"Manipuláció koncentrátumot vegyenek", avagy - "Hogyan Kovácsoljunk Magunknak Milliók Álmaiból Milliárdokat?"

7. MIÉRT MONDHATJUK, HOGY A NETWORK 21 MÓDSZEREIVEL
FELÉPÍTETT AMWAY CO. GAZDASÁGI SZEKTÁNAK TEKINTHETŐ?


1.1. SZEKTÁK ALAPJELLEMZŐI

Milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy egy csoportot szektának tekinthessünk? Eliot Aronson és Anthony Pratkanis (’92, 181.o.) szerint a következő hét pontnak kell teljesülnie:
1. Sajátos társadalmi valóságot kell teremtenie.
2. Vakcsoportot kell képeznie.
3. Elkötelezettséget kell teremtenie a disszonancia csökkentése által.
4. A vezetőnek hitelesnek és vonzónak kell látszania a belépők szemében.
5. A híveket el kell küldeni hittéríteni.
6. El kell terelnie a tagok nemkívánatos gondolatait.
7. El kell érnie, hogy a tagok egy fantomra összpontosítsanak.

Mindezek a sajátosságok megvannak a Network 21 rendszerén belöl is, amit a következőkben részletesen áttekintünk.



7.2. RÉSZLETEZÉS ÉS MAGYARÁZATOK


7.2.1. SAJÁTOS TÁRSADALMI VALÓSÁGOT KELL TEREMTENIE.

FŐBB SZEMPONTOK:
1) A tagok és nem tagok közé szigorú határvonal húzandó, nemcsak szellemileg, hanem lehetőleg fizikailag is. 2) Igazítson el az élet eseményeinek megítélésében. 3) Saját nyelvet, zsargont használ. 4) A világkép kialakításakor követendő szabály: ismétlés, ami a kitalálást valósággá változtatja.

MAGYARÁZAT:
„Címkézzük” a dolgokat és jelenségeket, ezáltal úgy írhatjuk le őket, hogy a befogadó tudomásul vegye az általunk javasolt minősítést, és rögtön megtegye az első lépést a meggyőzetés felé – vagyis „elő-meggyőzötté” váljon – pedig még elő sem hozakodtunk érveinkkel. Gyakran a következtetés levonását a befogadók fantáziájára bízzák. Ilyen, ha „csillogó” vagy „doromboló” szavakat használunk, vagyis olyanokat, amelyeknek értelme általában pozitív, de az adott összefüggésben sokértelmű. Kognitív fösvénységük miatt az emberek hajlandók a címkéknek megfelelően viselkedni és cselekedni. Koncepcióink és elnevezéseink megváltoztathatják a valóságlátásunkat. (Aronson, Pratkanis, 1992, 42.o.)


7.2.2. VAKCSOPORTOT KELL KÉPEZNIE

FŐBB SZEMPONTOK:
1) A tagok elkülöníthetők a kívülállóktól arra emlékeztetve a híveke, hogy: "Ha kiválasztott akarsz lenni, tégy úgy, mint egy kiválasztott". 2) „A kiválasztottság a tagság velejárója, következésképp folytatnod kell az azonosulást új életeddel” - vagyis az engedelmeskedést. 3) A gyűlöletesek csoportjának kijelölése – kívülállókból /a "rosszak csapatának létrehozásával két cél érhető el: a szektatagokban erősödik a jó érzés ("Örülök, hogy nem vagyok olyan, mint azok"), és nő a félelem, nehogy olyanná váljon ("és nem is akarok olyanná válni")/.

MAGYARÁZAT:
A vakcsoport /kísérleti körülmények között/ olyan csoport, amelynek tagjait vaktában választották, valamiféle közönséges, szabálytalan és képzeletbeli szempont alapján. A csoport tagjai ezáltal úgy viselkednek, mintha vaktában kapott címkéjük jó barátságon vagy közeli rokonságon alapulna, és „csapattársaikat” szeretetreméltóbbnak és közvetlenebbnek ítélik meg a többi embernél. Mindezt a következők miatt:
- Az a tudat, hogy „ebbe a csoportba tartozom”, segít besorolni a világ dolgait, ahhoz hasonlóan, ahogyan a szavak és a címkék üzemelnek a pre-meggyőzés fázisában. A csoportok közötti különbségek eltúlzódnak, míg a vakcsoport tagjai közötti hasonlóságok is, annak biztos tudatában, hogy így tesznek és viselkednek az olyanféle emberek, mint mi. A csoporton kívüliek lebecsülődnek, s egyszerű negatív címkét kapnak az agyunkban.
- A társadalmi csoportokba tartozás mindig önbecsülést és büszkeséget kelt. A vakcsoportokban a csoport tagjai az önbecsülés kedvéért mindenáron védik a csapatot, s elfogadják jelképeit, rítusait és hiedelmeit.
A fentieknek megfelelően a rendszerbe bekerült tagot úgy kezelik, mint egy kivételes képességekkel és lehetőségekkel bíró egyént /vagyis az önmagukkal kapcsolatos kívánalmakat viszik át az új tagra/. Ezáltal ő maga a saját szemében is felértékelődik, továbbá ennek eredményeként azt feltételezi a csoportról, hogy ott is mindenki kivételes. Vagyis: „Kivételesnek tartanak, pedig alig ismernek – tehát anélkül, hogy ismernének, kiválónak tartanak, így ennek a kiválóságnak nagyon is nyilvánvalónak kell lennie.” „Ebben a csoportban mindenki nagy dolgokra várományos, így én is.” (Aronson, Pratkanis, 1992, 130.o.)


7.2.3. ELKÖTELEZETTSÉGET TEREMT A DISSZONANCIA CSÖKKENTÉSE ÁLTAL.

FŐBB SZEMPONT:
Növekvő elkötelezettség (eleinte kis lépések, majd egyre nagyobbak). A kezdeti elkötelezettség miatt kellemetlen érzés volna a későbbi - komolyabb - kérés visszautasítása. Az első lépések ésszerűségét igazolandó az ember egyre többre hajlandó.

MAGYARÁZAT:
Az ember szereti magát ésszerű lénynek tekinteni. Pedig általában kevéssé ésszerűen cselekszünk, csak és főleg utólag ésszerűsítjük a dolgokat. Albert Camus szerint „az ember olyan teremtmény, aki egész életét azzal tölti, hogy megmagyarázza, hogy miért nem abszurditás az élete”.
Leon Festinger 1975-ben fogalmazta meg a „kognitív disszonancia” sokat vitatott meghatározását, mely a következő: „az ember igen erős drive-val rendelkezik a kognitív konzisztencia megteremtésére; ez azt jelenti, hogy két, pszichológiailag inkonzisztens kogníció (vélekedések, attitűdök, értékek vagy gondolatok) esetén, vagy ha a viselkedés nincs összhangban ezekkel a kogníciókkal, akkor kellemetlen feszültségérzést élünk meg, melynek csökkentésére igen erősen motiváltak vagyunk. Mivel az elmélet sokkal inkább a pszichológiai, mintsem a logikai inkonzisztenciával foglalkozik, azt sugallja, hogy nem annyira az érdekel bennünket, hogy valóban konzisztensek legyünk, hanem az, hogy úgy érezzük, hogy azok vagyunk.” (A. Statt, 111.o.)
Ebből következik az a módszer, ami az inkonzisztenciát nem tűrő sajátosságunkat igyekszik saját céljaira kihasználni. Népszerű elnevezése: az ésszerűsítés csapdája: Első lépésként szándékosan teremt kognitív disszonanciát, fenyegetvén önbecsülésünket – például lelkiismeret furdalást keltve a befogadóban, esetleg szégyenkezésre késztetve, netán kétszínűnek vagy megbízhatatlannak minősítve. A második lépés az, hogy olyan megoldást ajánl, amellyel a kognitív disszonanciát megszüntethetjük, s egyúttal azt tesszük, amire ő beszél rá. (Aronson, Pratkanis, 1992, 36.o.)


7.2.4. A VEZETŐNEK HITELESNEK ÉS VONZÓNAK KELL LÁTSZANIA A BELÉPŐK SZEMÉBEN

FŐBB SZEMPONT:
A vezetőről szóló mítoszok. (Aronson, Pratkanis, 1992, 73.o., 84.o.)

MAGYARÁZAT:
Az a tény, hogy gyakran tekintjük zsinórmértéknek a kommunikátor hitelességét, amikor eldöntjük, hogy megfogadjuk vagy visszautasítjuk az üzenetét, tágra nyitja az ajtót a mellékúton való meggyőzés számára! Ésszerű hinni a hiteles forrásnak, de hitelességet könnyebb tettetni, mint ténylegesen megteremteni. A hitelességet adni, venni lehet, és az újkori propaganda hitelességet teremt, vásárol, értékesít. A hirdetéseket például szokás a híres emberek meggyőző erejére alapítani. A politikában számos esetben a szavazók nem a jelöltekre, hanem a jelölteknek a tv által sugárzott „imidzs”-ére adják voksukat.
A szeretetre méltóság és vonzóság azonban független a megbízhatóságtól és a szakértelemtől.
Az üzenet leggyakrabban aszerint vizsgáljuk, hogy küldőjének mennyiben áll személyes érdekében – ha az üzenetet ilyen értelemben elfogultnak tartjuk, alaposabban átgondoljuk, vagy elvetjük. A kommunikátor hitelét növeli, a saját érdeke elleni cselekvés. Nem csak a várakozással ellentétes nézetet méltányoljuk, hanem azt is, ha valaki a szakmája nyomásának dacára képvisel „hátországéval” ellentétes véleményt.
Roger Alies: „Ha a személyes kommunikációnak csak egy eszközét használhatod, ami azonban hatékonyabb, mint bármi más, az a következő: légy szeretetre méltó! Ha a közönség szeret, minden hibádat megbocsátják. Ha viszont nem szeret, betarthatod az összes többi szabályt, és mégse mégy semmire. - Mond azt, amit a közönség gondol, érd el, hogy jól érezzék magukat. Majd fordítsd a magad javára a hangulatot.”
Sokszor az is elegendő, ha nyíltan kimondva leplezzük a tényt és azt mondjuk: „nem akarok rábeszélni”.
Dilenscheider a „Hatalom és befolyás”-ában így szól a hitelesség növeléséről:
- Tűzz ki könnyen elérhető célokat, és amint elértél egyet, tedd közhírré, hogy győztél (ezzel kialakítható az erőskezűség képzete);
- Használd fel a kulisszát az „imidzsed”-hez;
- Interjúkat olyan környezetben adj, amely passzol az üzenethez;
- Te válaszd ki a negatívumokat, amik rólad a sajtóba kerülnek (később könnyen cáfold őket),
- Értsd meg az emberek gondolkozását, és arra hivatkozz amit szeretnek!


7.2.5. A HÍVEKET EL KELL KÜLDENI HITTÉRÍTENI

FŐBB SZEMPONTOK:
1) Új tagok beszervezése. Lényege: 1/a - mások rábeszélése a tagok önmeggyőzését tovább erősíti, az előnyök ismételgetésével; 1/b - támadások elhárításával megtanulják az ellenérvek megcáfolását, vagyis beoltják magukat az ellenvélemény-képződés ellen

MAGYARÁZAT:
A Kurt Lewin által kidolgozott „önkiszolgáló” vagy „elképzeléses” módszer alapkérdése a következő /a rábeszélő részéről/: „Gondolják, hogy az önökhöz hasonlók meggyőzhetőek arról, amiről beszélünk?” Ilyen módszerek lehetnek még:
- A befogadó csoportos beszélgetésben képviselje az ellentétes véleményt.
- Motiválás: Képzelje el, amire rá akarjuk beszélni.
- Érjük el, hogy a befogadó eltűnődjön arról, hogyan győzhetne meg valaki mást?
- Szólítsuk fel arra, hogy „Gondoljon ki annyi érvet a témáról, amennyit csak tud, és ha ellenérvekre bukkan, találja meg a cáfolatukat!”
Az önkiszolgáló módszer lényege, hogy végkövetkeztetése egy hiteles (megbízható, becsületes) forrástól – tőlem, a befogadótól – származik. Az érvek megfogalmazása tehát az ügy elfogadását jelenti – elvégre saját érvekről van szó! Mindez a részvétel, az önállóság, a független döntés látszatát kelti. (Aronson, Pratkanis, 1992, 100.o.)


7.2.6. EL KELL TERELNIE A TAGOK NEMKÍVÁNATOS GONDOLATAIT

FŐBB SZEMPONTOK:
Állandó társaság. - Szüntelen tevékenység, amely korlátozza a személyes reakciókat és az alapos mérlegelést. (Aronson, Pratkanis, 1992, 111.o.)

MAGYARÁZAT:
Mindenkiben megvan a manipulációgyanús üzenetekkel szembeni gyanakvás és amint ilyenekkel találjuk szemben magunkat, rögtön elkezdünk ellenérveket keresni.
A meggyőzendő üzenethez csatolt dalok és más figyelem elterelő trükkök elsősorban azért hatékonyak, mert ellenvéleményező hajlamunkat képesek kikapcsolni. A szórakoztatott befogadók véleményét is jobban módosítják a hallott érvek.


7.2.7. EL KELL ÉRNIE, HOGY A TAGOK EGY FANTOMRA ÖSSZPONTOSÍTSANAK

Főbb szempont: - Az "ígéret földje" képzet. (Aronson, Pratkanis, 1992, 63.o.)

MAGYARÁZAT:
A „fantomok” hatásával a „faktoidok lélektana” foglalkozik, melynek lényege az, hogy a ritkaság vonzóvá tesz. Az olyan megfogalmazások, mint „csak korlátozott számban”, „ameddig a készlet tart”, „kis példányszámban”, „rendelésként csak öt db”, mind a ritkaság érzését hivatottak fokozni. A fantomok foglalkoztatják a képzeletünket - a hozzáférhetetlen mindig egzotikusnak tűnik. Amint fölfedezzük, hogy valami ritkaság, vagy elérhetetlen, rögtön kívánatosnak találjuk – hiszen mi másért volna ritkaság. Egyszerű gondolkodásunk szerint ami ritka vagy hozzáférhetetlen, az biztosan nagyon értékes is. A ritkasággal kapcsolatos híreket könnyű elterjeszteni, és az ebben rejlő propaganda-potenciál szinte végtelen. A ritkaság és a hozzáférhetetlenség nemcsak kívánatossá teszi a dolgokat, hanem – amint a fantom alternatíva a színre lép – megváltoztatja az érzékelést, az értékelést és lehetőségek közüli választást is. A fantom megváltoztatja az egyes döntési kritériumokat, vagyis a fantom által birtokolt tulajdonság ilyenkor a többi elé lép. A fantom jelenléte helyzetértékelésünkre alapvető hatással van. A „fantom csapda” vagy „fantom rögeszme” azt a hajlamunkat jelenti, hogy a ritka és hozzáférhetetlen tárgyakra figyeljünk, s azokat megszerezzük. Nagyon gyakran fantomok irányítják a gondolatainkat is és fantomok segítségével felkorbácsolhatók az érzelmek a meggyőzés érdekében.



7.3. A NETWORK 21 RENDSZERE A SZEKTÁK JELLEMZŐINEK TÜKRÉBEN


7.3.1. SAJÁTOS TÁRSADALMI VALÓSÁGOT KELL TEREMTENIE.

A címkézés már akkor elkezdődik, amikor a tagjelölt még meg sem jelenik az első találkozón – már az első telefonos megkereséskor „minősíteni kell a jelöltet” abból a szempontból, hogy milyen lehetőségeket rejthet magában. Valójában nem is a hívó fél címkéi vagy pedig a hívott fél vélt címkéi a lényegesek itt, hanem a minősítésre való felszólítás a rendszer részéről.
Megfigyelhető, hogy többnyire csak pozitív cimkékről lehet a rendszeren belül hallgatni, olyanokról, mint „100%-os használó”, „kulcsember”, stb. Alapvetően negatív dolog az, amikor valaki visszaviszi a terméket minőségi kifogásokkal, ezt azonban pozitívvá lehet varázsolni a „100%-os termékvisszavásárlási garancia” hangoztatásával.
Terjedelmes saját nyelv, sajátos szakzsargon használatos, ami a hivatalosság és szakszerűség benyomását keltheti a hallgatókban: ellátó cég, marketing terv, termék, bbs, pontérték, 100%-os használó, időpont, névlista, cél, álom, meghívás, ajánlott könyv, ajánlott kazetta, nappali, stb.
Nagymértékben élnek a nyelvi lehetőségekkel is és számos átfogalmazást, fordítást alkalmaznak, ami más színben tünteti fel a tagot és a rendszer sajátosságait. Pld.:
PROBLÉMA = „KIHÍVÁS”  a kihívásra megfelelés önkéntességet sugall, míg a probléma megoldása általában negatív, és kötelezettségre vonatkozik;
MUNKA = „ÉPÍTÉS”  a munka általában mindig negatív, és kevésbé tűnik produktív fogalomnak, hiszen a kevés pénzért is kell dolgozni, míg az építés azt sugallja, hogy annak valamikor vége szakad, az eredménye megmarad és élvezni lehet az előnyeit;
FŐNÖK, IRÁNYÍTÓ = „SZPONZOR”  a szponzor eredetileg támogatót jelent, aki nem befolyásolja a támogatott munkáját, és a támogatott van a központban, míg a főnök negatív jellegét nem kell kifejteni, belépéskor a tag automatikusan szponzorrá válik;
PÉNZ = „PÉNZÜGYI ESZKÖZ”  a pénzügyi eszköz sokféle lehet, amiért kapni lehet valamit; sokszor a munkát értelmezik ekként;
KIFIZETÉS = „BEFEKTETÉS”  hajlandóbbak vagyunk befektetésre, mert annak később számíthatunk a profitjára (befektetés: haszon, eredmény reményében vmit, vmire fordít; pénznek, munkának stb. vmely haszonnal kecsegtető célra való fordítása. MÉK. 100.o.). A kifizetés inkább a pénztől való megfosztásnak, veszteségnek számít.
KÖTELEZŐ KÖLTSÉG = „100%-OS FELHASZNÁLÓ”; „KEZDŐ CSOMAG”  a befektetéshez befektetett, befektethető érték kell, ami a tagsághoz feltétel
ÁLLANDÓ KÖLTSÉG = „100%-OS FELHASZNÁLÓ”  a 100%-os felhasználóság létrehozása és fenntartása akkora költséget és elkötelezettséget jelent, ami után nehezére esik a tagnak a kilépésre, mivel már annyit áldozott a rendszerre
ÁRU = „TERMÉK”  az áru az eladásra szólít fel, és az eladók szóhasználatának része, míg a termék szó használata inkább a termelőkre és előállítókra jellemző.
ELADÁS = „PONTSZERZÉS”; „PONTÉRTÉK LÉTREHOZÁSA”  eszerint a tag nem a közvetlen haszonszerzés érdekében értékesít, hanem egy semlegesnek ható távlati cél érdekében, holott lényegileg nincs különbség a pénzért eladás, és a pontértékért értékesítés között.
ENGEDELMESKEDÉS = „MÁSOLÓDÁS”; „MÁSOLÁS”  a hálózat akkor termeli a profitot az anyavállalatnak, ha sokan végzik ugyanazt a tevékenységet, mindezt azonban puszta kényszerítéssel, rábeszéléssel nem lehet elérni, ha viszont az utánozást tesszük ideális mércének, akkor számíthatunk rá, hogy önként fogják a tagok azt csinálni, ami pénzt hoz a vállalatnak.
VEVŐFOGÁS = „HÁLÓZATÉPÍTÉS”  a vevőket általában az eladók áldozataként szokták aposztrofálni, tehát vevőnek lenni azt jelentheti, hogy alárendeltnek lenni. A hálózat azonban vevők végtelen láncolatából áll, akik mindazoknak hajtják a profitot, akik az anyavállalat nem eladói minőségében dolgoznak.
És nem utolsósorban az ismétlés, mivel a rendszer lényege a Marketing Terv rendszeres bemutatása. A tagok legfontosabb cselekvése nagyon hosszú ideig nem is áll semmi másból. Ez a puszta tény elegendő ahhoz, hogy a tagokban kialakuljanak a kellő cselekvési és gondolkodási minták. A bemutatók megszervezése és megtartása sok szervezéssel és lemondással jár, így számos szokást kell ennek alárendelni, tehát jelentős áldozatokkal jár.


7.3.2. VAKCSOPORTOT KELL KÉPEZNIE

Kiválasztottság csoportképzői: Nem direkt úton ugyan, hanem rejtetten, de a sikeresség és az elérhető vagyonosodási szintek állandó hangoztatása azt a hajlandóságot növelik a tagban, hogy az elérhető legmagasabb szinten tudja csak magát elképzelni – vagyis az egész rendszer arra sarkallja az embert, hogy csak a legfelsőbb szinteket elérve legyen elégedett.

Gyűlöletesek csoportja: mindazok, akik nem támogatják a céljaikat; akik nem hajlandók csatlakozni, akik negatívan állnak hozzá a tevékenységhez. Mindezeket tompított módon, de rendszeresen lehet megtalálni a fellelhető anyagokban a „ne hallgasson a kritizálókra” javaslattól egészen a „függessze fel kritikusaival a kapcsolatot egészen addig, amíg a másik el nem ismeri, hogy önnek volt igaza azzal kapcsolatban, hogy a rendszer valóban működik” – ig.

Jelképek, rítusok és hiedelmek is bőségesen találhatók a rendszerben: Jelképként bármi megemlíthető, amit példának állítanak a belépők elé, mint pl. már sikeres tagok módszerei, híres történelmi alakok kitartását megörökítő anekdoták, stb. Rítusként értelmezhető (a hiedelmekkel párhuzamosan) mindaz, amit a tagok annak érdekében tesznek, hogy sikeresek legyenek, holott az összefüggés nem közvetlen az adott tett és a siker között. Ilyenek lehetnek a kazettahallgatás, a rendezvények látogatása, az ajánlott könyvprogram olvasása, stb.


7.3.3. ELKÖTELEZETTSÉGET TEREMT A DISSZONANCIA CSÖKKENTÉSE ÁLTAL.

A növekvő elkötelezettségek soráról már tettem említést korábban. Az ésszerűsítés csapdája kezdetben igen intenzíven jellemzi a rendszer felépítését, később azonban, amikor az illető már bizonyos eredményeket elért nem olyan jelentős, ugyanis, ha az illető már tapasztalja a hasznát a tagságának, akkor tényszerűen tudja igazolni tagságának okát, korábban azonban nagy figyelmet kell fordítani a szokásos ellenkezés fokozatos leküzdésére. Ilyen lépések: 1. egy közeli ismerősünk meghív azzal az indokkal, hogy fel szeretne ajánlani egy előnyös lehetőséget; 2. egy Marketingterv bemutató megtekintése; 3. az áttanulmányozásra szánt anyagok átvétele és olvasgatása; 4. a hogyan tovább találkozó alkalmával személyes beszélgetés; 5. belépési hajlandóságnál esetén bemutató kazetták, rendezvények, stb. Mindezek elnagyolt vázlatát képezik egy szerteágazó rendszernek, amivel az érdeklődőket fokozatosan egyre nagyobb szívességre kérik, mire az illető azon kapja magát, hogy már belépett egy rendszerbe, ahol vagy meggazdagszik, vagy pedig örökké benne marad ezt remélve.


7.3.4. A VEZETŐNEK HITELESNEK ÉS VONZÓNAK KELL LÁTSZANIA A BELÉPŐK SZEMÉBEN

Mítoszok: mítosznak tekinthető a rendszerben minden, aminek a célja a hallgatóság meggyőzése, és mivel általában személyes csatornán kerül a hallgatóhoz, eleve megbízható forrásnak tekintik a közlőt, így az üzenet tartalmát tényszerűségében nem kérdőjelezik meg. Idővel kialakul egy olyanfajta hozzáállás, amelynek lényege: „nem az üzenet igazságtartalma a fontos, hanem annak hihetősége és meggyőző ereje”.

Szeretetre méltóság: a szeretetreméltóság kialakítását számos eszközzel igyekeznek elérni, ezek többségét a rábeszélő technikákat taglaló fejezetben részletesen érintettem. Itt csak néhány adalék: látszólag elsősorban a vevő érdekeit veszi figyelembe az, aki annak előnyeit ecseteli; sokan karriernek tekinthető foglalkozásokat adtak fel a Network 21 által nyújtott lehetőségek kedvéért, így annak, aki munkájával nincs megelégedve (hiszen az a többségnek csak megélhetést jelent, nem szórakozást vagy önmegvalósítást) annak ez figyelemre méltó csáberővel bír; az előadók és a tagok a személyes célok és vágyak megkérdezésével pontosan tudják, mivel lehet az illetőt motiválni, stb.

Elérhető célok: A rendszer fontos momentuma, hogy a tagok, amikor egy szponzorált ki akar lépni felvázolják a lehetséges tennivalókat, amiket az illető megtehet m- ennek alapvető módszere az, hogy bármely cél lebontható tetszőleges számú olyan elemi célra, aminek megtétele semmiféle erőfeszítést, vagy mentális ellenállást nem jelenthet, így azokat megtéve fokozatosan visszaadható /visszaszerezhető/ a tag motivációja.

Imidzs: a Network 21 nagyon ad a külsőségekre. Ebbe beletartozik pl az előírt öltözék, az érinthető témák, a meghívások pontosan koreografált menete, amibe még a marketingterv bemutató tárgyi környezete is beletartozik, stb. Így könnyebb elhitetni a jelöltekkel és tagokkal, hogy életük megváltozott és ez a változás csakis pozitív lehet a számukra.

Negatívumok: az előadásokon és az irodalmakban számos esetben említenek negatívumokat, amiket a szokásos módon szoktak átvezetni pozitívumokra: 1. aki nem lett sikeres, az saját emberi gyarlósága miatt, továbbá amiatt, hogy nem tartotta be a rendszer előírásait; 2. aki sikeres lett, az jelleme miatt érte el azt, és főleg amiatt, hogy pontosan követte az előírásokat, javaslatokat és ajánlásokat.


7.3.5. A HÍVEKET EL KELL KÜLDENI HITTÉRÍTENI

A jelöltek meghívása, a bemutatók tartása teljes mértékben kielégíti mindazt, amit a szekták esetében a hittérítő munkáról leírtak, így itt további magyarázatra nincs is szükség.


7.3.6. EL KELL TERELNIE A TAGOK NEMKÍVÁNATOS GONDOLATAIT

Szüntelen tevékenység: ennek a pontnak megfelel az az ajánlás, miszerint havonta 8-10, azaz heti min. 2 MT-t kell tartani a biztos eredményesség érdekében. Mindez nem kis erőfeszítésekkel, szervezőmunkával, számtalan tényező megteremtésével jár együtt, ami gyakorta emészti fel a kezdőknek mind az idejét, mind az energiáját, mind a lelkesedését.

Állandó társaság: A legtöbb probléma az előbbiből adódik és ezek megoldása olyan erőfeszítést kíván, ami a „rendszer társadalmában” tartja az illetőt. Ide tartozik az is, amit nem egy előadáson megemlítenek, miszerint az állandó kazettahallgatás felmérhetetlen segítséget, motivációs és attitűd bázist jelent akkor, amikor „rosszul mennek a dolgok” – ami nem is olyan ritka ebben a rendszerben.

Figyelemelterelés: mindazon momentumok ide sorolhatók, amik a tagok és jelöltek pszichikai „kényeztetését” célozzák, pl. önbizalom növelés, szórakoztatás, stb.


7.3.7. EL KELL ÉRNIE, HOGY A TAGOK EGY FANTOMRA ÖSSZPONTOSÍTSANAK

Az „Ígéret Földje”: a Network 21 rendszerében ennek az anyagi biztonság felel meg, amiből mindenféle egyéb előnyt és hasznot is levezetnek, olyanokat is, amiknek nincs oksági kapcsolata az anyagi helyzettel. Az anyagi biztonság és függetlenség manapság olyan helyzet, ami némileg már hitelét vesztette – mivel számos munkalehetőség nem köti le az embert olyan mértékben, hogy a hajlamainak megfelelő hobbi és szórakozási lehetőségektől el lenne zárva.