Ancsel Éva: „Az aforizma – sajnos – a pillanat igazsága.”

BRAIN STORMING: Az aforizma – evidenciavillanás, amely felfedi a vaksötétben működő agy számára a világ aktuális állapotát…

***

Jelen anyag forrása:

Ancsel Éva összes bekezdése, Kossuth Kiadó, Bp., 1999.

***

II./3. bekezdések az emberről, 1987-1991

(Hibiszkus Könyvkiadó, 1991)

***

Ancsel Éva:

„Jó szobrász a fájdalom: a legnyersebb arccal is tud valamit kezdeni.”

BRAIN STORMING:

Pláne, ha mindezen arcszobrászat valóban vésővel, kalapáccsal történik!

***

Ancsel Éva:

„Az aforizma – sajnos – a pillanat igazsága.”

BRAIN STORMING:

Az aforizma – evidenciavillanás, amely felfedi a vaksötétben működő agy számára a világ aktuális állapotát…

***

Ancsel Éva:

„A mondatok útvesztőiben futkosót egy éles és egyenes szóval eltalálni – jó cselekedet. Ha megtorpan, elvörösödik és hebegni kezd, még arra is van remény, hogy tisztes útra talál.”

BRAIN STORMING:

A sokat fecsegőt talán nem egy szóval lehet leginkább eligazítani mondanivalója útvesztőjében, hanem azzal, hogy azt mondjuk neki – „Várj csak! Miért is mondtad el nekem mindezt?”

***

Ancsel Éva:

„Valószínűtlen, hogy igaza legyen annak, aki egészen biztos abban, hogy igaza van – és hogy egyedül neki van igaza.”

***

Jelen anyag forrása:

Ancsel Éva összes bekezdése, Kossuth Kiadó, Bp., 1999.

***

II./2. bekezdések az emberről, 1987-1991

(Hibiszkus Könyvkiadó, 1991)

***

Ancsel Éva:

„Valószínűtlen, hogy igaza legyen annak, aki egészen biztos abban, hogy igaza van – és hogy egyedül neki van igaza.”

BRAIN STORMING:

A „Sose mond, hogy sose!” ellentéte nem a „Mindig mondd, hogy mindig!” (mert az azonos sületlenség!); és a „Sose mondd, hogy mindig!” is csak látszólag ellentéte, mivel ugyanazt jelenti.

Az igazság is csak úgy igazság, amennyire az tudja, aki állítja, vagyis a „Biztosan tudom, hogy így igaz”, kevésbé hiteles, mint az „Amennyire én tudom, így igaz”.

***

AÉ:A gondolatok dehogyis szárnyalnak. Nehézkedési erejük: a kétely, nem engedi. Nélküle elszállnak – de gondolat-e az, ami súlytalan? BS:A gondolatok a valódi szárnyalásig pusztán csak csaponganak!

***

Jelen anyag forrása:

Ancsel Éva összes bekezdése, Kossuth Kiadó, Bp., 1999.

***

II./1. bekezdések az emberről, 1987-1991
(Hibiszkus Könyvkiadó, 1991)

***

Ancsel Éva:

„Az igazságnak nincs órája, és nem szokott zengő kis dallammal ütni a fejünk felett. Leginkább a gyomor-tájékon történik meg velünk.”

BRAIN STORMING:

Lehet „nem hinni” a materializmusban; lehet az anyagtalan, szellemi világban, mint elsődlegesben hinni; lehet azt hinni, hogy a tükörben látható világ valóságosabb, mint maga a tükör… De bármily’ szellemiségben is hiszünk, az anyagiságban csapódik le ezen láthatatlan anyagtalanság minden felfogható vonatkozása – hihetünk a túlvilági életben, mégis jobban rettegünk a testi kíntól és haláltól, mint amennyire vágyjuk a túlvilágot; s sok lelki panaszunk is gyomorfekélyben végződik!

***

BS: Michelangelo festményéről azt állapíthatjuk meg, hogy az ember már isten előtt létezett és a teremtés aktusa nem volt más, mint hogy az Ember megengedte istennek, hogy a teremtőjének tekintse őt.

***

Jelen anyag forrása:

Ancsel Éva összes bekezdése, Kossuth Kiadó, Bp., 1999.

***

I./21. Száznyolcvankét új bekezdés az emberről, 1987-1991

(Hibiszkus Könyvkiadó, 1991)

***

Ancsel Éva:

„Az ember lehet bátor – a test soha. Mivel a test őszintébb nálunk.”

BRAIN STORMING:

No.1.:

Ebben a megfogalmazásban az EMBER és a TESTE külön individuumként jelenik meg. Holott épp az a probléma, hogy egymástól (biológiailag!) elválaszthatatlanok, nincsenek meg egymás nélkül, de mindig mindketten mást akarnak, és ha sokszor egyet is akarnak – hát nem ugyanakkor és nem ugyanúgy.

No.2.:

A testnek őszintének kell lennie – mivel a magára öltött ruha nem tudja úgy elrejteni, mint az ember egy-két szava!

***

Ancsel Éva:

„Ahhoz is bátorság kell, hogy az ember megrettenjen attól, ami rettenetes.”

BRAIN STORMING:

Egyszerűbben fogalmazva: az őszinteséghez bátorság kell! Néha azonban jobban szeretnénk, ha az ember alapvetően gyáva lenne megmutatni őszinte önmagát!

***

***

Jelen anyag forrása:

Ancsel Éva összes bekezdése, Kossuth Kiadó, Bp., 1999.

***

I./20. Száznyolcvankét új bekezdés az emberről, 1987-1991

(Hibiszkus Könyvkiadó, 1991)

***

Ancsel Éva:

„Ha Jézus mindent újra kezdhetett volna, mindent ugyanúgy tett volna – de azt talán nem kérte volna tanítványairól, hogy virrasszanak érte azon az éjszakán, mert megsajnálta volna őket már előre a késői bűntudatért.”

BRAIN STORMING:

Isten annyira bízhatott Jézusban, hogy a ’Universe Creator’ gépéről leszedte a RESET gombot. … és az eredmény is ugyanaz lett volna… de Isten „tanulékony”, lásd az Özönvíz esetét!

***

Ancsel Éva:

„Ha nem ismernénk a feltételes módot, talán kevesebbet szenvednénk, de mi maradna belőlünk?”

BRAIN STORMING:

Nem kell, hogy ismerjük a feltételes módot, de akkor kb. 10 éveseknek megfelelő szellemi színvonalon maradunk…

***

BRAIN STORMING: Az órák semmitmondóságukban is ékesebb képviselői az időnek, mint az Isteni képmások és képzetek a Világegyetem végső teremtő erejének!

***

Jelen anyag forrása:

Ancsel Éva összes bekezdése, Kossuth Kiadó, Bp., 1999.

***

I./19. Száznyolcvankét új bekezdés az emberről, 1987-1991

(Hibiszkus Könyvkiadó, 1991)

***

Ancsel Éva:

„Akit szeretünk, azzal úgy vagyunk, mint egy zeneművel. Minél jobban ismerjük minden taktusát, annál nagyobb gyönyörűséget okoz. Azt élvezzük éppen, hogy tudjuk előre: most megszólal mindjárt az arietta-téma.”

BRAIN STORMING:

Emberek vagyunk, és a kíváncsiság és a kísérletező kedv mellett jellemző ránk az is, hogy szeretjük a szokásainkat. A „Meséld újra!” nemcsak hogy megmarad mindenkinél a gyermekkorból, hanem elkísér minket a sírig: amit megismerünk és tartósan tapasztalunk, azt a megszokás mellett meg is szeretjük. A szeretet elmúlik, de a szokás szeretete életben tartja!

Sok tapasztalt tudós bölcs emberfő súlyos dolgokat mondhatna az élet értelméről, de mivel megismerték a világot, egyben meg is szerették. Talán sok vallásos elme is azért gyárt mennyországot, azért tartja evilágot siralomvölgynek, mert nem ismeri, és eleddig alkalma sem volt rá, hogy megszeresse. Egy embert megszeretni – ehhez csak embernek kell lenni; a világot megszeretni – ehhez már kissé tudósnak is kell lenni!

***

Ancsel Éva:

„Az nem baj, ha dühöng az ember – az se, ha villámokat szór haragjában –, de az rettenetes, ha kihűl.”

***

Jelen anyag forrása:

Ancsel Éva összes bekezdése, Kossuth Kiadó, Bp., 1999.

***

I./18. Száznyolcvankét új bekezdés az emberről, 1987-1991

(Hibiszkus Könyvkiadó, 1991)

***

Ancsel Éva:

„Az nem jó, ha ököllel az arcunkba vágnak, de a civilizált, már-már kifinomult kegyetlenség még sokkal félelmetesebb.”

BRAIN STORMING:

No.1.:

A civilizáció a mai ember számára olyan, mint a levegő, a tiszta víz, a mindennapi étkezés… annyira megszokottak, hogy észre sem vesszük – csak ha valami baj van velük: nem tiszta, nem elég, nem rendszeres.

No.2.:

Az öklözés és a civilizáció negativitása nem a rossznak más aspektusa – azonos oldalon vannak; ilyen szempontból a „természetes rossz” nem jobb, mint a „civilizáció eredetű rossz”.

No.3.:

A filozófusnő valószínűleg azért voksolhatott az arcba öklözés mellett, mivel őneki nemigen lehetett ilyen élménye – míg a civilizációval egész nap kapcsolatban volt, mivel benne élt.

Ha minden pillanatban emberek között kellene lennünk, mint a civilizáció előtti őseinknek… valószínűleg akkor egy természetes erőszaktól mentesebb… civilizált környezetbe vágynánk.

***

„Aki rosszul hall, az jól lát, aki rosszul lát, az jól hall, akinek az egyik lába rövidebb, a másik biztos, hogy hosszabb." --- BS: ... Aki elveszti két lábát, annak kapásból négy kerékkel több lesz!

***

Az alkotás folyamata itt érhető tetten:

http://www.virtus.hu/index.php?id=room&aid=t_1543_20071204042118

***

"Az élet igazságos. Aki rosszul hall, az jól lát, aki rosszul lát, az jól hall, akinek az egyik lába rövidebb, a másik biztos, hogy hosszabb."

BRAIN STORMING:

... Aki elveszti két lábát, annak kapásból négy kerékkel több lesz!

***

"Nem lehet a világ összes nőjét megkefélni. De törekedni lehet rá."

BRAIN STORMING:

Tipikus férfi-logika! Lássuk megfordítva, a nők szemszögéből: Nem lehet minden pasitól gyerektartást követelni, de törekedni kell rá!

***

"Általános törvény: Ember! Nem vagy irigylésre méltó helyzetben!"

BRAIN STORMING:

A fenti Ált.tv. 1.kieg.1.§.: "Az emberség paradoxona éppen az, hogy bárki irigyelhet bárkit bármiért!"

***

BRAIN STORMING: A motorizáció ősi szabálya: az autónak mindig több lóereje van, mint a lónak, de a ló fűvel is megy a legrosszabb terepen is.

Az alant idézett 30 okosságot a mai napon kaptam levélben – különvéleményeimmel kiegészítve bocsátom őket az olvasók elé!

***

1.Az öregkor legbiztosabb jele az, ha a gyertyák többe kerülnek, mint a születésnapi torta.

BRAIN STORMING:

De az is, hogy olyan a vércukrod, hogy a szülinapi tortáról már csak a gyertyákat ehetnéd csak meg!

***

2.Egy vadászat élménye nagyban függ attól, hogy a puska melyik oldalán tartózkodsz.

BRAIN STORMING:

De csak addig, amíg ki nem fogy a lőszer!

***

3.A házasságban a két fél eggyé válik. A gond ott kezdődik, amikor el kell dönteni, melyikükké.

BRAIN STORMING:

A gond már korábban elkezdődik, azzal, hogy ha egy férfi és egy nő „fél”-nek érzi magát, akkor miért gondolják azt, hogy a házasságban majd egy „teljessé” válhatnak?

***

AÉ: „A farsangi álarcok tisztességesek. Nem álcázzák magukat álarcnak.”--- BS: Az őszinte ember nem veszi le az álarcát, csak megmutatja azt is magából, amit nekünk általában nem szokott

***

Jelen anyag forrása:

Ancsel Éva összes bekezdése, Kossuth Kiadó, Bp., 1999.

***

I./17. Száznyolcvankét új bekezdés az emberről, 1987-1991

(Hibiszkus Könyvkiadó, 1991)

***

Ancsel Éva:

„Aki viszonozza a gyűlöletet, az legyőzetett.”

BRAIN STORMING:

Igen, ha csak a gyűlöletet viszonozza, de a másik erőszakát nem!

***

Ancsel Éva:

„Aki nem tud szeretni, az hiába keresi a kulcsot, amellyel belülről magára zárta ajtaját.”

BRAIN STORMING:

Aki csak szeretni tud, az önkéntes rabszolgává válik, de ebből csak a „szeretet” elnevezésű, de rabszolgahangulata lesz nyilvánvaló a számára!

***

„Lehozom neked a csillagokat…” – szólt az erőltetettnek tűnő ígéret a félhomályos szobában, ahol a lány és a fiú beszélgettek, csöndesen, fáradtan. Mind a lány, mind a fiú fáradt volt és kimerült, keserű és nyomott. A fiú mégis boldogságtól reménykedő lelkülettel invitálta a lányt ki a szabadba másnap éjszakára, ahol majd „lehozza neki a csillagokat”. … De a lányt nem lelkesítette a gondolat, legalábbis a fiúnak ez volt az érzése a lány kimerült, de mégis bájos vonásait nézve. Szerette a lány arcát, annyira, hogy nap mint nap látni akarta, érinteni akarta, simogatni akarta; félre akarta simítani a homlokáról a haját, újra és újra, mert imádta simogatni is. Úgy érzete magát a lány érintésekor, mint valami bioárammal működő energiatelep, ami minden egyes érintéskor feltöltődik, életenergiával telítődik, … de most úgy érezte, hogy minden egyes simogatása energiát von el a lánytól, és ő ezt nem akarta.

A fiú azonban komolyan gondolta azt, amit a csillagokról mondott – kissé ugyan tartott attól, hogy a terve nem sikerül, mert jó egy hete már borult idő volt, és aznap sem bújt elő a nap, így este, éjszaka nem lesz látható az, amit megígért… de mégis remélt. Nem imádkozott, nem próbálkozott ezoterikus trükkökkel, egyszerűen csak remélt; remélt, mert szerette a lányt; mert ha nem is sikerül megmutatnia, hogyan képes erre, akkor is együtt lehet a lánnyal, mert egyszerűen az élete részének tekintette a lányt. Úgy érezte, boldoggá kell tennie, mert az ő maga boldogsága is ettől függ… de tudta, hogy ha a lány már nem szeretné, hogy szeresse, akkor lehozhatja ő akár a csillagokat is az égről, mindez nem fog változni – ő mégis tudta, hogy képes rá. Képes arra, hogy lehozza a csillagokat az égről, de nem képes arra, hogy az izzó szerelme felmelegítse a lány lelkét, hogy örülni lássa… nem, ehhez még egy ekkora tett sem elég, és nem alkalmas, bármi nagyszerű és látványos is.

BRAIN STORMING: A cirkuszban nem lehet tudni, ki retteg jobban attól, hogy elszabadulnak a vadállatok – a nézők, az idomárok, vagy maguk a vadállatok.

***

Jelen anyag forrása:

Ancsel Éva összes bekezdése, Kossuth Kiadó, Bp., 1999.

***

I./16. Száznyolcvankét új bekezdés az emberről, 1987-1991

(Hibiszkus Könyvkiadó, 1991)

***

Ancsel Éva:

„Az állatszelidítők nem szelídítenek, csak megismertetik a vadakkal a rettegést.”

BRAIN STORMING:

No.1.:

Úgy is fogalmazhatunk, hogy a vadállatok tanítják meg az állatszelidítőket és a nézőket arra, hogy milyen körülmények között nem kell őket leölni.

No.2.:

A cirkuszban nem lehet tudni, ki retteg jobban attól, hogy elszabadulnak a vadállatok – a nézők, az idomárok, vagy maguk a vadállatok.

No.3.:

Nem csoda, ha az ember ma már istennek képzeli magát, hisz’ gyakorlatilag minden olyan természeti jelenséget megért és képes kordában tartani, ellenőrizni, amiket az őseink szemével látva, azokat megszemélyesítve isteni hatalmasságoknak tekintett!

Legyőztük az isteneket, akik korábban uralkodtak rajtunk! Ámbár nem jártunk jobban – önnön istenfelettiségünk tudata nem biztos, hogy előnyünkre válik!

***

AÉ: „Jézus kikergette a templomból a kufárokat. Azóta a templomon kívül árulják a szent hely ereklyéit, ahonnan őket Jézus kikergette.” - BS: Isten is hitet kér az üdvösségért, …

***

Jelen anyag forrása:

Ancsel Éva összes bekezdése, Kossuth Kiadó, Bp., 1999.

***

I./15. Száznyolcvankét új bekezdés az emberről, 1987-1991

(Hibiszkus Könyvkiadó, 1991)

***

Ancsel Éva:

„A felejtés: passzív hazugság, de azért romboló.”

BRAIN STORMING:

Mégis hálások vagyunk azoknak, akik hibáinkat, vétkeinket, bűneinket aktívan elfelejtik – s dehogy bánjuk, ha mindez hazugság a részükről!

***

Ancsel Éva:

„Amikor elmék vajúdnak, kérdő mondatokat szülnek.”

BRAIN STORMING:

Az elmék azonban gyakrabban vajúdnak, mint szülnek, lévén a kérdés kampós jelénél fogva gyakran leendő, de végül mégis meddő, elvetélő szülőjében marad; tán’ azért, mert a születő kérdés létét annak megválaszolásával lehet fenntartani, de sok megszülető kérdés pusztul el megválaszolatlanul!

***

***

Jelen anyag forrása:

Ancsel Éva összes bekezdése, Kossuth Kiadó, Bp., 1999.

***

I./14. Száznyolcvankét új bekezdés az emberről, 1987-1991

(Hibiszkus Könyvkiadó, 1991)

***

Ancsel Éva:

„Azok a despoták, akik udvari bolondjukat is képesek kivégeztetni, nem húzzák sokáig. De így is hosszú életűek.”

BRAIN STORMING:

Sokan az ösztönös énjüket ELfojtják, míg a gondolatukat kimondó bolondot pedig MEGfojtják.

***

* * * * * * * * *

„Támogatná a külföldön és itthon dolgozó magyar tudósokat*, a kultúrát pedig nem bízná kizárólag a piacra vagy önszerveződésekre.** Az állam mindenkihez eljuttatná a kultúrát a családi kedvezmények bővítésével.***”

* A külföldön ösztöndíjat kapott tudósjelölteket, és a kint dolgozó és fizetést kapó tudósokat is?

**… vagyis, beleszól abba, hogy mi legyen a kultúra az országban? Aztán meg, ha már neki megfelel, akkor *** támogatja?

* * * * * * * * *

„… noha a címe szerint a jövőről, annak visszahódításáról szól, a gazdaságpolitikában inkább a múltat, a párt 2006-os választási programját, valamint 1998-2002-es kormányzásának időszakát idézik.”

Egy bukott ciklus és egy bukott választás elemit akarják visszahozni?