Fülszöveg:
"A magas életkor elérése az ember örök törekvései közé tartozik. Ennek érdekében minden elképzelhető szert kipróbáltak már. Az ókorban a varázslótól igyekeztek megszerezni a hosszú élet titkát – hasztalan. A középkorban jobb ügyhöz méltó buzgalommal kutatták a „megfiatalító életelixírt”, s noha közben számos hasznos anyagot előállítottak, a célt nem érték el. Az újkorban – már bizonyos tudományos felkészültséggel – magában a szervezetben keresték az élet meghosszabbításának „csodaszerét”, de elődeiknél nem sokkal nagyobb sikerrel. Pedig számos esett tanúsítja, hogy a hosszú életkor elérhető…
Csakhogy a hosszú élet „titka” nem olcsó szer! Ezt korunk kutatói már jól tudják, és ezért választották a gyors és kétes sikerek helyett a hosszú lejáratú kutatómunkát. Az ember helyett a legkülönbözőbb – az egysejtűektől az emlősökig szinte minden fejlettségi szintű – állatfajokat vettek a megfigyelés és kísérlet alá. A cél nem az időskor, hanem a munkaképes életszakasz meggyújtásával lehet elérni. Ehhez azonban pontosan kell tudni, hogy mi történik az állatok (és az ember) szervezetében, egyes szerveiben az öregedés során; hogy mikor kezdődik az öregedés; hogyan lehet megelőzni a hosszú életet akadályozó ártalmakat stb. Ez a nehezebben járható út, de eredményei tartósabbak lesznek.
„Ne éveket adjunk az életnek, hanem életet az éveknek” – ezt a jelszót tűzte zászlajára a Nemzetközi Gerontológiai Társaság, és ennek jegyében munkálkodik több ezer kutató az emberi életkor meghosszabbításán. Ez a könyv erről a munkáról és eddigi eredményeiről ad érdekes, mindenki számára érthető beszámolót.
A könyv első kiadása megérdemelt, nagy sikert aratott. Második kiadását felfrissítve, két új – a modern, molekuláris biológiai szemléletű kutatások eredményeit ismertető – fejezettel, valamint sok képpel bővítve, megszépült köntösben nyújtjuk át az olvasónak."
Elég trükkös - ha valaki nem érte el a mostani felvételi ponthatárt, annak része lehet a járvány miatti hiányos felkészülési lehetőség is, ergo valószínűleg sokan lehetnek most ilyenek. Pláne olyanok, akiknek az érettségi sem sikerült. És most képzeljük el, hogy az ilyen tanuló fogja magát, és elmegy egy olyan helyre, ahol már az elejétől kezdve úgy kezelik, mintha szerződéses katona lenne: fizetést, és minden juttatást megkap, holott ekkor még csak a kiképzési ciklusa folyik, ergo az első két hónapban nem kell megfeszülnie. Ugyanakkor a 2. hónap után már nyilatkozniuk kell a hátralévő 4 hónapról, és ekkor már előjönnek a felkínált véglegesítéssel. ... A honlapon a megadott oldalon ez olvasható az ÖKSZ ismertetőjének a végén: (...) "A jelentkezés feltételei: egy háziorvosi véleménnyel egyenértékű egyszerűsített egészségi és pszichikai alkalmassági vizsgálat, betöltött 18. életév, és büntetlen előélet. ... Habár a program kiemelt célcsoportjai a felsőoktatásba jelentkező, de felvételt nem nyert, vagy a köznevelési intézményeket szakképesítéssel vagy anélkül elhagyó 18 év feletti fiatalok, azonban az ÖKSZ nemtől függetlenül, minden magyarországi lakóhellyel rendelkező, büntetlen előéletű, cselekvőképes, 18 és 65 év közötti magyar állampolgár előtt is nyitva áll." ... Ebből is látszik, hogy az önkéntes katonai szolgálatosokat ugyanúgy kezelik, mint azokat, akiktől csak a 18. életév betöltését várják el, vagyis akik sokkal könnyebben ott tarthatók. Szóval a honvédség valójában bevállal egy két hónapos beetetési időszakot - ez nem puszta önkéntes katonai szolgálat, hanem a hadsereg direkt marketinges manipulálása. ... És gondoljunk csak bele, akinek nem sikerült a felvételije a ponthatárok miatt, annak nem az lenne az érdeke, hogy esetleg a következő felvételijére igyekezzen felkészülni?
***
Brain Storming, 2021.07.
Egy vitában felmerült egy kérdés, miszerint „ (…) ha veszünk két embert, és az egyik időszakos böjt szerint étkezik (a nap folyamán egy adott –tól-ig időkorláton belől, azon kívül semmit, csak vizet iszik), egészséges ételeket fogyaszt, viszont kb 500 kcal kalóriatöbblettel, akkor egészséges lesz, azonban elhízik? … Míg a másik „mindent eszik” (cukor, liszt, kóla, süti, kenyér, stb.), viszont a szükségesnél kevesebb kalóriát visz be és heti 2-3 alkalommal sportol, akkor ez a második személy a normál testsúlya mellett mégsem lenne egészséges? (…)
Erről a következők jutottak eszembe …
... Ez a "mindent eszik" elég tág kategória, de gondolom kibontva kb. azt jelentené, hogy "minden szart eszik". A téveszme ott kezdődik, hogy "a kalória az csak kalória", és azt sugallja, hogy az ember mindig pontosan tudatában lehetne annak, hogy pontosan hány kalóriát visz be, hogy pontosan mennyi az éppen aktuális igénye, hogy az ételeknek pontosan mennyi a kalóriaértéke, stb. .. amikor még a szakemberek is egyetértenek abban, hogy a kalóriaszámlálás egy merő illúzió, mivel nem lehet pontosan meghatározni. Ez az egyik - a másik pedig az, hogy nem mindegy, hogy MIBŐL viszi be az ember a kalóriát, mivel pl. kifejezetten az édes táplálékok azok (igen, a cukrosakról beszélek), amik direkte ösztönzik a többletfogyasztást, hiszen evolúciósan éppen erre kondicionálta magát az élet. Ami nem is lenne gond, ha éppen az éhhalál az, ami a modern világban látszólag ritka, amellett, hogy a túlnyomó többség hihetetlen HIÁNYTÁPLÁLKOZÁST folytat. A szervezet ebben a hiánytáplálkozásos környezetben ordít az újabb és újabb étkezésért, mert azt reméli, hogy talán a következő menetben esetleg a valódi hiányok is kielégítésre kerülnek majd - de nem, ezért a felesleg szépen megy a zsírraktárakba, mert máshova nem tud, aztán a szervezet átalakul egy mozgó zsírraktárrá, és az egyetlen funkciója az lesz, hogy életben, működésben tartsa a zsírszövetet. Ami persze hosszútávon vagy nem megy, vagy mindenféle kóros elváltozás, a többi szervrendszer működésének a rovására. Én kb. két éve elhagytam a hozzáadott cukrot, többek között lemondtam a fagyiról is, holott imádtam, aztán a pizzáról, a süteményekről, a kóláról és a rendszeres gyümölcsevésről is. A súlyfeleslegem magától elindult lefelé. Másfél évvel ezelőtt, amikor az IF-ről még nem is hallottam, magamtól álltam rá a napi egyszeri, kétszeri étkezésre, mert annyi esett jól - ergo a szervezetem "magához tért", és nem ételfüggőség miatt ettem kényszeresen (ja, a falási rohamaim is eltűntek, előtte rendszeresen voltak). Korábban mozgással igyekeztem kordában tartani a súlyomat, abból viszont 2-3 alkalommal sportfüggőségbe is estem, de hiába szentelme egyre több időt a mozgásra (amatőr versenyeken indultam, nem rossz eredményekkel), de egyszerűen éreztem, hogy lassan agyhalott leszek ettől, mert minden időmet elvette. (Holott közben esszéista, karikaturista, költő, kutató tanár, meg minden efféle lennék) ... A cukorstopot ősz elején vezettem be anno, és láss csodát, a tél végére MAGÁTÓL lement a súlyom, méghozzá úgy, hogy direkte sokkal kevesebbet mozogtam - gyakorlatilag tehát ÉSZHEZ TÉRT A TÁPLÁLKOZÁSOM. Lehet, hogy már csak beképzelem magamnak, de szeretnék egy kicsit laposabb hasat, ezért lehet, hogy 2-3 kg-tól még meg kellene szabadulnom, de lehet, hogy ez már csak a régi testképem mondatja velem, de egyedül az, hogy a cukrot teljesen elhagytam, teljesen stabilizálta a súlyomat, vége lett a telente 10kg plusz felszedésének, és annak, hogy a végigsportolt nyár végére tudtam csak egy olyan súlyt elérni, mint ami most az általános. ... Szóval ki kell esni a "CALORIES IN, CALORIES OUT" mókuskerékből, mert abból nincs kiszállás. Záró megjegyzés: A ketogén diéta felé kanyarodás nálam azért következett be, mert ezen a módon lehet a legoptimálisabb volumen/energia arányt megvalósítani, plusz ezzel lehet a minél hosszabb, kajálással nem foglalkozós napirendet követni. … Szerintem ez a "kalória-központúság" kb. olyan, mint amikor az autóba csak benzint öntenének, mert "azzal megy". De pl. kell bele olaj is, mert hiába van benzin a tankban, ha egyszerűen nincs kenés, és ha mozgásba lendülne a gépezet, akkor rövid úton minden besül. A szervezetben folyamatosan megy az anyagcsere, mert folyamatosan kopik és folyamatosan pótolni kell mindent - ennek csak egyik része a kalória, sőt, nem a legfontosabb része, mert éppen ezért van az emberen zsírraktár.
60 rövid bekezdés, ami bizonyítja, hogy ha láttad a Birodalom Visszavág-ot, akkor az Utolsó Jedik-et már meg sem kell nézned – kissé összekutyulva és felduzzasztva, de ugyanaz van bennük.
Két évvel ezelőtt (2015 decemberében) csalódottan jöttem ki az Star Wars VII epizódjáról, az „Ébredő Erőről”. A film első, egyszeri megtekintése után több mint 3 tucat dramaturgiai pontot tudtam összeszedni, amit a Star Wars 4. és 5. epizódjából másoltak. Tévedés ne essék, nem a Star Wars univerzum kellékeinek ismétlésével volt problémám – nyilvánvaló volt, hogy azért ültem be a moziba, mert szerettem volna elmerülni ennek az univerzumnak a világában. A „setting” az én képzeletemet is megragadja, függetlenül attól, hogy régóta tudom, hogy az alap sztori mindössze egy kozmikus környezetbe helyezett, időnként technikai lexikát használó fantasy-ról van szó, ahol az egymást követő epizódok során nem a történet fejlődött, hanem a történet írói lettek tapasztaltabbak … ami igazából az előzmény trilógián mutatkozott meg igazán. Mind az univerzum kidolgozottsága, mint a sztori összetettsége azokban mutatkozott meg igazán. Nos, és ezután a történet vezetési fejlődés után egyszerre csak visszacsöppentem a VII epizóddal ugyanabba a naiv miliőbe, amiből magának a Star Wars univerzumnak is ki kellett nőnie… És mindezt oly módon, hogy magát a sztorit is dramaturgiailag majdnem teljes egészében másolták. (Részleteket lásd az „Az Ébredő Erő kapcsán jut eszembe – avagy: elmezavar az erőben” cikkemben.)
Mindezek után erős volt a gyanúm, hogy a folytatástól se várhatok többet. Elhatároztam, hogy nem is fogom megnézni moziban, mivel ezzel is egyfajta „mikro-bojkottot” akartam gyakorolni. Ennek ellenére természetesen érdekelt a film, hogy mit is tudtak a copy-királyok kihozni folytatásképpen. Már az első vetítések után megjelentek a harsogó kritikák, hol az egekig magasztalva, hol unalmasnak titulálva utálva a filmet. Mivel a VII epizód másolásait csak 4 ember tudta volna összeszámolni a két kezén, így már én is elsősorban arra figyeltem és füleltem, hogy hol érhető tettem a korábbi részek dramaturgiai másolásai. Már a szimpla elmesélések során is voltak szembetűnően másolt részletek, ám nem gondoltam volna, hogy olyan mennyiségben, mint az előző epizód esetében. … De nem is fűzném tovább a személyes előzményeket – éppen 10 nappal a premier után én is meg tudtam nézni egy eléggé rossz minőségű netes verziót, ami tökéletesen elegendő és alkalmas volt arra, hogy a következő dramaturgiai másolásokat kivonatolhassam. A szerkesztésért nem kezeskedem, szerintem az összecsapott munkám hű ahhoz, ahogyan a 7. és a 8. epizód forgatókönyveit készítették.
(Mint az előző cikkemben, itt sem feltétlenül a filmek kronológiája mentén hozom össze a másolt momentumokat.)
*** *** ***
Én látok párhuzamot még Han Solo 5. epizódban való Hoth-ról való lelépése, és Fin meglógási kísérlete között is. Mindketten önös érdekek mentén akartak meglógni a kalamajkából, és egy nő miatt maradtak mégis az események sűrűjében.
… Ha esetleg valakinek szemet szúrt volna a címlapkép… Nos: 2017-ben voltam 44 éves, és oda jutott a világ, hogy a 12 évesen (32 évvel ezelőtt) megszeretett Star Wars Univerzumból mostanra nőttem ki … vagy vették el tőle a kedvem. Vagyis 44 évesen, az Erő legyen velem!
BRAIN STORMING, 2017.12.28.
A matematika nem feltétlenül ahhoz kell, hogy számolni tudjon az ember (arra ott van a számológép) - hanem azért, hogy megtanuljon problémát megoldani, és hogy egyáltalán HAJLANDÓ legyen problémákat megoldani. Ebből a szempontból a matematika nem reál, hanem készségtantárgy - aki jó matekos, az nagyobb eséllyel lesz kreatívabb, mint az, aki nem hajlandó megerőltetni az agyát vele. Másik dolog, hogy matek mindenhez kell - és a matek nemcsak az algebra, bár látszólag az, mivel abban inkább vannak számok és alapműveletek. Amúgy a való élethez nemigen kell több, mint amit 4. osztályig megtanul az ember, mármint számolás terén. DE aki matekból megreked ezen a szinten, annak az agya sem nagyon fejlődik tovább - a mai civilizált és modern technikákkal telezsúfolt világban meg technoteista barbárrá lesz mindenki, aki azt hiszi, hogy a mateknak semmi haszna... az valóban megérdemli, hogy ki legyen szolgáltatva az éppen adott technikának.
Az igazán tapasztalt bölcs abból tanult a legtöbbet, amit rosszul csinált, és már tudja: mindig cselekedni kell, mert csak a cselekvésnek van eredménye. Ha kudarc követi, az eredmény a tanulság és a tapasztalat. Aki nem ment át korábbi hibázások és tévedések sorozatán, és egyből jól csinált valamit, az ugyan örülhet ennek, de attól még egy tapasztalatlan, az egyszeri sikerétől megszédült tuskó is lehet... A kudarcokkal teli előzmény nélküli kedvező kimenetel nem siker, az mázli; olyan, mint gazdag családba születni, vagy ötöst nyerni a lottón. Nem érdem, és nem is siker.
(BRAIN STORMING, 2017)
Sikeresség vs gazdagság
Avagy
„Mi az, amit a gazdagok minden nap megtesznek, és a szegények nem?”
***
Nemrég a szemem elé került egy régi írás és vita, mely termékeny gondolatok táptalajául szolgálhat…
Az eredeti írás konklúziójával kezdeném, mert előre vetíti, mire is számíthatunk:
„Azt hiszem, hogy a felmérés tanulságait csak azok fogják előnyükre fordítani, akik a témában az ok-okozatot a helyén kezelik: a gazdagok nem azért teszik meg, amiket megtesznek, mert gazdagok; hanem azért válnak gazdagokká, mert az teszik, amiket…
… hiszen még maga Bill Gates is így fogalmazott: “Ha szegénynek születtél, az nem a te hibád. Ha szegényen halsz meg, az viszont csak a te hibád.”
***
Az írás címe már eleve ferdít: nem azt írja, hogy a gazdagok világ életükben megtették ezeket, hanem azt, hogy a MÁR meggazdagodottak teszik meg ezeket... Óriási különbség.
Az „említett jellemzőkről” a következők jutottak az eszembe:
-1-
"A gazdagok 70%-a 300 kalóriával kevesebb “szemét” ételt (műanyag, vacak kaját) fogyaszt naponta. A szegények 97%-a pedig 300 kalóriával több “szemét” ételt fogyaszt naponta."
BRAIN STORMING:
A gazdagok nyilván megengedhetik maguknak a minőségibb ételeket.
-2-
"A gazdagok 23%-a játszik szerencsejátékon napi szinten, míg a szegények esetében ez 52%."
BRAIN STORMING:
Arról most had ne beszéljünk, hogy hányan gazdagodtak meg a szegények szerencsébe vetett hitéből... Másik dolog: a szegények aprópénzben játszanak, míg a gazdagok milliókban, nemegyszer mások megélhetését is kockára téve.
-3-
"A gazdagok 80%-ának vannak konkrétan kitűzött céljai, míg ez a szegények mindössze 12%-áról mondható el."
BRAIN STORMING:
A szegények kitűzhetnek maguknak bármilyen célt, az életük menetét leginkább a gazdagoknak az ő életük fölötti döntései határozza meg.
-4-
"A gazdagok 76%-a hetente 4-szer tornázik, a szegényeknél ez az arány 23%."
BRAIN STORMING:
Ez úgy is értelmezhető, hogy a gazdagoknak 3-szor annyi energiájuk marad a napi munka után, vagy harmad annyira megerőltető munkát végeznek.
-5-
"A gazdagok 63%-a hallgat hangoskönyveket utazás közben, míg a szegényeknek csak 5%-a."
BRAIN STORMING:
Persze - a gazdag tud utazni, van mivel hallgatnia...
-6-
"A gazdagok 81%-a használ teendők-listát, míg a szegényeknek csak 19%-a."
BRAIN STORMING:
Hja, persze - a szegénynek általában a gazdag mondja meg, hogy mi a teendője...
-7-
"A gazdagok 85%-a szeret olvasni, míg a szegényeknek csak 26%-a."
BRAIN STORMING:
Ha a szegénynek lenne könyve, akkor szeretne és többet is olvasna.
-8-
"A gazdag szülők 63%-a olvas fel a gyermekének mesekönyvből, míg a szegényeknél ez az arány csak 3%-ot tesz ki."
BRAIN STORMING:
A gazdagnak telik mesekönyvre...
-9-
"A gazdag szülők és gyerekeik 70%-a átlagosan havi 10 órát töltenek el önkéntes munkával, szemben a szegények 3%-os arányával."
BRAIN STORMING:
Ha a szegény majd megengedheti magának, akkor majd ő is lesz önzetlen... Mellesleg sokan, akik szegények, sokszor oly mértékben alulfizetettek, ami már-már önkéntes munkának is beillene.
-10-
"A gazdagok 80%-a telefonon (beszélgetve) is köszönti a születésnapos ismerőseit, ez a szegények körében mindössze 11%."
BRAIN STORMING:
Ha nekem dúsgazdag ismerőseim lennének, én is szívesen köszönteném őket ...
-11-
"A gazdagok 67%-a le is írja céljait, ez a szegényekre csak 11%-ban jellemző."
BRAIN STORMING:
Aztán a gazdagok többsége megkeresi azokat, akik majd megvalósítják helyette a céljait... Amikor egy gazdag célt tűz ki magam elé, akkor ezzel másoknak tűz ki feladatokat.
-12-
"A gazdagok 88%-a napi fél órát tölt el azzal, hogy saját magát képezze, míg a szegényeknek csak 2%-a."
BRAIN STORMING:
A szegények nem azért szegények, mert képzetlenek, a gazdagok pedig nem azért gazdagok, mert képzettek.
-13-
"A gazdagok 6%-a mondja csak el mindig, hogy mi jár pontosan a fejében, szemben a szegények 69%-ával."
BRAIN STORMING:
Ergo – aki gazdag, az egyben őszintétlen is. Aki őszinte, de nincs döntési hatalma, azt éppen emiatt szokták ki is használni.
-14-
"A gazdagok 79%-a havonta legalább 5 órát tölt el kapcsolatok építésével, ez a szegények körében mindössze 16%-os arányt mutat."
BRAIN STORMING:
A gazdagok változatosabb társadalmi életet élhetnek, mivel többet is utazhatnak, és jól tudjuk, hogy a gazdagok is leginkább egymás társaságát keresik - és mivel mobilabbak, ezért több emberrel tudnak találkozni, ismerkedni. Így könnyű.
-15-
"A gazdagok 67%-a legfeljebb egy órát tévézik naponta, a szegényeknél az a küszöb mindössze 23%."
BRAIN STORMING:
Arról megintcsak ne beszéljünk, hogy mennyi gazdag ember él a médiából és a médiában bemutatott hirdetések segítségével történő eladásokból.
-16-
"A gazdagoknak csak 6%-a nézi a valóságshow-kat, míg a szegényeknek a 78%-a."
BRAIN STORMING:
Pontosítsunk - a gazdagok csinálják a valóságshow-kat. ha nem csinálnák, akkor az emberek nem néznék. A média és a csinálói felelőssége, hogy az emberek mit néznek a tévében, mivel a gazdagok, a médiatulajdonosok határozzák meg, hogy milyen műsorokat készítenek.
-17-
"A gazdagok 44%-a a munka kezdése előtt 3 órával már fent van, ez a szegényekre csak 3%-ban jellemző."
BRAIN STORMING:
A gazdagok valószínűleg nem kezdenek olyan korán, és nem végeznek olyan későn, vagy nem dolgoznak annyit...
-18-
"A gazdagok 74%-a naponta tanítja a sikerre a gyermekét (!), ez a szegények körében 1%-os értéket mutat."
BRAIN STORMING:
Közhelyes igazság, hogy a gazdagság ugyan öröklődik egy generációt, a tehetség azonban nem feltétlenül - a gazdag gyereke nem azért lesz gazdag, mert a szülei sikerre nevelték, hanem azért, mert jobb startpozícióból indulhatott. A szegény, ha tudná és csinálná azt, ami a sikerre vezet, azt tenné és sikeres és gazdag lenne... de mindenki tudja, hogy a gazdagság és siker nem csak a személyes ambíció és tehetség, és egyéb személyes jellemzők kérdése. maradhat valaki világ életében szegény, ha személyes életében alapvetően sikeres, vagy annak érzi magát. Ekkor nem is fontos számára az anyagi gazdagság, mivel nem abban méri a sikerességét.
-19-
"A gazdagok 85%-a hiszi, hogy a jó szokásokhoz gyakran szerencse is társul, míg a szegényeknek csak 4%-a hiszi ezt."
BRAIN STORMING:
A szegényeknek nemigen van lehetőségük arra, hogy szerencsére vezető jó szokásokat kialakítsanak... mivel a megélhetése (amit a gazdagok biztosítanak neki) erősebben meghatározza a szokásaikat, mint a egyéni elképzelései.
-20-
"A gazdagok 76%-a hiszi, hogy a rossz szokások balszerencsét hoznak, szemben a szegények 9%-os arányával."
BRAIN STORMING:
Az előbbiekhez is csatlakozva: a sikeres ember szívesen hisz abban, hogy a sikere és a gazdagsága az ő egyéni érdemeitől függött. Vagyis, ha ő sikeres és gazdag, akkor az biztosan a jó szokásai miatt van így, míg ha valaki sikertelen és szegény, akkor az biztosan az ő rossz szokásaiból ered. Mindkét esetbe látható, hogy ez puszta torzítás.
-21-
"A gazdagok 86%-a hisz az élethosszig tartó tanulásban és önfejlesztésben, a szegényeknél ez az arány 5%."
BRAIN STORMING:
A gazdagok világképe gazdagabb, széleskörűbb, mivel többet látnak a világból a lehetőségeik miatt - nem csoda, ha szívesen ismerkednek mindenfélével, vagy szívesen tanulnak. A szegények világképe gyakran a lehetőségeik függvénye, és nem feltétlenül akarnak olyan dolgokkal foglalkozni, amivel nem valószínű, hogy valaha találkozni fognak.
***
A különvéleményeim természetesen parázs vitát gerjesztettek, melynek bejegyzéseiből itt csak egyet idézek, és a közvetlenül rá adott válaszom (azt követően foglalom majd össze a konklúzióimat).
„ … Sok olyan embert ismerek, aki minden reggel felkel, és munka előtt tornázik fél, 1 órát - ingyen, vagy elmegy futni - ingyen. Én a BKV-n is sokat utazok, és mindig olvasni szoktam rajta, akár ott is lehetne hangoskönyvet hallgatni, bár én az olvasást jobban szeretem. A könyv egyáltalán nem drága, ha antikvárban vagy a bolhapiacon vásárolsz, én rengeteg könyvet vettem 100-500 Ft-ért. De még sorolhatnám. Az a baj, hogy Neked is igazad van: mert mindenkinek meg lehet az igazságnak a saját verziója, és mivel a világ a Te gondolataidnak a tükörképe, bármit is gondolsz, igazad van. Akár azt is gondolhattad volna, hogy szuper, akkor kidobom a TV-t, többet olvasok, reggelente tornázok stb., és változtatok az életemen...”
BRAIN STORMING:
Félreértés ne essék: Minimum 2500-3000 db-ból álló "könyvtáram" van; az átlagnál rendszeresebben mozgok, versenyekre is járok, jó eredményeim vannak – ám pl. a futócipőm kb. 7 éves, a biciklim meg 20 éve hajtom; 15 éves korom óta esszé- és ötletnaplót vezetek, amibe minden ötletet, gondolatot felírok; állandóan tanulok: abból a tudásból élek, amit magamtól tanultam (angolt és matematikát tanítok); rendszeresen publikálok: az oktatási segédleteimet ingyenesen adtam közre mindig is a neten, akárki használhatja, sok fórumon és blogban rendszeresen nyújtok segítséget; sohasem nézek valóságshow-kat, csak olyan műsorokat, amik érdekelnek, de azokat is egyéb tevékenységekhez háttérként; a fiamnak rendszeresen olvastam fel kiskorában, ma is mindent megbeszélünk, nincs közöttünk tabu téma; (megjegyzem: elmondása szerint én vagyok a példaképe); egészségesen táplálkozom, és spórolnom nem kell rajta, mivel olyan a táplálkozásom, ami minimális főzést igényel, stb. ... A megjegyzéseim arról szólnak, hogy ezeknek a dolgoknak is két oldala van. Minőségi irodalmat írok, több mint 20 éve keresek kiadót pár írásomhoz, sok éven át évente százas nagyságrendben kerestem meg a kiadókat – javarészt sikertelenül, de nem adom fel, bár úgy néz ki, hogy amiben a legjobb lennék, azért nem tudom a méltányos árat megkérni, így azokat is ingyenesen leszek kénytelen közreadni. Ha kissé cinikusak a megjegyzéseim, az csak attól van, hogy én magam tökéletesen megfelelek a fenti gazdag-kritériumoknak... de esetemben a szerencse jobban dominálhatna most már, mint a kitartás és a tehetség...
KONKLÚZIÓ
A cikk pontjai arról szólnak, hogy mit tesznek a gazdag emberek... Holott óriási különbség van aközött, hogy mit tesz valaki mielőtt anyagilag javarészt függetlenné válik, és mit tesz azután, amikor már elérte az anyagi függetlenséget.
Azok, akik a saját kétkezi munkájuk árán lettek gazdagok, és a gazdagságukat továbbra is a saját munkájuk árán tartják fenn, azokra nem hiszem, hogy a fenti pontok többsége igaz lenne, ugyanis egy elért vagyoni szint nem tartja fenn magát, azt szinten kell tartani, a vagyont csak nagyon kevesen tudják napi munka nélkül szinten tartani. Másik dolog persze, hogy van, aki úgy gazdagszik meg, hogy cseppet sem élvezi a gazdagságát, mert nem a gazdagság volt a vagyonosodásához vezető tevékenységének a célja, hanem egyszerűen az, hogy szeret azzal az adott dologgal, nevezetesen a gazdagságát biztosító tevékenységgel foglalkozni. Ámde ekkor se higgyük azt, hogy a vagyon, a gazdagság egy állandó jellemző.
Mint írtam is a megjegyzéseimben – ezen pontok egyike-másika valóban jellemző lehet, de nem összességében minden gazdag emberre jellemző. Igaz, hogy számos, látszólag nem produktív tevékenység van, ami elősegíti, hogy az ember produktívan tudjon dolgozni és értéket teremteni, de ezek mellett mégis igaz, hogy a produktív tevékenység kell, hogy domináljon, míg a fentiek nem az alapot, hanem a kikapcsolódást jelentik a gazdag ember számára.
Továbbá – a sikerességre inkább jellemzőek a fenti pontok, míg a gazdagságra viszont kérdésesen. A siker és a gazdagság pedig teljesen más természetű dolog (– mint ahogy néhányan már utaltak rá előttem a vitában).
A személyes példám is ezt bizonyítja: szinte minden pont passzol rá a felsoroltakból, a gazdagság mégis messze elkerült eddig, ennek ellenére rendkívül sikeresnek és eredményesnek tartom magam.
Mindamellett egyetértek a kritizálóimmal is – a túlzóan pesszimista riposztjaim mindössze arra akarják felhívni a figyelmet, hogy a gazdagságot nem garantálják a fent leírt szokások. Attól még senki nem lesz gazdag, ha felveszi ezeket a szokásokat – ám jómagam is azt mondom, hogy ha valaki nem tud olyan szokásrendszer mellett (akár „csak” emberi értékeiben is) gazdagodni, mint pl. a fent leírtak, akkor nem érdemes hajtani a gazdagságért, mert a pénz önmagában valóban nem boldogít. A fenti szokások azonban sokkal inkább hajlamosítanak a sikerre, ami (személyes véleményem szerint) fontosabb – és (szó se róla) elérhetőbb kategória a hétköznapi emberek részére.
A cikk megvitatása jó alap arra, hogy az ember mérlegre tegye a hétköznapi szokásait, merthogy azok lennének azok az apró lépések, amivel az ember az élete kirándulását végigjárja, és nem mindegy, hogy ezt az utat hogyan, mennyire elégedetten és mennyire jókedvűen teszi meg. A fenti pontok ezt célozzák, nem pedig a gazdagságot.
Az eredeti cikknek azonban hibája, hogy azt az érzést kelti, mintha a gazdag emberek jobbak és lelkileg is gazdagabbak lennének azoknál, akiknek ezekre nincs minden téren lehetősége – és tovább távolíthatja az embert a saját ambícióitól, mert azt sugallja, hogy "Mit vársz az élettől, ha még ezeket sem tudod felvállalni?" ...
***
BRAIN STORMING, 2016.XII. (az írás keltezése: 2013.XII.)
… Van pillanatnyilag domináló logika, amely kissé maga alá rendeli a többit, de ez a dominancia sohasem marad fenn sokáig. …
(Részlet a „Summaonizmus, Holoizmus VI. – A mindennapok filozófiája” című esszénaplómból, 1990-ből. A szövegezésen minimálisan változtattam, így híven tükrözi, milyen volt a gondolkodásom 17 évesen.)
Bármikor, amikor megpróbálunk megmagyarázni valamit, mindig valamiféle logikára hivatkozunk, akár kimondva, akár kimondatlanul. „Logikus, nem?” – mondogatják az emberek. Tulajdonképpen helyesen teszi az ember, ha cselekedeteit igazolja, mégpedig egyfajta logikával.
A logika fogalma arra utal, ami szerint egy rendszer felépül.
S mivel az ember alapvetően három rendszerből épül fel (testi, lelki, szellemi), így ezen rendszereket háromféle logika: testi logika, lelki logika, szellemi logika alapján működnek – emiatt nehéz emberi dolgokban eldönteni, hogy valójában mi is számít logikusnak. Ez a háromféle logika teljesen egyenértékű, az emberhez mindhárom szükséges, bármelyik elveszítésénél vagy túltengésénél veszélybe kerül az emberi lényeg.
E logikák jelentik a személyiség létének, céljának, cselekedeteinek és tetteinek, szándékainak értelmét.
A logika szolgáltatja a tett alapját. E logikára épül az egész életünk és életmódunk mikéntje.
De miről is szólnak, mire vonatkoznak konkrétan ezek a logikák?
Testi logika: a testtel kapcsolatos, a test felhasználásával, fejlesztésével.
Lelki logika: a lélekkel kapcsolatos, a lelkivilággal. Főleg a boldogságra való törekvést jelenti.
Szellemi logika: a szellemmel, a tudással, a valósággal kapcsolatos, az igazságra való törekvést jelenti.
Igaz ugyan, hogy e három logika egyenértékű, de sohasem jelentkeznek teljes harmóniában, s sohasem kerül 100%-os maximalitással egyik sem a cselekvésbe. Létük megfigyelhető. Van pillanatnyilag domináló logika, amely kissé maga alá rendeli a többit, de ez a dominancia sohasem marad fenn sokáig.
Az egy személyiségen belőli véleményváltozásokat e logikák körforgása, időszakos dominanciája adja, ami természetes, sőt létszükséglet.*
E logikák sok dolognak képezik alapját, amint a következőkben látni fogod.
***
Az emberi felfogásnak sajátos, egyéni logikán alapuló rendszere van, s a személyiség mindent elkövet, hogy e rendszer fennmaradjon, mert ez a rendszer biztosítja az egyensúlyt.
A felfogás tehát egyéni rendszert jelent.
A rendszerkialakítás fő eleme a környezet, amihez rendszerünk használjuk.
Az emberi rendszerfogalom tágabb, mint az állatoké; ez az egyik nagy különbség az ember és állat között.
A komolyságot, a tréfát a rendszerbe illeszthetőség mértéke határozza meg.
Az egyéni fogalomrendszer az egyik alapja az egyéni különbségeknek.
Az alkalmazkodóképesség = 1. a rendszerekbe való átmenet képessége; 2. rendszerekbe való átmenet elviselésének képessége – az egyensúlytalanság elviselésének, és a mihamarabbi harmonizálásnak a képessége.
Egyensúlyvesztés, egyensúlytalanság = az az állapot, amikor egy rendszer egy számára nem megfelelő környezetben fenn akar maradni.
Önigazolás = (valamely) logikai rendszerbe való beillesztésnek a törekvése.
Általában magasabb rendszerbe akkor lép a rendszermódosulás (átmeneti káosz), ha a magasabb rendszerhez szükséges alapvető elemek a megfelelő arányban, helyzetben, stb., optimálisan összeálltak.
Általában a magasabb rendszer alkalmazkodik az alacsonyabb rendszerhez.
***
Brain Storming, 1990.
***
Megjegyzés:
* 2006-ban tanulmányoztam át újra ezeket az írásaimat. Ekkor döbbentem rá, hogy már tizenévesen is felismertem valamit, amit másfél évtized múltán újra felfedeztem – már akkor is felötlött bennem az „endokrin ciklikusság” teóriájának alapja, csak akkor még nem volt elegendő ismeretem azon a téren.
Igyekszem amennyire csak lehet tömör lenni, abban is, hogy mi háborított fel, és abban is, hogy miért.
A filmet nézve egészen hamar kiderült, hogy nem fogok újat kapni, és megértettem a nagy titkolózás okát. A készítők a rajongók önigazolására utaztak: minél nagyobb a várakozás valami újdonságra, annál jobban fognak örülni annak, amit kapnak, még ha az lényegében ugyanaz, ami már megvolt nekik. Az előzménytrilógiában legalább volt átgondolható fordulat, mesterkedés, fejlett látványvilág… itt ez elmaradt. Az V. és VI. epizódban legalább volt trükközés, és a manipulációs elemet az I.-II.-III. epizódban alaposan ki is dolgozták, vagyis a hosszabb távban gondolkodó, nem a robbanásokért és lövöldözésért beülő nézőket is szórakoztatták… itt hányavetien összehajigált kártyázást láthattunk, ahol a kártyalapokon a IV. és V. rész elemei szerepeltek. J.J.Abrams semmi mást sem tett, csak megkeverte a két epizód jelenetkártyáit és rakta le őket – vagyis semmiféle történetet nem láthattunk. A 7. epizód egy profitorientált „two-in-one remake” lett.
Szóval már a film közepén nyilvánvaló volt, hogy becsaptak, mint gondolkodó nézőt, aki betéve tudja a két trilógia minden részét, persze a IV. és V.-et a leginkább (hiszen személy szerint nekem a Birodalom Visszavág volt az első esti mozis élményem, még 12 évesen talán).
De nem is szaporítom a szót érzésekről, meg globális benyomásokról – szeretném megmutatni a még bizonytalankodóknak, hogy miért érezhetnek ők is „zavart az erőben”, miért érezhetik magukat ők is becsapottnak, vagy a marketing áldozatának.
Előzetesen csak annyit még, hogy annakidején én is cikket írtam arról, hogyan koppintotta le Lucas az I. epizódban a híres fogatversenyt szinte egy az egyben a Ben Hur legendás fogathajtó jelenetéről.
Szóval lássuk csak, milyen kártyákkal játszott Abrahams! (A pontokat az eszembe jutás sorrendjében írom, szóval nem feltétlenül követi sem a mintaként szolgáló eredeti IV. és V. Epizód, sem a klón VII. Epizód kronológiáját.)
… és így tovább. Aki nem ért egyet valamely ponttal, az nyugodtan reklamáljon, ám ha ki tudja egészíteni, kérem tegye meg!
A borzasztó az, hogy ezek a „másolódások” hamarjában jutottak eszembe, és biztosan legalább ugyanennyit tudnék összeszedni, ha hajlandó lennék a közeljövőben újra megnézni a legújabb részt.
Egyelőre zárógondolatként annyit, hogy elszomorító élmény volt… pedig bennem semmiféle várakozás nem volt. A történettől eleve nem vártam sokat – de jó lett volna, ha lett volna történet. A képi világtól vártam volna élményt – a sablonokon a 3D sem tudott segíteni.
***
Epilógus – No.1.
Aki a Star Wars témából mindenképpen újdonságot akar látni, annak javaslom a Family Guy és a Robot Chicken feldolgozásokat – azokban nagyságrendekkel több a mondanivaló és ezen felül még humorosak is. Őszintén megvallva a katartikus élményt, ami a felháborodásomat végképp lecsendesítette http://tehen.rulez.org/main.html oldal volt.
***
Epilógus – No.2.
És hogy a nyavalygásom még tetőződjön, a film után, miközben igyekeztem a felháborodásomat valahogy kompenzálni, a netes böngészés közben egy újabb szörnyszülöttre bukkantam: a Keanu Reeves és Patrick Swayze-féle Holtpont c., igen jól elkészített, 1991-es akciófilmet 2015-ben újraalkották egy extrémsportos látványpékségben… Szerény véleményem szerint az eredeti film drámaiságát és mondanivalóját teljes mértékben sutba dobva most hányingerkeltően kifinomult kaszkadőr- és látványmázból gyártottak valamit, amit biztosan élvezni fog mindenki – aki nem látta az eredetit.
***
BRAIN STORMING, 2015.12.26.
… A legtöbb igazán nagyot alkotó ember, amikor még esetleg az igazi tevékenységet el sem kezdte, már elképzelései vannak arról, hogy milyennek fogja magát tekinteni, ha célját eléri majd. …
(Részlet az „AMIEL” című esszénaplómból, 1996-ból. A szövegezésen minimális mértékben változtattam, így híven tükrözi 13 évvel ezelőtti, 23 éves gondolkodásmódom.)
Lomb Kató is azt mondja, hogy ha valaki igazán meg akarja tanulni a kiválasztott nyelvet, akkor nyelvzseninek kell magát tartania, és inkább a tankönyveket, a módszert kell okolnia az eredménytelenségéért és nem önmagát.
Az önmegvalósítás terén is szükséges – de az is lehet, hogy elengedhetetlen – egy ilyen „kegyes” önmagunknak és önmagunkról szóló hazugság.
A legtöbb igazán nagyot alkotó ember – akár híressé, közismertté vált, akár nem –, amikor még esetleg az igazi tevékenységet el sem kezdte, már elképzelései vannak arról, hogy milyennek fogja magát tekinteni, ha célját eléri majd.
Tulajdonképpen azt képzelik be maguknak, hogy már el is érték a célt, képzeletben vígan örvendenek a dicsőségnek, az ünneplésnek.
Ehhez hasonlatos az, amikor a tanár dicsérni kezdi a nem feltétlenül buta, de gyengébb képességű diákot, hogy milyen eredetien, egyedien, találékonyan oldott meg egy feladatot – még ha nem is volt jó a megoldás, vagy igazából elügyetlenkedte (ha jól emlékszem Tolsztoj is arról beszélt, hogy ha csodálva foglalkozunk a gyerekekkel, akkor ezzel növeljük a tanulással kapcsolatos motivációit) – és a buta diák tényleg okosodni fog. Mindezt egy kettős vak kísérlettel Amerikában is megerősítették: amikor a tanárok azt hitték, hogy egy országos felmérés alapján őket igen jó képességűeknek találták, és hogy emiatt erős képességű gyerekekkel foglalkoznak, akiknek várhatóan jelentősen növekedni fog az intelligenciájuk, a gyerekek képességei valóban erőteljesebben nőttek, mint az átlagos képességű kontroll-csoportoké – holott mind a kísérletben résztvevő tanárok, mind a diákok csak átlagos képességűek voltak.
Amikor egy ember elképzeli, hogy a jövőben mit szeretne elérni, akkor ez a kép gerjeszteni fogja azokat a cselekedeteket, döntéseket, alkalmak kihasználását, amik afelé a kép felé húzzák, szívják, tolják.
Úgyhogy aki valami nagy dolgot akar elérni, annak minél korábban el kell kezdenie minél élethűbben elképzelni, hogy már el is érte. Tetszelegni kell a leendő dicsőségben, stb..
Fontos, hogy magunkról a lehető legjobb önképünk legyen! Rossz önképpel, alacsony önbecsüléssel nem vagyunk nagy dolgokra várományosak.
Hazudjuk azt magunknak, hogy igenis képesek vagyunk elérni a célt, hogy már többször el is értük, stb… és kezdjünk el cselekedni!
És tegyük ezt másokkal is!
Ha tudjuk, hogy kinek mi a szíve-vágya, akkor mondjunk arról az ő személyével kapcsolatban lelkesítő dolgokat, erősítsük meg abban, hogy elérheti. Óriási energiát fogunk ezzel adni neki!
***
Brain Storming, 1996.
***
Kép forrása: http://farm1.static.flickr.com/198/462691929_2b5ceccdf2.jpg?v=0