AÉ:„Az ember kinyílik, amikor csodálkozik. Jól mondjuk: szemünk, szánk eláll.” – BS: No.1.: A csodálkozással nincs baj, és néha inkább azon kell csodálkozni, hogy az emberek mennyire nem csodálkoznak.
***
Jelen anyag forrása:
Ancsel Éva összes bekezdése, Kossuth Kiadó, Bp., 1999.
***
I./9. Száznyolcvankét új bekezdés az emberről, 1987-1991
(Hibiszkus Könyvkiadó, 1991)
***
Ancsel Éva:
„Élt egyszer egy férfi és egy nő, akik szerették egymást. Nagy volt közöttük a korkülönbség, ezért egy napon játékos ötletük támadt. Azt határozták, hogy ebből a korkülönbségből minden együtt eltöltött évet le fognak vonni ezután. Így történt, hogy halála előtt a férfi fiatalabb volt, mint a nő. Meg maradt fiatal halottnak.”
BRAIN STORMING:
Férfi és nő közötti korkülönbség a párkapcsolatokban – sokaknak úgy kézenfekvő, hogy a férfi legyen idősebb, sokaknak úgy, hogy legyenek egyidősek. Az első, részben hímsoviniszta megfontolás, melyben a dominánsabbnak tartott férfi az életkori és így egzisztenciális plusz dominanciájával is a nő fölött áll; a másik egyfajta idealizált állapot, ami az együtt megöregedést célozza, bár az egymásra figyelést nehezebbé teszi.
Talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a másik felé való maximális figyelem lehetőségéhez az is feltétel, hogy a feleknek ne kelljen egyszerre figyelnie mindenre – az egykorú pároknak rendszerint egyszerre kell az otthonteremtésre, gyereknevelésre, karrierépítésre, és persze egymás hangulatára is koncentrálnia. Kiegyensúlyozott kapcsolatra ott van lehetőség, ahol az egyik tud a másikra figyelni maximálisan – egykorú pároknál ez ritka, mert fiatalon egyszerre akarnak mindent, és minden figyelmet követelnek. Figyelmet adni csak az tud, aki már nem követel, és már van ideje adni, mert már túl van azon az életszakaszon… így megfontolandó, hogy a korkülönbségnek igenis jótékony hatása lehet a kapcsolatokra. Nem kell, hogy tetsszen – de fogadjuk el, mert működik!
***
