Hát, Kennedy annak idején a híres beszédében úgy fogalmazott, hogy "átdobtuk a kalapunkat a fal túloldalára, és így kénytelenek vagyunk átmászni a falon"... mondta ezt arra, hogy el kell magukat kötelezni a Hold elérésére, mert csak akkor fog megvalósulni. Ő akkor túlzott, mert űrprogramok akkor még tkp nem is léteztek, valójában ezzel a célkitűzéssel indult be a dolog. Az is tény, hogy már egy rakat kalapot dobáltunk szét mindenféle falak túloldalára, de nekem úgy tűnik, hogy most viszont a szóbeli célkitűzések messze átestek a ló, sőt a ménesek túloldalára, és mintha csak abból eredően, hogy vizuálisan képesek vagyunk felfedezni távoli bolygókat, a többségben az az illúzió támad, hogy el is tudjuk, sőt, el kell érnünk azokat... és ha akarjuk, akkor már képesek is vagyunk rá. Na de, itt álljunk meg egy percre - a pszichológiában ezt vágyteljesítő gondolkodásnak, vagy mágikus gondolkodásnak nevezik: "csak akarni kell, és akkor megvalósul". Az tény, hogy a megvalósulást meg kell, hogy előzze az akarat, de ez mégiscsak úgy néz ki, mintha egy nehéz sziklás, ismeretlen hegyi terepen az eget néznénk, vagy a sok-sok kilométerre lévő csúcsot, de a lábunk elé meg nem. A hosszú távú űrutazásban ez a fajta "látom a célt" illúzió előtérbe nyomulása ugyanolyan veszélyes, mint a szerpentinen autózónak a távoli tájban való gyönyörködése... Az úti cél és a jelenlegi helyünk között hajlamosak vagyunk elfelejteni egy fontos tényezőt: az utat, amit addig meg kell tennünk. Engem újra és újra elképeszt, hogy mennyire nincsenek összhangban a lehetőségeink és a távlatok, amikbe tekintünk, és amikre hangosan felhívják a figyelmünket. A csillagközi, de még a bolygóközi utazási lehetőségeink még nagyjából papíron sem léteznek, pontosabban ma még ugyanolyan mese-kategóriába tartoznak, mint a gyerekek erkölcsi fejlődését tápláló mesék... Ennek ellenére megértem a nagyközönség felé mutatott látványpékséget és bulvárosodást (mert hát minden kutatás közpénzből megy), de kérdéses, hogy nem ártunk-e ezeknek a mesés, illuzórikus lehetőségeknek a megcsillantásával... Nekem úgy tűnik, hogy a valódi kutatásokhoz szükséges anyagi bázis megteremtéséért megy az egész, ám ezzel ugyanúgy látszatvilágot építünk a nagyközönség felé, akárcsak a vallások hajdanán, amik elsősorban az uralkodó elitnek a számára nyújtottak az elnyomásukhoz szükséges ideológiai alapot...
***
BRAIN STORMING, 2015.11.05.
Néha elgondolkodom azon, miért tekintenek sokan egységes masszaként a jelenlegi embermozgásban résztvevőkre ... mert szerintem nem azok. Ugyanúgy nem lehet rámondani a menekültekre, hogy ilyen vagy olyan vallásúak, vagy ilyen vagy olyan nemzetiségűek... akárcsak az európaiakra sem lehet egységesen kijelenteni, hogy keresztény kultúrában élnének, vagy hogy fehérek, stb. ... Az ilyen egyszerűsítések ugyanúgy előítélettel terheltek, mindenféle sztereotip felhanggal. Ugyanúgy, mint ahogyan azt sem lehet mondani, hogy a magyarok között egységes lenne az országba érkezők fogadtatása. ... Amikor balhé volt a határon, akkor egységesen sokan kijelentették, hogy "Tessék, ezek ilyenek" - holott nem dobált mindegyikük, nem balhézott mindegyikük, stb. Durva torzítás egységes masszaként kezelni őket, ez az sztereotip irány az előítéletesség melegágya, és sokan belecsúsztak már, olyanok is, akik nem is akartak... Perpill egy dolog jelenthető ki - ahol eddig voltak, ott rossz volt nekik, így eljöttek. .. Nekem fura, hogy agyatlanul sokan azt hiszik, hogy valamiféle vallási kultúrát akarnak majd itt terjeszteni, vagy gyakorolni... hát kérdem én, nem azért jöttek el az otthonukból, a szülőföldjükről, mert ők nem kérnek az erőszakból, vagy akár a hazájukban dühöngő vallási fanatizmusból? Nem lehet elmenni ebbe az irányba? ..... Ha valaki egységes vallású masszaként kezeli ezeket a népeket, ugyanúgy félreértheti, sőt megsértheti az indítékaikat, mintha az európaiakat egységesen keresztényként kezelnék - és nem hiszem, hogy az Európából kivándoroltakat a keresztény kultúrát terjeszteni kívánó hitszónoknak tekintenék... Volt olyan, aki azt mondtam, hogy majd biztosan itt is a saria-t fogják követelni... DE emberek, hiszen többek között éppen a saria brutalitása elől menekülnek ezek az emberek, és éppen azért jönnek el, mert ők nem olyanok, mint azok, akik inkább ott maradtak és inkább vallási alapon háborúznak, semmint elvándorolnának valahová új életet kezdeni. ... Szóval nem értem, hogy pl. miért kell egységes masszaként kezelni a jelenleg mozgó embertömeget. Ez sosem vezet jóra... Érdekes módon, amikor a főváros szívében vertek tanyát nem volt balhé, mert persze megvolt a remény, hogy továbbhaladhatnak. Amíg volt remény, addig a határon is nyugi volt... Sokan úgy tekintenek rájuk, mint valami hódító seregre, holott ezek az emberek kiszolgáltatottak... és a legtöbb európai tudja ezt, és ezért állnak egyesek melléjük, ezért segítik őket, míg mások ugyanezért igyekeznek beléjük rúgni, amekkorát csak tudnak. Magam körül is ezt látom – a menekültek felbukkanása különös viszályt szított az emberséges érzelmek és az indulatáttétellel élők között. … Kevesen gondolnak bele, hogy amikor majd levonul ez a népmozgás, a reakcióink emléke velünk marad, és mások is emlékezni fognak arra, hogyan viszonyultak embertársaik, ismerőseik a kiszolgáltatott menekültekre… Hogy hogyan bántak azokkal, hogyan viszonyultak azokhoz, akik nem tudják magukat megvédeni. Hogy hogyan viszonyultak a hozzájuk képest semmilyen önérvényesítési joggal nem bírókhoz… hogy hogyan használták fel a gyengéket a maguk gyengeségeik és kiszolgáltatottságuk leplezni igyekvő erőfitogtatásra. …
„Véletlenek nincsenek!” – mondogatják sokan … De, vannak!
Valaki ezt kérdezte nemrég: „ … ha egy erős gimnáziumban matek-fizika szakon kb. mindenből 5-ös, 4-es szeretnék lenni, akkor naponta mennyi szabadidőm lesz a tanulás mellett sportolni, és egyéb dolgokra?”
Egyszer valaki megkérdezte: "Mi a legjobb, amit a magány ellen lehet tenni?", valaki pedig az erre adott válaszában azt mondta, hogy "Senki sem mer egyedül élni" ... Ez megütötte a fülemet, és ez jutott az eszembe...
"Szeretni csakis az erős ember tud. A gyenge nem szeret, csak menekül a másikhoz. Ez nem szeretet, akármilyen odaadó, elfogadó, érzékeny, érzelmes és szenvedélyes. A gyengeség azt jelenti, hogy nem találod magadat, a másiktól várod a megváltásodat és ez lehetetlen." – Müller Péter.
Valójában a 11 éves fiamnak (aki a korosztályával ellentétben sokkal felvilágosultabb ezen a téren!) jutott az eszébe a reklámfilmmel kapcsolatban, hogy képzeljük csak azt a pillanatot, amikor a kis Lili felhelyez magának egy tampont. Akkor vajon ugyanekkora élvezettel viszonyulna a könnyű silk-touch borításához?
„Crescunt sermones, ubi conveniunt mulieres.” = Megered a szó, ahol nők jönnek össze.
