újra-újra nekifutó stíluson… amikoris felállt Lázér János, és papír nélkül rögtönzött beszédében, mint szélvész söpörte el az előtte elhangzó motyogásokat. – Pazar beszédet tartott, és olyan könnyedséggel, amin egy stilisztikával, a megfogalmazással nemcsak szakmailag de hivatástudatában is sokat és komolyan foglalkozó csak ámulni tud, amihez jelen esetben persze hozzájárult az az iszonyatosan nagy kontraszt is, amit az előtte elhangzott beszédet jelentettek vele összehasonlítva.

„Le a kalappal ez előtt az ember előtt!” – gondoltam akkor, hozzátéve még azt is, hogy ha az ilyen ékesszólás még szakértelemmel és jó szándékkal is párosul, akkor egy megbecsült életpálya áll előtte. Mivel az ékesszólás az intelligencia és a bölcsesség ünneplő ruhája, a jó szándékú hatalom kedves mosolya a nép, a vezetettek felé. No, persze mind tudjuk, milyen hatást vált ki egy koszos, bűzlő csavargón egy díszköntös, és milyen hatást vált ki egy mosolygó hóhér… vagyis: a külcsín lehet bármily’ szép és vonzó is, a lényeg mégis a tartalom.

A Köztársasági Elnöki poszt azért mégiscsak azt jelenti, hogy az illető egy egész országot képvisel, annak nevében szólal fel, jelképezi az ország értelmiségét, népét, a nemzetet – röviden: példa értékűnek illik lennie, különösen akkor, ha az elmúlt évek arra tanítottak engem, hogy ez a poszt inkább csak elismerés, inkább egy felszínes póz, tényleges hatalom nélküli rang, semmint egy egész nemzet tagjainak szívet melengető példaképe, mely követésre sarkallna…

A jelenlegi Köztársasági Elnök a fennkölt kívánalmaknak nem felel meg – azon a téren legalábbis semmiképpen, amellyel kapcsolatban a saját nevével fémjelzett díjat is alapítana. Számomra megdöbbentő volt az a bejelentése, miszerint „a magyar nyelv védelmében” alapítana díjat. Megdöbbentő, hogy egy olimpiai aranyérmes, akinek az élete mindig is a sport körül forgott, miért veszi bele magát egy olyan területbe, ahol még a személyes képességei is messze elmaradnak a minimális kívánalmaktól, nem beszélve a feltételezhető szakmai tájékozottságról…

Nem kérdéses, hogy a mai, kormányzó jobboldalnál is „jobbikabb” jobboldal fejcsóváló elégedetlenkedéssel tekint a szerintük nem annyira jobboldali jobboldal által támogatott és ezt viszonozni látszó Köztársasági Elnökre.

Jómagam nem oldalakban gondolkodom, a szélsőségektől tartózkodom, bevallom, hogy a kuruc.info-ról eleddig nem sokat, és sok nem jót hallottam, olvasni nem olvastam, de ez egyszer, amit az ő oldalukon találtam… az nálam is kiverte a biztosítékot, és jót virultam … VOLNA rajta, mint minden humorra és iróniára érzékeny ember… ha nem a szülőhazám Köztársasági Elnökéről olvastam volna mindezt:

Schmitt Pál újabb bakija: önmagától védené a magyar nyelvet

http://kuruc.info/r/26/69402/

 ***

NO, de mostmár had kínáljam meg az olvasókat ennek a savanyú közéleti tortának a magam szervírozta kritikai szeletével…

A bevezetőben idézett riportban első meghallgatásra a következő stilisztikai szösszeneteket véltem kihallani…

A Magyar Köztársaság Köztársasági Elnöke mondta…:

-1-

„…nem vagyok megelégedve a törvény szövegelésével…” – „szövegezése” helyett

-2-

„…a korábbi három elnöknek mind volt…” – mindnek v. mindegyiknek helyett

-3-

„a határon túlélő magyarok …” – ezt a hangsúlycsúszást természetesen csak az veszi észre, aki figyel a Köztársasági Elnök stílusára, de egyértelműen nem „a HATÁRON TÚL élő magyarok” kifejezés hagyja el a száját, hanem „a határon TÚLÉLŐ magyarok”…

-4-

„Ebben bennünket senki nem akádojázhat meg…” – ezen kívül még számos más esetben kavarta össze a többszótagos szavak hangsorát

-5-

 „… hogy mentsük, ami A menthető.” ­ – itt a határozott névelő csak akkor lenne indokolt, ha az utána következő jelző még egyéb másra is vonatkozna, ámde itt vége volt a mondatnak.

-6-

„A magyar fiatalok nem olyan szépen beszélnek, mint korábban…” – itt időrendi zavart hallhatunk; a megfogalmazásból úgy tűnik, mintha egyetlen fiatal generáció beszédmódjáról lenne szó, nem pedig az egymást követő generációk eltérő beszédmódjáról

-7-

„… örömük lelne …” – örömüket lelnék helyett

-8-

„Nem feltétlenül az alkotmányban akarom visszalátni őket …” – viszontlátni helyett

-9-

„A testneveléshez való jogot ….” – számomra furcsa, hogy a világ életében a sportban forgolódó, szakembernek tekinthető személy összekeveri a testedzést a testneveléssel – a testedzést az ember önmaga végzi, önállóan, míg a testnevelés értelmezése egyértelműen mások testedzésének irányítását jelenti; emiatt tekintjük alapvetően különbözőnek a testedző és a testnevelő szavakat. A „testneveléshez való jog” a mások testneveléséhez való jogot jelentené, ami nem személyre szóló jog; míg a testedzéshez való jog személyhez köthető jog, ami már értelmezhető.

-10-

„…csak azt, amit a testnevelés órán mozgatnak velük…” – itt a testnevelési órákon való gyerekek megmozgatásáról, a testmozgásra való késztetésükről volt szó

-11-

„Ez a szó is benne szerepel …” – szerepel benne helyett

-12-

„fontos közjelei...” – jelképei helyett

-13-

„mindenkinek egészen a gyökérig kell visszamenni” – gyökerekig helyett

-14-

„Ahhoz minden ország, akiv…amiv… amelyik…” – itt legalább keresi a szavakat…

-15-

„máig is érvényes megállapodásokat tartalmaz …” – megállapításokat helyett

-16-

„Őróluk is szó van az alkotmányozásról…” – alkotmányozásban helyett

-17-

„Hosszú-hosszú generációk sorát” – sok-sok generációt, vagy generációk hosszú sorát helyett

-18-

„Ellensúlynak ott vannak az ellenzéki pártok…” – a Köztársasági Elnök úr talán nem tudja érzékelni, hogy a 2/3 – 1/3 arány a kormányzó párszövetség részéről 2-szeres többséget jelent, ergo a jelenlegi ellenzékiek semmiféle ellensúlyt nem tudnak kifejteni

-19-

„módosító javaslatokat terjeszthetnek, …” – terjeszthetnek BE helyett

-20-

„kész legyenek még egyszer hozzám bejutni” – készek helyett

-21-

„A demokrácia feletti őrközés…” – őrködés helyett

-22-

„Ez rendkívül odafigyelést igényel…” – rendkívüli helyett

-23-

„Az elnöki feladatokkal az utazások is *járnak…” – EGYÜTT járnak – ha enélkül említi vki, az úgy hat, hogy mindez fizetség a poszthoz, és nem pedig a vele járó munka része

-24-

„Körbejárom mind a hét, határunkon lévő magyarságot…” – itt meg már nem határainkon túl lévő magyarságról van szó…

-25-

„Ausztriával kezdem, és mint ahogy mondani szokták, óramutató járásával ellentétes irányban, Szlovénia, Horvátország…” – itt, a stilisztikának hűtlenül hátat fordítva sajnos nem tudom megállni, hogy a jelenlegi Köztársasági Elnököt ne nevezzem ki ünnepélyesen megélhetési politikussá – mert ugyan augusztusban vajon miért másért indulna Ausztria, Szlovénia, Horvátország felé egy bemutatkozó körútra, ha nem azért, hogy közpénzen nyaralgathasson… Bevallom, csodálkoztam volna, ha az újdonsült Köztársasági Elnökünk azonnal Oroszország, vagy Románia, esetleg Szlovákia felé nyitott volna.

-26-

„meg lehet teremteni, amit úgy hívjuk, hogy rend” – hívunk, hívnak helyett

-27-

„sürgősen kerültek elém…” majd később „amik sürgősséggel kerültek elém…” – ami sürgőséggel kerül valaki elé, az nem sürgősen kerül vki elé

-28-

„ne csak vizet prédikáljak és közben bort igyam” – igyak helyett; ez valahol a hab a tortán; ezzel a csusszanással nem csak stilisztikai szempontból lehet foglalkozni, hanem a tartalma miatt is, mint korábban észrevételeztem, és azóta a véleményem csak romlott…:

Az új Köztársasági Elnökről jut eszembe…

Brain Storming - 2010.06.30.

Orbán, Pokorni és Semjén után most Schmitt-ről jut eszembe…

http://www.bsstudio.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=93724

***

BRAIN STORMING, 2010-11-17